Tag Archives: brewdog

Programajánló #31 // Május

Úgy tűnik a májusi söreső aranyat ér, el leszünk látva rendesen és már most biztos, hogy jön egy csomó minden. (Ez a bejegyzés egész hónapban frissül majd szokás szerint…) Olvasd el most, gyere vissza később!

Programajánló – 2017. május

2017. május 4. Balaton17 Brewing – Dingi17 Új gerillák a láthatáron!

2017. május 5. Craft Bier Fest Wien Bécsben van élet!

2017. május 5. Az itthon maradókat új Horizont sör várja a Krak’n Townban: Rush For More DIPA tonnányi komlóval és déli gyümölcsös aromákkal!

2017. május 5. Ajtónyitogatás – BAZÁR Pécs legmenőbb helye lesz? A régi Egylet új köntösben!

2017. május 5. Csapfoglalás a Kapcában – HopTop Brewery Szegeden folyik a HopTop!

2017. május 5. Johnny B. Good sörpremier a Vaskakas Sörfőzdétől Mizu Győr? Premier, hát az!

2017. május 10. Kézműves Sör Napok Kőbánya FTW

2017. május 11. Most Komolyan Úgy Fogják Hívni A Sört, Hogy Bonsai Dubbel??? Kattant whisky-s kollaboráció?

2017. május 11. Synthesis csapfoglalás a Beer Pointban, a lényeg a tölgyfával 7 hónapig érlelt One Night Seduction!

2017. május 12. Bemutatkozik a MONYO sörfőzde Martonvásár, szevasz!

2017. május 13. Duke of Budapest kóstoló session IPA, a Yeast Wörks és a Mad Scientist kollaborációs söre.

2017. május 14. Sörkóstoló – az Etyeki Sörmanufaktúra söreivel Biatorbágy!

2017. május 16. Millió dolláros vállalkozás egy év alatt – A Brewie története Lehet-e egy baráti sörözésből komoly vállalkozás?

2017. május 17. Pillantás a Bèkès megyei sörfőzés múltjára + Meglepetés!

2017. május 17. Terasznyitó és festménypremier igazi kézműves hiánypótlás. Mármint a teraszok hiánya, nem a festmény.

2017. május 18. Hungarian Craft Beer Pairing Dinner

2017. május 18. 25 éves a magyar kisüzemi sörfőzés – 25 éves a Stari Sör

2017. május 19. II. Kraft Sörfesztivál Az év fesztiválja lehet? Meglátjuk. Tavaly nagyon hangulatos volt.

2017. május 19. 8. Belga Sörfesztivál / 8th Belgian Beer Festival A névben ott van minden.

2017. május 24. ZIP’s Brewhouse – Clockwork Grapefruit Dzsúsz!

2017. május 25. III. Corvin Szezonnyitó Sörfesztivál – időpont változás! Kissé megkésve, így már nem szezonnyitó, de egy sörre mindig jó az arra járónak.

2017. május 25. Főzzünk együtt a Bárban! Házifőzés és móka a Green Sheepben.

2017. május 25. Budapest Brewers Showcase Na ez a csapfoglalás baszki, magyar sörök a berlini BrewDog bárban!

2017. május 25. A Cirminek saját söre lesz. Pacsi Szeged!

2017. május 26. Uradalmi Sörmanufaktúra – Lumen

2017. május 28. Kézműves Sörök Estje/ Kecel Kecel reprezent!

2017. május 31. Mad Scientist sörpremier a Hunyadi Gasztroműhelyben Igazából nem igazi premier, de így BBQ-val azért…

FYKI #42 // Egy éra vége

A BrewDog volt az első márka, amivel szerelembe estünk. 2011-2012 lehetett, amikor még nem szabdalták szét hazai premierek a heteinket, a közösségi oldalakon sem voltak túlsúlyban a svéd, dán és amerikai sörös követéseink és nem csak a bátorságunk nem volt meg egy sörblog indításához, de a tudásunk sem… Az akkortájt, de azért azóta is origónknak számító Csakajósörben persze voltak patinásabb brandek és jobb, vagy épp olcsóbb sörök, volt, amihez könnyebben hozzá lehetett férni és olyan is, ami messzebbről jött, de bukott aspiráló zenészként hangszertulajdonosként persze, hogy megfogott a Punk, vagy a Hardcore IPA.

Ez a poszt legalább annyira szól rólunk, mint a BrewDogról.

via ‘AGM announcement’ email

Az idei Punk AGM (a részvényeseknek szánt fesztivál) napján jelentették be, hogy a TSG Consumer Partners 22%-os részesedést szerzett a főzdében (hangsúlyozzuk: nem másik, nem nagyüzemi főzde, hanem egy befektetői alap), mivel a közösségi finanszírozás (Európa legnagyobb ilyen jellegű kampánya) már nem megfelelő alternatíva a növekedés jelenlegi ütemével számolva.

A függetlenség feladása nem feltétlenül tragédia, de valahol vicces, hogy ezt pont annak a Ballast Pointnak a példáján tapasztaltuk meg Amerikában, akiknek a kollab sörét épp, hogy ki nem öntötték Skóciában. Túl drága lett volna, de még a nevüket is lehúzták az akvizíciójuk után a közös Ship Wreck-ről (a kész címkén mintha alkoholos filccel mentek volna végig a nevükön).

via ‘AGM announcement’ email

Mi változott? Semmi és minden.

Hiszünk benne, hogy a kézműves sör a nyitottságról szól. A BrewDog története jócskán tele van tűzdelve látványos pr akciókkal és öncélú, de alapvetően elég szórakoztató megmozdulásokkal (tankkal és helikopterrel vonulás, Putyin és Blatter tematikájú sör, kitömött mókusüveg), de a cél elvileg szentesíti az eszközt. A viszonylag újonnan megálmodott amerikai kraft-hotellel viszont már nem igazán tudjuk, mi a cél. Mert nem a sörről szól, hanem a BrewDogról, illetve az alapítók megalomániájáról. És a terveknek itt még nincs vége, mivel Ázsia és Ausztrália meghódítása is eléggé napirenden van!

via ‘AGM announcement’ email

Tényleg nem elegáns a múltat felhánytorgatni, hiszen a BrewDog története sikertörténet; tíz év alatt egy garázsból eljutni a milliárd fontra becsült értékig önmagáért beszél, mindent megcáfol és mi is elhisszük azt, hogy a határ a csillagos ég. De. A bátrabbak azért vessenek egy pillantást a 2013-as öndefiniálási kísérletre (ha ismerős a szöveg, ezt más kontextusban már szerepeltettük), aminek azóta már nagyjából mindegyik pontjára rácáfoltak:

Az Európai Kézműves Főzde:

1) Kis méretű

Évente 500,000 HL alatt főz sör.

