All posts by sophiefriederikeaugustevonanhaltzerbst

KRITIKA #153 // The Garden Brewery sörök

A hivatalos BPBW kóstolónap alkalmából, most nézzük a The Garden Brewery horvát mikrofőzde cuccait. Az igazat megvallva nem bírtunk magunkkal és előzőleg meg kellett kóstolnunk egyet (kettőt, hármat,…) a dobozosokból, ezért is van, hogy például a Sour-ról csak utólag beszélünk a videóban, de ez egyébként is egy gyengébb láncszem. Kicsit már kellemetlenül savanyú, szúrósra sikerült sör lett (véleményem szerint, bár kóstoló kollégám nem ezt mondja), a többi viszont eléggé rendben volt, ezért is mertünk biztosra menni és mozgóképekkel illusztrálni, mit is tudnak ezek a sörök.

A megosztó sour.

A megosztó sour

Hát a fene gondolta volna, hogy nem is olyan messze tőlünk, ennyire semmit mondó névvel ilyen italok születnek (alig két év alatt 57… WTF?), minden van ami szem szájnak ingere különböző sorozatokkal, mint például single hop, sour, experimental. Az első a Pilsner, ami véleményem szerint egyre trendibb, de akárhogy is nézzük, sajnos egy “fricska” kategória, hiszen valljuk be, olyan sokat egy lager sem tud, bármennyire is craft és jól megcsinált.

Az 5% kiskutyafüle és minden más “mentes” Stout vékonyka, kellemes kakaós, földes jegyekkel teljesen rendben van, egy igazi kezdő-stout. Azacca Pale zöld, friss teás jegyekkel tűzdelt csúszós sör, leheletnyivel izgalmasabb mint a sima Pale Ale, vagy az IPA, amik azért szintén kellemes, lazulós tételek. A főzde Milkshake IPA söre maracuját, mangót, epret és vaníliát ígér. Az ígéretet be is váltja, főleg az epres, vaníliás krémességével. Eléggé telt, sűrű, kissé alkoholos, de selymesen gyümölcsjoghurtos, izgis.

Milkshake IPA, Azacca Pale és Honey Double IPA Collab

Milkshake IPA, Azacca Pale és Honey Double IPA Collab

Majd következik, egy elsőre talán nem is annyira izgalmasnak tűnő Honey Double IPA kollab, a Pivovara Medvedgrad-dal, ami nyalizás nélkül, de egy isteni mézes szimfónia. Annyira, de annyira rád vetődik a méz aromája, hogy szinte leszedál.

Miután kellően felajzott lett a hangulat, végre rárepültünk az extra viaszolt kupakos üveges sörökre amik meg hát hűha… Első az organikus vaníliás, kakaóbabos porter, ami egy picit lespórolt vaníliával, de pont kellemes, közepes édességgel tölt meg, míg a Croatian Imperial Stout a sor végén tökéletes kifinomultsággal viszi be a bal egyenest és csak arra eszmélsz, hogy a padlón fekszel egy édes, krémes, melaszos cuccban.

Erre a képre talán már nem is emlékszem...

Erre a képre talán már nem is emlékszem…

Ki igya?

Mindenki, viccen kívül! Biztosan lesz olyan, ami be fog jönni.

Ki ne?

Kövi kérdés?

Akkor ez most jó?

Pfff, igeeen.

Kritika #149 // Mykonos Saison, Pale Ale, Belgian Ale

Hogy ne csak írjunk beszéljünk is alapon egy videó keretein belül foglaljuk össze a Mykonos Brewing Company négy sörét, amit Bakó Jancsi barátunktól kaptunk.

