Tag Archives: dán sör

Kritika #145 // Szubjektív karácsonyi sörajánló

Sörajánló a teljesség igénye nélkül az év utolsó napjaira. Ezer éve írtam utoljára, de nem mentegetőzni vagyok itt. Szeretek a gluténmentes sörökkel kísérletezni, adta is magát egyből az idei Mikkeller Xmas Wish. Nagyon krémes a habja ez tetszik, de az ízében valami hibádzik, kilóg belőle valami és sajnos gyógyszeresen keserű is. Kissé fanyar, testetlen, kezdésnek jó, de sok karácsony nincs benne. Lapozzunk.

A Hopfanatic Christmas Hoppuding már a címkéjével, illetve a szövegével megvett. Egy olyan karácsonyi sör, ami végre nem úszik a puszedli-fűszerben:

„Kiszakadni a mézeskalácsos fahéjtól és szegfűszegtől gejl söröktől”

Kellemesen gyümölcsös illattú, talán már a fügét is érezni itt; az ‘imperial ipa fügével és kakaóbabbal’ leírás után nem tudod, mit várj tőle (ránézésre mélyebbre, krémesebb, erőteljesebbre gondolnék), de nagyon kellemes, testes, folyós és könnyen iható. Kis cuki gyümölccsel indít, ami után egyből jön a kakaóbab, erőteljes dohányos-földességet hozva a végébe, finoman rákészítve a komló keserűjére. Nem csak karácsonyi sör, de – mégis van valami ünnepi hangulata – simán nyáron is innám buli előtt-után, bejön, nagyon rendben van! (Ugyanitt várom jövőre ugyanebből a verzióból az inverz címkés stoutot fügével és kakaóbabbal.)

Mikkeller Xmas Wish és Hopfanatic Christmas Hoppuding

Mad Scientist Hipster Santa annak ellenére, hogy milk stout, se nem édes, se nem krémes. Földes, sötét, sűrű; hiányzik a gyengédség belőle. Ez inkább csak egy rendben lévő, hiba nélküli stout, ami nekem azért kevés az ünnephez. Nem csalódás, de a stílustól és a főzdétől többet várok mindig.

Fehér Nyúl Stout olyan, mint a reggeli kávém, iszonyat krémes, tejes már illatra is. Ízben is ugyanezt hozza a felesleges édesség nélkül, nem sűrű, testes, hanem vicces, könnyen iható malátalé tejszínnel. Klasszikus stout minden fűszer, hordóérlelés és imperiálság nélkül… Jelenleg a kedvenc magyar söröm (Fehér Nyúl, küldj ingyen cuccokat!), nem tudok betelni vele. Ha valaki ivós cseh barnának nevezi, azon nagyon fel tudom húzni magam; annyira extrémen krémes, hogy nem lehet egy kalap alá venni ezekkel, sőt, még olyannak is bejöhet, aki amúgy nem sörös.

Horizont Night Shift finom, sűrű, sötét, karakteres, csak az a bajom, hogy olyan, mintha már ittam volna párszor. Nem szét-, de kellően cuccos… Maga a sör nem egy hihetetlenül kiemelkedő valami, viszont a Horizont palettájához képest ez is egy izgalmas irány. Rosszat nem tudok róla mondani, de észrevétlenül elfogyott.

Omnipollo Selassie és Fehér Nyúl Stout

Amikor már ki vannak bontva az ajándékok, mindenki jobbra-balra dől a süteményektől, akkor az Omnipollo Selassievel még megbüntetheti magát az ember. Nem tudom, mennyi vaníliát dönthettek bele, de mintha nem spóroltak volna a Monin sziruppal. Az igazi zárás, ami után már felesleges lenne bármit is bontani, de nem a 11% alkohol, hanem a nagyon karakteres kávé (pörkölt, száraz, földes) miatt is. Elsőre sör, aztán mintha egy mézes whiskey-t kortyolgatnék! Itatja magát, de közben tiltakozik is ellene a szervezetem… Nem vicc, durva dolog:

…éééés most nyomtam be! Kellemes ünnepeket.

