Szinte habmentes sörlikőr, a skót Pardubicki Porter +10% alkohollal a cseh kistesóhoz képest… Ha jól fülel az ember, az üres üvegből zene szűrődik ki.
BrewDog Tokyo*
nemén: satu. ez azért már túlzás… mar, mint az Unicum.
Bandi: vodkás VBK… mint a Bitumen – nem jön be.
Az ember nem mehet minden nap Tokyo*-ba… Furcsa, komplex világ, nem lehet annyira érteni, de nem is kell. Mindegy ki mit mond. Nem megtalálnunk kell magunkat benne…
Ez nem egy kezdő sör, ez nem egy befejező sör. Teljes embert igényel, nem kísérő ital, hanem maga az időtöltés. Azoknak az estéknek a söre, amikor az ember pár pillanatra hátradőlhet és elégedetten hümmögheti, hogy: „Hát igen… Hát igen…”
3 thoughts on “Kritika #5 // Brewdog Tokyo*”