Egy amerikai út során szereztem be, sokat tűnődtem, hogy mit hozzak haza, aztán egyebek mellet ennél a klasszikusnál tettem le a voksomat. A többiről is írok majd egy rövid beszámolóban, de először lássuk a Stone Brewing ipáját.

Stone Brewing Company Stone IPA

Gyönyörű mézszínű, opálos, nagy habbal, ami nem marad sokáig. Illatra kicsit kevésnek tűnik elsőre, de ha jobban figyelek, édeskés és komlósan ragacsos, le sem tagadhatná a típusát. Ahogy kortyolok érzem, hogy igen, ez az. A sokat ígérő címkétől és a hírnévtől pont ezt vártam. Kiegyensúlyozott sör, nincs túlbonyolítva, semmi felesleg (nem búzás, nem tökös, nem vaníliás – fittyfirittyes), ez a nagybetűs amerikai IPA. Kevésbé réteges, de ez korántsem nevezhető gyengeségnek. Virágosan édeskés, pici gyantássággal, aztán a közepén előbújik a hosszan kitartó visszafogott keserű, majd a végére enyhén száraz lesz. Nagyon könnyűnek tűnik, nem mondanám, hogy nehéz sör (pedig 6,9%), azt viszont igen, hogy ha Kaliforniában élnék, délutánonként simán legurítanék belőle párat.

Találkoztam már olyannal, ami jobban megfogott, de jól esik visszanyúlni az alapokhoz és nyugtázni, hogy sok flancolás nélkül is élvezetes lehet egy sör. Az ipák ideje nem járt le, hiszen egy jó sör mindig jó marad, sosem megy ki a divatból, ahogy „a kis fekete” sem.