Tag Archives: Rebák Tibi a közismert sörfőző

Random #115 // Valaki csináljon egy margót a BPBW-nek, hogy ezt odaírhassam

Nem szeretném a KOHATU kenyerét elvenni, már ami a szentimentális blogolást illeti, de csak leírom… Májusban nyolc napon keresztül csak az járt a fejemben, hogy mennyire megtaláltam magamat a BPBW alatt, pedig sosem gondoltam magamra annyira elveszettként. (Nyilván az agy próbál összefüggéseket találni a történések közt, az adrenalin pedig dolgozik, de vonatkoztassunk el ettől.) Nem csináltam korábban még soha, csak jött minden magától.

Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens

Viszont nem ez a fontos és ez a bejegyzés most nem is rólam szól, hanem szervezőtársaimról és a fesztivál önkénteseiről. Előbbiek – Pazinczár ‘Pai‘ Peti és a közismert sörfőző Rebák Tibi – ezt a fesztivált nélkülem is meg tudták volna csinálni, én viszont fordítva nem. Nem háromemberes munka volt persze, de ez az írás most nem egy nagy KÖSZÖNÖM poszt, hogy embereket és sörfőzdéket nevesítsek, mert ezeket a köröket már személyesen leróttuk az arra érdemesekkel a nyilvánosság nélkül is.

Nem titok, a „civil állásomnak” a fesztivál miatt lett vége, de egy kicsit már amúgy is kezdtem kiégni az emberekkel való közös munkától. A  BPBW önkénteseitől viszont annyit kaptam ez alatt a pár nap alatt emberileg, amit az azóta eltelt hónapok sem tudtak feledtetni. Nevek említése nélkül, de az önkénteseink 90%-a olyan emberfeletti munkát végzett, aminek az ellenértéke pénzben talán ki sem fejezhető. (A többiek „csak” 100%-ot tettek bele.) Hogy is lehetne meghálálni, azt, hogy volt olyan, aki egy 2 perces eligazítás után 2 napon át a hátán vitte a merch pultot, hogy volt olyan, aki egy ledolgozott hét után a második tasting session előtt – kérés és szó nélkül – úgy jött segíteni pakolni, hogy 4 órát se aludt, sápadtan rázta a hideg másnaposság és amúgy kellett bemennie utána azonnal dolgozni a rendes munkahelyére, hogy volt olyan, aki kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy az egész hetes önkénteskedés, majd a hajnalig tartó második tasting session után reggel azonnal jöjjön romeltakarítani is (annyira nagyot ment egész héten, hogy meg is mondtuk neki, hogy ne jöjjön… jött és nagyon kellett a segítsége). Sorolhatnám. Amikor elkezdtük a fesztivál szervezését senki sem hitt bennünk, de ez a pár ember fogta az álmunkat és a célegyenesben önzetlenül akkorát tolt rajta, hogy valóra váljon. Sosem fogjuk tudni meghálálni.

Hiszek benne, hogy (közhely alert!!!) a sör összehozza az embereket. Példa erre a 14 hazai sörfőzde, akiknek amúgy nem annyira szokásuk egy asztalhoz leülni és akik amúgy a sörhét előtt és után is elég sok szemétséget – nem csak mondanak, de – tesznek is egymással. Most mégis menő volt egy rakás ennyire különböző embert egy helyen látni a BPBW 2018 kollab kapcsán, akik félretették a személyes sértettségeiket és pár napra egy nagy közös család illúzióját keltették. Talán ez is volt a cél.

Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens

Rengeteget lehetne írni – főleg, hogy fél év kihagyás után ez az első posztom újra itt -, hogyan láttam belülről a fesztivált, különösképp a saját hibáinkat nagyító alatt, de jövőre úgyis meglátjátok, hogyan lesz a BPBPW 2019 ugyanennyi pénzért nem nagyobb, csak jobb és profibb. Addig is akad egy rakás írni- és tennivaló! De ezekről később.

Random #113 // BPBW early bird jegyek és majdnem teljes főzdelista

2018 nemhogy köszönés, de lábtörlés nélkül érkezett meg az életünkbe, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy már több, mint 6 hete nem írtunk a Beer Week in Budapest 2018-ról. Hiánypótlás következik, de igyekszünk nem olyanokat írni, hogy „amikor elkezdtük szervezni a fesztivált, akkor 2018 még valami távoli dátumnak tűnt, most meg már javában tapossuk”… Rebák Tibi barátunk sokkal jobb a személyesebb hangvételben, így, ha még nem volt meg, akkor inkább az ő sorait javasolnánk a Kohatun.

Kritikát külföldről még nem igazán kaptunk (Olaszországból többen a Del Ducato „kraftságát” tették szóvá, mondván, hogy nem csak eladták magukat, de a helyi törvények szerint már nem is számítanak kézművesnek), ami pedig az itthoni szcéna körében eddig vesszőparipa, hogy pohártöréskor lesz díj felszámolva („If you loose or break your tasting glass you can buy another at our official merch desk for 2.000 HUF”), de őket megnyugtatjuk ezúton is, hogy ez bizony így van a külföldi fesztiválok többségén (szép poharaink lesznek, ne akarjátok eltörni). Másfelől voltak akik félelmüknek adtak hangot, hogy elfogynak bizonyos sörök idő előtt: egyfelől ez is adja az egyik exkluzivitását a fesztiválnak (és tényleg utáljuk magunkat ismételni, de a példakép külföldi rendezvényeken is ugyanígy van), másfelől arra van kitalálva az imperial jegy, harmadrészt ha valami olyan ritkaság kerül csapra, ami indokolttá teszi azt, jó eséllyel fél decire visszük le ezekből az egyszerre kiadandó kóstolókat, negyedrészt felmerült az is, hogy a magyar főzdék sörei ne fogyhassanak el.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

A jegyértékesítés december 15-én kezdődött, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a vásárlások fele itthonról, a fele külföldről jön. Kiderült, hogy nem mindenki számára egyértelmű, miért vannak különböző jegytípusok, pedig a https://bpbw.hu/tickets/ linken igyekeztünk érthetőek lenni azzal kapcsolatban, hogy milyen előnyöket tud mondjuk az imperial a double-höz képest. Amik viszont még nem lettek leírva, de fontosak lehetnek, azok a következőek:

  • Imperial jegyből szigorúan 200 darab a limit.
  • A kedvezményes early bird jegyes időszak február 15-ig él.
  • A férőhelyek természetesen limitáltak, ahogy többször is jeleztük, 1000 főre kalkuláljuk mindkét napot és ezzel a hasonló fesztiválokhoz viszonyítva még kicsinek is számítunk.
  • Az elfogyó hordós konstrukciót azért választottuk, mert nem azt szerettük volna, ha kevés főzde hoz baromi sok sört, hanem másik dimenzióban próbáltunk terjeszkedni, annyi sörfőzdét akartunk elhozni, amennyit csak el bírunk, hogy színesítsük a kínálatot és ahhoz, hogy minden főzdére rá tudjuk irányítani a fókuszt, a KEG-eknek el kell fogynia! Lássuk be, hogy arra nem lenne logikus felkészülni, hogy minden vendég az egy session alatt elérhető mind a 80 sört meg fogja kóstolni. Ezért van egy második nap is, igaz, ott teljesen más sörlistával. Mindenki előre, időben fel tud készülni majd, hogy melyik sört kóstolná az egyik, melyiket a másik session-ön, ezt megígérjük; egy session-ön alaphangon 2400L sör fog folyni a csapokból, aminek bármikor utána lehet menni kapacitásban, ha kevésnek bizonyulna.

Jelenleg 27 nemzetközi főzde van bejelentve (megőrülsz, de az utolsó 3 név például a BrewDog, az Amager Bryghus és a Põhjala volt) és hamarosan jön a 28. is, ami már a 6. főzdénk lesz az Egyesült Királyságból (ennél többet most nem akarunk mondani). Egy-két további nagyobb név még beeshet (izgalmas nevek vannak még előrehaladott állapotban), de 30 fölé nem akarunk menni sokkal, ez biztos.

Most, hogy mindezt kiírtuk magunkból, elkezdhetünk végre szélesebb közönség irányába is kommunikálni; eddig csak sörös oldalakon olvashattok a BPBW Beer Week in Budapest 2018-ről (svédül tudtok?), de a következő napokban megkíséreljük bevenni a mainstream sajtót is.

Random #112 // BPBW 2018 – az első két hét

Alig két hete nyilvános a BPBW fesztivál, illetve szűk fél év van a kezdetéig, de a dolgok alakulásának intenzitása már indokolttá tett egy újabb bejegyzést.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

Többen szóvá tették hazai oldalról a magyar nyelvű kommunikáció hiányát a főoldalon, illetve a közösségi profilokon. Mint társszervező és média-partner, nálunk természetesen magyarul lehet olvasni a fesztiválról és ide folyamatosan érkeznek majd terv szerint a háttéranyagok, amik a hivatalos kommunikáción túl is betekintést engednek a kulisszák mögé. Többen farkast kiáltottak, pedig nagyon egyszerű oka van a dolognak: egy ilyen volumenű és komolyságú rendezvényt a hazai piac egyelőre önállóan nem tud eltartani. Szükségünk van a külföldi arcokra. Nem kifejezetten az angoloknak, nem a lengyeleknek, vagy épp a magyaroknak csináljuk. Azoknak csináljuk, akikkel egy nyelvet beszélünk, akikkel együtt éljük a kézművest, forgatjuk a szemünket egy újabb Mikkeller San Diego NEIPA kiadáson, vagy épp nyálcsorgatunk egy újabb Omnipollo Soft Serve kép láttán. Mindenkinek van hobbija, a miénk ez.

Azért van Budapesten, mert imádjuk a várost és be akarjuk vonni a külföldi releváns fesztiválok sorába. Hogy elhozzuk itthonra ezeknek az eseményeknek a semmihez sem fogható hangulatát, illetve ezzel párhuzamosan az idelátogatók kapjanak egy kis ízelítőt a hazai kraft legjavából. Ezzel persze nem zárunk ki senkit; a hazai potenciális látogatók a magyar főzdéken keresztül úgyis értesülnek a fesztiválról és azok, akik már-már vallásosan követik a kurrens főzdéket, már biztosan magukra szedtek annyi angolt, amennyivel nem jelenthet gondot a kommunikáció hivatalos nyelve.

Ha már Budapest… Az eredetileg tervezett Budapest Beer Week nevet – pontosabban a Budapest név hivatalos használatát – nem kapta meg a szervezőcsapat a fővárostól. Jellemző az ügy bonyolultságára, hogy egyből egy rakás visszajelzés érkezett a hazai sörpiac legkülönbözőbb szereplőitől, hogy hogyan lehetne-lehetett volna okosban-okosabban megoldani a dolgot, illetve megtudtuk másoktól azt is, hogy mekkora „amatőr” dolog már hivatalosan kérni ilyesmit és egészen máshogy kellett volna bizony nekiugrani. (Mi profin szeretnénk ezt az egészet csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, csúsztatások nélkül és készek vagyunk megfizetni ennek az árát is.) Ez egy többrétegű és bizonyos értelemben jelenleg is folyamatban lévő ügy, így többet jelenleg erről nem lenne szerencsés írni, de ezt még itt hagyom: „…a Főváros Önkormányzat és a főváros lakosságának érdekét sértené, ha a kérelemben foglaltakat engedélyezve a sörfesztivál a Budapest Beer Week nevet viselné.” Nem esünk kétségbe, a szemfülesebbek már kiszúrhatták, hogy a fesztivál neve így BPBW 2018 | Beer Week in Budapestre módosult, a #bpbw hashtaget és kifejezést pedig ezerrel fogjuk tolni a következő időszakban!