2) Autentikus

a) Minden sörét ‘original gravity’-n főzi. (Azaz nem alkalmaz ‘high gravity’ főzést, majd spórolási céllal vízzel visszahígítást a megfelelő alkoholfokra. – Fenékig)

b) Nem használ semennyi rizst, kukoricát, illetve íz-, vagy költségcsökkentő adalékot.

3) Őszinte

a) Minden összetevőt világosan feltüntet minden sörének címkéjén.

b) A főzés helyét világosan feltünteti minden sörének címkéjén.

c) Minden sörét kézműves főzdében főzi.

4) Független

Legfeljebb 20%-ban birtokolja olyan főzde, ami olyan főzdét is üzemeltet, ami nem számít kisüzeminek.

via ‘AGM announcement’ email

Punks not dead. It just sucks now.

– jut eszembe és nem tudok szabadulni a gondolattól. A BrewDog volt a márka, ami megszerettette velünk a műfajt és most talán ideje még több emberrel is ugyanezt tennie. Csak ők már nem ugyanazt fogják szeretni benne, amit mi szerettünk…

Bocs az unalmasan illusztrált anyagért, csak próbáltuk a szubjektív véleménycikket a hivatalos közleménnyel kiegyensúlyozni. Végszó helyett itt egy képünk még 2013-ból.

Random #76 // Az agresszív, felháborító, dühítő (és ötletes)

A brit The Guardian online kiadása eléggé rá van pörögve a kézművesre, ezen belül is a BrewDogra és szerencsére mindezt a legkevésbé sem dilettáns módon teszi (itt kontrasztként majdnem linkeltünk pár hazai cikket, de aztán rájöttünk, hogy ez meglehetősen öncélú lenne, így inkább nem csámcsogunk a szemeten). Már február végén is tetszett az okfejtés a receptek nyilvánossá tételének apropóján, de most újra a szívünkből szóltak… Nyilván nem fogjuk az egészet lefordítani, de a legfontosabb bekezdést azért iderakjuk magyarul is.

Ez a fajta túlfűtött retorika az, amitől Dickie-t és Watt-ot nagypofájú hipszter köcsögögnek tartják az Internen. De a BrewDog elképesztő növekedése azért csak felveti azt a korántsem megnyugtató eshetőséget, hogy a média-tudatos felhasználok és márka-szkeptikus digitális bennszülöttek korában ez a fajta kérkedő “autentikusság” – amit más néven akár nagypofájú hipszter köcsögségnek is nevezhetünk – talán a siker egyik elengedhetetlen feltételévé vált. Lehetséges lenne, hogy James Watt és Martin Dickie, akik valami nagyszerűt hoznak létre, de azt a dühítő mutatványokkal és rögeszmés szenvedéllyel adják el, képviselik az üzlet jövőjét?

A teljes cikk a theguardian.com-on található.

2015-01-11 11.06.41

Ezt a képet egyszer már ellőttük, de mentsük meg a bolygót együtt és hasznosítsunk újra ma is!

Igazából sokat nem érdemes hozzátenni, csak egy zárógondolatot engednénk még meg magunknak. Nem szokásunk kutyázni a skót főzdét, hiszen olyat tettek le az asztalra mind üzleti modellben, mind sörgyártóként, ami alapjaiban határozza meg azt, hol tart Európában a kraft. Kritika mindig volt az irányukba, hogy a látvány mögött nincs teljesítmény, de mindenki eldönti maga, hogy mit vesz be a gyomra és mit nem… (A Punk Ipa sem olyan mint régen, tudjuk, de hát mi sem vagyunk olyanok már, mint régen.)

Amíg 2016-ban még mindig magyarázni kell itthon (mert magyarázni kell), hogy nem, nem a meggyes sör jelenti a kézművest, addig a látványos PR-eseményeknek igenis lesz helyük. Ami visszás, az az, hogy a BrewDog akkorára nőtt és olyan gyorsan, hogy lassan olyanná kezd válik, mint azok, akik ellen már-már vallási fanatizmussal küzd.

Itt nem az a kérdés, hogy mi a kisüzemi, meg mi nem az. A kézművessör felnőtt és nekünk is fel kell. Innen folytatjuk

FYKI #34 // Az összes BrewDog recept

A BrewDog a mai nappal nyilvánossá tette a jelenlegi és korábbi receptjeit (a teljes katalógust), illetve kiegészítette őket tippekkel és trükkökkel… Klikk a képre a PDF letöltéséhez!

1456324673diydogcover

via https://www.brewdog.com/diydog

8 év és több, mint 200 recept egy helyen rövid szövegekkel és csecse piktogrammokkal ellátva.

Csak virtuálisan jelenik meg ez az elég pöpec kiadvány, de a részvénybirtokosok számíthatnak egy extrább verzióra is… “Sharing is caring” – sosem volt ennyire aktuális!

Programajánló #15 // Január

A képet a Töltőben lőttük

Az előbb azt akartam írni, hogy sokáig tart a szilveszteri másnaposság, mert kb. nem tudok programot beírni erre a hónapra, aztán gyorsan belefutottam még két eseménybe egy perc alatt. Évkezdésnek egész jó lesz.

2016. január 9. Meet the Brewer: László Gergely – Skyland Meet & greet, csokis-borókás sör a mindent főzetet szétcsavaró Skyland Sörfőzde gerillájával.

2016. január 14. Kocsma A Város Közepén – Megnyitunk! Nem kell sokat várni az év első kocsmanyitására. A Cseh’o helyén továbbra is cseh vonal.

2016. január 15. Next Level Lágerezés Sőt az első prömierre sem kellett sokat várni. A Hopfanatic a hagyományokat fűszerezi meg a szokott módon. Mexikói élesztő, először itthon!!!

2016. január 22. THE PROTOTYPE CHALLENGE 2015…6 Esemény! Minikáosz! Felolvasóest! Ja, nem, a Hopaholicban debütálnak a BrewDog idei prototípusai. Én a milk stoutra szavaztam.

2016. január 23. Beer Cocktail Night / Sörkoktélok Éjszakája Grabovszky a Léhűtőben kever. Nem zenét, koktélt.

2016. január 26. Beer & Burger – Sörvacsora az Egyletben Pécsett nagyon pörög a sörbrigád, most vacsora lesz az Egyletben.

2016. január 28. Acidofília | Trash-Luxe Sour Beer Dinner Szintlépés a sörgasztronómiában.

2016. január 29. Búcsúbuli Búcsúzunk élőben. Írásban már megtettük.

Random #69 // Mi történt

Mi történt azzal a sráccal, aki bármennyit késhetett a saját sörének a bemutatójáról, mert amit csinált az önmagáért beszélt? Mi történt a róla elnevezett márkával, ahol senkit nem zavar, hogy az üvegen nem egy helyesírási, vagy typo hiba van, mert a logó szép, a sör pedig fasza? Mi történt a csapattal, akinek mindenkiről és mindenről megvolt a határozott véleménye, de mindig öröm volt velük beszélgetni, mert a nagy arc mögött teljesítmény, ambíció és ötletek voltak? Mi történt a saját pubbal, ami néha nyitva van, néha nincs, de akkor is útba ejtjük többen, hátha aznap pont szerencsénk lesz?

Ez történt (a legújabb címke):

Már a Hello My Name Is Sudan-t sem tartottam nyerő ötletnek, pedig a sör, nna az több, mint oké volt! Kimondom, BrewDog nyúlás volt a design és a név is. Persze annyira nem zavart; nem ragasztottam fel a címkét a gitártokomra, de lelkiismeret furdalás nélkül kértem ki bármikor.

A Barking Dog viszont kifejezetten zavar. Mit üzen a design? Hogy a BrewDog eladta magát és a Csupor az igazi? Pénz beszél? Kutya ugat? Elfogyott az ötlet? Olcsó PR fogás kell? Valami, amivel szemben lehet definiálni a brandet?

A BrewDog híveit biztos nem fogja meghatni, akik meg nem ismernék a skót főzdét, azoknak meg semmit nem fog mondani. A legjobban mégis a szöveg fáj. A magyarázat, amit vagy annak szántak, hogy tompítsa az üzenetet, vagy, hogy még nagyobbat üssön. Székek közé ülni, sorok között olvasni, persze, de ezt sem értem:

Aki ismer minket tudja, hogy ez nálunk teljesen normális dolog, mármint a cukkolás. Na nem a nagy craft beer márkára gondolunk. Ez ugyanis egy bar (azaz söröző, kocsma) sörnek készült, ezek között is ez a király. (King) És méghozzá kutya jó király. De mivel tudjuk, hogy minden kutya ugat, a pénz meg beszél, ezért külön felhívjuk a figyelmét mindenkinek, hogy ne ugasson, mint a kutya, csak igya a finom american pale ale-t.

Nem a macska bajszát húzogatják, hanem a kerítés másik oldaláról próbálják hergelni a kutyát. (És a kutyát ez – nyilván – baromira nem érdekli, pedig minden eladott üvegből 10 forint megy a Noé állatotthonnak.)

A sört nem kóstoltam.

Random #63 // Karácsonyi könyvajánló

Jönnek az ünnepek. Nem tudod mit adjál a szerettednek? De tudod, bort, zoknit, dezodort, nyakkendőt, stb. Deviszont, mindazonáltal tök jó lenne, ha valami emelkedettebb dolgot is tudnál ajándékozni?

Ajándékozz könyvet! Ajándékozz könyvet sörről! Két légy, egy csapás. Itt vannak a javaslataink:

James Watt: Business For Punks

Hát persze, hogy haggis zabálóink itt vannak, naná, hogy lángoló könyves képpel… Rohadtul kíváncsiak vagyunk a történetükre (már ha eddig nem ismertük volna), meg arra, hogyan lehet meghódítani a világot (punkként). Szerintem találunk benne jó tippeket.

Harvey Shepard: Oh Beautiful Beer

Az amit a neve mond: szép sörös dizájnok összegyűjtve. Az egyik kedvenc blogunk könyv formába öntve. Dizájn- és tipobuziknak is.

Vétek György – Rosenstein Róbert: Sörkönyv

sorkonyv

via hvg.hu

Állítólag minden benne van. A magyar sörírás nagy öregje a fő szerző, a másik felében receptek vannak: sörös ételek és sörhöz ételek, desszertek, koktélok. Rosensteinék nem kispályáznak a vendéglátással és Grabovszky barátunk is hozzátette a részét. Ajánlott darab!

Szabó Zsófia – Dezse Balázs: Kis kocsmahatározó

Jáóóój, de cuki! Dizájn! Dizájn mindenhol. Amúgy tuti frankó, vicces ajándéknak adja. Tavalyi darab, de akkor nem volt könyvajánlónk, most meg van.

Faragó József: Kézművessör-kalauz

Egyelőre nem tudjuk mit várjunk. Láttuk, hogy mik a témák, gyakorlatilag végig van dokumentálva a sörforradalom, viszont a stílus az riasztóan 90-es éveknek tűnik így elsőre. Kiderül, ha megveszed.

Kritika #91 // Braufest Berlin 2015

Nem bírtunk várni a 9. Főzdefesztig, így májusban egészen Berlinig mentünk – mondhatnánk kis túlzással, de az igazság az, hogy javarészt tényleg a Braufest Berlin 2015 miatt szerveztük az utat. Mind a 4 nap kint voltunk Sophieval, így írni bőven van miről, az olvashatóságot szem előtt tartva – mint minden korább monstre posztunk esetében – mi ezúttal is inkább csak a sörökre próbálunk koncentrálni.

Ettől függetlenül igazságtalanság lenne nem megemlíteni azt a rengeteg magyart, akikkel együtt bulivá transzformáltunk a javarészt hideg, esős és távolról könnyen barátságtalannak tűnő hosszú hétvégét: a szervezőkön és kiállítókon túl köszönet Csu-Csunak és Ancsynak, hogy befogadtak minket az otthonukba (és vetett ággyal vártak minket, amikor az ágyvetés nem ment volna nekünk), pacsi Rebák Tibi barátunknak (a KOHATU szerzőjének), hogy besegített amolyan harmadik szerzőtársként, Bakó Jancsinak (ajánljuk az interjúnkat vele) nagy ölelés innen is és persze királyság volt együtt lógni a Különleges Sörök Kedvelői (a kedvenc Facebook csoportunk) különítményével.

Flying Turtle Return of Pils

Flying Turtle Return of Pils

Házigazdáinkat még anno mi pörgettük rá a kézművesre, így rögtön az ő javaslatukkal kezdtünk, azaz a helyi Return of the Pilsszel. Megjelenésre aranyló, rozsdás, közepes habot ereszt, illatra kissé fűszeres-chipses. Nincs széttolva komlóval, csak a korty végén jön be a jól eltalált keserű. Teste is van, száraz, malátás, kifejezetten jó első választás.

Bierfabrik Berlin / Spent Maple Walnut Stout

Bierfabrik Berlin / Spent Maple Walnut Stout

Illatra füstös, pörkölt, megjelenik az étcsoki és mivel tudjuk, hogy a diót kell még keresni, így mélyen azt is megtaláljuk. Ízre intenzív, sűrű; kávés, száraz, földes, fanyar. Sajnos egy kicsit hideg a Maple Walnut Stout, de megdolgoztuk… Melegedés közben egyre alkoholosabbá (végülis 7,8%), illetve krémesebbé, pörköltebbé és visszafogottan mogyoróssá kezd válni. Sophienak ugyan jól esett másodikra, én viszont annyiban maradok magammal, hogy nem rossz, de nem is innám.

Red Oat Ale

Spent Red Oat Ale & Spent Vanilla Gruit

Illatra nagyon friss üde, intenzív gyümölcsös (mangó és multivitaminlé), nyálcsorgató. Ízre meglepetésre hozza is ugyanezt, de szerencsére erőlködés nélkül, lazán, könnyedén, miközben a komlót sem spórolták ki belőle. Cuki vörös, ahelyett a tenyeres-talpas Frau helyett, akire a zabos Oat Ale név alapján számítottam.

A Vanilla Gruit már a harmadik Spent sörünk egymás után. Cream soda illatú, de ízre ez még tovább durvul; mintha egy pohár vermutba belevertek volna egy adag vaníliafagyit. Szinte már nem is sör. Tejszínes és keserű a masszív édességen túl.

Brewie Rye

Brewie Rye Ale

A Brewies arcokkal még sosem lógtunk együtt, de Berlinben ez is megtörtént. Továbbra sincsenek sörfőzői ambícióik (szerencsére), inkább csak amolyan reprezentációs céllal települtek ki egy rakás Brewie-val készült sörrel. Ez utóbbiak nem tettek ránk nagy benyomást, de mindettől függetlenül a szimpátiánk tovább nőtt irántuk!

C360_2015-05-14-16-59-00-859

Saugatuck Backyard IPA & Victory Storm King Imperial Stout

Saugatuck session ipája eléggé chill. Szőlős illat, zéró test, túl könnyű, a komlók közül szinte kibuggyan a citra. A végén talán túl keserű. A BJCP pontozás szerint biztos nagyon menő, de – míg az elején sokat vállal – a végére kiszeretek belőle.

Utólag döbbenünk rá, hogy a Victory Storm King Imperial Stoutja 100/100 pontos a Ratebeeren… Egynek jó, mondhatnánk, de még így is túl finomak lennénk vele, hiszen a 9,1% ABV zavaróan dominál. (A 6 pontos Gordon Platinumra emlékeztet Brüsszelből). Valaki itt óriásit tévedett.

C360_2015-05-14-17-36-22-256

Stone Go To IPA & & Stone Ruination IPA

Egészen idáig bírtuk ki, hogy ne vegyük az utunkat a Stone Brewing standja felé (szép teljesítmény). Gyönyörűen kiegyensúlyozza a mangós-barackos Go To session ipát a keserűség. (Már másodszorra érzem a mangót, de ígérem, hogy nem lesz ez a mánián!) Mestermű. Szétkész. Szétkomló. Vizes, folyós és csúszik… Hey, ho, let’s go!

A Ruination alkoholosabb (4,5% után 8,2%) , keserűbb (az IBU 65 után 100+) és gyantás(abb). Masszív, testes, telt, de a keserű kicsit elviszi a végét. Elvagyok vele, csak kicsit sok. Sophienak viszont a kedvence a 3 nap alatt ennél a pultnál…

C360_2015-05-14-18-12-35-804

BrauKunstKeller Mandarina IPA

A Mandarina Ipában nyilván a névadó komló dominál, de a maradék 10-20%-on osztoznak még a Columbus és a Citra komlók is. Teljesen okés, de a végére valahogy túl intenzívvé – tolakodóvá válik a komlósság. Mindegy, soha rosszabbat! A BrauKunstKellert még tavaly mutatták a német barátaim; az akkori söreik nem nyűgöztek le annyira, azóta viszont egyértelműen szintet léptek.

Az Amarsi Ipájukba itt csak belenyaltunk (Sophie megfejtette, hogy AMARillo és SImcoe komlókkal készült, innen a név), de aztán Budapesten a Palota Pikniken már egész este élvezhettük.

