Tag Archives: craft

Kritika #152 // Ramborn Ciderek

Nem fogunk hazudni: nem vagyunk cider őrültek. Legalábbis nem annyira, mint a sör területén. A cidernek itthon nincs igazán kultúrája, hiába lehetett (vagy lehet még?) egy időben csapon kapni pl. a Gaymers termékeit (ami azért szintén nem kézműves cucc), a nagyközönséghez leginkább az alkopop változatok, cukros édes löttyök jutottak el. Pedig a cider (és annak baszk és francia változatai) ennél sokkal több lehet: évjáratok, különböző almatípusokkal készített változatok mind jelen vannak és nyilván el lehet menni pont ugyanarra az obskurus, geek szintre, mint a sörrel. Volt rá itthon is próbálkozás, de sem az almaCID, sem a Czider nem lett egyelőre világsiker.

A BPBW – Beer Week in Budapest kapcsán vágott hozzánk Bart Dani (a magyar kézművessör főispánja (?)) 4 üveggel az eseményre érkező – és azt szponzoráló – luxemburgi ciderből, a Rambornból. Annyira autentik és új cucc (gyakorlatilag 2 hónapja megy), hogy a luxemburgi sörfőző ismerőseim is sem találkoztak vele. A cég organikus megközelítéssel dolgozik, vegyszer mentesen, több mint 1000 új fát is ültettek már – ami majd 20-50 év múlva lesz hasznos, szóval tényleg komolyan gondolják. Elmentünk hát egy meleg tavaszi napon egy kellemes kertipartira és kipróbáltuk mind a négy cidert. Mennyire volt jó? Annyira, hogy olyan gyorsan megittuk, hogy képet már nem is tudtunk csinálni (úgyhogy most lopunk az internetről).

Ramborn Cider. Forrás: Twitter @EdvardCalvert2

Négy ízzel találkoztunk: az eredeti félszáraz, az angol almákat luxemburgival vegyítő Sommerset Blend, a száraz Farmhouse és a körtés Perry változattal. Mind mondtam, nem vagyunk cider szakértők, így egészen a stílust felfedező laikus szemével tudtuk élvezni a dolgot. Igazából mindegyik nagyon kellemes volt. Jég nélkül ittuk, ahogy a címke kérte (amúgy egy nagy korsó cider jégen azért eléggé király, de nyilván tompítja az ízeket). A leginkább vibráló az angol és luxemburgi almákkal vegyesen dolgozó Sommerset Blend volt, illetve a fehérboron szocializálódtak értékelni fogják a Farmhouse száraz frissességét. A nyertes aztán mégis a körtés változat lett. Egyszerűen szeretjük a körtét.

Bár kézműves termék, de a nagyon komolyan szájösszehúzó száraz ciderekhez képest azért sokkal könnyebben fogyasztható. Leginkább valahol az alkopop változatok és az iszonyat kraftos között félúton lehet, belépő a rendes ciderek világába.

Ki igya?

Aki szeretne egy korrekt cidert, nem csak a cukros löttyöt. Aki szereti a fehérbort és kipróblna valami mást.

Ki ne?

Aki szerint a cider csak édes lehet

Akkor ez most jó?

Kifejezetten üdítő volt, teljesen rendben van.

Kritika #137 // Hara’Punk Executive Pale Ale

A Hara’Punkot szeretjük, nem csak azért mert tőlük tanultuk meg a sörfőzés alapjait, hanem mert jó arcok, és stabilan hoznak jó minőséget. Bár ők maguk viccesek, a söreikkel nem viccelnek, nem csavarnak bele déligyümölcsöket (még!), de ha szembetalálja magát valamelyikkel, akkor bátran kéri. A Papap O’Harát meg főleg. Ehhez a mentalitáshoz készült most egy tökéletesen illeszkedő sör. American Pale Ale-t, azaz klasszikus APA-t készítettek. Mint a nagy klasszikusok általában, ez sem egy egyszerű műfaj: legyen kiegyensúlyozott (mondjuk ne szaladjon meg irgalmatlanul a komló), lehessen inni sokat, de azért mégis esetleg legyen megjegyezhető. (Persze lehet ezt is csavargatni.)

Hara’Punk – Executive Pale Ale

Az Executive Pale Ale szerintünk minden rubrikát kipipál. Tiszta, ropogós, friss. Jó szomjoltónak, de lehet illatolni/szagolgatni is, hogy most akkor mango, vagy fenyőgyanta, esetleg egyik sem, mert csak komlót raktak bele a fiúk. Innánk bármikor, oda lehet rakni a legjobb magyar pale ale-ek mellé a polcra.

Ki igya?

Aki egy jó sört akar inni. Aki nem szereti a faxnit.

Ki ne?

Aki sörbuziskodni akar.

Akkor ez most jó?

Főnök.