Eddig 10 nevet jelentettünk be hivatalosan, de már csövön van a következő adag, addig is hadd írjunk –  Rebák Tibi barátunk segítségével – egy-egy rövid gondolatot mindegyik mellé:

  • Brewski (Helsingborg, Sweden) – Az európai sörfőzők egyik kedvenc és legelismertebb márkája, akik az egyébként is erős svéd újhullámos sörfőzést az utóbbi években egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolták.
  • Cerveses La Pirata (Súria, Catalonia) – A katalán sörforradalom zászlóshajója, a MONYO Brewing Co. országos haverja, egy meg nem nevezett külföldi ismerősünk szerint teljesen elmebetegek.
  • Edge Brewing (Barcelona, Catalonia) – Két amerikai, ha Barcelonába jön sört főzni: persze hogy megcsinálják a legismertebb katalán főzdét.
  • Jester King Brewery (Austin, TX, USA) – Amerikai csavar a belga spontán erjesztés világán, a tengerentúlról szokatlan alázattal. Szétsav egyenesen Texasból, még most sem hisszük el teljesen, hogy itt lesznek, bőgni fogunk a reptéren!
  • Malmö Brewing Co. (Malmö, Sweden) – Malmö egyik legnépszerűbb brewpubja, ami a felszín alatt igazi őrületet takar: duriánnal erjesztett Sour Ale vagy Gatorade Berliner Weisse, nekik nem gond.
  • Mikrofonbryggeriet (Göteborg, Sweden) – Mit teszel, ha a Millencolin énekeseként épp sok szabadidőd van otthon? Természetesen garázsfőzdét nyitsz és a szakma egyből keblére ölel. A svéd sörfőzés egyik új sötét lova.
  • Poppels Bryggeri (Jonsered, Sweden) – Az egyik legnagyobb svéd főzde, évek óta tartó stabil minőséggel, bio minősítéssel és rengeteg folyamatban lévő kollabbal.
  • Signature Brew (London, UK) – A kiugrott zeneipari dolgozók sörfőzdéje lassan már hazajár Budapestre, naná, hogy meghívtuk őket.
  • To Øl (Copenhagen, Denmark) – Az egyik kedvenc sörfőzdénk a Fenékigen, komolyan be kell itt őket mutatni?
  • Wild Beer Co. (Shepton Mallet, UK) – „Az erjesztés sötét oldala” írtuk róluk a hivatalos anyagban és ennél jobbat talán lehet, de nem érdemes írni; az egyik legjobban várt név.

szervezésekben | photo David Bodnar Photography

Egyelőre ezt most így hagyjuk ülepedni, de nyilván hamarosan még többet is írunk.

FYKI #51 // Budapest Beer Week 2018

Pár hónapja megkeresett minket a TuffBuzz gerilla Pai, hogy Rebák Tibi (a BrewDog és Signature után most épp a svéd Poppelsnél kezd főzni) barátunkkal közösen lenne -e kedvünk összehozni egy sörfesztivált. Amikor igent mondtunk (már privátban, nem FENEKIG.COM-ként, de hát mit számít ez), arra gondoltunk, hogy a nagyokat álmodás közben majd nagyokat sörözünk. Sörözni egyszer sikerült közösen ilyen tekintetben, dolgozni viszont annál többet dolgoztunk rajta, így a mai nappal elindult a Budapest Beer Week 2018 weboldala, illetve az ezt támogató közösségi oldalak is.

A fesztiválról röviden: „gyere a kóstolókra, maradj egy hétre” (ez már el is árulja azt, hogy a rendezvényt először a külföldi látogatók körében próbáljuk meg népszerűsíteni, de persze a hazai kraft arcokra is építünk).

Május 20 és 27. között kisebb rendezvények formájában csapfoglalásokat, koncerteket és ‘meet the brewer’ eseményeket tartunk majd Budapest különböző pontjain, míg 25-én pénteken és 26-án szombaton a Dürer kertben, fix belépőért, egy-egy 6 órás kóstoló formájában lehet decis fesztiválpohárból olyan sörökkel találkozni, amikkel egyébként nem nagyon lehet, pláne nem egyszerre egy helyen. 25+ külföldi főzde a terv, amit 10+ hazai csapat egészít ki; 2 csap / főzde, 1 keg / csap lesz a felállás mindkét nap és ha elfogyott egy sör, az el van fogyva, nincs csere. Kész. A végén hivatalos afterparty súlyosabb zenekarokkal, amire persze minden résztvevő meg van hívva (de külön jegyár ellenében ez utóbbi a nagyközönség számára is látogatható lesz).

Külföldi példák vannak – MBCC, Brewskival, Tallin Craft Beer Weekend -, a környéken viszont nem nagyon volt még ilyen, de persze nem szolgai módon másoljuk ezeket, inkább megcsináljuk a saját fesztiválunkat. Ami nem szól mindenkinek. Ahol combos a belépő (szóltunk!). Ahol decis a fesztiválpohár. Ahol a hozzánk hasonló fura figurák, akik ha sörről van szó, nem viccelnek – nem csak Európából, de mindenhonnan – összegyűlnek szakérteni (meg persze egy kicsit aljasodni is).

‘Never go full craft’ – tartja a mondás, de ezúttal nem félünk túltolni a bringát. További főzdék, jegyárak és programok hamarosan… Tali ott!

 

Kritika #91 // Braufest Berlin 2015

Nem bírtunk várni a 9. Főzdefesztig, így májusban egészen Berlinig mentünk – mondhatnánk kis túlzással, de az igazság az, hogy javarészt tényleg a Braufest Berlin 2015 miatt szerveztük az utat. Mind a 4 nap kint voltunk Sophieval, így írni bőven van miről, az olvashatóságot szem előtt tartva – mint minden korább monstre posztunk esetében – mi ezúttal is inkább csak a sörökre próbálunk koncentrálni.

Ettől függetlenül igazságtalanság lenne nem megemlíteni azt a rengeteg magyart, akikkel együtt bulivá transzformáltunk a javarészt hideg, esős és távolról könnyen barátságtalannak tűnő hosszú hétvégét: a szervezőkön és kiállítókon túl köszönet Csu-Csunak és Ancsynak, hogy befogadtak minket az otthonukba (és vetett ággyal vártak minket, amikor az ágyvetés nem ment volna nekünk), pacsi Rebák Tibi barátunknak (a KOHATU szerzőjének), hogy besegített amolyan harmadik szerzőtársként, Bakó Jancsinak (ajánljuk az interjúnkat vele) nagy ölelés innen is és persze királyság volt együtt lógni a Különleges Sörök Kedvelői (a kedvenc Facebook csoportunk) különítményével.

