All posts by sophiefriederikeaugustevonanhaltzerbst

Kritika #147 // Kedd esti lazulás a Fehér Nyúllal

Előre leszögezem, nem pr-cikk és nem fizetett le a Fehér Nyúl. Egyszerűen az előző cikkben feldobott labdát szépen visszapasszolták, így megérdemlik a cikket… Nem tagadom, bírom a söreiket, amelyiket nem, azt meg nem iszom.

A Barley Winenal kezdek, na nem azért, mert rutintalan vagyok, hanem mert kéri a színe, annyira hívogató, hogy egyből ehhez nyúl az ember. Illatra nagyon édes, nagyon gyümölcsös (vanília pudingos, gyümölcsös piskótatorta), de közben simán érezni már itt is az alkoholt. Ahogy kortyolok, nagyon gazdagon indít, rögtön bekezd a rengeteg ízzel. Miután eltelített a ragadós, édes massza jóleső, fanyar, leheletnyi kesernyés véggel zár. Nem adja könnyen magát, 11%-os és nem is próbálja titkolni. Sűrű, zsibbaszt, először csak a nyelvet, aztán már a torkomat is. Miközben melegszik, kortyonként más lesz: édes, keserű, joghurtosan krémes, gyümölcsösen selymes, legvégén lekváros… Ami jó, hogy sokarcú desszertsör, ami rossz, hogy nagyon alkalmi, így nem egy mindenestés ital.

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Második egy skót kollab sör, a Fyne Ales-el készített Cranachan Málnás Black IPA (újdonság), amit a cranachan, egy zabos-málnás tradicionális skót desszert ihletett. (A Fehér Nyúltól megszokott rengeteg zabbal…) Illatra 70%-os étcsoki folyós málnatöltelékkel (a Gallernek van ilyen csokoládéja). Nem a műaromás, hanem valódi, kert végéből szedett savanykás málnával, amihez szuperül passzol a komló friss füvessége. Mély, zord, de mégis friss, bizsergető. Vékony és elegáns habja sokáig kitart. Hát ha még az íze is olyan lenne, mint amit eddig éreztem… Vékony testű, könnyen iható, de kár, hogy az alap fekete ipához használt maláta füstös pörköltsége már nem passzol a gyümölcshöz. Szegény kis málna íze remekül kijön, friss, ropogós (mintha a korty előtt bedobtam volna egy szemet), pont annyi van benne, amennyi kell, se nem több, se nem kevesebb, de a pörköltség borítja az asztalt. Az ötlet tök jó, de ha engem kérdez valaki, ez a sör még nincs kész; a rideg, sötét skót világot akarja megtestesíteni és ezt ellensúlyozni a zab-málna kombóval, de az az igazság, hogy én továbbra is “didergek”. Nem a fekete ipasággal van baj, de kevésbé kesernyés, kevésbé pörkölt alappal és még egy kis édességgel nekem jobban tetszene.

Optimista (vagy csak ittas) csillogással a szememben nyúlok a Cocoa Milk Southoz (a másik újdonság), ami enyhén kakaóbabos illattal indít. Annyira visszafogott, hogy véletlenül bele is nyomtam az orromat, úgy kellet keresni (ahogy melegszik azért jobban kijön, hogy ha nem is kakaós, de tejes-kakaóbabos). Pici, vékony a hab a tetején, de hosszan megmarad. Lezser, 5,3%-os, nem erőszakos, a megszokott “fehérnyulas”, vizes, vékony stout. Érdekes, van valami bája, valami szolid szerecsendiós-ánizsos fűszeresség, nem a medvecukros feeling, talán gyógynövényes (tényleg csak enyhén, nem vág arcba). A szortimentből ez izgatott a legjobban, de csak ismételgetem magamban, hogy ‘édes, kakaós’… Selymesen gördül-hömpölyög, jól lekerekített, nem lóg ki semmi belőle, ez itatja magát a legjobban. Jópofa, bírom, bármikor fogom inni.

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

A Russian Imperial Stout nagyon durva már illatra is, mintha valami különösen zsíros tejszín lenne, vagy egy krémes testápoló, perverz módon jó, már-már parfümös (szeretnék egy ilyen parfümöt). Ez az a russian imperial stout, amit a sima Fehér Nyúl Stout után vártam. Ízben is parfümös-édes-krémességgel indít, amit az a jó, az a fanyar, az a száraz, pörkölt stout követ, őrülten selymes, apró, enyhén bizsergető bubissággal. Minden korty lendületesen indít, aztán finoman rád nehezedik a vaskosságával, hogy újra és újra ugyanezt lehessen átélni (masszírozza a lelkemet:)). Azt hiszem, megvan az este győztese!

A sorrendiség nem a véletlen műve.

A sorrendiség nem a véletlen műve.

Stoutban erős a Fehér Nyúl, nekem meg ez a gyengém. Remélem bírni fogják a tempót!

Kritika #145 // Szubjektív karácsonyi sörajánló

Sörajánló a teljesség igénye nélkül az év utolsó napjaira. Ezer éve írtam utoljára, de nem mentegetőzni vagyok itt. Szeretek a gluténmentes sörökkel kísérletezni, adta is magát egyből az idei Mikkeller Xmas Wish. Nagyon krémes a habja ez tetszik, de az ízében valami hibádzik, kilóg belőle valami és sajnos gyógyszeresen keserű is. Kissé fanyar, testetlen, kezdésnek jó, de sok karácsony nincs benne. Lapozzunk.

A Hopfanatic Christmas Hoppuding már a címkéjével, illetve a szövegével megvett. Egy olyan karácsonyi sör, ami végre nem úszik a puszedli-fűszerben:

“Kiszakadni a mézeskalácsos fahéjtól és szegfűszegtől gejl söröktől”

Kellemesen gyümölcsös illattú, talán már a fügét is érezni itt; az ‘imperial ipa fügével és kakaóbabbal’ leírás után nem tudod, mit várj tőle (ránézésre mélyebbre, krémesebb, erőteljesebbre gondolnék), de nagyon kellemes, testes, folyós és könnyen iható. Kis cuki gyümölccsel indít, ami után egyből jön a kakaóbab, erőteljes dohányos-földességet hozva a végébe, finoman rákészítve a komló keserűjére. Nem csak karácsonyi sör, de – mégis van valami ünnepi hangulata – simán nyáron is innám buli előtt-után, bejön, nagyon rendben van! (Ugyanitt várom jövőre ugyanebből a verzióból az inverz címkés stoutot fügével és kakaóbabbal.)

Mikkeller Xmas Wish és Hopfanatic Christmas Hoppuding

Mad Scientist Hipster Santa annak ellenére, hogy milk stout, se nem édes, se nem krémes. Földes, sötét, sűrű; hiányzik a gyengédség belőle. Ez inkább csak egy rendben lévő, hiba nélküli stout, ami nekem azért kevés az ünnephez. Nem csalódás, de a stílustól és a főzdétől többet várok mindig.

Fehér Nyúl Stout olyan, mint a reggeli kávém, iszonyat krémes, tejes már illatra is. Ízben is ugyanezt hozza a felesleges édesség nélkül, nem sűrű, testes, hanem vicces, könnyen iható malátalé tejszínnel. Klasszikus stout minden fűszer, hordóérlelés és imperiálság nélkül… Jelenleg a kedvenc magyar söröm (Fehér Nyúl, küldj ingyen cuccokat!), nem tudok betelni vele. Ha valaki ivós cseh barnának nevezi, azon nagyon fel tudom húzni magam; annyira extrémen krémes, hogy nem lehet egy kalap alá venni ezekkel, sőt, még olyannak is bejöhet, aki amúgy nem sörös.

Horizont Night Shift finom, sűrű, sötét, karakteres, csak az a bajom, hogy olyan, mintha már ittam volna párszor. Nem szét-, de kellően cuccos… Maga a sör nem egy hihetetlenül kiemelkedő valami, viszont a Horizont palettájához képest ez is egy izgalmas irány. Rosszat nem tudok róla mondani, de észrevétlenül elfogyott.

Omnipollo Selassie és Fehér Nyúl Stout

Amikor már ki vannak bontva az ajándékok, mindenki jobbra-balra dől a süteményektől, akkor az Omnipollo Selassievel még megbüntetheti magát az ember. Nem tudom, mennyi vaníliát dönthettek bele, de mintha nem spóroltak volna a Monin sziruppal. Az igazi zárás, ami után már felesleges lenne bármit is bontani, de nem a 11% alkohol, hanem a nagyon karakteres kávé (pörkölt, száraz, földes) miatt is. Elsőre sör, aztán mintha egy mézes whiskey-t kortyolgatnék! Itatja magát, de közben tiltakozik is ellene a szervezetem… Nem vicc, durva dolog:

…éééés most nyomtam be! Kellemes ünnepeket.

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, “fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

Kritika #140 // Dugges Bryggeri Tropic Thunder vs. Omnipollo Bianca

Ismét egy válasz az élet nagy kérdésére. Most őszintén, ki az aki nem kérdezi meg magától minden reggel a tükörbe nézve? Hónapok óta bennem is ott a kérdés, miszerint ha savanyú-gyümis-sörös kedvem van, mit válasszak a két kedvenc közül. A Tropic Thunder Sour Ale, vagy a Bianca Mango Lassi Gose. A választás egyébként is nálam egy jó tíz perces folyamat…Tehát igazából nekem szól a kritika, hogy legközelebb emlékezzek.

Sokszor előfordul, hogy iszol valamit és beugrik az “ú, ez olyan mint az, az meg olyan mint ez”. Na így voltam ezzel a két svéd sörrel, persze távolról minden hasonlónak tűnik de nagyon izgi az apróbb részletekre figyelve belemerülni és felboncolni egymás mellett ezeket, kíváncsi voltam, melyik tolja jobban arcba a cuccot.

Két pohár Dugges Bryggeri Tropic Thunder balra, Két pohár Omnipollo Bianca jobbra

Kitöltöttük, kezdődjön a harc… Elejétől fogva kicsit a Dugges irányába hajlottam, de mindvégig teljes elfogulatlansággal kortyolgattam és kész voltam megadni magam az Omnipollonak. Illatra a Bianca elsőre fáradtabb-szúrósabb, viszont ebből kifolyólag “naturálisabb” gyümölcsösséggel lép színre. Nem várt módon a Dugges mellette sokkal művibb, barackos Haribo aromákat pöffent. Megérte az összekóstolás, mert önmagukban biztos nem érezném ennyire változatosnak őket…

Végül annyira belelohaltam magam a gumicukorba, hogy a Duggest máris egyhangúbbnak éreztem. Igazából nincs eleje, se vége, egyszerűen csak elkezdődik a jó, de sokkal markánsabb, végig kitartóan zsibbasztja a nyelvet, a korty után pedig kellemes, nagyon gyümölcsös marad. A Bianka sokkalta kifinomultabb, világos, könnyed; játékosan váltogatja magát, komplexebb az ízvilága.

Ha most kéne választanom, a Dugges lenne a nyerő, viszont az íz-megvalósítás és az izgalmasság miatt ezt az összehasonlítást a Bianca nyerte.

Ki igya?

Aki nem zárkózik el a savanyútól. De ki is tenne ilyet?

Ki ne?

Aki utána még valami levezetőre vágyik, úgyse fogja érezni azt.

Akkor ez most jó?

Teljesen. Mindkettő. Tökre.

Random #93 // Csupor-Agárdi Sörpárlatbemutató

A Fenékig csapatán belül én vagyok az, aki a legszívesebben és leggyakrabban issza a házi és nem házi pálinkákat (hú, ez most mégsem hangzik jól leírva), így egyértelmű volt, ki fogadja el a meghívást az estére. A CsuporAgárdi Sörpárlat köré lett szervezve az esemény és bár elvárások nélkül érkeztem – a sörben már viszonylag kiismerem magam, még talán ki is érzek pár dolgot, de egy 40%-os párlattal más a helyzet – meglepődve tapasztaltam, hogy ebben a műfajban is mennyi lehet. Tehát amiért mentem, az jó volt, minőségi termék született.

