Tag Archives: magyar sör

Kritika #151 // RothBeer × Haraszthy Borbeer

Nem először jut eszébe sörfőzőnek és borásznak együtt dolgozni. Ez legtöbbször a boroshordó gondos újrafelhasználásában jelenik meg, egy jól kiválasztott boroshordó-sör párosítás nagyban tudja emelni a sör komplexitását (savanyú, fanayr söröknél, vagy nagy testes söröknél főleg). A másik út amikor valamilyen módon megpróbálják a sört a borral keverni. Volt már itthon is ilyen. Nem voltunk lenyűgözve. Annak is megvan az oka, hogy évezredek alatt az ember ezt a két italt külön választotta és nem alakult ki egy nagy közös hybrid műfaj… Viszont ezúttal Roth Zoli, a legendás Távoli Galaxis és a Bakancslista alkotója állt neki a feladatnak, úgyhogy bizakodóak voltunk.

RothBeer × Haraszty Pincészet – BorBeer

A sör egy saison, sauvignon blanc musttal és a kifejezetten szőlős illatú Nelson Sauvin komlóval. Tulajdonképpen egy enyhébb csalódáson kívül nem nagyon tudunk haragudni rá. Kellemes, jól iható, frissítő kis világos nyári sör. Futás után ittuk, így leginkább arra kellett figyelnünk, hogy ne húzzuk le az egészet egyből, mert nagyon kellemes szomjoltó. Viszont jobban odafigyelve sem adta ki azokat amit vártunk. Nem túl markáns, kimondottan búzás ízvilágot hozott. A szőlőt, a borosságot nem éreztük annyira meghatározónak. (Kifejezetten érdekes lenne még jobban ráfeküdni az ezt hangsúlyozó alapanyagokra még egy picit jobban.)

Szóval tulajdonképpen egynek jó, sörgeeknek izgalmas lehet, boros haveroknak ajándékba pedig mindenképpen érdekes.

Ki igya?
Ha sosem tudtad hogy sörre bor vagy borra sör akkor ez neked való.

Ki ne?
Aki ettől várja a borfogyasztó és a sörfogyasztó közötti hidat.

Akkor ez most jó?
Teljesen korrekt, de a bort nem hozta közelebb a sörhöz.

Kritika #150 // Dreher Pale Ale

Nagyon érett már egy átfogó cikk arról, hogy a kézműves sörök felfutása milyen lépéseket váltott ki a nagyüzemi piacból. Aztán mivel baromi sokat lehetne róla írni (és rengeteg szar sört meg is kóstoltunk hozzá) inkább szokás szerint hagytuk elsikkadni. Hasonló tempóban vagyunk a Dreher Pale Ale-el. Az elsők között kóstolhattuk meg és a villámértékelés után szépen bele is aludtunk a dologba. Több oka is van.

Készül a Dreher Pale Ale (a képet egy régi fotóról, de náluk lőttük)

Egyrészt már közben leírtak mindenféle elemézést róla, az emberek elkezdték megkóstolni, lettek vélemények, a kritikusok lehúzták, az átlagfogyasztó meg nagyjából elvolt vele. Aztán a MONYO elsütött az év kraftos poénját, szóval tényleg ki lett maxolva a téma.

Másrészt meg azért aludtunk bele mert a sör annyira uncsi lett, hogy el is felejtettük. Aztán mostanában volt egy újrakóstolás és igazából újra felhúztuk magunkat rajta. A Soproni IPA ugyanis szerintünk rohadt sokat tett azért, hogy az emberek megismerjék, hogy lehet más a sör, mint az egyenláger. Erre a Dreher csinál egy olyan pale ale-t, ami pont olyan, mint az egyenlágere (pedig van benne 3 komló, meg felsőerjesztésű). Nehogy összezavarjuk a fogyasztót ízzel. Nehogy tényleg merjünk egy picit előrelépni a sörkultúrában. Nem nagyot, picit. Szóval igazából most ezt csak azért írtuk meg, mert le akartuk írni: ez a sör egy kurva nagy kapufa. Üres kapura ráadásul.

Ki igya?

Aki szereti a Drehert.

Ki ne?

Aki azt hinné, hogy ez most valami más lesz.

Akkor ez most jó?