Flying Turtle Return of Pils

Flying Turtle Return of Pils

Házigazdáinkat még anno mi pörgettük rá a kézművesre, így rögtön az ő javaslatukkal kezdtünk, azaz a helyi Return of the Pilsszel. Megjelenésre aranyló, rozsdás, közepes habot ereszt, illatra kissé fűszeres-chipses. Nincs széttolva komlóval, csak a korty végén jön be a jól eltalált keserű. Teste is van, száraz, malátás, kifejezetten jó első választás.

Bierfabrik Berlin / Spent Maple Walnut Stout

Bierfabrik Berlin / Spent Maple Walnut Stout

Illatra füstös, pörkölt, megjelenik az étcsoki és mivel tudjuk, hogy a diót kell még keresni, így mélyen azt is megtaláljuk. Ízre intenzív, sűrű; kávés, száraz, földes, fanyar. Sajnos egy kicsit hideg a Maple Walnut Stout, de megdolgoztuk… Melegedés közben egyre alkoholosabbá (végülis 7,8%), illetve krémesebbé, pörköltebbé és visszafogottan mogyoróssá kezd válni. Sophienak ugyan jól esett másodikra, én viszont annyiban maradok magammal, hogy nem rossz, de nem is innám.

Red Oat Ale

Spent Red Oat Ale & Spent Vanilla Gruit

Illatra nagyon friss üde, intenzív gyümölcsös (mangó és multivitaminlé), nyálcsorgató. Ízre meglepetésre hozza is ugyanezt, de szerencsére erőlködés nélkül, lazán, könnyedén, miközben a komlót sem spórolták ki belőle. Cuki vörös, ahelyett a tenyeres-talpas Frau helyett, akire a zabos Oat Ale név alapján számítottam.

A Vanilla Gruit már a harmadik Spent sörünk egymás után. Cream soda illatú, de ízre ez még tovább durvul; mintha egy pohár vermutba belevertek volna egy adag vaníliafagyit. Szinte már nem is sör. Tejszínes és keserű a masszív édességen túl.

Brewie Rye

Brewie Rye Ale

A Brewies arcokkal még sosem lógtunk együtt, de Berlinben ez is megtörtént. Továbbra sincsenek sörfőzői ambícióik (szerencsére), inkább csak amolyan reprezentációs céllal települtek ki egy rakás Brewie-val készült sörrel. Ez utóbbiak nem tettek ránk nagy benyomást, de mindettől függetlenül a szimpátiánk tovább nőtt irántuk!

C360_2015-05-14-16-59-00-859

Saugatuck Backyard IPA & Victory Storm King Imperial Stout

Saugatuck session ipája eléggé chill. Szőlős illat, zéró test, túl könnyű, a komlók közül szinte kibuggyan a citra. A végén talán túl keserű. A BJCP pontozás szerint biztos nagyon menő, de – míg az elején sokat vállal – a végére kiszeretek belőle.

Utólag döbbenünk rá, hogy a Victory Storm King Imperial Stoutja 100/100 pontos a Ratebeeren… Egynek jó, mondhatnánk, de még így is túl finomak lennénk vele, hiszen a 9,1% ABV zavaróan dominál. (A 6 pontos Gordon Platinumra emlékeztet Brüsszelből). Valaki itt óriásit tévedett.

C360_2015-05-14-17-36-22-256

Stone Go To IPA & & Stone Ruination IPA

Egészen idáig bírtuk ki, hogy ne vegyük az utunkat a Stone Brewing standja felé (szép teljesítmény). Gyönyörűen kiegyensúlyozza a mangós-barackos Go To session ipát a keserűség. (Már másodszorra érzem a mangót, de ígérem, hogy nem lesz ez a mánián!) Mestermű. Szétkész. Szétkomló. Vizes, folyós és csúszik… Hey, ho, let’s go!

A Ruination alkoholosabb (4,5% után 8,2%) , keserűbb (az IBU 65 után 100+) és gyantás(abb). Masszív, testes, telt, de a keserű kicsit elviszi a végét. Elvagyok vele, csak kicsit sok. Sophienak viszont a kedvence a 3 nap alatt ennél a pultnál…

C360_2015-05-14-18-12-35-804

BrauKunstKeller Mandarina IPA

A Mandarina Ipában nyilván a névadó komló dominál, de a maradék 10-20%-on osztoznak még a Columbus és a Citra komlók is. Teljesen okés, de a végére valahogy túl intenzívvé – tolakodóvá válik a komlósság. Mindegy, soha rosszabbat! A BrauKunstKellert még tavaly mutatták a német barátaim; az akkori söreik nem nyűgöztek le annyira, azóta viszont egyértelműen szintet léptek.

Az Amarsi Ipájukba itt csak belenyaltunk (Sophie megfejtette, hogy AMARillo és SImcoe komlókkal készült, innen a név), de aztán Budapesten a Palota Pikniken már egész este élvezhettük.

C360_2015-05-14-18-48-01-764

BrauKunstKeller Imperial Stout Single Barrel Aged – Rum

Meg is kérdeztük a pultban állókat, hogy ha egy sört kéne ajánlaniuk nekünk, akkor melyik lenne az… Kaptunk egy jóárasított ajánlatot, mi pedig nem haboztunk sokat az Imperial Stout Single Barrel Aged – Rum kikérésekor (főleg, hogy grátiszban rákóstolhattunk a nem hordóérlelt sima verzióra is). Eddig csak simán jól éreztük magunkat, de itt jött el a pont, amikor hangosan is kimondtuk: ezért jöttünk! Illatra szétalkohol, színre fekete, testre folyós, ragadós. (Utólag nézve a jegyzeteimet a ‘masszív’ szót még sosem írtam le ennyiszer.) Szinte zéró szénsavasságú és – ha nem akarok szépen fogalmazni, akkor azt mondom, hogy – remekül hozza a Cherry Queen-t (csokis, rumos, meggyes), ezen túl pedig kissé citrusos visszafogott földességgel. A fesztivál egyik legemlékezetesebb söre (ezek után ész nélkül ajánljuk mindenkinek, aki az utunkba kerül).

C360_2015-05-15-15-46-09-696

armando_otchoa’s Happy Finish

Boldog elsőkként kóstolhattuk Kővári Gergő Happy Finishét. Búzás illat, kicsit füstös, kicsit banános, aztán pofánvág minket a komló. El lett találva az egyensúly, és – bár nem innánk mindig – a BrewDog / Weihenstephan India Pale Weizenjénél szerintünk nagyságrendekkel jobb.

