Kritika #127 // Hara’Punk Son of a bitch

A címke (az üvegen nincs, mert egyelőre nincs is belőle rendes üveges, csak jókor voltam jó helyen) mintha egy politikust ábrázolna a ’90-es évek dereka divatjának megfelelő, a méregzöld és türkiz meghatározhatatlan keresztmetszetében utazó zakófelsőben, bár nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a Flying Dog The Truth Imperial IPA címkéje még jobban inspirálta, mint Áder János.

2016-11-21-21-08-37

Hara’Punk Son of a bitch

Illatra friss, fenyős, gazdag, megjelenésre óarany színű és lassan múló, krémes habú. A kötelező körök után végre sínen vagyok és ihatom; első benyomásra sűrű gyümölcszuhatag. Itatja magát eléggé, először csak krémes, aztán folyós, jön a szénsav és csak a sokadik kortyra veszem észre, hogy a cuccos komlókeserű elkezd lidokainként viselkedni és zsibbasztja kétoldalról a nyelvet. Nem bánom. A 8,2%-ot meg észre sem veszem. Eléggé sajnálom, hogy csak egy üveggel kaptam tesztelni a Hara’Punktól, mert mire belejönnék a kritikába, már meg is ittam. Ez az egyetlen bosszantó dolog, amit le tudok írni.

A világot mondjuk nem váltja meg (meg tudja váltani a világot egy dupla ipa? szerintem mondjuk simán, de az általános vélekedés szerint már egyre kevésbé), de ezentúl egy újabb okunk lesz rá, hogy amennyiben szét akarjuk túrni az esténket valami komlóbombával, akkor lesajnálva a hazai kínálatot ne automatikusan a Mikkellerek felé nyúljunk a hűtőbe. Mondjuk kóstoljuk össze ezt a Balkezes Greyjoyyal, vagy a TuffBuzz Joanna Gone Maddel és tegyünk igazságot. (Aztán tegyük meg ugyanezt az újabb batchekkel és reméljük a legjobbakat!)

Ki igya?

Aki nem sajnálja le a hazai kínálatot. Aki lesajnálja, az is…

Ki ne?

Aki már kiszeretett az ipákból, de fél, hogy egy ilyen duplától újra beléjük szeretne.

Akkor ez most jó?

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .