Tag Archives: Kézműves Sörfesztivál

Random #115 // Valaki csináljon egy margót a BPBW-nek, hogy ezt odaírhassam

Nem szeretném a KOHATU kenyerét elvenni, már ami a szentimentális blogolást illeti, de csak leírom… Májusban nyolc napon keresztül csak az járt a fejemben, hogy mennyire megtaláltam magamat a BPBW alatt, pedig sosem gondoltam magamra annyira elveszettként. (Nyilván az agy próbál összefüggéseket találni a történések közt, az adrenalin pedig dolgozik, de vonatkoztassunk el ettől.) Nem csináltam korábban még soha, csak jött minden magától.

Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens

Viszont nem ez a fontos és ez a bejegyzés most nem is rólam szól, hanem szervezőtársaimról és a fesztivál önkénteseiről. Előbbiek – Pazinczár ‘Pai‘ Peti és a közismert sörfőző Rebák Tibi – ezt a fesztivált nélkülem is meg tudták volna csinálni, én viszont fordítva nem. Nem háromemberes munka volt persze, de ez az írás most nem egy nagy KÖSZÖNÖM poszt, hogy embereket és sörfőzdéket nevesítsek, mert ezeket a köröket már személyesen leróttuk az arra érdemesekkel a nyilvánosság nélkül is.

Nem titok, a „civil állásomnak” a fesztivál miatt lett vége, de egy kicsit már amúgy is kezdtem kiégni az emberekkel való közös munkától. A  BPBW önkénteseitől viszont annyit kaptam ez alatt a pár nap alatt emberileg, amit az azóta eltelt hónapok sem tudtak feledtetni. Nevek említése nélkül, de az önkénteseink 90%-a olyan emberfeletti munkát végzett, aminek az ellenértéke pénzben talán ki sem fejezhető. (A többiek „csak” 100%-ot tettek bele.) Hogy is lehetne meghálálni, azt, hogy volt olyan, aki egy 2 perces eligazítás után 2 napon át a hátán vitte a merch pultot, hogy volt olyan, aki egy ledolgozott hét után a második tasting session előtt – kérés és szó nélkül – úgy jött segíteni pakolni, hogy 4 órát se aludt, sápadtan rázta a hideg másnaposság és amúgy kellett bemennie utána azonnal dolgozni a rendes munkahelyére, hogy volt olyan, aki kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy az egész hetes önkénteskedés, majd a hajnalig tartó második tasting session után reggel azonnal jöjjön romeltakarítani is (annyira nagyot ment egész héten, hogy meg is mondtuk neki, hogy ne jöjjön… jött és nagyon kellett a segítsége). Sorolhatnám. Amikor elkezdtük a fesztivál szervezését senki sem hitt bennünk, de ez a pár ember fogta az álmunkat és a célegyenesben önzetlenül akkorát tolt rajta, hogy valóra váljon. Sosem fogjuk tudni meghálálni.

Hiszek benne, hogy (közhely alert!!!) a sör összehozza az embereket. Példa erre a 14 hazai sörfőzde, akiknek amúgy nem annyira szokásuk egy asztalhoz leülni és akik amúgy a sörhét előtt és után is elég sok szemétséget – nem csak mondanak, de – tesznek is egymással. Most mégis menő volt egy rakás ennyire különböző embert egy helyen látni a BPBW 2018 kollab kapcsán, akik félretették a személyes sértettségeiket és pár napra egy nagy közös család illúzióját keltették. Talán ez is volt a cél.

Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens

Rengeteget lehetne írni – főleg, hogy fél év kihagyás után ez az első posztom újra itt -, hogyan láttam belülről a fesztivált, különösképp a saját hibáinkat nagyító alatt, de jövőre úgyis meglátjátok, hogyan lesz a BPBPW 2019 ugyanennyi pénzért nem nagyobb, csak jobb és profibb. Addig is akad egy rakás írni- és tennivaló! De ezekről később.

Random #113 // BPBW early bird jegyek és majdnem teljes főzdelista

2018 nemhogy köszönés, de lábtörlés nélkül érkezett meg az életünkbe, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy már több, mint 6 hete nem írtunk a Beer Week in Budapest 2018-ról. Hiánypótlás következik, de igyekszünk nem olyanokat írni, hogy „amikor elkezdtük szervezni a fesztivált, akkor 2018 még valami távoli dátumnak tűnt, most meg már javában tapossuk”… Rebák Tibi barátunk sokkal jobb a személyesebb hangvételben, így, ha még nem volt meg, akkor inkább az ő sorait javasolnánk a Kohatun.

