Tag Archives: Brixton Porter

Kritika #49 // BrewDog Prototype Challenge 2013

Most, hogy lassan érkezik a BrewDog Prototype Challenge 2014, a fejemhez kaptam, hogy nagyon is aktuális ideje lenne, hogy foglalkozzak megigyam a 2013-as hármast… Ugye a BrewDognak ezek olyan limitált kiadásai, amikből hivatalosan csak egyet csinálnak meg; azt, amire a honlapjukon a legtöbb szavazat esik.

A búza-ale Hobo Pop laza. Chill. Bekezd, de aztán nem tolja túl. Illatra édes, kortyra egzotikus; olyan, mintha egy ipát innék, aztán jön a keserű, hirtelen, de ízlésesen vezeti le az előzőeket. Nagyon jól kiegyensúlyozott, könnyű sör. Megvettem, főleg, hogy rozs is van benne, amit a Brood & Spelen után kifejezetten keresek is.

Prototype Challenge 2013

Prototype Challenge 2013

A Brixton Porterről anno azt írtam, hogy bármikor jöhet, és ez azóta sem változott; jó újra a poharamban tudni, és úgy inni, hogy nem kell felülbírálnom magamat! Új info, hogy kicsit füstösnek érzem most az erejét. Továbbra sem a porterek szerelmeseinek top választása, hanem azoké, akik inkább csak messziről tisztelik azt, de szeretnek a komfort zónájukon kívülre is merészkedni; új stílusként ki is nevezem „gateway porter”-nek!

Jöjjön újra a rozs és az Interstellar. Illat alapján a Hobo Pop rozsosabb, pedig ez kifejezetten egy vörös, rozsos ipa. A habja krémes, lomhán szénsavas, ízre édes, talán túl édes is (lehet, hogy annyira nincs jól kiegyensúlyozva?)… Jó kis cucc, de nem véletlenül nem ez lett megcsinálva később rendes címkés sörnek (hanem ugye a Brixton Porter). Az alkohol is kissé túl van tolva, már érzetre, hiszen hivatalosan csak 6,5%. Érett narancsot és ananászt vélek felfedezni benne, ha keserűbb lenne, az jobban állna neki, így nem igazán ipás. Persze jólesik nagyon is, tehát ne tűnjön úgy, mintha ekézném ezt a sört… Egyszerűen csak hasonlít a már korábban emlegetett De Molen Brood & Spelenre, csak felnőni nem tud hozzá.

Íme, ott megy Isten egyik prototípusa. Egy nagyhatalmú mutánsa valaminek, amit sosem akartak tömeggyártásban kipróbálni. Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon.

– Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Mindent egybevetve el lett találva ez a Prototype Challenge; semmi rosszat nem tudnék róla mondani (mondjuk a BrewDogról általában sem szoktam rosszat írni). A Hobo Popot innám mindig, a Brixton Portert heti egyszer, az Interstellart meg ünnepnapokon. Hát így.

Kritika #27 // BrewDog Brixton Porter

A Brixton Porter nem tartozik BrewDog alapsörei közé (nem összetévesztendő az Alice Porterükkel, ami csokoládésabb, alkoholosabb, nehezebb), így amikor jó idő után újra elérhető lett, nem haboztam egy pillanatot sem… Eredetileg nem szenteltem volna neki egy posztot, de annyira jólesett, hogy nem mehettem el szó nélkül mellette.

BrewDog Brixton Porter

BrewDog Brixton Porter

Határozottan nem az a mindent átütő erejű alkoholos, édes, nyúlós porter, de pont ezért jó. Lazulós 5%-os, de közben mégsem a tisztes megúszásra játszik, hanem tele van ízzel; nem kávésan pörkölt, hanem földesen, kissé fanyar, a végére pedig száraz. Egy klasszikus típus, amihez igazán ízlésesen nyúlt hozzá a BrewDog. Nem vagyok kifejezetten a porterek szerelmese, de bármikor jöhet.