Egy átlag semmihez képest nincs baja, sőt. De amúgy nem jó, mert semmi újat nem hoz. Pedig hozhatott volna

Kritika #147 // Kedd esti lazulás a Fehér Nyúllal

Előre leszögezem, nem pr-cikk és nem fizetett le a Fehér Nyúl. Egyszerűen az előző cikkben feldobott labdát szépen visszapasszolták, így megérdemlik a cikket… Nem tagadom, bírom a söreiket, amelyiket nem, azt meg nem iszom.

A Barley Winenal kezdek, na nem azért, mert rutintalan vagyok, hanem mert kéri a színe, annyira hívogató, hogy egyből ehhez nyúl az ember. Illatra nagyon édes, nagyon gyümölcsös (vanília pudingos, gyümölcsös piskótatorta), de közben simán érezni már itt is az alkoholt. Ahogy kortyolok, nagyon gazdagon indít, rögtön bekezd a rengeteg ízzel. Miután eltelített a ragadós, édes massza jóleső, fanyar, leheletnyi kesernyés véggel zár. Nem adja könnyen magát, 11%-os és nem is próbálja titkolni. Sűrű, zsibbaszt, először csak a nyelvet, aztán már a torkomat is. Miközben melegszik, kortyonként más lesz: édes, keserű, joghurtosan krémes, gyümölcsösen selymes, legvégén lekváros… Ami jó, hogy sokarcú desszertsör, ami rossz, hogy nagyon alkalmi, így nem egy mindenestés ital.

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Második egy skót kollab sör, a Fyne Ales-el készített Cranachan Málnás Black IPA (újdonság), amit a cranachan, egy zabos-málnás tradicionális skót desszert ihletett. (A Fehér Nyúltól megszokott rengeteg zabbal…) Illatra 70%-os étcsoki folyós málnatöltelékkel (a Gallernek van ilyen csokoládéja). Nem a műaromás, hanem valódi, kert végéből szedett savanykás málnával, amihez szuperül passzol a komló friss füvessége. Mély, zord, de mégis friss, bizsergető. Vékony és elegáns habja sokáig kitart. Hát ha még az íze is olyan lenne, mint amit eddig éreztem… Vékony testű, könnyen iható, de kár, hogy az alap fekete ipához használt maláta füstös pörköltsége már nem passzol a gyümölcshöz. Szegény kis málna íze remekül kijön, friss, ropogós (mintha a korty előtt bedobtam volna egy szemet), pont annyi van benne, amennyi kell, se nem több, se nem kevesebb, de a pörköltség borítja az asztalt. Az ötlet tök jó, de ha engem kérdez valaki, ez a sör még nincs kész; a rideg, sötét skót világot akarja megtestesíteni és ezt ellensúlyozni a zab-málna kombóval, de az az igazság, hogy én továbbra is „didergek”. Nem a fekete ipasággal van baj, de kevésbé kesernyés, kevésbé pörkölt alappal és még egy kis édességgel nekem jobban tetszene.

Optimista (vagy csak ittas) csillogással a szememben nyúlok a Cocoa Milk Southoz (a másik újdonság), ami enyhén kakaóbabos illattal indít. Annyira visszafogott, hogy véletlenül bele is nyomtam az orromat, úgy kellet keresni (ahogy melegszik azért jobban kijön, hogy ha nem is kakaós, de tejes-kakaóbabos). Pici, vékony a hab a tetején, de hosszan megmarad. Lezser, 5,3%-os, nem erőszakos, a megszokott „fehérnyulas”, vizes, vékony stout. Érdekes, van valami bája, valami szolid szerecsendiós-ánizsos fűszeresség, nem a medvecukros feeling, talán gyógynövényes (tényleg csak enyhén, nem vág arcba). A szortimentből ez izgatott a legjobban, de csak ismételgetem magamban, hogy ‘édes, kakaós’… Selymesen gördül-hömpölyög, jól lekerekített, nem lóg ki semmi belőle, ez itatja magát a legjobban. Jópofa, bírom, bármikor fogom inni.

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

A Russian Imperial Stout nagyon durva már illatra is, mintha valami különösen zsíros tejszín lenne, vagy egy krémes testápoló, perverz módon jó, már-már parfümös (szeretnék egy ilyen parfümöt). Ez az a russian imperial stout, amit a sima Fehér Nyúl Stout után vártam. Ízben is parfümös-édes-krémességgel indít, amit az a jó, az a fanyar, az a száraz, pörkölt stout követ, őrülten selymes, apró, enyhén bizsergető bubissággal. Minden korty lendületesen indít, aztán finoman rád nehezedik a vaskosságával, hogy újra és újra ugyanezt lehessen átélni (masszírozza a lelkemet:)). Azt hiszem, megvan az este győztese!

A sorrendiség nem a véletlen műve.

A sorrendiség nem a véletlen műve.

Stoutban erős a Fehér Nyúl, nekem meg ez a gyengém. Remélem bírni fogják a tempót!

Kritika #145 // Szubjektív karácsonyi sörajánló

Sörajánló a teljesség igénye nélkül az év utolsó napjaira. Ezer éve írtam utoljára, de nem mentegetőzni vagyok itt. Szeretek a gluténmentes sörökkel kísérletezni, adta is magát egyből az idei Mikkeller Xmas Wish. Nagyon krémes a habja ez tetszik, de az ízében valami hibádzik, kilóg belőle valami és sajnos gyógyszeresen keserű is. Kissé fanyar, testetlen, kezdésnek jó, de sok karácsony nincs benne. Lapozzunk.

A Hopfanatic Christmas Hoppuding már a címkéjével, illetve a szövegével megvett. Egy olyan karácsonyi sör, ami végre nem úszik a puszedli-fűszerben:

„Kiszakadni a mézeskalácsos fahéjtól és szegfűszegtől gejl söröktől”

Kellemesen gyümölcsös illattú, talán már a fügét is érezni itt; az ‘imperial ipa fügével és kakaóbabbal’ leírás után nem tudod, mit várj tőle (ránézésre mélyebbre, krémesebb, erőteljesebbre gondolnék), de nagyon kellemes, testes, folyós és könnyen iható. Kis cuki gyümölccsel indít, ami után egyből jön a kakaóbab, erőteljes dohányos-földességet hozva a végébe, finoman rákészítve a komló keserűjére. Nem csak karácsonyi sör, de – mégis van valami ünnepi hangulata – simán nyáron is innám buli előtt-után, bejön, nagyon rendben van! (Ugyanitt várom jövőre ugyanebből a verzióból az inverz címkés stoutot fügével és kakaóbabbal.)

Mikkeller Xmas Wish és Hopfanatic Christmas Hoppuding

Mad Scientist Hipster Santa annak ellenére, hogy milk stout, se nem édes, se nem krémes. Földes, sötét, sűrű; hiányzik a gyengédség belőle. Ez inkább csak egy rendben lévő, hiba nélküli stout, ami nekem azért kevés az ünnephez. Nem csalódás, de a stílustól és a főzdétől többet várok mindig.

Fehér Nyúl Stout olyan, mint a reggeli kávém, iszonyat krémes, tejes már illatra is. Ízben is ugyanezt hozza a felesleges édesség nélkül, nem sűrű, testes, hanem vicces, könnyen iható malátalé tejszínnel. Klasszikus stout minden fűszer, hordóérlelés és imperiálság nélkül… Jelenleg a kedvenc magyar söröm (Fehér Nyúl, küldj ingyen cuccokat!), nem tudok betelni vele. Ha valaki ivós cseh barnának nevezi, azon nagyon fel tudom húzni magam; annyira extrémen krémes, hogy nem lehet egy kalap alá venni ezekkel, sőt, még olyannak is bejöhet, aki amúgy nem sörös.

Horizont Night Shift finom, sűrű, sötét, karakteres, csak az a bajom, hogy olyan, mintha már ittam volna párszor. Nem szét-, de kellően cuccos… Maga a sör nem egy hihetetlenül kiemelkedő valami, viszont a Horizont palettájához képest ez is egy izgalmas irány. Rosszat nem tudok róla mondani, de észrevétlenül elfogyott.

Omnipollo Selassie és Fehér Nyúl Stout

Amikor már ki vannak bontva az ajándékok, mindenki jobbra-balra dől a süteményektől, akkor az Omnipollo Selassievel még megbüntetheti magát az ember. Nem tudom, mennyi vaníliát dönthettek bele, de mintha nem spóroltak volna a Monin sziruppal. Az igazi zárás, ami után már felesleges lenne bármit is bontani, de nem a 11% alkohol, hanem a nagyon karakteres kávé (pörkölt, száraz, földes) miatt is. Elsőre sör, aztán mintha egy mézes whiskey-t kortyolgatnék! Itatja magát, de közben tiltakozik is ellene a szervezetem… Nem vicc, durva dolog:

…éééés most nyomtam be! Kellemes ünnepeket.

FYKI #52 // MONYO Brewing Co. címkék

HORIZONT és a Mad Scientist után újabb kraftos designposzt, ezúttal a MONYO Brewing Co. arculatának megújulása apropójából. Az új – egységesebb, színesebb, játékosabb – arculat mögött a Graphasel Design Stúdió áll.

MONYO Brewing Co. American Beauty

MONYO Brewing Co. Belgian Trip

MONYO Brewing Co. Black Alligator

MONYO Brewing Co. Dead Rabbit

MONYO Brewing Co. Flying Rabbit

MONYO Brewing Co. Funky Fritz

MONYO Brewing Co. Invisible Bikini

MONYO Brewing Co. Schatzi

MONYO Brewing Co. Sour Rise

MONYO Brewing Co. Summer Syndrome

Blöff sorozatnak is kijutott a ráncfelvarrásból, egyúttal kiderült, hogy a csapathoz idén Avi Cousin csatlakozott…

MONYO Brewing Co. Boris The Blade, Avi Cousin és Franky Four Fingers

A sajtóanyagból átvett fotókat Rajnai Gábor készítette.

Kritika #142 // TuffBuzz × Mad Scientist Freaky Freaky

Viszonylag ritkán írunk a TuffBuzzról, pedig a mindig extrém söröket csináló gerilla sörfőző a Mad Scientisttel kollaborálva komoly darabokat tett le az asztalra. A Sugar Daddyt ittuk már utcán, üvegből, a Joanna Gone MADre bármikor rámegyünk (mondjuk ez nem kollab), a nyár egyik komoly személyes meglepetése pedig a Mr. / Ms. Worldwild kettős volt. Mármint meglepetés, hogy megittam a savanyú berliner weissekat, sőt igazából elkezdtem rohadtul élvezni őket.

Most megint itt egy közös sör a Mad Scientisttel, és nem is akármilyen.

TuffBuzz × Mad Scientist Freaky Freaky pumpkin barleywine

A Freaky Freaky egy sütőtökös barleywine 13%-os alkohollal. A sütőtökös söröket nem szeretjük. Általában. Minekbele? A barleywinet szeretjük. Sőt! Úgyhogy kifejezett kettősség mozog bennünk mikor végre felpattintjuk a kapott üveget.

Szerencsénk van. A sütőtök nem dominál. Ott van az ízhatás, a fűszeresség, de csak halványan. Inkább lekváros. Iszonyatosan sűrű illatra, ízre, színre is. A végén jön egy kesernye, ami visszabillent a ragacsos édességből. Sötét mahagóni, túlérett gyümölcsök, meg ilyen bullshitek jutnak eszünkbe. Szép na. Legalább fél óra mire felesben feldolgozzuk az élményt.

Ki igya?

Aki szereti a barleywinet és más melegítő söröket. Aki szereti a sütőtököt még akkor is, ha nem fogja feltétlenül megtalálni benne.

Ki ne?

Akinek nincs ideje erre a sörre.

Akkor ez most jó?

Üt. Simogatva üt. Nagyon jó, de nem mindenkinek. Temetői gyertyagyújtós időhöz ideális.

FYKI #48 // III. Kraft Sörfesztivál

2017-et már biztosan Főzdefeszt nélkül húzzuk le, cserébe idén már másodszorra lesz Kraft sörfesztivál. Az egy évvel ezelőtti elsőről is írtunk, az idei tavaszi másodikat is ajánlottuk (kint is voltunk persze), szóval adja magát, hogy a harmadik is kapjon egy előszót. Ami nem változott:

  • Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a koncepció, vagyis nem csak helyben lehet mindenkitől fogyasztani, de főzdét is lehet látogatni (érdemes)
  • Ugyanúgy last-minute szervezés (nem mintha zavaró lett volna bármikor is, csak ennyire insiderek vagyunk)
  • Ezúttal sincs belépő, fizetős mosdó, kötelező pohár, kirakodóvásár, mulatós techno (ugye a fesztiválozás szokásos vesszőparipái)
  • Minden főzde készül valami extra dobással (erről lentebb)
  • Ismét lesz Mikkeller Running Club Budapest futás (ez mondjuk kevésbé a szervezőkön múlik, inkább rajtunk), ezúttal pedig a HORIZONT ajánlott fel ingyensört minden futónak (köszi)

Nem csak a helyeikkel, de a náluk bérfőző gerillákkal is találkozhatunk ezúttal

Aki már volt kint az első kettőn, az jó eséllyel jól érezte magát, hiszen tipikusan egy olyan rendezvény, amire mondjuk sem a Dréher Hidegkomlós fanok, sem a cseh sörök barátai nem zarándokolnak ki a Maglódi útra (hogy aztán vagy az árakat firtassák, vagy „valami rendes sört” keressenek), de közben azért alkalmas arra is, hogy szélesebb fogyasztói rétegek is (ne csak a premierekre járók, a mindig az újat keresők) megtalálják a számításukat. Mert egy sörfesztivál tényleg egy rakás dologra jó (komfort zónából kilépés, edukáció, újdonságok megismerése), de a lényeg mégiscsak az, hogy a főzdék közvetlen kapcsolatba kerüljenek a fogyasztókkal, és míg ez utóbbiak jól szórakoznak, előbbiek még profitot is tudnak realizálni.

Ha eddig nézzük, akkor nyilván értelmetlen is lett volna megírni ezt a posztot, így nézzük azt, ami változott:

  • A 4 szervező főzde igyekszik levetkőzni a kraft elitklub jellegét és először engednek be másokat is a saját fesztiváljukra (erről lentebb bővebben); legutóbb voltak külföldi vendégek, ezek helyét most a fent említettek miatt hazai „tagvárományosok” veszik át
  • Már 4 napos a rendezvény, vagyis csütörtök 17 órától már vasárnap 23 óráig lehet masszívan piázni kóstolgatni, Untappdre becsekkolni, pacsizni ismerős-ismeretlennel
  • A Krak’n Town kitalálója vette át a szervezési feladatokat, így, hogy van dedikáltan gazdája a fesztiválnak, még több apró lépést tett a profizmus irányába
  • A buszjárat nem csak, hogy továbbra is ingyenes, de a megállók végre engedélyezettek és sűrűbben is fognak jönni-menni
  • Tovább bővül a nem csak sörre fókuszáló szolgáltatások köre (kávé, soft drink, waffel, még több street food, gyerekeknek animátor)

Csapolt Gyombír is lesz a másnaposok, sofőrök és kismamák örömére

Az őszi Kraft fesztivál legfontosabb híre, hogy bővülés előtt áll a Kraft Egyesület. A tagság új
várományosait egy külön standon fogjuk bemutatni két-két sörrel, és a fesztivál után a védjegybizottság
döntése valamint egy közös megbeszélés fog arról határozni, hogy hány új tagot üdvözölhetünk majd a
köreinkben. A pályázók névsora: Gólem, armando_ochoa, Reketye Brewery, Dimbo Lab, HaraPunk,
Reczer Ser, TufBuzz (sic!), Fehér Nyúl. via ‘Meghívó a III. Kraft sörfesztivál sajtótájékoztatójára’ sajtóanyag

Érett már, hogy valamerre elmozduljon az amúgy faszán kitalált Kraft Egyesület, bár a beszavazás jelleg nem tudom mennyire köti majd le a nagyérdeműt, mindenesetre nekünk nem teljesen tiszta a dolog (kaptunk olyan visszajelzést, hogy az amúgy egyik főzdében bérfőző tagvárományosnak sem az). Az is kérdéseket vet fel, hogy mennyire van létjogosultsága egy platformra tömöríteni a hírhedten nyomuló, saját főzdével rendelkező Reketye Sörfőzdét és a nem rég indult, inkább háttérben aktívabb TuffBuzz-t, de egyfelől majd tisztábban látunk a fesztivál után, másfelől meg végre az olyan, a színtéren évek óta aktívan jelen lévő, amúgy a Főzdeparkban bérfőző arcok sem maradnak ki a tutiból, mint mondjuk a Gólem.

Hogy a szubjektív véleményen túl közszolgálati jellege is legyen a végére az írásnak, ezt a négy új sört ne hagyd ki a 4 alapító főzdétől:

Persze ezeken túl is lesznek említésre méltó újdonságok, de hát minek tépjük tovább a szánkat. Úgyis találkozunk ott!

FYKI #47 // Kövesd a Fehér Nyulat!

Bizony, hogy kövesd!

Az úgy volt, hogy annyi minden történik nyáron a sörös fronton is, hogy néha még mi sem bírunk lépést tartani. Amikor pl. a Fehér Nyúl Brewery kijött az alap szortimentjével, akkor simán nem tudtunk elmenni megkóstolni, csak később kortyoltunk rá erre-arra a kedvenc helyeinken. Aztán összefutottunk Álmossal a Fehér Nyúl egyik tulajával-sörfőzőjével, aki ha már így alakult, szívélyesen meginvitált minket egy felfedezőútra a nyúl barlangjába. Mi meg, mint a bátor Sir Robin, menekültünk ezerrel. Egészen a Soroksári út 110-ig futottunk, ahol kisebb tanakodás után megtaláltuk a sörfőzdét. Egyelőre keressétek a sárga-fekete korlátokat.

Látszik? Pedig rá van írva, hogy Fehér Nyúl! Fehérrel.

Mindenesetre ez volt a legnehezebb és a legizzasztóbb az egésszel kapcsolatban. Innentől minden király volt. De tényleg, nem seggnyalás. Baromi jól éreztük magunkat és ez még javulni is fog. A Fehér Nyúl is azon a vonalon indult el, amin sok menő újhullámos főzde: volt egy álom, lett hozzá szaktudás, hitel, meg saját pénz és aztán vágjunk bele. A srácok (Csepregi András, Sajgó Álmos és Meiszner Péter) belevágtak. Átgondolták. Kísérleti Nyúl néven tesztelgették az első sörüket, meg a brandet és közben dolgoztak ezerrel a főzdén. Ami amúgy – bár szépen néz ki, faszaság, hogy az irodákból fentről lehet ránézni a gyártó részre – még fejlődni fog, hiszen már ki van jelölve a taproom helye, és (pssszt!) ha minden jól megy, akkor lesz barbecue is, a pitbox és a green egg sokat ígérően áll a sörfőzde egyik sarkában. Szóval itt még alakulás van, nincs akkor befektetés és koncepciózus piacfoglalási terv mint, a szintén nemrég nyílt FIRST-nél.

Fehér Nyúl APA

Nos nézzük sörügyileg. Itt is az átgondoltság jellemzi a fiúkat: jó logó, jó design, semmi faxni a neveknél. APA, IPA, dupla IPA és stout adja az alap szortimentet, ez a bázis. Az APA nekünk nagyon bejött, jól ivós, barackos-virágos, nagyon kellemes sör. Az IPA szerintünk finomításra szorul, nem volt túl jellegzetes és kicsit otromba a keserűje is, de már dolgoznak rajta. A dupla IPA az édeskésebb, malátásabb vonalat viszi, nem mondanánk emlékezetesnek, de nem is lehet belekötni (bakker, kéne egy magyar dupla IPA összekóstolót tartani most már…). Aztán jött az első meglepi, a stout. And the winner is! Könnyű, krémes, nem túl pörkölt, nem túl vizes, pont jól iható. Amikor ezeket a sorokat írom 35 fok van, amikor a sört ittuk csak 32 volt, de ugyanolyan jól esett akkor is. Helyszíni csapatunk felének megvan a nem hivatalos váratlan nyári söre.

Hola, Rafa, qué tal? – Fehér Nyúl RAFA – limoncello sour IPA

Aztán rögtön ezután meglett a helyszíni csapatunk mindkét felének az új, nem hivatalos váratlan nyári söre. Megkóstoltuk ugyanis RAFA-t, a limoncello ihletésű sour IPA-t. Wow. A csajos csajoknak hozza a limoncello ízt, a kemény csávóknak eléggé IPA, a geekeknek pedig kellemesen fanyar és frissítő. Tényleg a nyár söre lehet. Pont annyira extrém, hogy felkapod a fejed a csaplistánál és pont annyira finom, hogy bárki meg tudja inni, még az is, akinek az extrém az sok. Mész. Iszod. De tényleg. És ez még nem minden, már tartályban a nagyon ígéretes imperial stout és barleywine is, várhatóan az ősz végétől lesznek elérhetőek.

Fiatalos imperial stout, de már most rohadt jó. A kép jobb alsó sarkában Ákos szerényen tükröződik.

Szóval minden összevetve egy jól megalapozott, jól kitalált vállalkozást látunk, ami nagyon szimpatikusan mutatkozott be, a barbecueval és a taproommal még egy kis újdonságot is tud csempészni a piacba (nem beszélve arról, hogy a város ezen a részén még nem volt semmi hasonló hely). A két legfontosabbat kihagytuk: a sörök jók, vagy ígéretesek, az arcok a márka mögött pedig jó emberek. Ennél több most nem is kell, csak annyi, hogy várjuk azt a barbecue-t, de nagyon. Hajrá Fehér Nyúl!

Kritika #139 // Gólem #100Hops

100 komló, egy dupla IPA-ban. Ennek a sörnek tulajdonképpen mi az értelme? 100 komló? Normális? 60 után? Minek van? Mi végre vagyunk a világon? Mégis ki a faszom jár manapság bárhova is?

Kell, hogy legyen értelme?

Mi ennek a célja? Erőfitogtatás? Saját határaink feszegetése? A sörfőzés határainak feszegetése? A világunk határainak feszegetése?

Jó ez valakinek? Boldoggá tesz ez valakit?

„Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.” – Charles Bukowski

Gólem boldog ettől a sörtől.

És mi, a fogyasztók? Van értelme a 100 komlós sörnek? Lehet majd érezni bármit is a zsibbadáson kívül? Vagy a százszoros elvárásoknak lehetetlen megfelelni és csalódás lesz a vége? Kibontsuk egyáltalán ezt a sört?

Szóval kibontod az értelmetlenséget és elmerülsz benne. Hagyod hogy a tízféle maláta által produkált 10%-os alkohol lassan elmossa benned a kérdéseket. Ahogy melegszik, egy kicsit sok is lesz az alkohol, de addigra már mindegy. A 100 komló megnyugtató, zsibbasztó hatása szépen elringat. Meglepően nem túl erős, és határozottan jobban ízlik mint az előző, 60 komlós próbálkozás. Azzal ellentétben a szójás, sós, umamis ízek csak a melegedéssel kerülnek elő. Elsőre inkább túlérett gyümölcsök (ananász, barack, narancs), de a sok komló inkább tompítja egymást, mint felerősíti. A kakofóniában inkább csak felvillannak az ízek és az illatok, velük tompulsz te is. Kifogyott az üveg. Kifogytál Te is.

Azoknak amúgy, akik nem hiszik el, hogy tényleg 100 féle komló van a sörben, itt a lista, szépen, abc-sorrendben: Admiral, Ahtanum, Amarillo, Apollo, Aramis, Archer, Ariana, Azacca, Barbe Rouge, Belma, Boadicea, Bobek, Bouclier, Bramling Cross, Bravo, Brewers Gold, Bullion, Callista, Calypso, Cascade, Challenger, Chinook, Citra, Cluster, Colombus, Comet, Crystal, Delta, Dr. Rudi, East Kent Goldings, Ekuanot, El Dorado, Ella, Endeavour, Epic, First Gold, Flyer, Fuggle, Galena, Green Bullet, Hallertau Blanc, Herkules, Huell Melon, Iunga, Jarrylo, Jester, Kohatu, Lemon Drop, Lubelski, Magnum, Mandarina Bavaria, Marco Polo, Marynka, Minstrel, Mistral, Monroe, Mosaic, Motueka, Mount Hood, Nelson Sauvin, Newport, Nugget, Oktawia, Olicana, Opal, Orbit, Pacific Gem, Pacific Jade, Palisade, Pekko, Perle, Pilgrim, Pilot, Pioneer, Polaris, Premiant, Progress, Rakau, Saphir, Simcoe, Southern Cross, Sovereign, Sterling, Sticklebract, Styrian Golding, Summer, Summit, Sybilla, TNT, Triskel, Ultra, Vanguard, Vic Secret, Waimea, Wakatu, Warrior, Willamette, Yellow Sub, Zeus, Zythos

Ki igya?

Akit megbabonáznak az élet nagy kérdései. Aki inna egy érdekes és egészen jó dupla IPA-t.

Ki ne?

Aki csak inna egy sört.

Akkor ez most jó?

Megosztó lesz, de a nagy kérdésekre nem ad választ. Nekünk azért bejött.

FYKI #46 // Itt az első? Megnyílt a FIRST The Craft Beer Co.

A kézműves színtér belterjességéhez képest nagy nyilvánossággal és komoly sajtóvisszhanggal megnyílt a FIRST The Craft Beer Co. Váci úti látványfőzdéje / brewpubja. Nagyszerű sikerről szóló, bizakodó cikkek, forradalmi első lépések a visszhangokban. Vajon tényleg megváltozik mostantól minden? Egyáltalán miben első a FIRST? Az első kézműves sörfőzde? Nyilván nem. Az első brewpub? Talán, bár máshol is van saját helyszíni értékesítés, saját kocsma. Az első dobozos kézműves sör itthon? Nem nyert, a Reketye és a Brew Your Mind is beelőzött. Az első látványsörfőzde? Bezony, itt tényleg látni mindent a vendégtérből. Ez persze a forradalomhoz még kevés lenne. De akkor mi a helyes válasz?