C360_2015-05-14-18-48-01-764

BrauKunstKeller Imperial Stout Single Barrel Aged – Rum

Meg is kérdeztük a pultban állókat, hogy ha egy sört kéne ajánlaniuk nekünk, akkor melyik lenne az… Kaptunk egy jóárasított ajánlatot, mi pedig nem haboztunk sokat az Imperial Stout Single Barrel Aged – Rum kikérésekor (főleg, hogy grátiszban rákóstolhattunk a nem hordóérlelt sima verzióra is). Eddig csak simán jól éreztük magunkat, de itt jött el a pont, amikor hangosan is kimondtuk: ezért jöttünk! Illatra szétalkohol, színre fekete, testre folyós, ragadós. (Utólag nézve a jegyzeteimet a ‘masszív’ szót még sosem írtam le ennyiszer.) Szinte zéró szénsavasságú és – ha nem akarok szépen fogalmazni, akkor azt mondom, hogy – remekül hozza a Cherry Queen-t (csokis, rumos, meggyes), ezen túl pedig kissé citrusos visszafogott földességgel. A fesztivál egyik legemlékezetesebb söre (ezek után ész nélkül ajánljuk mindenkinek, aki az utunkba kerül).

C360_2015-05-15-15-46-09-696

armando_otchoa’s Happy Finish

Boldog elsőkként kóstolhattuk Kővári Gergő Happy Finishét. Búzás illat, kicsit füstös, kicsit banános, aztán pofánvág minket a komló. El lett találva az egyensúly, és – bár nem innánk mindig – a BrewDog / Weihenstephan India Pale Weizenjénél szerintünk nagyságrendekkel jobb.

C360_2015-05-15-16-35-57-728

Pöhjala Ulg 2 & Pöhjala / Boneyard Baltic Notorious IPA3

Rebák Tibi barátunk annyira fényezte az észteket, hogy egyből három korsóval távoztunk tőlük… Az Ulg 2 megjelenésre durván sötét egy kis vérvörössel, stílusra ipa, ízre pedig elvileg vérnarancsos. Ez utóbbiból valamit halványan azért ki lehetett érezni. Csak azért nem értékeljük a 4 nap legrosszabb söreként (talán egy kicsit igazságtalan is lenne), mert rengeteget röhögtünk ezen a mondaton: a komló és a vérnarancs szomorú keserűsége minden vidámságot kiölt ebből a sörből (és a Pöhjalás arcokból is, pedig megpróbáltuk bedobni a humorbombát, de nem… nem sikerült…). Magyarul kibaszott keserű volt. Éreztük benne a lehetőséget, de inkább csak az elszalasztását, mint az érdemi részét.

A Baltic Notorious IPA3 extremitások nélkül, remekül kiegyensúlyozva, füves illattal, ananászos ízzel, egy igazi ragacsos-nektáros világklasszis imperial ipa módjára segített tompítani a keserűségen és a csalódásunkon is. Sikerrel. A 12%-os ABV-t sem lehetett rajta érezni…

C360_2015-05-15-17-12-01-081

Pöhjala Must Kuld

A Must Kuld (fekete aranyat jelent észtül) édes, tejcsokis, szinte tejszínes illatú és krémes habú. Édeskés, kissé alkoholos (7,8%, de ezen érezni azért), ízében is simulékony, csúszós porter… Elvileg mézes, gyakorlatilag inkább citrusos.

C360_2015-05-15-17-36-45-647

Falkon Falkeineken

A csehek standja annyira látványosan árválkodott (mondjuk nem álltunk sokszor sorba a 4 nap alatt, szóval ez nem akkora szám), hogy csak kértünk már valamit tőlük is… Ők ajánlották amolyan zászlóshajójukként a Falkon Falkeinekent, egy könnyed india pale lagert. Tejfölös illatú, szép, tiszta, aranysárga megjelenésű könnyű sör kis krémességgel. Talán egy kis diacetil (vajas popcorn) is bejátszik, de nem zavaró módon. Megittuk, okés volt, de nem nyűgözött le minket túlságosan.

C360_2015-05-15-18-21-16-548

Steamworks Jasmine IPA & Steamworks Steam Pump Imperial Red

A kanadaiak komolyan veszik az európai piacot (profi stand, kiadványok, dedikált weboldal), így nem merészség arra tippelni, hogy hallunk még a Steamworksről… A Jasmin Ipát ismét Rebák Tibi ajánlotta kezdésnek. Meg is ígértük neki, hogy leírjuk: tévedett. (Az ígéret szép szó.) Persze csecse az üvege, megjelenésre gyönyörű, halvány színű, illatra zöld teás, kortyra pedig selymes, de nem jó. Állott illata van és határozotton búzás-gabonás. Pedig ipa. A jázmint nem is találtuk meg benne, inkább csak fűszeresen keserű (nem komlósan).

A Steam Pump Imperial Red ellenben krémes, ale-es, nem túl karakteres, nem is lehet annyira lelkesedni érte, de fun! Elvagyunk vele egész jól. 8,5%-os, érezni is rajta. Permanensen lehetne inni bárhol – bármikor; egy jó sör.

C360_2015-05-15-18-42-49-614

Mashsee Hafensänger

A Mashsee Hafensänger a papírforma szerint 5,8%-os, mi viszont elvileg egy 6,1%-os verziót ittunk… De nem ez volt az egyetlen furcsaság. A Very White Pornstart szerettük volna amúgy inni, de a Mashsee sörfőzőjének elmondása szerint nem lett az igazi, így ki sem hozták… Így rámentünk erre a hidegkomlózott baltic porterre, ami hivatalosan kint sem volt a fesztiválon. Illatra nyers zöldség és egy kis eper keveredik egy kevés füstösséggel… Ízre a bizarr szó a legtalálóbb, de inkább izgalmas és érdekes, mint taszító. Megfejthetetlen.

C360_2015-05-15-19-35-13-257

Camba Bavaria Hop Gun

Szét van baszva komlóval – nem árulnak mondjuk zsákbamacskát ilyen névvel -, csak teste nincsen. Soha rosszabbat mint a Hop Gun, de nincs összhang, nincs jelenlét, nincs koncepció; van úgy, hogy ennyi elég, de vagyunk annyira elkényeztetve itt, hogy nekünk most ez ne legyen.

C360_2015-05-15-19-44-03-014

Camba Bavaria Aurora Pale Ale

Tovább próbálkozunk a Camba Bavariával, de ez nem az ő napjuk… A single hop Aurora Pale Ale letisztult, aranyló megjelenésű, míg ízre nyers, füves és egysíkú. Még az előző is jobb volt, mert olyan semmilyen ez a sör.