Kettővel, a Mikonu Blonde Saison-nal és a Mikonu Pale Ale-lel nem volt nehéz dolgunk, a címke alapján volt egy kis támpont, hogy mégis mire számítsunk. A saison nagyon iható, kellemesen virágos, üde sör volt, míg a pale ale kellően szomjoltó kesernyés, jól megkomponált, mindennapi fogyasztásra alkalmas. Ezután a felirat nélküli üvegek kapcsán jött az izgalom, de főleg volt rákattanva a “titkos üveges ipa, duplaipa” sörökre… Hát ezeket nem kapta meg, cserébe két órákig fejtegetős néha önmarcangoló túrára invitáló folyadékkal telítődtünk szép lassan. A Mikonu Belgian Ale (Chardonnay Barrel Aged) elég kemény dió volt, szépen lehet a tipplabdát passzolgatni egymásnak. Narancsos, fűszeres, belgaélesztő, pezsgőélesztő, hordóérlelt és minden őrültség. Ha ez nem elég ott a nagytestvér Mikonu Belgian Ale (Agiorgitiko Barrel Aged) személyében, ami ez előzőhöz képest mindre rátesz még egy lapáttal.

Pale Ale, Agiorgitiko Barrel Aged Belgian Ale, Chardonnay Barrel Aged Belgian Ale és Blonde Saison

Ki igya?

Aki ott lesz a BPBW Beer Week in Budapesten az mindenképp.

Ki ne?

Aki dupla ipát szeretne inni.

Akkor ez most jó?

Csakis. Van csúszós, van még csúszósabb és van izgalmas és zavarba ejtően izgalmas is a repertoárban.

Becsekk #7 // Fehér Nyúl taproom nyitó

Tavaly THEHOPSNOB kolléga írt a frissen nyílt főzdéről, de nyilván idén februárban is ott voltunk a bár megnyitóján, így húsvétra be is csekkolunk végre a Fehér Nyúl taproomba.

Ez Amerika

Amerikában láttam hasonlót, ahol szó szerint a csapoló fal mögött történt a főzés, palackozás, ami tök hangulatos volt, mellesleg ha már úgyis majdnem mindig van a főzdében személyzet és a hely is lehetővé teszi, miért ne raknának be pár asztal, széket. Általában egy ilyen hely a külvárosban van, tehát nem érdemes túlkalkulálni a beeső vendégek számát, ezért is van, hogy az árak helyben fogyasztásra és elvitelre különülnek. A nyitva tartás jelenleg péntek és szombati napokon 16-22h közöttre korlátozódik (ha előre bejelentkeznénk egy keddi estére, akkor ígérik, hogy meg fogják oldani), de a későbbre tervezett kisebb koncertek és kiállítások, illetve a szezon miatt ez változhat.

Itt írtunk ezekről a sörökről

Baráti társasággal, ha nem mindenáron a bulinegyedben akarunk fulladozni, hanem csak beülnénk valahova ahol úgy ott felejthetjük magunkat, akkor a taproom nyerő lehet. A friss nyitás ellenére már most hangulatos a kialakítás, ráadásul a főzdelátogatás is menő volt. Nyilván nem egy főzdében voltunk már, hisszük, hogy mindenhol van és lehet újat tanulni (a Stone Brewing Berlin túráját pl kifejezetten untuk), itt például Álmos (az ügyvezető) olyan gondossággal adta elő a sörkészítés folyamatát és a teljes rendszer működését, hogy még számunkra is érdekes és izgalmas volt.

Nyúlkeltetők

Ki menjen ide?

Aki szeretne többet is megtudni a Fehér Nyúlról. Aki szeretné a teljes szortimentet egyszerre inni. Aki a Soroksári út közelében lakik és nem akar beljebb menni a városba. Ha elvitelre vinnénk söröket közvetlenül a főzdéből.

Ki ne?

Aki szerint Körúton túl megszűnik az élet.

Mit lehet itt csinálni?

Sörözni, insiderkedni, főzdetúrázni.

Akkor ez jó hely?

Ha csak nem lakunk ott vagy nem járunk a környéken, nem mondom, hogy érdemes kibumlizni inni pár sört, viszont a BBQ-val együtt nyáron nagy dobás lehet! Már most készülünk, hogy megyünk nagyobb baráti társasággal egész estés programra. Szóval jó.

Kritika #148 // Dugges Bryggeri Cocoa Cacao vs. Omnipollo Noa Pecan Mud Cake

Dugges vagy Omnipollo, Omnipollo vagy Dugges? Savanyú fronton már megválaszoltuk (?) a kérdést, de mi a helyzet, ha svéd imperial stoutokat kóstolunk össze?

Omnipollo Noa Pecan Mud Cake vs Dugges Bryggeri Cocoa Cacao

Vakkóstolással is felismerem, hogy a Cocoa Cacao-val kezdek. Tejszínes kávékrémes süti elsőre, másodikra pedig elég alkoholos… 11,5%-os és érezni is! Illatában és ízében is meggylikőrös és ahogy melegszik, még kis rumos hordóérlelést is fel vélek fedezni benne (pedig semmi ilyesmiről nincs szó). Ha egy szóban kéne jellemeznem, akkor Fekete-erdő torta (ez nem egy szó persze).

Az előző vonalon (adja magát a név miatt is) maradva diótorta a Noa Pecan Mud Cake, látom is magam előtt, 3 réteg piskóta, közte végig krém, a diós Monin szirup pedig keményen meglódult. “Csak” 11%-os, de ez engedi a komlókat is elő-előbukkanni a ragacsos folyós rétegek közül. Magában iszonyat édesnek és némiképp túlzásnak is érezhető, de összekóstolva az előzővel azért jóval földesebb, szárazabb és sörösebb; komolyabban vehető.

Ki igya?

Aki folyékony édességet inna.

Ki ne?

Aki folyékony kenyeret.

Akkor ez most jó?

Ha édességként fogyasztjuk, akkor a Cocoa Cacao nyer, de sörként a Noa Pecan Mud Cake érvényesül jobban. Persze mindkettő iszonyat jó…

Kritika #147 // Kedd esti lazulás a Fehér Nyúllal

Előre leszögezem, nem pr-cikk és nem fizetett le a Fehér Nyúl. Egyszerűen az előző cikkben feldobott labdát szépen visszapasszolták, így megérdemlik a cikket… Nem tagadom, bírom a söreiket, amelyiket nem, azt meg nem iszom.

A Barley Winenal kezdek, na nem azért, mert rutintalan vagyok, hanem mert kéri a színe, annyira hívogató, hogy egyből ehhez nyúl az ember. Illatra nagyon édes, nagyon gyümölcsös (vanília pudingos, gyümölcsös piskótatorta), de közben simán érezni már itt is az alkoholt. Ahogy kortyolok, nagyon gazdagon indít, rögtön bekezd a rengeteg ízzel. Miután eltelített a ragadós, édes massza jóleső, fanyar, leheletnyi kesernyés véggel zár. Nem adja könnyen magát, 11%-os és nem is próbálja titkolni. Sűrű, zsibbaszt, először csak a nyelvet, aztán már a torkomat is. Miközben melegszik, kortyonként más lesz: édes, keserű, joghurtosan krémes, gyümölcsösen selymes, legvégén lekváros… Ami jó, hogy sokarcú desszertsör, ami rossz, hogy nagyon alkalmi, így nem egy mindenestés ital.

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Második egy skót kollab sör, a Fyne Ales-el készített Cranachan Málnás Black IPA (újdonság), amit a cranachan, egy zabos-málnás tradicionális skót desszert ihletett. (A Fehér Nyúltól megszokott rengeteg zabbal…) Illatra 70%-os étcsoki folyós málnatöltelékkel (a Gallernek van ilyen csokoládéja). Nem a műaromás, hanem valódi, kert végéből szedett savanykás málnával, amihez szuperül passzol a komló friss füvessége. Mély, zord, de mégis friss, bizsergető. Vékony és elegáns habja sokáig kitart. Hát ha még az íze is olyan lenne, mint amit eddig éreztem… Vékony testű, könnyen iható, de kár, hogy az alap fekete ipához használt maláta füstös pörköltsége már nem passzol a gyümölcshöz. Szegény kis málna íze remekül kijön, friss, ropogós (mintha a korty előtt bedobtam volna egy szemet), pont annyi van benne, amennyi kell, se nem több, se nem kevesebb, de a pörköltség borítja az asztalt. Az ötlet tök jó, de ha engem kérdez valaki, ez a sör még nincs kész; a rideg, sötét skót világot akarja megtestesíteni és ezt ellensúlyozni a zab-málna kombóval, de az az igazság, hogy én továbbra is “didergek”. Nem a fekete ipasággal van baj, de kevésbé kesernyés, kevésbé pörkölt alappal és még egy kis édességgel nekem jobban tetszene.

Optimista (vagy csak ittas) csillogással a szememben nyúlok a Cocoa Milk Southoz (a másik újdonság), ami enyhén kakaóbabos illattal indít. Annyira visszafogott, hogy véletlenül bele is nyomtam az orromat, úgy kellet keresni (ahogy melegszik azért jobban kijön, hogy ha nem is kakaós, de tejes-kakaóbabos). Pici, vékony a hab a tetején, de hosszan megmarad. Lezser, 5,3%-os, nem erőszakos, a megszokott “fehérnyulas”, vizes, vékony stout. Érdekes, van valami bája, valami szolid szerecsendiós-ánizsos fűszeresség, nem a medvecukros feeling, talán gyógynövényes (tényleg csak enyhén, nem vág arcba). A szortimentből ez izgatott a legjobban, de csak ismételgetem magamban, hogy ‘édes, kakaós’… Selymesen gördül-hömpölyög, jól lekerekített, nem lóg ki semmi belőle, ez itatja magát a legjobban. Jópofa, bírom, bármikor fogom inni.

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

A Russian Imperial Stout nagyon durva már illatra is, mintha valami különösen zsíros tejszín lenne, vagy egy krémes testápoló, perverz módon jó, már-már parfümös (szeretnék egy ilyen parfümöt). Ez az a russian imperial stout, amit a sima Fehér Nyúl Stout után vártam. Ízben is parfümös-édes-krémességgel indít, amit az a jó, az a fanyar, az a száraz, pörkölt stout követ, őrülten selymes, apró, enyhén bizsergető bubissággal. Minden korty lendületesen indít, aztán finoman rád nehezedik a vaskosságával, hogy újra és újra ugyanezt lehessen átélni (masszírozza a lelkemet:)). Azt hiszem, megvan az este győztese!

A sorrendiség nem a véletlen műve.

A sorrendiség nem a véletlen műve.

Stoutban erős a Fehér Nyúl, nekem meg ez a gyengém. Remélem bírni fogják a tempót!

Kritika #145 // Szubjektív karácsonyi sörajánló

Sörajánló a teljesség igénye nélkül az év utolsó napjaira. Ezer éve írtam utoljára, de nem mentegetőzni vagyok itt. Szeretek a gluténmentes sörökkel kísérletezni, adta is magát egyből az idei Mikkeller Xmas Wish. Nagyon krémes a habja ez tetszik, de az ízében valami hibádzik, kilóg belőle valami és sajnos gyógyszeresen keserű is. Kissé fanyar, testetlen, kezdésnek jó, de sok karácsony nincs benne. Lapozzunk.

A Hopfanatic Christmas Hoppuding már a címkéjével, illetve a szövegével megvett. Egy olyan karácsonyi sör, ami végre nem úszik a puszedli-fűszerben:

“Kiszakadni a mézeskalácsos fahéjtól és szegfűszegtől gejl söröktől”

Kellemesen gyümölcsös illattú, talán már a fügét is érezni itt; az ‘imperial ipa fügével és kakaóbabbal’ leírás után nem tudod, mit várj tőle (ránézésre mélyebbre, krémesebb, erőteljesebbre gondolnék), de nagyon kellemes, testes, folyós és könnyen iható. Kis cuki gyümölccsel indít, ami után egyből jön a kakaóbab, erőteljes dohányos-földességet hozva a végébe, finoman rákészítve a komló keserűjére. Nem csak karácsonyi sör, de – mégis van valami ünnepi hangulata – simán nyáron is innám buli előtt-után, bejön, nagyon rendben van! (Ugyanitt várom jövőre ugyanebből a verzióból az inverz címkés stoutot fügével és kakaóbabbal.)

Mikkeller Xmas Wish és Hopfanatic Christmas Hoppuding

Mad Scientist Hipster Santa annak ellenére, hogy milk stout, se nem édes, se nem krémes. Földes, sötét, sűrű; hiányzik a gyengédség belőle. Ez inkább csak egy rendben lévő, hiba nélküli stout, ami nekem azért kevés az ünnephez. Nem csalódás, de a stílustól és a főzdétől többet várok mindig.

Fehér Nyúl Stout olyan, mint a reggeli kávém, iszonyat krémes, tejes már illatra is. Ízben is ugyanezt hozza a felesleges édesség nélkül, nem sűrű, testes, hanem vicces, könnyen iható malátalé tejszínnel. Klasszikus stout minden fűszer, hordóérlelés és imperiálság nélkül… Jelenleg a kedvenc magyar söröm (Fehér Nyúl, küldj ingyen cuccokat!), nem tudok betelni vele. Ha valaki ivós cseh barnának nevezi, azon nagyon fel tudom húzni magam; annyira extrémen krémes, hogy nem lehet egy kalap alá venni ezekkel, sőt, még olyannak is bejöhet, aki amúgy nem sörös.

Horizont Night Shift finom, sűrű, sötét, karakteres, csak az a bajom, hogy olyan, mintha már ittam volna párszor. Nem szét-, de kellően cuccos… Maga a sör nem egy hihetetlenül kiemelkedő valami, viszont a Horizont palettájához képest ez is egy izgalmas irány. Rosszat nem tudok róla mondani, de észrevétlenül elfogyott.

Omnipollo Selassie és Fehér Nyúl Stout

Amikor már ki vannak bontva az ajándékok, mindenki jobbra-balra dől a süteményektől, akkor az Omnipollo Selassievel még megbüntetheti magát az ember. Nem tudom, mennyi vaníliát dönthettek bele, de mintha nem spóroltak volna a Monin sziruppal. Az igazi zárás, ami után már felesleges lenne bármit is bontani, de nem a 11% alkohol, hanem a nagyon karakteres kávé (pörkölt, száraz, földes) miatt is. Elsőre sör, aztán mintha egy mézes whiskey-t kortyolgatnék! Itatja magát, de közben tiltakozik is ellene a szervezetem… Nem vicc, durva dolog:

…éééés most nyomtam be! Kellemes ünnepeket.

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, “fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

Kritika #140 // Dugges Bryggeri Tropic Thunder vs. Omnipollo Bianca

Ismét egy válasz az élet nagy kérdésére. Most őszintén, ki az aki nem kérdezi meg magától minden reggel a tükörbe nézve? Hónapok óta bennem is ott a kérdés, miszerint ha savanyú-gyümis-sörös kedvem van, mit válasszak a két kedvenc közül. A Tropic Thunder Sour Ale, vagy a Bianca Mango Lassi Gose. A választás egyébként is nálam egy jó tíz perces folyamat…Tehát igazából nekem szól a kritika, hogy legközelebb emlékezzek.

Sokszor előfordul, hogy iszol valamit és beugrik az “ú, ez olyan mint az, az meg olyan mint ez”. Na így voltam ezzel a két svéd sörrel, persze távolról minden hasonlónak tűnik de nagyon izgi az apróbb részletekre figyelve belemerülni és felboncolni egymás mellett ezeket, kíváncsi voltam, melyik tolja jobban arcba a cuccot.

Két pohár Dugges Bryggeri Tropic Thunder balra, Két pohár Omnipollo Bianca jobbra

Kitöltöttük, kezdődjön a harc… Elejétől fogva kicsit a Dugges irányába hajlottam, de mindvégig teljes elfogulatlansággal kortyolgattam és kész voltam megadni magam az Omnipollonak. Illatra a Bianca elsőre fáradtabb-szúrósabb, viszont ebből kifolyólag “naturálisabb” gyümölcsösséggel lép színre. Nem várt módon a Dugges mellette sokkal művibb, barackos Haribo aromákat pöffent. Megérte az összekóstolás, mert önmagukban biztos nem érezném ennyire változatosnak őket…

Végül annyira belelohaltam magam a gumicukorba, hogy a Duggest máris egyhangúbbnak éreztem. Igazából nincs eleje, se vége, egyszerűen csak elkezdődik a jó, de sokkal markánsabb, végig kitartóan zsibbasztja a nyelvet, a korty után pedig kellemes, nagyon gyümölcsös marad. A Bianka sokkalta kifinomultabb, világos, könnyed; játékosan váltogatja magát, komplexebb az ízvilága.

Ha most kéne választanom, a Dugges lenne a nyerő, viszont az íz-megvalósítás és az izgalmasság miatt ezt az összehasonlítást a Bianca nyerte.

Ki igya?

Aki nem zárkózik el a savanyútól. De ki is tenne ilyet?

Ki ne?

Aki utána még valami levezetőre vágyik, úgyse fogja érezni azt.

Akkor ez most jó?

Teljesen. Mindkettő. Tökre.

Random #93 // Csupor-Agárdi Sörpárlatbemutató

A Fenékig csapatán belül én vagyok az, aki a legszívesebben és leggyakrabban issza a házi és nem házi pálinkákat (hú, ez most mégsem hangzik jól leírva), így egyértelmű volt, ki fogadja el a meghívást az estére. A CsuporAgárdi Sörpárlat köré lett szervezve az esemény és bár elvárások nélkül érkeztem – a sörben már viszonylag kiismerem magam, még talán ki is érzek pár dolgot, de egy 40%-os párlattal más a helyzet – meglepődve tapasztaltam, hogy ebben a műfajban is mennyi lehet. Tehát amiért mentem, az jó volt, minőségi termék született.

c360_2016-10-17-10-43-32-4051

BESTIA X CSUPOR SÖRFŐZDE X AGÁRDI PÁLINKA X BLACK SWAN sörmenü

Időben ott voltam végre egy premieren, erre az Agárdiak a hivatalos öt órához képest másfél órát késtek. Persze eldumáztunk Csuporékkal, de bemutatóról ezek után sem beszélhetünk, családias hangulatban, öten ültünk az asztalnál. A Bestia ugyan adta a helyszínt, illetve a sörpárlathoz, sörökhöz, sörkoktélhoz készített ételeket, koncepció sajnos ezek ellenére sem volt. Először kihozták az italokat, utána jöttek az ételek (egyszerre minden), mire megittam a koktélt, a sör megmelegedett, a párlat meg a végére fura volt (aperitifnek jobban illet volna), szóval valahogy nem csak az én fejemben nem, de úgy látszik senkiében nem állt össze az este. A blogon sokszor sokfélét írtunk már Csuporékról, de most azt éreztem, hogy egy kicsit ők is a körülmények áldozatai. Jópofa ez amikor kis ételfalatkákat párosítanak sörök mellé – lásd például a Budai gesztenyés kalandunkat – ha ki lehet valamit érezni, ha nem, de itt a szertartás jelleg helyett összevisszaság volt.

c360_2016-10-17-10-32-47-4651

1 pohár Csupor ApocalyptIPA, 1 pohár Csupor Zozo APA ZTL, 1 pohár Csupor-Agárdi Sörpárlat, 1 Limited Edition Sörpárlat-koktél by Black Swan

A végére vártam, de a koktéllal kezdődött… Hiába jött a Black Swan mixere, hogy személyesen mentse a búzasörből, az este sörpárlatával, kakaólikőrrel, vermuttal, tojáshabbal készült darabját, túl vermutosra-alkoholosra sikerült a végeredmény. Ezen felül, mint kiderült, a séf nem igazán szeretett bele a sörökbe, épp ezért történhetett, hogy a jalapeno poppers (amit amúgy rajongásig imádok), annyira brutálisan csípős volt, hogy úgy ittam rá a Zozo Apát meg az ApocalyptIpát, hogy esélyem sem volt bármit is kiérezni belőlük. A juharszirupos baconből valamiért nem kaptam, a csucsogós BBQ húsgolyók meg erőteljesek, ízesek voltak; összességében az az érzésem támadt, hogy az ételek legyőzni próbálták a söröket, nem harmonizálni velük.

jalapeno-poppers

Poppers

Nem kritika a poszt típusa, de csak leírom, hogy a nagyrészt Agressorból készült párlat birsalmasajtos illatú, durván olajos, abszolút nem kaparó, nagyon-nagyon selymes, szilvás-barackpálinkás ízvilágú. Nagy tapasztalatom nincs a sörpárlatokkal (nem ez volt az első és nem is az utolsó), de annyira jól esett, hogy egyből ittunk még egyet!

c360_2016-10-17-10-36-57-4281

Még egyet

Így azt mondom, jó kis este volt, de ha fizetővendégként mentem volna, azért hiányérzetem lenne. Jó volt az ötlet, minőségi volt az alapanyag, látszott a munka is mögötte, csak a megvalósítás elcsúszott nem is egy banánhéjon. Kár érte! A párlatot kóstoljátok bátran.