C360_2015-05-15-16-35-57-728

Pöhjala Ulg 2 & Pöhjala / Boneyard Baltic Notorious IPA3

Rebák Tibi barátunk annyira fényezte az észteket, hogy egyből három korsóval távoztunk tőlük… Az Ulg 2 megjelenésre durván sötét egy kis vérvörössel, stílusra ipa, ízre pedig elvileg vérnarancsos. Ez utóbbiból valamit halványan azért ki lehetett érezni. Csak azért nem értékeljük a 4 nap legrosszabb söreként (talán egy kicsit igazságtalan is lenne), mert rengeteget röhögtünk ezen a mondaton: a komló és a vérnarancs szomorú keserűsége minden vidámságot kiölt ebből a sörből (és a Pöhjalás arcokból is, pedig megpróbáltuk bedobni a humorbombát, de nem… nem sikerült…). Magyarul kibaszott keserű volt. Éreztük benne a lehetőséget, de inkább csak az elszalasztását, mint az érdemi részét.

A Baltic Notorious IPA3 extremitások nélkül, remekül kiegyensúlyozva, füves illattal, ananászos ízzel, egy igazi ragacsos-nektáros világklasszis imperial ipa módjára segített tompítani a keserűségen és a csalódásunkon is. Sikerrel. A 12%-os ABV-t sem lehetett rajta érezni…

C360_2015-05-15-17-12-01-081

Pöhjala Must Kuld

A Must Kuld (fekete aranyat jelent észtül) édes, tejcsokis, szinte tejszínes illatú és krémes habú. Édeskés, kissé alkoholos (7,8%, de ezen érezni azért), ízében is simulékony, csúszós porter… Elvileg mézes, gyakorlatilag inkább citrusos.

C360_2015-05-15-17-36-45-647

Falkon Falkeineken

A csehek standja annyira látványosan árválkodott (mondjuk nem álltunk sokszor sorba a 4 nap alatt, szóval ez nem akkora szám), hogy csak kértünk már valamit tőlük is… Ők ajánlották amolyan zászlóshajójukként a Falkon Falkeinekent, egy könnyed india pale lagert. Tejfölös illatú, szép, tiszta, aranysárga megjelenésű könnyű sör kis krémességgel. Talán egy kis diacetil (vajas popcorn) is bejátszik, de nem zavaró módon. Megittuk, okés volt, de nem nyűgözött le minket túlságosan.

C360_2015-05-15-18-21-16-548

Steamworks Jasmine IPA & Steamworks Steam Pump Imperial Red

A kanadaiak komolyan veszik az európai piacot (profi stand, kiadványok, dedikált weboldal), így nem merészség arra tippelni, hogy hallunk még a Steamworksről… A Jasmin Ipát ismét Rebák Tibi ajánlotta kezdésnek. Meg is ígértük neki, hogy leírjuk: tévedett. (Az ígéret szép szó.) Persze csecse az üvege, megjelenésre gyönyörű, halvány színű, illatra zöld teás, kortyra pedig selymes, de nem jó. Állott illata van és határozotton búzás-gabonás. Pedig ipa. A jázmint nem is találtuk meg benne, inkább csak fűszeresen keserű (nem komlósan).

A Steam Pump Imperial Red ellenben krémes, ale-es, nem túl karakteres, nem is lehet annyira lelkesedni érte, de fun! Elvagyunk vele egész jól. 8,5%-os, érezni is rajta. Permanensen lehetne inni bárhol – bármikor; egy jó sör.

C360_2015-05-15-18-42-49-614

Mashsee Hafensänger

A Mashsee Hafensänger a papírforma szerint 5,8%-os, mi viszont elvileg egy 6,1%-os verziót ittunk… De nem ez volt az egyetlen furcsaság. A Very White Pornstart szerettük volna amúgy inni, de a Mashsee sörfőzőjének elmondása szerint nem lett az igazi, így ki sem hozták… Így rámentünk erre a hidegkomlózott baltic porterre, ami hivatalosan kint sem volt a fesztiválon. Illatra nyers zöldség és egy kis eper keveredik egy kevés füstösséggel… Ízre a bizarr szó a legtalálóbb, de inkább izgalmas és érdekes, mint taszító. Megfejthetetlen.

C360_2015-05-15-19-35-13-257

Camba Bavaria Hop Gun

Szét van baszva komlóval – nem árulnak mondjuk zsákbamacskát ilyen névvel -, csak teste nincsen. Soha rosszabbat mint a Hop Gun, de nincs összhang, nincs jelenlét, nincs koncepció; van úgy, hogy ennyi elég, de vagyunk annyira elkényeztetve itt, hogy nekünk most ez ne legyen.

C360_2015-05-15-19-44-03-014

Camba Bavaria Aurora Pale Ale

Tovább próbálkozunk a Camba Bavariával, de ez nem az ő napjuk… A single hop Aurora Pale Ale letisztult, aranyló megjelenésű, míg ízre nyers, füves és egysíkú. Még az előző is jobb volt, mert olyan semmilyen ez a sör.

Lelövöm előre a poént: a Nussnacker barley wine a legrosszabb, amiért pénzt adtunk a Braufesten. Hiába a bourbon karakter, a vanília, vagy a malátahangsúlyos teltség, de a végére csak a zavaró alkoholmelegség marad… (10%-os az abv.) Lehet, hogy mi kezdtünk fáradni, de ez a találkozás nem volt az igazi.

C360_2015-05-16-16-56-18-806

PINTA & TO ØL Kwas Alfa & Birbant 10 hops & Pinta / O’Hara’s Lublin to Dublin

A Kwas Alfa sour ale jázminos, akácos illatú, kicsit szőlőleves; lehetne izgalmasabb is, de amúgy elvagyunk vele.

A 10 hops olyan, mintha a fesztivál bejárata előtt bizniszelő formák főzték volna (nem komlódílerek árulták a portékát, ennyi legyen elég). Alacsony CO2, szétfüves íz, száraz érzet kis földességgel. Mint amikor komlóforralás közben az üst fölé hajol az ember. Vicces.

A Lublin to Dublin hordóérlelt stout nyomokban BrewDog Tokyo*-ra emlékeztet. Már illatra szétüt minket az alkohol. Kávés, csersavas, pörkölt kis savanyúsággal… Lehet, hogy kezdjük túltolni ezt a sörkóstolós dolgot, de egy kis kiwit is érzünk a korty végén.

C360_2015-05-16-17-23-48-079

Evil Twin Yin & Evil Twin Yang

Az Evil Twin ugyan önállóan nem képviselteti magát, a német Liquid Hops csapata viszont fáradhatatlanul önti magából a sztorikat és az info-kat… Felkészült, lelkes arcok!

A Yin és a Yang önmagukban is lenyűgözőek, de túl vannak tolva, együtt viszont könnyen ihatóak.

C360_2015-05-16-17-24-49-465

Evil Twin Yin & Yang

A Yin & Yang imperial stout × imperial ipakettőse illatra inkább ipa, ízre inkább stout. Kicsit alkoholos, száraz, földes-kesernyés és jól kiegyensúlyozott, tele elfojtott komlókkal. Eléggé elvoltunk vele!

C360_2015-05-16-17-25-53-093

Evil Twin Molotov Cocktail

Az első benyomás a Molotovról: felnőtt narancslé. Szétédes, ragacsos, narancshéjas imperial ipa a végén egy kis komló-keserűvel. Utána pedig beüt a nektáros – mézédes dinnye. Látjuk magunk előtt, ahogy a méhecskék paskolják egymás seggét a kaptárban… Különleges sör ünnepi alkalmakra. Sok, szétszed, imádjuk.

C360_2015-05-16-18-37-43-288

Lervig Brewers Reserve Rye IPA

Rozsosnak rozsos, ipának ipa, de a Lervig Brewers Reserve Rye IPA nem csinálja meg a bulit. Talán nem a Molotov után kellett volna inni… Szappanos illatú, szinte fürdik a komlóban, de nem találjuk elég rétegesnek. Nyári melegben simán lehet a világ legjobb söre, de ebben a szemerkélő esőben simán csak csúszik.

C360_2015-05-16-18-40-38-317

BIIR Equinox Triple IPA

Aranyló szín, szinte világít az Equinox Triple IPA. Ragacsos, édes, ananászos illatú; ez utóbbi az ízben is megmarad, de csak alig, mivel egy nagyon finom váltással jön a keserű is (hivatalosan 100 IBU). A BrewDog Exp 366-ja óta elfogultak vagyunk az equinox komlóval és ez most csak erősödött…

C360_2015-05-16-19-15-52-809

Brewerkz Black Raspberry Ale

A Brewerkz Black Raspberry Ale minden szirupossága ellenére is inkább cuki, mint ciki. Friss, üde, folyós malátalé; nem is érezni rajta semennyi alkoholt, pedig 6%-os.

C360_2015-05-16-19-29-53-245

Stone IPA

Azt hittük más lesz csapról a Stone IPA, de nem. Könnyen iható, fasza, de a második találkozásra sem dobjuk magunk hanyatt (le kéne számolni végre ezekkel a fránya elvárásokkal). Fenyős, komlós, vizes és tényleg csúszik rendesen, de mindegyik másik itt elérhető Stone sör veri.

C360_2015-05-16-20-07-19-158

Evil Twin I Love You With My Stout

Nagyon édes, sűrű ragacsos cucc. Enyhe zöldalmát sajnos lehet érezni az I Love You With My Stout illatában és ízében is. A kellő stoutos alkoholmelegség (az ABV 12%) is megvan benne, ami a végére szépen elsimul, pici kávés utóízzel.

Lányos zavarunkban a Lil B-ről nem készítettünk képet, de a fenti fotó elmond róla mindent. Ipmerial porter, édes, szuperkrémes, de ez is kicsit zöldalmás…Mintha egy csikket elnyomtak volna a hordóban. Túl sok és most nem a jó értelemben!

C360_2015-05-16-20-45-58-251

BrewDog Tactical Nuclear Penguin

A hivatalos programon túl előkerült Bakó Jancsi barátunk, illetve a táskájából egy Tactical Nuclear Penguin, amit szét is dobott egyből a közelben állók legnagyobb örömére. Lándzsás utifű – ez az első gondolatunk. Szirupos, széterős, olajos és úgy jó, ahogy van. Hihetetlen, hogy tudtak egy 32%-os sörbe egyáltalán ízt rakni… A határok feszülnek, mind sörben, mind emberben; a jegyzett kóstolásnak itt nyilván vége is szakadt.

C360_2015-05-17-12-16-20-898

BIIR / Brewerkz Hoppy Monk

Kicsit belga, kicsit stout, kicsit ipa (már a keserűje); a sörök Nescafé 3in1-e ez az apátsági dupla. Sokat markol, de keveset fog a Hoppy Monk, de legalábbis nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy mit akar.

C360_2015-05-17-12-55-31-098

Buddelship Spider Monkey & Buddelship Great Escape

Mint amikor kinyílik a kávészacskó; nem kell keresni benne a kávét, mert egyből az arcunkba nyomja azt a Spider Monkey. Az ipás és a kávés keserűséget lehetetlen elkülöníteni, annyira kiegyensúlyozott és egyben van az egész. A hamburgi Buddelship amúgy „az európai Steamworks”, már ami a felkészültséget és kitelepülést illeti: rendben van nagyon!

A Great Escape is eléggé meggyőző. Illatra édeskés, könnyed és gyümölcsös, a kortyérzet frissítő, ízben pedig az édes és a keserű remekül kiegészítik egymást, ahogy egy jó ipánál kell. Ha gyümölcsre kell asszociálni, akkor egyértelműen ananászos és citrusos.

C360_2015-05-17-13-16-39-433

La Pirata La Tremenda & La Pirata Súria

A La Tremenda masszív, de jólesik. Nem tolakodó, kissé savanyú, de eléggé gyümölcsös. Érezni a dupla ipa alkoholosságát, de cseppet sem zavaró módon. Kicsit szilvás és nagyon gránátalmás; kifejezetten fasza sör.

A Súria selymes, krémes és friss, finom, komlós; röviden iszonyat jólesik. Csúszik, ragad, folyik… Baromira sajnáljuk, hogy az indulás előtt találtunk rá a spanyol kalózokra, mert el lettünk volna még egy darabig itt is!

