Lassan vége a télnek (ugye tél?), de azért még mindig pont olyan jó csípős idő van, amiben szívesen elkortyolunk egy jó imperial stoutot a kandallónk előtt ülve, lábunkat a medvebőrön pihentetve. Egy jó imperial stoutot igazából persze bármikor elkortyolunk. Éppen ezért örülünk, ha jó hazai versenyzővel találkozunk. Most már bőven 10 felett van az itthoni próbálkozások száma, úgyhogy választék az eddig is volt. Párszor már akartunk írni egy nagy összefoglaló cikket, de valami mindig megakadályozott minket. Például, hogy nem volt egyszerre (értsd fél éven belül) elérhető a teljes paletta. Vagy hogy a 10-ből 4 nem bírta a tárolást, amit bírnia kellett volna. Vagy, hogy a benchmarknak kipróbált külföldi sör olyan szinten vert oda mindenkit, hogy nem volt értelme a nemzetközi hasonlítgatásoknak. Azóta sok javulás történt a minőségekben, voltak fasza próbálkozások, olyan, amire kifejezetten felkaptuk a fejünket (arról álmodozva, hogy pincében érleljük tovább) viszonylag kevés – talán csak a Hot Road a megboldogult (?) Green Sheep Beerstől.
Szóval baromira megörültünk, mikor Pai, azaz a TuffBuzz elhintette, hogy készült egy 11%-os imperial stoutja a Mad Scientisttel, amibe ráadásul beleborították a fél cukorka- és csokiboltot. Került bele étcsoki, kávé, vanília, narancsvirág, muscovado cukor, melasz és laktóz. Elvileg akkor ez egy krémes, édes, kifejezetten desszertsörnek ígérkezett, a kérdés az volt, hogy ennyi összetevő össze tud-e állni valami még faszább egységgé.
TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy
És a rövid válasz az, hogy hálistennek igen. Háromfelé osztottuk az elegant nagyüveget amit kaptunk, de nem csak ezért tűnt el nagyon gyorsan a sör a poharainkból. Hanem mert a 11%-os alkoholtartalom ellenére nagyon csúszik, az alkoholosságnak nyomát sem éreztük. Nem lógott ki. De nem lógott ki a rengeteg egyéb összetevő sem, a készítők és a belé fektetett idő szépen összekalapálta az ízeket. Kerek és édes, de egyáltalán nem annyira durván, ahogy vártuk, jó desszertnek, de jó csak úgy magában is. Elég kellemes teste van, de nem telített el, kifejezetten jól iható, igazából harmadoltunk volna egy újabb palackot is, ha lehet. Minden belepakolt cucc és várt extremitása ellenére ez egy baromi jól érthető, veszélyesen jól fogyasztható sör lett. Valószínűleg nem nagy kockázat leírni, hogy jelenleg a legjobb magyar imperial stout (és valószínűleg all time top 3-ba is belefér). Jár a pacsi.
Ki igya?
Aki valami különlegesre vágyik, de mégsem akar túl extrémet. Akinek van kandallója.
Ki ne?
Aki a narancsvirágnál feladta. Akinek nincs kandallója.
Akkor ez most jó?
Még nem világklasszis, de mindenképpen top sör. Fasza.
Disclaimer, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Civilben marketingesként rettenetesen tudnak zavarni, ha egy sört új recepttel, ugyanazon a néven adnak el, ha valaki arculatot másol és hasonló kis turpisságok. A SugarDaddy bár nevében és stílusában ugyanaz, mint egy itthon is kapható dán sör, ez simán betudható a hasonló asszociációknak, akkor is ha nem szerencsés. A címke viszont eléggé egyértelmű inspirálódásnak tűnik. Ráadásul egy olyan ikonikus dizájnra hasonlít a címke, amit nehezen felejt el valaki, ha már egyszer látta. Beszéltünk a sörfőzőkkel, elvileg a grafikus nem ismerte ezt az arculatot, de döntsétek el Ti, hogy mit gondoltok.
A borítón látható fotót a Mandinerről szedtük.
You must be logged in to post a comment.