Random #82 // Elmentünk a Sörsajtba, hogy neked ne kelljen

Egy hete pont a körúton jártunk kocsival és már akkor nagyon izgatottá tett a kiírás, hogy SÖR/SAJT/KÁVÉ, hiszen ez minden ami az alapvető életfunkciókhoz szükséges. Akkor bepillantva láttam, milyen gondosan csinálgatják az üzletet és jó érzés fogott el, gondoltam ez biztos ilyen igazi kis szívvel-lélekkel hely lesz. Sajnáltam is, hogy a pénteki megnyitón nem tudtam ott lenni (ami nem tudom, hogy sikerült, mert sehol semmi infó, vagy fotó nincs róla), viszont így legalább minden körítés nélkül, teljes valójában láthattam.

2016-06-04 23.23.04

A jó öreg szakállas poén

Személy szerint inkább rádobtam volna még egy hetet a nyitási időpontra és jobban kitaláltam volna a koncepciót (oké lehet mondani, hogy de még csak most nyílt a hely, viszont van akkora konkurencia, hogy ezt a szemléletet nem lehet megengedni). A sörsor nem kiemelkedő, de okés, 950-ért a Mandarella korsója belefér, van választék (hello Vörösbegy), igaz már a csapolásra sem kellett keveset várni. A sajtokat sem kínálták kifejezetten, de nem pattantam le ilyen könnyen (jól esett volna, ha megkérdezik, hogy milyen sajtot ajánlhatnak a sörhöz, vagy akár egyből javasoltak is volna valamit). Az alkoholmentes italokkal való bénázásról most nem beszélek.

A pultos srác is oké, hogy szereti a sajtot és gyűlöli a pazarlást, de ha leszopkodja az ujjáról a ráragadt kéksajt darabokat, legalább bukna le a pult mögé/alá, vagy fordulna el. De nem, mindezt pofátlanul/leplezetlenül kivitelezve nyúl a következő sajthoz (azokkal a lenyalogatott újakkal). Én a barátaimat sem így szolgálnám ki, (igen, én lehajolok a pult mögé :)) nem hogy egy 1 napja nyílt vendéglátóhely fogyasztóit. Az ujjak gondos nyalogatásának időtartama, vagy a darabolás, vagy akármi miatt, a procedúra legalább 40 percbe tellett (úgy, hogy velünk együtt három társaság volt a helyen, szombat este).

Eredetileg két tálat kértünk (egy kezdő és egy haladó sajttálat) de miután megkaptuk az egyiket, lemondtuk a másodikat, mert nem akartunk még majd’ egy órán keresztül ott lenni. Persze kedvesek voltak, kaptunk is grátisz pácolt sajtot, a hosszú várakozásért. (Remélem a melegkonyha ötlete nem fog felmerülni). Egyébként a sajtok tökjók voltak és a választék is nagy volt.

2016-06-04 23.28.23

Az 1800 forintos tál, a Mandarella és a grátisz

Szomorú vagyok és ne nekem legyen igazam, de látom magam előtt, ahogy pár hónap múlva a pultban árválkodó néhány aszott sajt várja majd a megváltást. Azt érzem, hogy az elején megálmodott valami egy nagy összecsapásba torkollott, a végére elfogyott a kraft. Vagy beleolvad a hely a környezetébe és lassan olcsó csapolt sörös kocsma lesz, vagy roló le, ha nem változik. Sajnálom, hogy a sok energia és jó ötlet kárba veszett. Egy rakás dolog jut még eszembe, de a sajtokra való tekintettel nincs szívem több rosszat írni…