Nem szeretném a KOHATU kenyerét elvenni, már ami a szentimentális blogolást illeti, de csak leírom… Májusban nyolc napon keresztül csak az járt a fejemben, hogy mennyire megtaláltam magamat a BPBW alatt, pedig sosem gondoltam magamra annyira elveszettként. (Nyilván az agy próbál összefüggéseket találni a történések közt, az adrenalin pedig dolgozik, de vonatkoztassunk el ettől.) Nem csináltam korábban még soha, csak jött minden magától.
Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens
Viszont nem ez a fontos és ez a bejegyzés most nem is rólam szól, hanem szervezőtársaimról és a fesztivál önkénteseiről. Előbbiek – Pazinczár ‘Pai‘ Peti és a közismert sörfőző Rebák Tibi – ezt a fesztivált nélkülem is meg tudták volna csinálni, én viszont fordítva nem. Nem háromemberes munka volt persze, de ez az írás most nem egy nagy KÖSZÖNÖM poszt, hogy embereket és sörfőzdéket nevesítsek, mert ezeket a köröket már személyesen leróttuk az arra érdemesekkel a nyilvánosság nélkül is.
Nem titok, a „civil állásomnak” a fesztivál miatt lett vége, de egy kicsit már amúgy is kezdtem kiégni az emberekkel való közös munkától. A BPBW önkénteseitől viszont annyit kaptam ez alatt a pár nap alatt emberileg, amit az azóta eltelt hónapok sem tudtak feledtetni. Nevek említése nélkül, de az önkénteseink 90%-a olyan emberfeletti munkát végzett, aminek az ellenértéke pénzben talán ki sem fejezhető. (A többiek „csak” 100%-ot tettek bele.) Hogy is lehetne meghálálni, azt, hogy volt olyan, aki egy 2 perces eligazítás után 2 napon át a hátán vitte a merch pultot, hogy volt olyan, aki egy ledolgozott hét után a második tasting session előtt – kérés és szó nélkül – úgy jött segíteni pakolni, hogy 4 órát se aludt, sápadtan rázta a hideg másnaposság és amúgy kellett bemennie utána azonnal dolgozni a rendes munkahelyére, hogy volt olyan, aki kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy az egész hetes önkénteskedés, majd a hajnalig tartó második tasting session után reggel azonnal jöjjön romeltakarítani is (annyira nagyot ment egész héten, hogy meg is mondtuk neki, hogy ne jöjjön… jött és nagyon kellett a segítsége). Sorolhatnám. Amikor elkezdtük a fesztivál szervezését senki sem hitt bennünk, de ez a pár ember fogta az álmunkat és a célegyenesben önzetlenül akkorát tolt rajta, hogy valóra váljon. Sosem fogjuk tudni meghálálni.
Hiszek benne, hogy (közhely alert!!!) a sör összehozza az embereket. Példa erre a 14 hazai sörfőzde, akiknek amúgy nem annyira szokásuk egy asztalhoz leülni és akik amúgy a sörhét előtt és után is elég sok szemétséget – nem csak mondanak, de – tesznek is egymással. Most mégis menő volt egy rakás ennyire különböző embert egy helyen látni a BPBW 2018 kollab kapcsán, akik félretették a személyes sértettségeiket és pár napra egy nagy közös család illúzióját keltették. Talán ez is volt a cél.
Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens
Rengeteget lehetne írni – főleg, hogy fél év kihagyás után ez az első posztom újra itt -, hogyan láttam belülről a fesztivált, különösképp a saját hibáinkat nagyító alatt, de jövőre úgyis meglátjátok, hogyan lesz a BPBPW 2019 ugyanennyi pénzért nem nagyobb, csak jobb és profibb. Addig is akad egy rakás írni- és tennivaló! De ezekről később.
You must be logged in to post a comment.