Szerencsére mégsem kellett 4 hetet várni mire az üveges verzióját is kóstolni lehet az új Gólem sörnek, a Repetának.
A magyar 5am Saint, csak több textúrával. Nagyon itatja magát…
Száraz az elején, aztán jön egy karamellásan édes csavar, hogy átváltson gyorsan tonikosan keserűbe. Bizsergeti a nyelvemet, pedig nem nehéz sör, lomhán szénsavas és ez jól is áll neki. Szőlősen – grapefruitosan gyümölcsös. A határon mozog a száraz keserűségével, és bármilyen vékony is a vonal a zseni és az őrült között, megmarad ez előbbinek (ezen a ponton nem biztos, hogy mindenki egyet fog érteni velem, és lesz, aki azt mondja, hogy nincs kiegyensúlyozva ez a sör, de annyi baj legyen).
Ha lenne értelme összehasonlítani egy fekete IPÁ-t és egy APÁ-t, akkor azt mondanám, hogy, ugyan nem versenytársa, de méltó folytatása a Sötét Bunkónak. (De nincs értelme.) A Gólem ismét kitett magáért, ez a sörük is gyakori vendég lesz a poharamban.
3 thoughts on “Kritika #32 // Repeta”