Kritika #44 // BrewDog Hello, My Name is Päivi

A BrewDog Hello, My Name Is sorozata nem új vendég az oldalon, akárcsak a poharamban, így nem rizikóztam sokat, amikor a finn ihletésű Hello, My Name is Päivi után nyúltam.

A várt reveláció viszont elmarad; nem érzem azt a felszabadító, iszonyat gyümölcsös dupla ipa ízorgiáját, amire az előzmények alapján számítottam. Ez persze nem baj, mert nem kell mindig ugyanolyan söröket inni (bár megvan nyilván ennek is a bája).

BrewDog Hello, My Name is Päivi

BrewDog Hello, My Name is Päivi

Elsőre a sós-karamellás csokoládé jut az eszembe, ahogy játszik az ízekkel… Természetesen szó nincs arról, hogy ez a dupla ipa tejcsokoládésan édes lenne, csak arról, hogy a visszafogott édesség átcsap fanyarba, onnan meg keserűbe és aztán ez egyre kisebb hullámokban, de lejátszódik újra és újra. (Pont úgy, ahogy a só ellensúlyozza a csokoládét.) Nem finomkodik, nem túloz, ki van ez találva, de közben még sincs annyira túlgondolva. A homoktövis adja a csavart, a komlózás pedig a már-már trópusi gyümölcsökre hajazó asszociációkat (nem citrus, az biztos). Közel sem nyálcsorgatós, hanem száraz, a 8,2%-os alkoholossága pedig csak az utolsó korty után érződik.

Ennek ellenére érdekes módon nem extrovertált lesz tőle az ember, hanem befele fordul; ez azoknak a hétköznapoknak a söre, amikor kell egy kis nyugalom a pohár fenekén. Arra tökéletes. Péntek esti asztalcsapkodós röhögéshez nézzünk inkább egy másik Brewdog után… Engem megtaláltok addig is itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .