A Fenékig.com-on én rosszat még nem írtam a BrewDogról és most sem fogok. A Fake Lagerrel kapcsolatban is tudtam pontosan mire vállalkozom (tulajdonképpen semmi izgalmasra), mégis sokáig tartogattam a hűtőben… Egészen mostanáig.
BrewDog Fake Lager
Eredetileg áprilisi tréfának indult azt ígérve, hogy többek közt rizs, kukorica és a glükózszirup lesz benne, ízre pedig a karton, kígyóolaj és rozsdásodó fémek jegyeit prognosztizálva. Aztán megcsinálták persze „csak” a szokásos maláta-komló-élesztő-víz négyessel, ahogy szokták; egy olyan világos sört, ami semmiben nem extra, csak a tudásuk szerint a legjobb. Gesztusként. Az ő szavaikkal élve:
A kamu az új fekete. A kamuban van meg az, ami. Kamu művészet, kamu márkák, kamu mellek és kamu láger.
Én értékelem ezt a gesztust, és nem fájt kifizetni a 0,33dl-ért a 600 forintot. Mást nem is nagyon tehetek, mert részletesen egyszerűen nem tudok beszámolni arról, milyen a lager a skótok értelmezésében. Jó. Nincs benne semmi csavar, de belekötni sem lehet; ez egy jó sör, és ezt nem azért ismételgetem, mert magamat akarom meggyőzni, hanem azért, mert – szürke eminenciásként – úgy lecsúszott a torkomon, hogy jegyekről, arányokról, kiegyensúlyozottságról csak nagy erőfeszítések árán tudnék írni. Úgy meg minek. (Najó: könnyű, közepesen szénsavas, kicsit füves-földes, kissé száraz.)
A történethez még az is hozzátartozik, hogy a Balkezes Sörfőzde egyenesen sörtípussá emelte a fesztiválsörükkel kapcsolatban a ‘fake lager’ kifejezést.
Ezt a sört egyszer veszi az ember, egyszer issza, aztán a kézműves pubban olyan barátainak ajánlgatja, akik ki akar maradni az egész „forradalmi hülyeségből” és egy egyszerű, normál valamit akarnak inni. Egészségü(n)kre.