A bekevert hús már a hűtőben állt, amikor a Twitternek hála rádöbbentem, hogy az angolszász nyelvterületeken ma (augusztus 27.) nemzeti burgernapot tartanak (#nationalburgerday), jelentsen ez bármit is. Nem kell ehhez külön nap, én amúgy is gondosan odafigyelek arra, hogy egy héten legalább egyszer meglepjem magamat valami háziburgerrel… Régóta tartogattam már a Bourbon Baby-t a hűtőben, így nagy várakozással tekintek, mind a vacsora, mind a sör irányába (ez utóbbi a releváns az írásom tekintetében nyilván).
Édes és alkoholos és mézes és aztán földes – nem csak a pénztárcámat, de magukat sem kímélték a BrewDognál, amikor összerakták ezt a schotch ale-t. Persze még mindig csak feleannyiba került, mint mondjuk a Paradox Isle Of Arran, de hagyjuk is a matekot, nézzük tovább, mit tud ez a bébi!
BrewDog Bourbon Baby
Alkoholosnak érezni, pedig csak 5,8%-os; hihetetlen, hogy mindezt a bourbon hordós érlelés hozza elő! Stoutosan édes, fura, hogy mégsem üt meg. Ez a kettősség az erénye és egyben a fogyatékossága is, mert a korty után várom és várom, hogy történjen valami… Mégsem mondanám, hogy nem kiegyensúlyozott a sör, mert finom, enyhén édes lecsengése van. A földesség mellé, ahogy melegszik, bekúszik a friss kókusz íze is.
1500 forintot viszont nem feltétlenül ér meg, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sör ilyen jól még nem állt hamburgerhúsnak. Az egyik legjobb lett, amit valaha csináltam.
One thought on “Kritika #34 // BrewDog Bourbon Baby”