C360_2015-05-17-13-49-47-764

Liechtensteiner Brauhaus Club Bier 01 Coffee Stout & Liechtensteiner Brauhaus Club Bier 05 Wiesn Rausch

A Liechtensteiner Coffee Stout leheletnyi fémes illattal indított, ami ízre szerencsére már nem jött ki. Könnyed, már-már vizes és visszafogottan kávés, aminek inkább erénye, hogy nem nehezedik.

Nem vagyunk se füstösek, se búzásak és hát füstös-búzásak se, de a Wiesn Rausch most kifejezetten jól csúszott. Banános, alig füstös kis édességgel. Nem nagy szám, ellenben eléggé egyben van.

Már csekkoltunk be a reptéren, amikor jött a kép hátrahagyott cimboráktól; a Lichtensteiner standnál ingyen mérik a sört. Így múlik el a világ dicsősége… Ha viszont tovább maradunk, nem 3 hónapot kellett volna várni a beszámoló befejezésére, hanem valószínűleg sosem készülünk el vele. Jövőre találkozunk ugyanitt!

Kritika #84 // Főzdefeszt 9.

Amit nem mondott el a 9. Főzdefesztről, azt talán nem is érdemes, így miután beleállt pár témába, nekünk nem maradt más, mint kényelmesen beleülni a tutiba és pálcákat törni sörök felett. Sós pálcákat.

Ikkona White Swan & Black Swan

Ikkona White Swan & Dark Swan

Az Ikkona White Swan egy félbarna búzabak, megjelenésre óarany és opálos, ízre pedig keserű , túl száraz. Kissé pörkölt és alkoholosan (7,1%) fanyar. A testvére, a Dark Swan egy lágyabb, selymesebb nut brown ale, de a pörköltség már ismerős; ez köti össze őket. Egyik sem lett a kedvencünk. (Az Evil Twin Yin és Yang mintájára megpróbáltuk egybeönteni őket, de így sem lett jobb. Igaz, rosszabb sem.)

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

A sömövös arcokat bírjuk, így hozzájuk vezetett a második utunk. A Clementine ezúttal csalódást okozott; laza, túl light-os, nem éreztük a testet, csak a komlót. Tisztában vagyunk vele, hogy egy amber ale, de nekünk olyan, mint egy anorexiás modell; lehet, hogy a kifutón jól mutat (a színe telitalálat, a habja fasza), de az utcán már nem fordulunk utána (jó az íze, de kevés).

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

A Thorazine Sunriseról Berlinben már sokat hallottunk Rebák Tibi barátunktól a KOHATU állócsillagától, most végre élőben is bizonyíthatott. Izgalmas, egyéniség; mint a lép (mármint a lépes méz lépje)! Ragadós, édes, kissé kenyeres-élesztős, enyhén gyógynövényes, de jól kiegyensúlyozott, fasza sör.

Hara’Punk Budapest Lager

Hara’Punk Budapest Lager

Ezután a Vári nővéreket szerettük volna inni, de egy technikai malőrből kifolyólag a BrewDog IPA is Dead Mandarina Bavaria került a poharunkba. (Soha nagyobb tévedést!) Később visszatérünk még erre, így viszont mentünk tovább a Hara’Punk standjához. A Budapest Lager kicsit búzás, kicsit füves, kicsit citrusos és kicsit füstös (azt a jelzőt használtam már, hogy ‘kicsit’?). Csúszik, adja, laza; nem túl extra (nyilván), de egy jó árpolitikával menő lehet… Meg nem mondanám amúgy, hogy lager (pontosabban pale lager).

Hopfanatic The Infusion IPA

Hopfanatic The Infusion IPA

A Hopfanatic ezzel a cider-ipával felült a sour vonatra. A The Infusion Ipa megjelenésre sűrű és zavaros, aranyló, ízre pedig savanyú és keserű egyszerre; akkor és ott jól esett. Elvileg egy sorozat első darabja…

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA & Ikkona One More IPA

Ott voltunk a Macskában a premieren, ismerjük is a srácokat, persze, hogy újra rá kellett kóstolnunk, hiszen ahány blog, annyi ízt érzett bele mindenki. Ami egyfelől menő, másfelől roppantmód elbizonytalanító, már ha ezekből kell összeraknunk, milyen is az Ubik Eklektik Herbál IPA. Persze 5 komló van benne, szóval mindenki azt érez ki, amit akar… Illatra vattacukros, ízre édes és nem túlságosan keserű; a kettő egyensúlyban van. Csúszik.

A harmadik Ikkonánk – feledtetve az első kettő okozta csalódást – eléri a kívánt hatást: jólesik. A One More IPA kicsit ragadós, kicsit virágos-édeskés (szétkomló ez is). Persze emellett könnyed annyira, hogy még egyet lehessen nyomni belőle! Közepesen szénsavas, kissé opálos. Bejön.

Black Mama & Realberry

Black Mamma & Hopkin’s Realberry

Amennyire szeretem a kávét úgy általában, épp annyira nem csípem a kávés söröket. Aztán jön a Black Mamma és borítja a papírformát. Krémes. Könnyű. Kúl. Illatra ugyan három az egyben porkávé, de ízre oda üt, ahova kell… Nem nehezedik, folyós, szellős, könnyen iható. Sokak szerint a 9. Főzdefeszt söre!

Mivel málnás, így nem kellett kivernünkHopkin’s Realberryt egymás kezéből. Savanykás, frissítő, bár inkább tűnik üdítőnek, mint sörnek (hivatalosan Fruit Beer/Radler), de amúgy eléggé rendben is van. Persze több a gyümölcs, mint a sör, de ez egy ilyen műfaj… A 3 nap alatt többször ajánlottuk is amolyan lazítónak!

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

A Zip’s Saison Rouge ananász saison, de a gyümölcs inkább az illatában, mint az ízében van jelen. Borostyános színű, szinte átlátszatlan. Kevés teste van kicsit gyenge, de saisonnek okk, frissítő, laza, savanykás. Melegben, illetve a bőség zavarában simán jó választás lehet.