c360_2016-10-17-10-43-32-4051

BESTIA X CSUPOR SÖRFŐZDE X AGÁRDI PÁLINKA X BLACK SWAN sörmenü

Időben ott voltam végre egy premieren, erre az Agárdiak a hivatalos öt órához képest másfél órát késtek. Persze eldumáztunk Csuporékkal, de bemutatóról ezek után sem beszélhetünk, családias hangulatban, öten ültünk az asztalnál. A Bestia ugyan adta a helyszínt, illetve a sörpárlathoz, sörökhöz, sörkoktélhoz készített ételeket, koncepció sajnos ezek ellenére sem volt. Először kihozták az italokat, utána jöttek az ételek (egyszerre minden), mire megittam a koktélt, a sör megmelegedett, a párlat meg a végére fura volt (aperitifnek jobban illet volna), szóval valahogy nem csak az én fejemben nem, de úgy látszik senkiében nem állt össze az este. A blogon sokszor sokfélét írtunk már Csuporékról, de most azt éreztem, hogy egy kicsit ők is a körülmények áldozatai. Jópofa ez amikor kis ételfalatkákat párosítanak sörök mellé – lásd például a Budai gesztenyés kalandunkat – ha ki lehet valamit érezni, ha nem, de itt a szertartás jelleg helyett összevisszaság volt.

c360_2016-10-17-10-32-47-4651

1 pohár Csupor ApocalyptIPA, 1 pohár Csupor Zozo APA ZTL, 1 pohár Csupor-Agárdi Sörpárlat, 1 Limited Edition Sörpárlat-koktél by Black Swan

A végére vártam, de a koktéllal kezdődött… Hiába jött a Black Swan mixere, hogy személyesen mentse a búzasörből, az este sörpárlatával, kakaólikőrrel, vermuttal, tojáshabbal készült darabját, túl vermutosra-alkoholosra sikerült a végeredmény. Ezen felül, mint kiderült, a séf nem igazán szeretett bele a sörökbe, épp ezért történhetett, hogy a jalapeno poppers (amit amúgy rajongásig imádok), annyira brutálisan csípős volt, hogy úgy ittam rá a Zozo Apát meg az ApocalyptIpát, hogy esélyem sem volt bármit is kiérezni belőlük. A juharszirupos baconből valamiért nem kaptam, a csucsogós BBQ húsgolyók meg erőteljesek, ízesek voltak; összességében az az érzésem támadt, hogy az ételek legyőzni próbálták a söröket, nem harmonizálni velük.

jalapeno-poppers

Poppers

Nem kritika a poszt típusa, de csak leírom, hogy a nagyrészt Agressorból készült párlat birsalmasajtos illatú, durván olajos, abszolút nem kaparó, nagyon-nagyon selymes, szilvás-barackpálinkás ízvilágú. Nagy tapasztalatom nincs a sörpárlatokkal (nem ez volt az első és nem is az utolsó), de annyira jól esett, hogy egyből ittunk még egyet!

c360_2016-10-17-10-36-57-4281

Még egyet

Így azt mondom, jó kis este volt, de ha fizetővendégként mentem volna, azért hiányérzetem lenne. Jó volt az ötlet, minőségi volt az alapanyag, látszott a munka is mögötte, csak a megvalósítás elcsúszott nem is egy banánhéjon. Kár érte! A párlatot kóstoljátok bátran.

Random #82 // Elmentünk a Sörsajtba, hogy neked ne kelljen

Egy hete pont a körúton jártunk kocsival és már akkor nagyon izgatottá tett a kiírás, hogy SÖR/SAJT/KÁVÉ, hiszen ez minden ami az alapvető életfunkciókhoz szükséges. Akkor bepillantva láttam, milyen gondosan csinálgatják az üzletet és jó érzés fogott el, gondoltam ez biztos ilyen igazi kis szívvel-lélekkel hely lesz. Sajnáltam is, hogy a pénteki megnyitón nem tudtam ott lenni (ami nem tudom, hogy sikerült, mert sehol semmi infó, vagy fotó nincs róla), viszont így legalább minden körítés nélkül, teljes valójában láthattam.

2016-06-04 23.23.04

A jó öreg szakállas poén

Személy szerint inkább rádobtam volna még egy hetet a nyitási időpontra és jobban kitaláltam volna a koncepciót (oké lehet mondani, hogy de még csak most nyílt a hely, viszont van akkora konkurencia, hogy ezt a szemléletet nem lehet megengedni). A sörsor nem kiemelkedő, de okés, 950-ért a Mandarella korsója belefér, van választék (hello Vörösbegy), igaz már a csapolásra sem kellett keveset várni. A sajtokat sem kínálták kifejezetten, de nem pattantam le ilyen könnyen (jól esett volna, ha megkérdezik, hogy milyen sajtot ajánlhatnak a sörhöz, vagy akár egyből javasoltak is volna valamit). Az alkoholmentes italokkal való bénázásról most nem beszélek.