Kritikát külföldről még nem igazán kaptunk (Olaszországból többen a Del Ducato „kraftságát” tették szóvá, mondván, hogy nem csak eladták magukat, de a helyi törvények szerint már nem is számítanak kézművesnek), ami pedig az itthoni szcéna körében eddig vesszőparipa, hogy pohártöréskor lesz díj felszámolva („If you loose or break your tasting glass you can buy another at our official merch desk for 2.000 HUF”), de őket megnyugtatjuk ezúton is, hogy ez bizony így van a külföldi fesztiválok többségén (szép poharaink lesznek, ne akarjátok eltörni). Másfelől voltak akik félelmüknek adtak hangot, hogy elfogynak bizonyos sörök idő előtt: egyfelől ez is adja az egyik exkluzivitását a fesztiválnak (és tényleg utáljuk magunkat ismételni, de a példakép külföldi rendezvényeken is ugyanígy van), másfelől arra van kitalálva az imperial jegy, harmadrészt ha valami olyan ritkaság kerül csapra, ami indokolttá teszi azt, jó eséllyel fél decire visszük le ezekből az egyszerre kiadandó kóstolókat, negyedrészt felmerült az is, hogy a magyar főzdék sörei ne fogyhassanak el.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

A jegyértékesítés december 15-én kezdődött, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a vásárlások fele itthonról, a fele külföldről jön. Kiderült, hogy nem mindenki számára egyértelmű, miért vannak különböző jegytípusok, pedig a https://bpbw.hu/tickets/ linken igyekeztünk érthetőek lenni azzal kapcsolatban, hogy milyen előnyöket tud mondjuk az imperial a double-höz képest. Amik viszont még nem lettek leírva, de fontosak lehetnek, azok a következőek:

  • Imperial jegyből szigorúan 200 darab a limit.
  • A kedvezményes early bird jegyes időszak február 15-ig él.
  • A férőhelyek természetesen limitáltak, ahogy többször is jeleztük, 1000 főre kalkuláljuk mindkét napot és ezzel a hasonló fesztiválokhoz viszonyítva még kicsinek is számítunk.
  • Az elfogyó hordós konstrukciót azért választottuk, mert nem azt szerettük volna, ha kevés főzde hoz baromi sok sört, hanem másik dimenzióban próbáltunk terjeszkedni, annyi sörfőzdét akartunk elhozni, amennyit csak el bírunk, hogy színesítsük a kínálatot és ahhoz, hogy minden főzdére rá tudjuk irányítani a fókuszt, a KEG-eknek el kell fogynia! Lássuk be, hogy arra nem lenne logikus felkészülni, hogy minden vendég az egy session alatt elérhető mind a 80 sört meg fogja kóstolni. Ezért van egy második nap is, igaz, ott teljesen más sörlistával. Mindenki előre, időben fel tud készülni majd, hogy melyik sört kóstolná az egyik, melyiket a másik session-ön, ezt megígérjük; egy session-ön alaphangon 2400L sör fog folyni a csapokból, aminek bármikor utána lehet menni kapacitásban, ha kevésnek bizonyulna.

Jelenleg 27 nemzetközi főzde van bejelentve (megőrülsz, de az utolsó 3 név például a BrewDog, az Amager Bryghus és a Põhjala volt) és hamarosan jön a 28. is, ami már a 6. főzdénk lesz az Egyesült Királyságból (ennél többet most nem akarunk mondani). Egy-két további nagyobb név még beeshet (izgalmas nevek vannak még előrehaladott állapotban), de 30 fölé nem akarunk menni sokkal, ez biztos.

Most, hogy mindezt kiírtuk magunkból, elkezdhetünk végre szélesebb közönség irányába is kommunikálni; eddig csak sörös oldalakon olvashattok a BPBW Beer Week in Budapest 2018-ről (svédül tudtok?), de a következő napokban megkíséreljük bevenni a mainstream sajtót is.