BrewDog IPA is Dead - Mandarina Bavaria

BrewDog IPA is Dead – Mandarina Bavaria

Az első nap után végre direktben isszuk a BrewDog Mandarina Bavariáját. Szét van hype-olva a mandarina bavaria komló, akárcsak az azacca, csak nem értem, miért… Mindenesetre korrekt, nyári, kissé keserű; inkább american pale ale, mint india pale ale. Ezen végre mondjuk tényleg érezni egy kis mandarint, de összességében azért jellegtelen. Persze jól elvoltunk vele, nem ez lesz az a sör, ami miatt emlegetni fogjuk a hétvégét.

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

A Gólem végre feléledt téli álmából, így újabb batchekkel támad az általunk mindig is nagyra becsült Sötét Bunkó és a Repeta is. Előbbi mintha már csak sötét lenne és nem bunkó (kifinomultabbnak tűnik), utóbbi pedig továbbra is laza elején, míg belehúz a végén. Innám őket egész hétvégén, ha nem lenne ennyi premier… („No premier, no party!” – írta valaki a kedvenc Facebook csoportunkban.)

Csupor PEARmanent

Csupor PEARmanent

A PEARmanent a WHEATathatatlan gyümölcsös verziója (az ilyen nevekért a Csakajósörben már jár a tockos): nemes penészes illatú (camembert sajt illat, csak nem maga a sajt rész), ízre pedig eléggé körtés, masszívan édes és kellemesen fanyar (minta körte cidert innánk). Csupor Marci előzetesen eléggé lehúzta, de – talán emiatt is – szerintünk adja.

Erjesztők Klubja Kraken

Erjesztők Klubja Kraken

A Krakenben van elég test, de nem tolja túl a porterséget. Selymes, krémes, kicsit csokis, kissé száraz a vége; simán innék még egyet azonnal. A négy szerzőnk sem tudná egyöntetűen eldönteni, hogy az Élesztő pultjában ez a porter, vagy a Black Mamma stoutja lenne a nyerő egy Celebrity Death Matchen….

Rothbeer Gingermeister

Rothbeer Gingermeister

A Rothbeer Gingermeister elég gyömbéres, frissítő, már csak egy kis sör kéne bele. Utóízre kissé Schweppes-szerű. Laza, de ennél több kell a szerelemhez.

Hedon Charlie Firpo

Hedon Charlie Firpo

A Hedon Charlie Firpo malátalé, amiben szinte semmi komlót nem érezni. A legkevésbé sem izgalmas és hogy egy bevett fordulattal éljünk: nem rossz, de nem is jó. Persze nyilván fárad a második nap végére az ember (ezen a ponton fel is függesztettük a „hivatalos” listázást), így adjuk meg az esélyét annak, hogy csak az időzítése volt rossz az első találkozásnak.

Házi Feladat & Herr Sp

Házi Feladat & Herr Sbrücker

Sok értelmeset már nem is tudtunk feljegyezni sem a Házi Feladatról, sem a Herr Sbrückerről, de annyival azért tartozunk magunknak, hogy leírjuk: jók voltak. Előbbi komlósabb, lazább, utóbbi malátásabb, testesebb.

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

A Csokszkomló fagyispultja – hogy ne árválkodjon sör nélkül – kapott Kővári Cool Gergőtől egy apát csapra: Summer Sunrise. Nyári apa, fyeah! Friss, vizes, füves. A keserű nem tűnik el a végén, de nem is marad zavaróan végig ott a korty után. Jól iható, nagyon csúszik, egész nyáron tudnám inni…

asd

Sümegi Sörfőzde BandIPA

A Sümegiek sörénél fel voltunk készülve a Charlie Firpós életérzésre (lásd feljebb), de kellemes meglepetés ért minket. A BandIPA színe tetszetős, az illata ragacsos, édeskés és komlós. Teljesen rendben van, viszont ízben már nem hozza az előzetesen beígért gyantásságot… Komlós lecsengésű a vége, összességében jól iható, korrekt ipa.

asd

Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12°

A Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12° kicsit gabonás, kicsit gyömbéres, nyers, lazulós – ahogy a neve is mondja – nyári ale. A vége citrusosan keserű és visszafogottan száraz. Palackozva nem lesz (a pasztörizálás során veszítene az élvezeti értékéből), szóval nyitva kell tartanunk a szemünket, ha szeretnénk még inni a szezonban. (Szeretnénk.)

Bölcső Brew Crew Maibock

Bölcső Brew Crew Maibock

Ez egy ilyen nap, megint belenyúltunk a tutiba a Bölcső Brew Crew Maibockkal. Édes, de nem émelyítő és annyira csúszik, hogy a végére is érünk egyből, mielőtt gondolkozni, vagy írni tudnánk róla. Maláta és karamell orgia, a tűző napon való üldögélés után újra erőre is kaptunk tőle!

Bölcső Bitter ESB

Bölcső Brew Crew Bölcső Bitter ESB

A Bölcső Bitter kinézetre nagyon adja, krémes megjelenésű, bézs színű habú extra special bitter. „Angol másodosztály” – ha szeretjük a futballt az ESB-t akkor biztos nagyon állat, de minket nem mozgat meg.

Amarilla Nővérke

Kapucinus Sörfőzde Amarilla Nővérke

Nem bántásként írjuk, de az első, ami beugrott az Amarilla Nővérkéről az, hogy befőttesgumi illata van. Amúgy egy laza, vizes hoplager. Stílusába belefér, de még egy kis komlónak azért lett volna helye (ha már a sör nevében is szerepel az egyik legismertebb).

Horizont Witbier

Horizont Witbier

A Horizont Witbier is ezen a hétvégén debütált: megjelenésre sűrű és zavaros, de kortyérzetre könnyed és folyós. 6%-os alkoholtartamú, de nem érezni rajta. A jeges teára lehet asszociálni, amibe egy kis koriander is bejátszik. Összességében egy nem túl markáns nyári búza visszafogott belgás jegyekkel.

A fentieken túl persze jóval több sört kóstoltunk, illetve volt, amit többször is ittunk… Mindenesetre beszédes tény, hogy a Fenékig négy szerzője négy különböző sört jelölt a fesztivál sörének. Ha pedig egy jelzőt hatszor sikerült leírnunk (nem számolva a ragozott formáit), az talán megfelelő módon összefoglalja, hogy milyen is volt a sörfelhozatal. Leírjuk hetedszerre is: laza.