Lelövöm előre a poént: a Nussnacker barley wine a legrosszabb, amiért pénzt adtunk a Braufesten. Hiába a bourbon karakter, a vanília, vagy a malátahangsúlyos teltség, de a végére csak a zavaró alkoholmelegség marad… (10%-os az abv.) Lehet, hogy mi kezdtünk fáradni, de ez a találkozás nem volt az igazi.

C360_2015-05-16-16-56-18-806

PINTA & TO ØL Kwas Alfa & Birbant 10 hops & Pinta / O’Hara’s Lublin to Dublin

A Kwas Alfa sour ale jázminos, akácos illatú, kicsit szőlőleves; lehetne izgalmasabb is, de amúgy elvagyunk vele.

A 10 hops olyan, mintha a fesztivál bejárata előtt bizniszelő formák főzték volna (nem komlódílerek árulták a portékát, ennyi legyen elég). Alacsony CO2, szétfüves íz, száraz érzet kis földességgel. Mint amikor komlóforralás közben az üst fölé hajol az ember. Vicces.

A Lublin to Dublin hordóérlelt stout nyomokban BrewDog Tokyo*-ra emlékeztet. Már illatra szétüt minket az alkohol. Kávés, csersavas, pörkölt kis savanyúsággal… Lehet, hogy kezdjük túltolni ezt a sörkóstolós dolgot, de egy kis kiwit is érzünk a korty végén.

C360_2015-05-16-17-23-48-079

Evil Twin Yin & Evil Twin Yang

Az Evil Twin ugyan önállóan nem képviselteti magát, a német Liquid Hops csapata viszont fáradhatatlanul önti magából a sztorikat és az info-kat… Felkészült, lelkes arcok!

A Yin és a Yang önmagukban is lenyűgözőek, de túl vannak tolva, együtt viszont könnyen ihatóak.

C360_2015-05-16-17-24-49-465

Evil Twin Yin & Yang

A Yin & Yang imperial stout × imperial ipakettőse illatra inkább ipa, ízre inkább stout. Kicsit alkoholos, száraz, földes-kesernyés és jól kiegyensúlyozott, tele elfojtott komlókkal. Eléggé elvoltunk vele!

C360_2015-05-16-17-25-53-093

Evil Twin Molotov Cocktail

Az első benyomás a Molotovról: felnőtt narancslé. Szétédes, ragacsos, narancshéjas imperial ipa a végén egy kis komló-keserűvel. Utána pedig beüt a nektáros – mézédes dinnye. Látjuk magunk előtt, ahogy a méhecskék paskolják egymás seggét a kaptárban… Különleges sör ünnepi alkalmakra. Sok, szétszed, imádjuk.

C360_2015-05-16-18-37-43-288

Lervig Brewers Reserve Rye IPA

Rozsosnak rozsos, ipának ipa, de a Lervig Brewers Reserve Rye IPA nem csinálja meg a bulit. Talán nem a Molotov után kellett volna inni… Szappanos illatú, szinte fürdik a komlóban, de nem találjuk elég rétegesnek. Nyári melegben simán lehet a világ legjobb söre, de ebben a szemerkélő esőben simán csak csúszik.

C360_2015-05-16-18-40-38-317

BIIR Equinox Triple IPA

Aranyló szín, szinte világít az Equinox Triple IPA. Ragacsos, édes, ananászos illatú; ez utóbbi az ízben is megmarad, de csak alig, mivel egy nagyon finom váltással jön a keserű is (hivatalosan 100 IBU). A BrewDog Exp 366-ja óta elfogultak vagyunk az equinox komlóval és ez most csak erősödött…

C360_2015-05-16-19-15-52-809

Brewerkz Black Raspberry Ale

A Brewerkz Black Raspberry Ale minden szirupossága ellenére is inkább cuki, mint ciki. Friss, üde, folyós malátalé; nem is érezni rajta semennyi alkoholt, pedig 6%-os.

C360_2015-05-16-19-29-53-245

Stone IPA

Azt hittük más lesz csapról a Stone IPA, de nem. Könnyen iható, fasza, de a második találkozásra sem dobjuk magunk hanyatt (le kéne számolni végre ezekkel a fránya elvárásokkal). Fenyős, komlós, vizes és tényleg csúszik rendesen, de mindegyik másik itt elérhető Stone sör veri.

C360_2015-05-16-20-07-19-158

Evil Twin I Love You With My Stout

Nagyon édes, sűrű ragacsos cucc. Enyhe zöldalmát sajnos lehet érezni az I Love You With My Stout illatában és ízében is. A kellő stoutos alkoholmelegség (az ABV 12%) is megvan benne, ami a végére szépen elsimul, pici kávés utóízzel.

Lányos zavarunkban a Lil B-ről nem készítettünk képet, de a fenti fotó elmond róla mindent. Ipmerial porter, édes, szuperkrémes, de ez is kicsit zöldalmás…Mintha egy csikket elnyomtak volna a hordóban. Túl sok és most nem a jó értelemben!

C360_2015-05-16-20-45-58-251

BrewDog Tactical Nuclear Penguin

A hivatalos programon túl előkerült Bakó Jancsi barátunk, illetve a táskájából egy Tactical Nuclear Penguin, amit szét is dobott egyből a közelben állók legnagyobb örömére. Lándzsás utifű – ez az első gondolatunk. Szirupos, széterős, olajos és úgy jó, ahogy van. Hihetetlen, hogy tudtak egy 32%-os sörbe egyáltalán ízt rakni… A határok feszülnek, mind sörben, mind emberben; a jegyzett kóstolásnak itt nyilván vége is szakadt.

C360_2015-05-17-12-16-20-898

BIIR / Brewerkz Hoppy Monk

Kicsit belga, kicsit stout, kicsit ipa (már a keserűje); a sörök Nescafé 3in1-e ez az apátsági dupla. Sokat markol, de keveset fog a Hoppy Monk, de legalábbis nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy mit akar.

C360_2015-05-17-12-55-31-098

Buddelship Spider Monkey & Buddelship Great Escape

Mint amikor kinyílik a kávészacskó; nem kell keresni benne a kávét, mert egyből az arcunkba nyomja azt a Spider Monkey. Az ipás és a kávés keserűséget lehetetlen elkülöníteni, annyira kiegyensúlyozott és egyben van az egész. A hamburgi Buddelship amúgy “az európai Steamworks”, már ami a felkészültséget és kitelepülést illeti: rendben van nagyon!