A pultos srác is oké, hogy szereti a sajtot és gyűlöli a pazarlást, de ha leszopkodja az ujjáról a ráragadt kéksajt darabokat, legalább bukna le a pult mögé/alá, vagy fordulna el. De nem, mindezt pofátlanul/leplezetlenül kivitelezve nyúl a következő sajthoz (azokkal a lenyalogatott újakkal). Én a barátaimat sem így szolgálnám ki, (igen, én lehajolok a pult mögé :)) nem hogy egy 1 napja nyílt vendéglátóhely fogyasztóit. Az ujjak gondos nyalogatásának időtartama, vagy a darabolás, vagy akármi miatt, a procedúra legalább 40 percbe tellett (úgy, hogy velünk együtt három társaság volt a helyen, szombat este).

Eredetileg két tálat kértünk (egy kezdő és egy haladó sajttálat) de miután megkaptuk az egyiket, lemondtuk a másodikat, mert nem akartunk még majd’ egy órán keresztül ott lenni. Persze kedvesek voltak, kaptunk is grátisz pácolt sajtot, a hosszú várakozásért. (Remélem a melegkonyha ötlete nem fog felmerülni). Egyébként a sajtok tökjók voltak és a választék is nagy volt.

2016-06-04 23.28.23

Az 1800 forintos tál, a Mandarella és a grátisz

Szomorú vagyok és ne nekem legyen igazam, de látom magam előtt, ahogy pár hónap múlva a pultban árválkodó néhány aszott sajt várja majd a megváltást. Azt érzem, hogy az elején megálmodott valami egy nagy összecsapásba torkollott, a végére elfogyott a kraft. Vagy beleolvad a hely a környezetébe és lassan olcsó csapolt sörös kocsma lesz, vagy roló le, ha nem változik. Sajnálom, hogy a sok energia és jó ötlet kárba veszett. Egy rakás dolog jut még eszembe, de a sajtokra való tekintettel nincs szívem több rosszat írni…

Kritika #113 // Urpiner Goodlife Diafit

Fitnesz sör, második felvonás a hétvégi futás apropóján, csupán 27,5 kalóriával, illetve 1,3g szénhidráttal; mielőtt elkezdeném lehúzni ezt a sört, ez az információdömping mindenképpen pozitívum. Illatra olyan, mintha valami zenei fesztivál utolsó napján néznék bele a poharamba, de habja legalább van. 3,8%-os, fanyar, keserűvíz száraz utóérzettel. Vidéki idős nagypapám szódával issza a sört, mert “ez az új divat”. Az lehet ilyen, szerintem bejönne neki.

Urpiner Goodlife Diafit

Urpiner Goodlife Diafit

De ezt nem is az élvezetért issza az ember, hanem azért, hogy elmondhassa, igen, azért csak ivott egy sört, bűntudat nélkül (nekünk sosincs mondjuk). Nem lehet fejtegetni, nem lehet lelkesedni érte. Inni lehet. Észrevétlenül eltűnik.

Ki igya?

Aki nem akar sört inni, de azért inna egy sört. Cukorbetegek. Nagypapám.

Ki ne?

Aki sört akar inni.

Akkor ez most jó?

Nagyüzemi szlovák fitnesz sör… Mégis milyen lenne?

Kritika #107 // Reczer Ser T30

Izgatottan készülök a palack nyitására, de őszintén szólva már azt se tudom melyik kávés cuccot fogom inni (ilyen kávés IPA, olyan kávés stout, milk stout, kávés milk stout) csak elém rakták a srácok… De már az elején leszögezném, hogy ha kávé, az nekem tejjel, cukor nélkül.

Kitöltve masszív, sűrű, bár elégé habzik, meg gyöngyözik is az alján a szénsav; ez elsőre nem annyira szimpatikus, de meglátjuk. Illata csersavas, de közben kijön a kávé.

Jobb lett volna, ha kávés stout, vagy milk stout, de így… Nagyon ráizgultam, hogy milk stout – ugye a Fenékig házi-milk stout szakértőjének a szerepében tetszelgek – de a stílushoz képest túl savanykás a vége. Szóval elsőre csalódás, hogy a kávé dominál nem csak a korty elején, de a végén is. Lehetne krémesebb.

