Tag Archives: amerikai

Kritika #93 // Oskar Blues Ten FIDY

Pár napja hazalátogatott a magyar kézműves sör állócsillaga konkurenciánk, a tetszhalott állapotban leledző KOHATU atyja alkalmi vendégszerzőnk és egyben kitűnő barátunk Rebák Tibi és ha már így alakult, nyilván pattantak a sörök is. Miután tartottunk egy üveges Főzdefeszt korrepetálást, rámentünk az Oscar Blues imperial stoutjára.

Illatra szétkraft, testes, krémes. Ízre – ami meglepő egy ilyen nehézfiúnál – fantasztikusan jól csúszik, nagyon könnyen iható; belesimul minden a sörbe.

Oskar Blues Ten FIDY

Oskar Blues Ten FIDY

Elég száraz. Az első ami beugrik, hogy eszpresszó az igazán sötét pörkölésű fajtából. A végén megindul a keserű és csak húzza és húzza és húzza… A legjobb szó a fekete erre az ízre. Ízlelgessük csak: fekete.

Hihetetlen a habtartósság, pedig 10,5% az ABV. Nem feltétlenül gyümölcsös, de mégis arra enged asszociálni… Sötét húsú, ez biztos, így abban egyezünk ki, hogy a fekete cseresznye és a szilva küzd benne. Nem vagyok a stout-műfaj feltétlen híve (főleg nem a dupláé), de ezt bárhol-bármikor.

Tibi, gyere haza gyakrabban!

Kritika #72 // Stone Brewing Company Stone IPA

Egy amerikai út során szereztem be, sokat tűnődtem, hogy mit hozzak haza, aztán egyebek mellet ennél a klasszikusnál tettem le a voksomat. A többiről is írok majd egy rövid beszámolóban, de először lássuk a Stone Brewing ipáját.

Stone Brewing Company Stone IPA

Stone Brewing Company Stone IPA

Gyönyörű mézszínű, opálos, nagy habbal, ami nem marad sokáig. Illatra kicsit kevésnek tűnik elsőre, de ha jobban figyelek, édeskés és komlósan ragacsos, le sem tagadhatná a típusát. Ahogy kortyolok érzem, hogy igen, ez az. A sokat ígérő címkétől és a hírnévtől pont ezt vártam. Kiegyensúlyozott sör, nincs túlbonyolítva, semmi felesleg (nem búzás, nem tökös, nem vaníliás – fittyfirittyes), ez a nagybetűs amerikai IPA. Kevésbé réteges, de ez korántsem nevezhető gyengeségnek. Virágosan édeskés, pici gyantássággal, aztán a közepén előbújik a hosszan kitartó visszafogott keserű, majd a végére enyhén száraz lesz. Nagyon könnyűnek tűnik, nem mondanám, hogy nehéz sör (pedig 6,9%), azt viszont igen, hogy ha Kaliforniában élnék, délutánonként simán legurítanék belőle párat.

Találkoztam már olyannal, ami jobban megfogott, de jól esik visszanyúlni az alapokhoz és nyugtázni, hogy sok flancolás nélkül is élvezetes lehet egy sör. Az ipák ideje nem járt le, hiszen egy jó sör mindig jó marad, sosem megy ki a divatból, ahogy “a kis fekete” sem.