Random #112 // BPBW 2018 – az első két hét

Alig két hete nyilvános a BPBW fesztivál, illetve szűk fél év van a kezdetéig, de a dolgok alakulásának intenzitása már indokolttá tett egy újabb bejegyzést.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

Többen szóvá tették hazai oldalról a magyar nyelvű kommunikáció hiányát a főoldalon, illetve a közösségi profilokon. Mint társszervező és média-partner, nálunk természetesen magyarul lehet olvasni a fesztiválról és ide folyamatosan érkeznek majd terv szerint a háttéranyagok, amik a hivatalos kommunikáción túl is betekintést engednek a kulisszák mögé. Többen farkast kiáltottak, pedig nagyon egyszerű oka van a dolognak: egy ilyen volumenű és komolyságú rendezvényt a hazai piac egyelőre önállóan nem tud eltartani. Szükségünk van a külföldi arcokra. Nem kifejezetten az angoloknak, nem a lengyeleknek, vagy épp a magyaroknak csináljuk. Azoknak csináljuk, akikkel egy nyelvet beszélünk, akikkel együtt éljük a kézművest, forgatjuk a szemünket egy újabb Mikkeller San Diego NEIPA kiadáson, vagy épp nyálcsorgatunk egy újabb Omnipollo Soft Serve kép láttán. Mindenkinek van hobbija, a miénk ez.

Azért van Budapesten, mert imádjuk a várost és be akarjuk vonni a külföldi releváns fesztiválok sorába. Hogy elhozzuk itthonra ezeknek az eseményeknek a semmihez sem fogható hangulatát, illetve ezzel párhuzamosan az idelátogatók kapjanak egy kis ízelítőt a hazai kraft legjavából. Ezzel persze nem zárunk ki senkit; a hazai potenciális látogatók a magyar főzdéken keresztül úgyis értesülnek a fesztiválról és azok, akik már-már vallásosan követik a kurrens főzdéket, már biztosan magukra szedtek annyi angolt, amennyivel nem jelenthet gondot a kommunikáció hivatalos nyelve.

Ha már Budapest… Az eredetileg tervezett Budapest Beer Week nevet – pontosabban a Budapest név hivatalos használatát – nem kapta meg a szervezőcsapat a fővárostól. Jellemző az ügy bonyolultságára, hogy egyből egy rakás visszajelzés érkezett a hazai sörpiac legkülönbözőbb szereplőitől, hogy hogyan lehetne-lehetett volna okosban-okosabban megoldani a dolgot, illetve megtudtuk másoktól azt is, hogy mekkora „amatőr” dolog már hivatalosan kérni ilyesmit és egészen máshogy kellett volna bizony nekiugrani. (Mi profin szeretnénk ezt az egészet csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, csúsztatások nélkül és készek vagyunk megfizetni ennek az árát is.) Ez egy többrétegű és bizonyos értelemben jelenleg is folyamatban lévő ügy, így többet jelenleg erről nem lenne szerencsés írni, de ezt még itt hagyom: „…a Főváros Önkormányzat és a főváros lakosságának érdekét sértené, ha a kérelemben foglaltakat engedélyezve a sörfesztivál a Budapest Beer Week nevet viselné.” Nem esünk kétségbe, a szemfülesebbek már kiszúrhatták, hogy a fesztivál neve így BPBW 2018 | Beer Week in Budapestre módosult, a #bpbw hashtaget és kifejezést pedig ezerrel fogjuk tolni a következő időszakban!

Eddig 10 nevet jelentettünk be hivatalosan, de már csövön van a következő adag, addig is hadd írjunk –  Rebák Tibi barátunk segítségével – egy-egy rövid gondolatot mindegyik mellé:

  • Brewski (Helsingborg, Sweden) – Az európai sörfőzők egyik kedvenc és legelismertebb márkája, akik az egyébként is erős svéd újhullámos sörfőzést az utóbbi években egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolták.
  • Cerveses La Pirata (Súria, Catalonia) – A katalán sörforradalom zászlóshajója, a MONYO Brewing Co. országos haverja, egy meg nem nevezett külföldi ismerősünk szerint teljesen elmebetegek.
  • Edge Brewing (Barcelona, Catalonia) – Két amerikai, ha Barcelonába jön sört főzni: persze hogy megcsinálják a legismertebb katalán főzdét.
  • Jester King Brewery (Austin, TX, USA) – Amerikai csavar a belga spontán erjesztés világán, a tengerentúlról szokatlan alázattal. Szétsav egyenesen Texasból, még most sem hisszük el teljesen, hogy itt lesznek, bőgni fogunk a reptéren!
  • Malmö Brewing Co. (Malmö, Sweden) – Malmö egyik legnépszerűbb brewpubja, ami a felszín alatt igazi őrületet takar: duriánnal erjesztett Sour Ale vagy Gatorade Berliner Weisse, nekik nem gond.
  • Mikrofonbryggeriet (Göteborg, Sweden) – Mit teszel, ha a Millencolin énekeseként épp sok szabadidőd van otthon? Természetesen garázsfőzdét nyitsz és a szakma egyből keblére ölel. A svéd sörfőzés egyik új sötét lova.
  • Poppels Bryggeri (Jonsered, Sweden) – Az egyik legnagyobb svéd főzde, évek óta tartó stabil minőséggel, bio minősítéssel és rengeteg folyamatban lévő kollabbal.
  • Signature Brew (London, UK) – A kiugrott zeneipari dolgozók sörfőzdéje lassan már hazajár Budapestre, naná, hogy meghívtuk őket.
  • To Øl (Copenhagen, Denmark) – Az egyik kedvenc sörfőzdénk a Fenékigen, komolyan be kell itt őket mutatni?
  • Wild Beer Co. (Shepton Mallet, UK) – „Az erjesztés sötét oldala” írtuk róluk a hivatalos anyagban és ennél jobbat talán lehet, de nem érdemes írni; az egyik legjobban várt név.

szervezésekben | photo David Bodnar Photography

Egyelőre ezt most így hagyjuk ülepedni, de nyilván hamarosan még többet is írunk.

Kritika #31 // Főzdefeszt 7.

Foghatnám valami hangzatos magyarázatra, hogy kissé aktualitását vesztette a dolog (a nyári és az őszi Főzdefeszt közé időzítettem szándékosan ezt az írást), de az igazság az, hogy egyszerűen megcsúsztam ezzel a monstre poszttal. Viszont elég jól dokumentáltam a 7. Főzdefesztet, így tartozom magamnak annyival, hogy bő két hónap késéssel ugyan, de – még a 8. előtt – megosztom a tapasztalataimat.

Új helyszín, Metapay, idén is kígyózó sorok, némi káosz, Street Food show – ezekről itt NEM lesz szó. (Elfogadtam, kibírtam, kiálltam, megszoktam, nem ettem.) Praktikus szempontokat is figyelembe véve próbálom rövidre fogni mondandómat (ahogy a blog eddigi legtöbbet olvasott írásakor is tettem), illetve köt a forma is, elvégre mégiscsak a Kritika rovaton belül foglalkozom az eseménnyel, pontosabban a sörökkel.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Céltudatosan Armando Otchoánál kezdem a Hopaholic ipával és meg is szavazom egyből a Főzdfeszt sörének. Telt, édes, hihetetlenül komlós és annyira jólesik, hogy nem szokásom ugyan, de egyből kérek még egyet. A fesztivál ideje alatt aztán random módon vissza-vissza látogatok, hogy még egy korsóval kapjak ebből a legkevésbé sem kommersz ipából. Telitalálat, 100 / 100.

Az erős kezdés után a jászdózsai Köleses sörrel kooperált ArmBandusz kipának esélye nincs; keserű ipa, de annyira, hogy nekem is túlzás. Grapefruitot vélek felfedezni benne, alapvetően jó, de a Hopaholic után – ez most viccesen hangzik – erősen egydimenziós.

Hopfanatic BodzIPA & Hopfanatic Tsunami

Hopfanatic Tsunami & Hopfanatic BodzIPA

A Hopfanatic Tsunamiját mindenképpen kóstolni akarom, amíg el nem fogy, így hozzájuk vezet a második utam. Nem szoktam rugózni az árakon, csak tényként jegyzem meg, hogy 400 forint / dl, de akkor is korsóval iszom (alapvetően mondjuk nem is árulnak belőle fél litert, de aztán megegyezünk), hogy érezzek is valamit, ne csak a felszínt kapargassam; kávés, bourbonös, édes és zsibbaszt – a magyar Tokyo*. Egy igazi imperial stout, ami nem hazudtolja meg önmagát.

BodzIpával oldom a feszültséget (mintha a Tsunami nem simította volna ki a vonásaimat), egy nyári ipa, kellemesen keserű, nem nehezedik, de a bodzát sem érzem annyira. Nem lesz a kedvencem, de egy laza sör.

