Tag Archives: Brouwerij de Molen

Kritika #59 // De Molen Bitch Black Saison

Annyira hívogató volt a 0,75 literes palackja, hogy lehetetlen volt ellenálni a Bitch Black Saisonnek… A Brouwerij De Molen anno a Brood & Spelennel lopta be magát a szívünkbe, kb így örökre (100/100 pontos). Azóta volt már, hogy csalódtunk benne (hiába dicsérik sokan, a Vuur & Vlamnak például csak a füstje nagy), de mindig próbálkozunk más söreikkel is…

De Molen Bitch Black Saison

De Molen Bitch Black Saison

Szétdurva habbal indít, ami szinte végig megmarad. Meg nem mondanám, hogy saison, inkább egy vizesebb stout érzetét kelti… Kicsit savanykás, kicsit kesernyés, közepesen pörkölt. Visszafogottan indít, nem rúgja be az ajtót, a 9,5% jól elbújik (csak illatra érezni, hogy alkoholos, de akkor sem mondanám meg, hogy ennyire), a kortyérzet vége dohányosan száraz. Ízre kissé nugátos kezd lenni, de a közepénél sem érezni benne rétegeket. Kellemes, de a nagy üveg és a fadugó egy izgalmasabb sör képét mutatta, mint amilyen valójában… Rosszat butaság lenne róla mondani, írni pedig egyenesen hülyeség, de nehezen tudom elképzelni, hogy ez lenne bárkinek a nagybetűs KEDVENC. A végére haloványan, de beúszik egy kis keserűcsoki és elkezd belgás-saisonös jegyeket mutatni.

Lebeszélni senkit nem fogok róla, de ha egy ismeretlen kifejezetten ezt a sört ajánlja, miközben egy polc előtt topogtok tanácstalanul, az nem én leszek.

Kritika #25 // De Molen Brood & Spelen

A holland Brouwerij De Molen nagyon jön fel nálam. Nem elég, hogy többek között főznek a dán Mikkeller, vagy a belga De Struise Brouwers részére, de a saját nevük alatt is tesznek le fantasztikus dolgokat az asztalra, hogy mást ne mondjak, az egyik új kedvencemet, a Brood & Spelen rozsos ipát. (Persze ők sem tévedhetetlenek; a Vuur & Vlam ipájukat például biztos, hogy soha többé nem veszem. De ez egy másik történet…)

De Molen Brood & Spelen

De Molen Brood & Spelen

Kiöntve kásás, zavaros, fény felé tartva sem látszik át. Többrétegű sör és nagyon szórakoztató fejtegetni, mert mindig találok benne valamit, ami tetszik. Remekül kiegyensúlyozott; elsőre kissé fanyar, utána egy pillanatra átvált karamellásan édesbe (ez azért is izgalmas, mert illatra végig ez van jelen), hogy szinte azonnal üthessen be az ipás, komlós keserűség.

Nem egy amerikai típusú lazulós ipa, nem is egy keményvonalas brit… Malátás sörmust – ha nem is a legpontosabb, de a legfrappánsabb leírás ez – 7,1%-os alkoholtartalommal. Komplex és mégis nagyon könnyen adja magát (persze gyorsan is fogy). Ha lenne értelme top5 listákat gyártani, kérdés nélkül rántanám rá fel! Mindig jólesik, mindig lehet rá számítani.