A Great Escape is eléggé meggyőző. Illatra édeskés, könnyed és gyümölcsös, a kortyérzet frissítő, ízben pedig az édes és a keserű remekül kiegészítik egymást, ahogy egy jó ipánál kell. Ha gyümölcsre kell asszociálni, akkor egyértelműen ananászos és citrusos.

C360_2015-05-17-13-16-39-433

La Pirata La Tremenda & La Pirata Súria

A La Tremenda masszív, de jólesik. Nem tolakodó, kissé savanyú, de eléggé gyümölcsös. Érezni a dupla ipa alkoholosságát, de cseppet sem zavaró módon. Kicsit szilvás és nagyon gránátalmás; kifejezetten fasza sör.

A Súria selymes, krémes és friss, finom, komlós; röviden iszonyat jólesik. Csúszik, ragad, folyik… Baromira sajnáljuk, hogy az indulás előtt találtunk rá a spanyol kalózokra, mert el lettünk volna még egy darabig itt is!

C360_2015-05-17-13-49-47-764

Liechtensteiner Brauhaus Club Bier 01 Coffee Stout & Liechtensteiner Brauhaus Club Bier 05 Wiesn Rausch

A Liechtensteiner Coffee Stout leheletnyi fémes illattal indított, ami ízre szerencsére már nem jött ki. Könnyed, már-már vizes és visszafogottan kávés, aminek inkább erénye, hogy nem nehezedik.

Nem vagyunk se füstösek, se búzásak és hát füstös-búzásak se, de a Wiesn Rausch most kifejezetten jól csúszott. Banános, alig füstös kis édességgel. Nem nagy szám, ellenben eléggé egyben van.

Már csekkoltunk be a reptéren, amikor jött a kép hátrahagyott cimboráktól; a Lichtensteiner standnál ingyen mérik a sört. Így múlik el a világ dicsősége… Ha viszont tovább maradunk, nem 3 hónapot kellett volna várni a beszámoló befejezésére, hanem valószínűleg sosem készülünk el vele. Jövőre találkozunk ugyanitt!

FYKI #28 // Hogyan kóstoljon egy borkedvelő – sört

A cikk eredetileg a Vinoport bormagazinban futó sorozatunkban jelent meg.

Apám nemrég elszántan közölte velem, hogy a sört inni kell, nem kóstolgatni. Ha mindent elhinnék neki, akkor ezt a cikket itt tulajdonképpen be is fejezhetném, de ugye a gyermek sorsa sokszor az, hogy szembeszálljon a szüleivel (majd végül megnyugodva konstatálja, hogy bármennyire is küzd, lassan olyan lesz, mint ők…).

Szerintünk a sört lehet inni. A sört lehet kóstolni. A sört lehet vedelni is. A rossz sör is jól eshet dobozból favágás közben és persze a nagyon jó sör… nos, az mindig nagyon jó. A lényeg, hogy a sört mindenki úgy élvezheti, ahogy neki jól esik, ez a cikk azoknak szól, akik szeretnének legalább a felszínt egy picit megkapirgálni. A minőségi söröket ugyanolyan komoly odafigyeléssel és élvezettel lehet kóstolni és fogyasztani, mint a legjobb borokat.

A skála itt is ugyanolyan széles, hiszen nem csak a sztenderd láger alkotja a kínálatot, változatos alapanyagok, különböző erjesztési módszerek gyakorlatilag végtelen variációs lehetőséget biztosítanak a főzőknek és a fogyasztóknak. Nem mondom, hogy megpróbálunk mindenkit átszoktatni a sörre, de megpróbálunk alternatívát mutatni azoknak, akik eddig nem figyeltek eléggé a sörükre.

A sörkóstolás lépései nagyon hasonlóak a borkóstoláshoz, valószínűleg nem lesznek nagy meglepetések. Felkészül, figyel, kisujj eltart!

1. Vegyünk jó sört!

Azaz, ha kóstolgatni akarunk, akkor lőjük be az átlagos ivósörök fölé a minőséget (és itt nem a magyar nagyüzemi termékekre gondolunk, hanem valami jól megcsinált cseh, vagy német sörre. Egy Weihenstephaner Vitus búzabak pl. igazi nagy felfedezés lehet azoknak, akik eddig csak a világos lágert itták és a búzasörtől irtóztak). Érdemes utánaolvasni, de a lényeg a tapasztalati megismerés: vegyünk és igyunk minél több és minél többféle jó sört.

1

Csak jó sörök

2. Válasszunk megfelelő poharat!

Annyira nem kell rögtön elborulni, mint a belgák, ahol minden gyártónak saját formájú pohara van, de adott sörtípushoz jó, ha olyan formájú poharat választunk, ami segít kiemelni a sör előnyeit. Pintes, tulipán, hosszú búzakorsó, vagy kehely; mindegyiknek megvan a helye. Ökölszabály, hogy minél komplexebb a sör, annál inkább fontos a megfelelő pohár, hiszen itt az illatok terelése, a kóstolási hőmérséklet ugyanolyan fontos, mint a bornál, vagy egy komoly párlatnál. Hogy milyen sörhöz milyen poharat válasszunk, azt nemsokára részletesen is megírjuk. Addig bízzuk magunkat a csaposra, vagy a szakbolt eladójára.

3. Töltsük ki!

Évszázados vitának teszünk pontot a végére: üvegből kitöltve pont olyan jó tud lenni a sör, mint csapolva. Sőt, egyre több kisüzemi főzde tér át külföldön az alumínium dobozra, ami jobban védi a sörben lévő komlót a fénytől. A lényeg, hogy óvatosan töltsük ki. Döntsük meg a poharat és figyeljünk rá, hogy ne habozzon túl. Egy magas alkoholtartalmú sör (például egy árpabor) szinte alig ad habot, míg egy szűretlen német búza, vagy egy belga ale kemény, magas habot fejleszthet. Ezeket vegyük figyelembe az öntés sebességénél, rá kell érezni.

2

Melyik pohár megy jobban a szakállhoz?