RothBeer Bakancslista

RothBeer Bakancslista 01

A RothBeer Bakancslistájára azóta fenem a fogamat, amióta hírét vettem a készülő sorozatnak, de a 01-es kiadás egyből csalódás. Jó ez, és persze imádom a Távoli Galaxist, így ezt sem húznám le, de a felhasznált sorachi ace komló valahogy nem tesz jót ennek a sörnek. Van valami fura, lekerekített mellékíze (egyesek szerint kapros, mások szerint gyógyszeres), amit nem tudok szeretni.

Sir Smoke-A-Blond

Brandecker Sörház / Armando Ochoa – Sir Smoke-A-Blond

Füstös láger, semmi más – legalábbis számomra nem nyújt többet a Sir Smoke-A-Blond.

Horizont IPA II.

Horizont IPA II.

Sajnos lemaradtam a Horizont sörök 2 nappal korábbi premierjéről, de szerencsére sokat azért így sem kellett várnom a tesztelésre. Barackosan gyümölcsös, kissé keserű, jópofa nyári sör a Horizont IPA, ami elsőre ugyan nem győz tökéletesen meg, viszont így a nap végén nem is mondanék le róla. Annyiban maradok magammal, hogy próbálom még, mert érdekel, mit tud.

Horizont Japán Búza

Horizont Japán Búza

Ha már a Horizonttal zártam az első napot, a Horizonttal is indítom a másodikat. A Japán Búza savanykás, de nem búzásan citrusos, sőt, nem is citrusos. Kissé füstös, a sorachi achi komló miatt pedig kerek, gyógyszeresen keserű. A márka eredeti koncepciója, hogy „érthető” kézműves söröket készítenek nem csak az ínyencek számára, ezzel ellentétben szerintem ez egy komplex sör és – nem állítom, hogy rossz – nekem nem jön be (ez továbbra sem az én komlóm).

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Maradunk Japánnál a következő Kaltenecker Bay Brewing Yokohama kooperációval; a Suzuki India Pale Lager lágerként alsó erjesztésű, de ipaként lett komlózva, ezért az IPL megnevezés (vagy ízlés szerint Strong Pale Lager, illetve Imperial Pils; mindegy is). Frissít, üdít, igazi nyári csobbanás. A keserűsége nagyon kellemesen levezet, nem nehezedik a legkevésbé sem. Menő.

Stari Grapefruit Búza

Stari Grapefruit Búza

Szétédes, csajos, szirupos; a Stari Grapefruit Búza alaposan igénybe veszi az ízlelőbimbókat. Másnaposságra menő lehet.

Hámori Birsalma & Hámori Banán

Hámori Birsalma & Hámori Banán

A Hámori Banán mindig jólesik, sosem mulasztom el egyik Főzdefeszten sem. Lelazít, üdít, feldob – nincs mit túlmagyarázni rajta. Ennek apropójából került a Hámori Birsalma is az asztalra, ami viszont egy hatalmas tévedés, illatra is rossz, ízre pedig még rosszabb. Senkinek sem lenne szabad innia. Tényleg nem.

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

A Kolibri táncol a gyümölcsös és a keserű IPA között, britesen keményvonalas, kellemesen laza, de nem könnyű. Bármikor innám, pedig nem az a szét-IPA, amit imádok.

A Medvetánc egy gyömbéres ale, ami kissé fröccs jelleggel bír. Nyárra tökéletes ez is, de semmiképpen sem geil, hanem egy igazi sör (a legkevésbé sem olyan, mint Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérizéje.) Csavar kissé a gyömbéres vége, jólesik nagyon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért vizesnek érzem, de ezzel nem lehúzni akarom, csak jelzem, hogy ha kicsit töményebb lenne, 10/10-et adnék rá! Összességében ez egy elég jó kör volt.

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

A Hara’Punkos srácok egy saisonnel készültek erre az évre. A Monkey Funky Yeah szerintem nem mindenkinek fog bejönni, én mégis azt mondom, hogy eddig ez a legjobb sörük. Színre aranylóan homályos, állagra sűrű, ízre kissé fanyar. Narancsot, illetve grapefruitot vélek felfedezni benne, de nem viccel, ellenben jólesik. Adom.