Kritika #143 // To Øl Dangerously Close to Stupid Amount of Papaya

A múltkori után nagyon nem akartunk még egy To Øl kritikával jönni egyből, de a Dangerously Close to Stupid Amount of Papaya szinte követelte, hogy írjunk róla. Duzzogva lemondtunk a sör csendes, öncélú élvezetéről: „Jó. Legyen.”

Nagyon krémes hab vár minket egyből, masszív és sokáig marad, tele fanyar, érett gyümölcsökkel már illatra is.

Veszélyesen közel a hülye mennyiségű papayához – a kolbász csak illusztrációs célokat szolgált

A krémesség a kortyérzetre is marad; testes, de közben csúszik rendesen. A korty végén az intenzív keserűség agresszív fanyarsággal keveredik, talán túlzás, de akkor is le kell írni: művészet az édes és a fanyar keresztmetszetében. A romlás bizsergető virágai… Rögtön kellett inni még egyet! Fogódzkodónak Sophie megállapítása:

„A guavás HORIZONT Fruit Runra emlékeztet, csak kevésbé édes.”

Ki igya?

Nem egyszerű sör nem egyszerű arcoknak.

Ki ne?

Akit zavar, ha egy sör nem adja magát könnyen.

Akkor ez most jó?

Nagyon is!

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, „fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

FYKI #49 // Kasper Ledet és a To Øl címkéi

Ritkán szoktuk más oldalak anyagait átvenni – inkább osztjuk az ilyen tartalmat Facebookon és Twitteren -, de a design posztokat szeretjük, így nem tudtunk elmenni a Beer is Art Kasper Ledet designert, illetve a To Øl címkéit bemutató írása mellett. Az írásban a Stress Test Baltic Porteren keresztül nyerhetünk betekintést az alkotási folyamatba és – bár az egész cikk lefordítására nem vállalkoznánk – volt egy gondolatsor, ami mindenképp megérdemli a kiemelést, annyira remekül megfogalmazza a címkék mögötti ötleteket.

Nincs két ugyanolyan, de mégis konzisztensek és felismerhetőek a a To Øl címkéi

Azt szerettem volna látni az illusztrálás során, hogy az ürességet milyen messzire lehet vinni. Azt hiszem, biztosan kijelenthető, hogy egy ilyen címke soha nem lett volna lehetséges a nagyüzemi sörgyártásban. A legtöbb csomagolás a felület lehető legnagyobb részét képekkel és adatokkal való kitöltésére koncentrál. Van valami felszabadító a lehető legkevesebb vizualitásban, a kis, majdnem jelentéktelen gesztusokkal való munkában. Nem a merész kijelentésekről és a csillogó képi megjelenésről szól. A design inkább a pillanatnyi részletekre, a negatív térre és egy olyan kompozícióra összpontosít, ami majdhogynem nincs is ott.

A Black Malts & Body Saltsról írt kritikánkért klikk ide

Angolul tudóknak ajánljuk a teljes cikket.

Kritika #97 // To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Ez maga a fekete igazság.

Hihetetlenül sötét, vékonyka, de sokáig megmaradó habbal. Illatával egy igazi jó testes imperial stoutnak adja el magát, de ez annál sokkal több.

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Nem tudom eldönteni, hogy túl sok, vagy túl jó. Kicsit olyan mintha egy túlsütött süti lenne. Sötét, baromira pörkölt, malátás, de nem igazán édes, hanem a nevéhez hűen sós. Ipa létére nincs széttolva komlóval. Ahogy melegszik viszont nehezen lehet eldönteni, hogy a komlókéserűje vagy az erőteljes pörkölés a hangsúlyosabb.

Kis alkoholmelegséget érezni, de 9,9%-osra nem tippeltem volna. Meg arra sem, hogy kávés… De nem hagyott űrt maga után. Egy ilyen fürdősóval bármikor szívesen elmerülök a habokban.