4. Illat!

Ismerős téma borosoknak: illatoljunk! Forgassuk körbe a sört a pohárban (ez felszabadítja az aromákat), szagoljunk bele és próbáljuk beazonosítani, amit csak lehet: gyümölcsös, fűszeres, vagy földes komlókat, a kekszes vagy kávésan pörkölt ízű malátát. Gyakorlottabbak hosszú illatolással a tavaszi komlóföldeken futkosó kiskutya boldog vakkantását is kiérezhetik.

5. Megjelenés

Nézzük meg jól, hogy mit iszunk: figyeljünk a színre, a tisztaságra, vagy éppen a zavarosságra. Készüljünk fel egy kicsit a sörből és nézzünk utána, hogy az adott sörtípusnál mi várható el a megjelenésben.

6. Kóstoljunk

Végre igyunk bele! Ha megvan az első benyomás, forgassuk meg a szánkban a sört, ne siessünk, várjuk meg a befejezést és nyeljük le nyugodtan, hogy érezzük a korty után érkező utóízeket is. A következő kortyoknál már rámehetünk a típus jellemzőire, kereshetjük a malátásságot, a komlók ízeit és a sör egyensúlyát (nem lóg ki feleslegesen egyik összetevő sem a kortyból). Kiköpni nem ér, ha túl sokat kóstolunk és elég volt az adott sörből, inkább öntsük ki egy gyűjtőpohárba. Jó volt? Jöhet még pár korty!

7. Kortyérzet

Itt már figyelhetünk a sör testességére (vékonytól az egészen szájpadlásra tapadó vastagig minden lehet), a szénsavasságra (kellemes? szúr?), az esetleges magas alkoholtartalomból következő alkoholmelegségre. Ha jól esett, ismételjük meg a folyamatot a 6. ponttól.

4

Élvezzük a sört!

8. Összbenyomás

Reveláció? Innánk még egyet? Inkább soha többet ebből? A sör megfelelt minden követelménynek, amit a stílussal szemben elvárunk? Szuper, kérjünk még egyet! Vagy valami egészen mást. Dőljünk hátra elégedetten és élvezzük a sört!

Mit igen és mit nem? És miért?

  • Ha nincs előzetes terv, akkor haladjunk úgy, mint a boroknál: előre a világosabbak, a gyengébb alkoholtartalmúak, a kevéssé komlós sörök. Kóstoljunk az egyszerűtől a bonyolultig!
  • Figyeljünk a hőmérsékletre! Jéghidegen csak az ihatatlan sört szolgálják fel. Minél komplexebb a sör, annál több időt kell (lehet) hagyni neki a levegőn, kicsit melegíthetjük és folyamatosan kóstolunk. A változó hőmérséklet új illatokat és ízeket fog kihozni, egyes típusok (a minimum 8%-os alkoholtartalmú Imperial Stoutok) például kifejezetten melegebb hőmérsékleten a legjobbak.
  • Ha új sört kóstolunk, lehetőleg ne közvetlenül evés után-közben tegyük. Az étel erőteljes ízei elnyomhatják a sör aromáit.
  • Igyunk vizet. Együnk egy kis kenyeret két sör között. Segít letisztítani az ízlelőbimbókat.
  • Vegyük észre a hibákat! Tájékozódjunk, ha új sörtípust akarunk kóstolni. Aki egy kicsit elindul a hardcore rajongás felé, annak kötelező olvasmány a sörtípusokat leíró BJCP (Beer Judge Certificate Program) rendszer magyar fordítása. Bizonyos sörök lehetnek savanyúak, de a legtöbb sörnél megengedhetetlen hiba. Fém íz, vajasság, pattogatott kukorica… csak néhány a jellemző hibák közül.

Kritika #87 // BrewDog Prototype Challenge 2014

Mondhatnám, hogy ez valami perverzió nálam, hogy akkor írom meg a BrewDog Prototype Challenge kritikát, amikor már elkezdett veszíteni az élvezeti értékéből, vagy az aktualitásából és a szavazás nyomán már kapni is lehet rendes címkével a győztes darabot, de nem…

Egyszerűen így alakul. A sörözés fun, a kép nyálcsorgató és persze jó valamilyen szinten jegyezni a fogyasztott darabokat (a többi praktikus szempont meg nem annyira érdekel, haha)! Árral szemben, széllel szemben, ezzel szemben…

Ugye a BrewDognak ezek olyan limitált kiadásai, amikből hivatalosan csak egyet csinálnak meg; azt, amire a honlapjukon a legtöbb szavazat esik.

– csak, hogy a környezettudatosság jegyében újra felhasználjam a tavalyi soraimat.

BrewDog Prototype Challenge 2014

BrewDog Prototype Challenge 2014

Az Alt Amber valahol elveszett a tér-idő kontinuumban, így az All Day Longgal indítok: Brood & Spelen LIGHT, ha rövid akarok lenni. Ha hosszabb, akkor azt is leírom, hogy színre mély-arany, illatra sült kenyeres és krémes, ízre viszont már nem ennyire markáns… Csúszik rendesen, de nem túl emlékezetes ez az alacsony alkoholtartamú mild ale. Egy jó árpolitikával menő lehetett volna persze!

A Vagabond Pale Ale színre vegyes virágméz, illatra pedig füves, ami alól a maláta is kikandikál. Ízre is hozza ezt a méz-vonalat, miközben teste is van jócskán, de szerencsére nem nehezedik egyáltalán. Jól kiegyensúlyozott darab, a legkevésbé sem meglepő, hogy végül ez a gluténmentes ale lett a befutó: a virágossága és édessége jól megy a keserűjéhez, aminek kifejezetten jól áll a vastag malátás alap.

A Hop Fiction is kapható már idén nyártól, annak ellenére, hogy nem ez lett a hivatalos győztes. (Igaz, itt még egy 6,5%-os ipaként kóstoltuk, a 2015-ös verzió pedig már egy 5,2%-os apa…) Itt már a komló dominál; nyálcsorgatóan folyós, a keserűje a végén pedig már majdnem átcsap fanyarba (érett trópusi gyümölcsöket érezni rajta finoman). A sorozat záródarabjának tökéletes, de ebben a formájában önmagában nem állta volna meg a helyét.