Tag Archives: DIPA

Kritika #139 // Gólem #100Hops

100 komló, egy dupla IPA-ban. Ennek a sörnek tulajdonképpen mi az értelme? 100 komló? Normális? 60 után? Minek van? Mi végre vagyunk a világon? Mégis ki a faszom jár manapság bárhova is?

Kell, hogy legyen értelme?

Mi ennek a célja? Erőfitogtatás? Saját határaink feszegetése? A sörfőzés határainak feszegetése? A világunk határainak feszegetése?

Jó ez valakinek? Boldoggá tesz ez valakit?

“Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.” – Charles Bukowski

Gólem boldog ettől a sörtől.

És mi, a fogyasztók? Van értelme a 100 komlós sörnek? Lehet majd érezni bármit is a zsibbadáson kívül? Vagy a százszoros elvárásoknak lehetetlen megfelelni és csalódás lesz a vége? Kibontsuk egyáltalán ezt a sört?

Szóval kibontod az értelmetlenséget és elmerülsz benne. Hagyod hogy a tízféle maláta által produkált 10%-os alkohol lassan elmossa benned a kérdéseket. Ahogy melegszik, egy kicsit sok is lesz az alkohol, de addigra már mindegy. A 100 komló megnyugtató, zsibbasztó hatása szépen elringat. Meglepően nem túl erős, és határozottan jobban ízlik mint az előző, 60 komlós próbálkozás. Azzal ellentétben a szójás, sós, umamis ízek csak a melegedéssel kerülnek elő. Elsőre inkább túlérett gyümölcsök (ananász, barack, narancs), de a sok komló inkább tompítja egymást, mint felerősíti. A kakofóniában inkább csak felvillannak az ízek és az illatok, velük tompulsz te is. Kifogyott az üveg. Kifogytál Te is.

Azoknak amúgy, akik nem hiszik el, hogy tényleg 100 féle komló van a sörben, itt a lista, szépen, abc-sorrendben: Admiral, Ahtanum, Amarillo, Apollo, Aramis, Archer, Ariana, Azacca, Barbe Rouge, Belma, Boadicea, Bobek, Bouclier, Bramling Cross, Bravo, Brewers Gold, Bullion, Callista, Calypso, Cascade, Challenger, Chinook, Citra, Cluster, Colombus, Comet, Crystal, Delta, Dr. Rudi, East Kent Goldings, Ekuanot, El Dorado, Ella, Endeavour, Epic, First Gold, Flyer, Fuggle, Galena, Green Bullet, Hallertau Blanc, Herkules, Huell Melon, Iunga, Jarrylo, Jester, Kohatu, Lemon Drop, Lubelski, Magnum, Mandarina Bavaria, Marco Polo, Marynka, Minstrel, Mistral, Monroe, Mosaic, Motueka, Mount Hood, Nelson Sauvin, Newport, Nugget, Oktawia, Olicana, Opal, Orbit, Pacific Gem, Pacific Jade, Palisade, Pekko, Perle, Pilgrim, Pilot, Pioneer, Polaris, Premiant, Progress, Rakau, Saphir, Simcoe, Southern Cross, Sovereign, Sterling, Sticklebract, Styrian Golding, Summer, Summit, Sybilla, TNT, Triskel, Ultra, Vanguard, Vic Secret, Waimea, Wakatu, Warrior, Willamette, Yellow Sub, Zeus, Zythos

Ki igya?

Akit megbabonáznak az élet nagy kérdései. Aki inna egy érdekes és egészen jó dupla IPA-t.

Ki ne?

Aki csak inna egy sört.

Akkor ez most jó?

Megosztó lesz, de a nagy kérdésekre nem ad választ. Nekünk azért bejött.

Kritika #127 // Hara’Punk Son of a bitch

A címke (az üvegen nincs, mert egyelőre nincs is belőle rendes üveges, csak jókor voltam jó helyen) mintha egy politikust ábrázolna a ’90-es évek dereka divatjának megfelelő, a méregzöld és türkiz meghatározhatatlan keresztmetszetében utazó zakófelsőben, bár nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a Flying Dog The Truth Imperial IPA címkéje még jobban inspirálta, mint Áder János.

2016-11-21-21-08-37

Hara’Punk Son of a bitch

Illatra friss, fenyős, gazdag, megjelenésre óarany színű és lassan múló, krémes habú. A kötelező körök után végre sínen vagyok és ihatom; első benyomásra sűrű gyümölcszuhatag. Itatja magát eléggé, először csak krémes, aztán folyós, jön a szénsav és csak a sokadik kortyra veszem észre, hogy a cuccos komlókeserű elkezd lidokainként viselkedni és zsibbasztja kétoldalról a nyelvet. Nem bánom. A 8,2%-ot meg észre sem veszem. Eléggé sajnálom, hogy csak egy üveggel kaptam tesztelni a Hara’Punktól, mert mire belejönnék a kritikába, már meg is ittam. Ez az egyetlen bosszantó dolog, amit le tudok írni.

A világot mondjuk nem váltja meg (meg tudja váltani a világot egy dupla ipa? szerintem mondjuk simán, de az általános vélekedés szerint már egyre kevésbé), de ezentúl egy újabb okunk lesz rá, hogy amennyiben szét akarjuk túrni az esténket valami komlóbombával, akkor lesajnálva a hazai kínálatot ne automatikusan a Mikkellerek felé nyúljunk a hűtőbe. Mondjuk kóstoljuk össze ezt a Balkezes Greyjoyyal, vagy a TuffBuzz Joanna Gone Maddel és tegyünk igazságot. (Aztán tegyük meg ugyanezt az újabb batchekkel és reméljük a legjobbakat!)

Ki igya?

Aki nem sajnálja le a hazai kínálatot. Aki lesajnálja, az is…

Ki ne?

Aki már kiszeretett az ipákból, de fél, hogy egy ilyen duplától újra beléjük szeretne.

Akkor ez most jó?

Kritika #97 // To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Ez maga a fekete igazság.

Hihetetlenül sötét, vékonyka, de sokáig megmaradó habbal. Illatával egy igazi jó testes imperial stoutnak adja el magát, de ez annál sokkal több.

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Nem tudom eldönteni, hogy túl sok, vagy túl jó. Kicsit olyan mintha egy túlsütött süti lenne. Sötét, baromira pörkölt, malátás, de nem igazán édes, hanem a nevéhez hűen sós. Ipa létére nincs széttolva komlóval. Ahogy melegszik viszont nehezen lehet eldönteni, hogy a komlókéserűje vagy az erőteljes pörkölés a hangsúlyosabb.

Kis alkoholmelegséget érezni, de 9,9%-osra nem tippeltem volna. Meg arra sem, hogy kávés… De nem hagyott űrt maga után. Egy ilyen fürdősóval bármikor szívesen elmerülök a habokban.