A vörös fények elvarázsolnak a látványsörfőzdében, bár ez kép pont megfordítja a nézőpontot: a vendégtér látszik a főzde oldaláról.

Nos a „forradalmat” itt a profizmus oldaláról fogják meg. Talán lehet azt mondani, hogy ez az első komolyan, piaci célokkal megtervezett sörfőzde itthon. (Tudjuk, hogy nem ők láttak először üzleti tervet, tudjuk, hogy a például a Horizont is tudatosan, sem mint erőből építkezett, de nulláról ennyi lépcsőfokot átlépni kezdésként, ezt tényleg nem csinálta még senki. Ebben elsők biztosan.) Nem valaki régi dédelgetett álma alakul fokozatosan, vagy egy régi családi főzde újul meg és növi ki magát. Itt több éves terv, nagyon komoly befektetés, az elérhető legmodernebb berendezés a Zips’s től és a nagyüzemi sörfőzdéktől is igazolt munkatársak mutatják, hogy a tulajok, Kurucz Gergely és Kurucz Dániel (a Budavári sörfesztivál – Belvárosi Sörfesztivál szervezői) alaposan átgondolták a dolgot. A recepteket Csupor Marci kevergeti, aki saját söreivel már letett az asztalra, a szortiment pedig érezhetően a piacra, eladásra lett összeállítva. Pilsner, a kötelező APA és IPA (utóbbiból egy gyümölcsös limitált változat is), belga búza és ennek a gyümölcsös változatai.

Nem az első, de egyelőre a legmenőbb: rendesen megnyomott, egyedi dobozok.

Na jó, de milyenek a sörök? Mert hát nyilván ezen fog múlni minden. Nos, a sörökön nem fog múlni semmi.

Ahogy már írtuk, kifejezetten a nagyközönség van belőve, eladható brand, eladható sörök. Ezek a sörök eladhatóak. Pont annyira mások, tisztességgel kimunkáltak, hogy a hagyományos választékot lassan elhagyó, kézműves után érdeklődni kezdő ember nem fog bennük csalódni. Kellemes, jól iható mindegyik, nincsenek nagy kilengések, ugyanakkor szépen meg van csinálva minden. De extremitásokat ne keressünk. Különlegesebb sörök amúgy majd elvileg jönnek, főleg a brewpubban, hogy legyen értelme kimenni a Váci út végére, kíváncsian várjuk őket. A meglévők közül a pilsner jól iható volt, magyar szinten főleg, egy hasonló árú német-cseh versenyzőért még azért nem cserélnénk le. A belga búza, azaz a witbier kifejezetten kellemes és frissítő, talán még kicsit visszafogott is az íze. A gyümölcsös változatokat pont nem tudtuk megkóstolni, felitták az előző napokban. A kedvencünk a bronzos American Pale Ale volt, ízében, illatában korrekt, pont amennyi kell. Az IPA kicsit semmilyen, pedig van benne anyag. A tropical meg hozza a most trendi savanykás nyári IPA-kat, csak talán pont az alap veszett el a gyümölcsök között, de melegben felüdít.

Friss, ropogós és nagyon korrekt a pilzeni, de nekünk az APA és a witbier tetszett a legjobban.

És ez mire lesz elég? Majd a piac eldönti. Ezzel persze nagyon okosat nem mondtunk. Az az igazság, hogy a 4-700 közé belőtt sörökkel igenis van keresni való a piacon, a multik mostani útkeresése (különféle komlós lágerek, a Soproni IPA-ja) azt mutatja, hogy érdeklődés van már az új ízek és a magasabb minőség irányában.

A technológián sem fog múlni semmi.

Ugyanakkor kérdés, hogy mekkora ez a piaci szelet. Illetve persze, hogy hány évet kell várni – és közben folyamatosan nyomni és edukálni, és nem feladni a vállalkozást – ahhoz, hogy tényleg megérje majd egy ekkora befektetés, legyen igény egy ekkora „középáras” sörfőzdére itthon. Elég néha megnézni egy nagyobb portál témába vágó cikke alatti kommenteket, és szinte úgy érzi az ember, hogy az elmúlt 6-7 év meg sem történt, még mindig annyira kevés ember érti és tudja, hogy ez miről szól. Szóval hosszú még az út, de ez egy biztató kezdet. Meglátjuk. Hajrá!