Ikkona Red IPA

Ikkona Red IPA

Az Ikkona Red IPA egy édes vörös ale, ami billeg az IPA és az IRA (India Red Ale) között. Az édesség után csak egy leheletnyi keserűség jön, jelezve, hogy a készítők ez előbbinek szánták. Kellemes volt, de nagy nyomott nem hagyott.

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Végre van újra Kelet Indiai Társaság, le is csapok rá gyorsan, de nincs katarzis. Olyan régóta nem ittam, hogy talán túl sokat gondoltam bele… Okés, de a mezőnybe egyszerűen beleszürkül, semmilyen érzést nem vált ki belőlem, pedig a Legenda egyik zászlóshajójaként tartom számon. Persze az is lehet, hogy megütött a nap.

Akár így van, akár nincs így, de a Zip’s Saisonben sem vélek már felfedezni semmit. Jópofa, belga típusú búzasör érzetű – sőt, barackos – saison. Tetszik, talán egy fokkal jobban, mint az előző ipa, de nem mozgat meg. Feltételezve, hogy nálam van a hiba, gyorsan haza is szédülök, hogy a harmadik napra is maradjon kóstolni való.

Eleszto Sormuhely / Roth Zoltan Egy Milliard Megawatt

Élesztő Sörműhely / Roth Zoltán Egy Milliárd Megawatt

Az Egy Milliárd Megawatt dupla ipa méltó kihívója lett a Hopaholic ipának.  Masszív, komoly, tisztelet parancsol; félúton van a klasszikus brit és a modern amerikai ipa között. Az Élesztő Sörműhely és Róth Zoltán kooperációjában hivatalosan a gyömbért kellett volna kiérezni, én mégis inkább pomelós-áfonyás jegyeket vélek felfedezni rajta. Ismét egy olyan hazai sör, amit innék rendszeresen. Pazar.

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

A Megawatt után a Tántorgó ParIPA kissé fémesnek – füstösnek tűnik. Zsibbaszt a keserűsége, amit alapból nagyon szeretek, de ez most nem ragad magával. Egyben van amúgy nagyon, de csak egynek jó.

A Pest CTRL viszont király. Krémes illat, sőt, szinte camamberes, könnyű nyári ipa; nem túl karakteres, de nem is egy tucatsör. Nem vitt mindent ez a kör, de kíváncsian figyelem majd azért a Hatodik Íz, illetve a Csupor jövőbeni munkásságát is.

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

A Hedon Credo – ami az egyik hazai vezető híroldal söre is egyben – ízre inkább ale, mint ipa. Ha üveges verzióban innám, még rá is lenne írva, hogy „ez nem egy IPA”, de ez csak arra utal, hogy a modern india pale alekkel ellentétben, ez a sör egyféle malátával és egyféle komlóval készült (hivatalosan SMaSH IPA, azaz Single Malt Single Hop India Pale Ale). Ha egy pubban van csapon, biztosan iszom literszámra, most viszont kicsit jellegtelen, melós sörnek tűnik.

A Kapucinus Bodzás Angyalkája elsőre érdekes, másodszorra dohos, pinceszagú. Ízvilágra narancsos-bodzás, valóban érezni rajta a virágot, a végére már egészen sziruposan. Csajos sör, és ezt nem rosszallásból írom, viszont nem Főzdefesztre való.

Zümi Mézes Köleses Sör

Zümi Mézes Köleses Sör

A Mézes Köleses Sör laza. Ennyi.

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Egy igazi meglepetés a végére, ami utolsó pillanatban borítja a képzeletbeli élmezőny sorrendjét; Way to Amarillo. Komlós – körtés – gyantás – füves, annyi mindent érezni és közben mégis elegáns és visszafogott. Hihetetlenül jólesik a harmadik nap végére ez az APA jellegű single hop IPA. Anno a Prof Von Mannheim ipájuk nem volt rám ekkora hatással, de a Sörök a Möszjö Vödréből csapata belopta magát a lefújás előtti utolsó pillanatban a szívembe.

Lehet új a helyszín, kophat el a régi társaság, de amíg a hazai sörfőzők olyan söröket raknak le az asztalra, mint a Hopaholic, az Egy Milliárd Megawatt, vagy épp az utolsónak említett Way to Amarillo, addig a Főzdefesztnek mindig kiemelt helye lesz a naptáramban. Találkozunk ősszel!