FYKI #42 // Egy éra vége

A BrewDog volt az első márka, amivel szerelembe estünk. 2011-2012 lehetett, amikor még nem szabdalták szét hazai premierek a heteinket, a közösségi oldalakon sem voltak túlsúlyban a svéd, dán és amerikai sörös követéseink és nem csak a bátorságunk nem volt meg egy sörblog indításához, de a tudásunk sem… Az akkortájt, de azért azóta is origónknak számító Csakajósörben persze voltak patinásabb brandek és jobb, vagy épp olcsóbb sörök, volt, amihez könnyebben hozzá lehetett férni és olyan is, ami messzebbről jött, de bukott aspiráló zenészként hangszertulajdonosként persze, hogy megfogott a Punk, vagy a Hardcore IPA.

Ez a poszt legalább annyira szól rólunk, mint a BrewDogról.

via ‘AGM announcement’ email

Az idei Punk AGM (a részvényeseknek szánt fesztivál) napján jelentették be, hogy a TSG Consumer Partners 22%-os részesedést szerzett a főzdében (hangsúlyozzuk: nem másik, nem nagyüzemi főzde, hanem egy befektetői alap), mivel a közösségi finanszírozás (Európa legnagyobb ilyen jellegű kampánya) már nem megfelelő alternatíva a növekedés jelenlegi ütemével számolva.

A függetlenség feladása nem feltétlenül tragédia, de valahol vicces, hogy ezt pont annak a Ballast Pointnak a példáján tapasztaltuk meg Amerikában, akiknek a kollab sörét épp, hogy ki nem öntötték Skóciában. Túl drága lett volna, de még a nevüket is lehúzták az akvizíciójuk után a közös Ship Wreck-ről (a kész címkén mintha alkoholos filccel mentek volna végig a nevükön).

via ‘AGM announcement’ email

Mi változott? Semmi és minden.

Hiszünk benne, hogy a kézműves sör a nyitottságról szól. A BrewDog története jócskán tele van tűzdelve látványos pr akciókkal és öncélú, de alapvetően elég szórakoztató megmozdulásokkal (tankkal és helikopterrel vonulás, Putyin és Blatter tematikájú sör, kitömött mókusüveg), de a cél elvileg szentesíti az eszközt. A viszonylag újonnan megálmodott amerikai kraft-hotellel viszont már nem igazán tudjuk, mi a cél. Mert nem a sörről szól, hanem a BrewDogról, illetve az alapítók megalomániájáról. És a terveknek itt még nincs vége, mivel Ázsia és Ausztrália meghódítása is eléggé napirenden van!

via ‘AGM announcement’ email

Tényleg nem elegáns a múltat felhánytorgatni, hiszen a BrewDog története sikertörténet; tíz év alatt egy garázsból eljutni a milliárd fontra becsült értékig önmagáért beszél, mindent megcáfol és mi is elhisszük azt, hogy a határ a csillagos ég. De. A bátrabbak azért vessenek egy pillantást a 2013-as öndefiniálási kísérletre (ha ismerős a szöveg, ezt más kontextusban már szerepeltettük), aminek azóta már nagyjából mindegyik pontjára rácáfoltak:

Az Európai Kézműves Főzde:

1) Kis méretű

Évente 500,000 HL alatt főz sör.

2) Autentikus

a) Minden sörét ‘original gravity’-n főzi. (Azaz nem alkalmaz ‘high gravity’ főzést, majd spórolási céllal vízzel visszahígítást a megfelelő alkoholfokra. – Fenékig)

b) Nem használ semennyi rizst, kukoricát, illetve íz-, vagy költségcsökkentő adalékot.

3) Őszinte

a) Minden összetevőt világosan feltüntet minden sörének címkéjén.

b) A főzés helyét világosan feltünteti minden sörének címkéjén.

c) Minden sörét kézműves főzdében főzi.

4) Független

Legfeljebb 20%-ban birtokolja olyan főzde, ami olyan főzdét is üzemeltet, ami nem számít kisüzeminek.

via ‘AGM announcement’ email

Punks not dead. It just sucks now.

– jut eszembe és nem tudok szabadulni a gondolattól. A BrewDog volt a márka, ami megszerettette velünk a műfajt és most talán ideje még több emberrel is ugyanezt tennie. Csak ők már nem ugyanazt fogják szeretni benne, amit mi szerettünk…

Bocs az unalmasan illusztrált anyagért, csak próbáltuk a szubjektív véleménycikket a hivatalos közleménnyel kiegyensúlyozni. Végszó helyett itt egy képünk még 2013-ból.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..