C360_2016-03-08-22-20-10-123[1]

Kihagytam a poént és nem kávéscsészében fotóztam

Aztán miközben csinálom a képeket és ülepszik bennem a sör, megjön halványan a krémesség is, de a szénsav még mindig zavar. Lehet, hogy csak ilyen napom van. Az viszont abszolút plusz pont, hogy 5,5-ös az alkohol.

Egy milk stouttól azt várom, hogy kis adag vaníliafagyiként tegye izgalmassá a sört és a T30-ból pont ezt az izgalmat hiányolom. Száraz az utóérzet és olyan a leheletem, mintha egy eszpresszó mellé elszívtam volna egy cigit. A laktóztól ami talán kicsit lekerekíti ezt az érdességet, de nekem nem eléggé. Szétkávé.

Holnapig átgondolom, hogy megtaláltam-e benne a kókuszolajat, amiben a kávészemek fürödtek. Nem húznám le egyértelműen; élvezni élvezem, de az elején a szénsav, a végén pedig a kávé elviszi a hangsúlyokat.

Random #67 // Nem kell a zöldség

Tisztelt sütőtökös sörgyártók! Mégis hogyan merészelik?

A sütőtököt szeretem. Sült tök, krémleves, tökmag, ó jee. A sört szeretem. Mindenféle formában. De nem hiszem el, hogy ennek a kettőnek van együtt értelme. Komolyan, ez borzalom. Egyik rosszabb mint a másik.

2015-11-17 22.05.48

Leeds Brewery American Pumpkin

Fahéj, szegfűszeg, ánizs és bármi nemű ezekhez hasonlatos ízvilág nem a sütőtök jellemzője. Valakinek kipattant az agyából, hogy milyen menő, csináljunk sütőtökös sört! De várjunk csak… Milyen íze is van a töknek? Ötleteket kérek!

2015-11-03 21.02.43

Permon Pumpkin Ale

Háát mondjuk főleeeg télen esszük, meg Halloweenkor, akkor mondjuuk legyeeen olyan karácsonyi, forralt boros íze!

És megcsinálták… (Nyilván a tök nem tesz igazából hozza ízben semmit, ezert a pumpkin pie-szerű fűszerezés.)

Joggal merül fel a kérdés, hogy oké, de akkor milyen legyen? Nem mondom meg, hogy milyennek kéne lennie, mert szerintem nem kellene lennie és kész.

Kritika #101 // Horizont Flamand Porter Bourbon Edition

Kíváncsi vagyok, először is az érdekel, hogy mennyi maradt meg az alap koncepcióból és mennyire érezni a változást, illetve azt a pluszt, amivel megtoldották a Horizont Flamand Portert.

Elsőre elég jó habot ereszt, de gyorsan lelankad. Illatra friss komlós, talán túlságosan is. Ahogy belekortyolok, azt gondolom, hogy ez most mi?

2015-12-21 21.25.06b

Nyilván csak illusztráció

Picit vizes, nem nehéz testű, enyhe szárazsággal. Egy kis vaníliát érezni a közepén (vagy a végén? …nem tudom), mert ahogy megérzem, már el is tűnt. Valami zavarót érzek, talán, kicsit megszaladt a komló. Nem vagyok benne biztos, hogy ez volt a cél… Ami tetszik benne, hogy nem az a tipikus Horizont sör, hanem végre valami izgalom (a Japán Búza is érdekes, ha valaki szereti azt az ízvilágot), végre egy kis játékosság. Jó, hogy ennyire gazdag és alkoholban sem spórol. Tetszik a vagányság, de karácsonyi kiadáshoz, meg porterhez képest, nekem túl komlós. A nem nehezedő vizes alap megmaradt, de valami mást vártam tőle. A porterek általában melegedés közben tudnak valami újat mutatni, de ennek nem feltétlenül állna ez jól.

Arra akarok kilyukadni, hogy ha azt mondja valaki, hogy ez egy fekete ipa, tökre elhiszem. Viszont nem egy egyszer használatos szezonális valami, amit elfelejt a következő premierre az ember. Fogom még inni.