Tag Archives: Csupor Márton

FYKI #46 // Itt az első? Megnyílt a FIRST The Craft Beer Co.

A kézműves színtér belterjességéhez képest nagy nyilvánossággal és komoly sajtóvisszhanggal megnyílt a FIRST The Craft Beer Co. Váci úti látványfőzdéje / brewpubja. Nagyszerű sikerről szóló, bizakodó cikkek, forradalmi első lépések a visszhangokban. Vajon tényleg megváltozik mostantól minden? Egyáltalán miben első a FIRST? Az első kézműves sörfőzde? Nyilván nem. Az első brewpub? Talán, bár máshol is van saját helyszíni értékesítés, saját kocsma. Az első dobozos kézműves sör itthon? Nem nyert, a Reketye és a Brew Your Mind is beelőzött. Az első látványsörfőzde? Bezony, itt tényleg látni mindent a vendégtérből. Ez persze a forradalomhoz még kevés lenne. De akkor mi a helyes válasz?

A vörös fények elvarázsolnak a látványsörfőzdében, bár ez kép pont megfordítja a nézőpontot: a vendégtér látszik a főzde oldaláról.

Nos a “forradalmat” itt a profizmus oldaláról fogják meg. Talán lehet azt mondani, hogy ez az első komolyan, piaci célokkal megtervezett sörfőzde itthon. (Tudjuk, hogy nem ők láttak először üzleti tervet, tudjuk, hogy a például a Horizont is tudatosan, sem mint erőből építkezett, de nulláról ennyi lépcsőfokot átlépni kezdésként, ezt tényleg nem csinálta még senki. Ebben elsők biztosan.) Nem valaki régi dédelgetett álma alakul fokozatosan, vagy egy régi családi főzde újul meg és növi ki magát. Itt több éves terv, nagyon komoly befektetés, az elérhető legmodernebb berendezés a Zips’s től és a nagyüzemi sörfőzdéktől is igazolt munkatársak mutatják, hogy a tulajok, Kurucz Gergely és Kurucz Dániel (a Budavári sörfesztivál – Belvárosi Sörfesztivál szervezői) alaposan átgondolták a dolgot. A recepteket Csupor Marci kevergeti, aki saját söreivel már letett az asztalra, a szortiment pedig érezhetően a piacra, eladásra lett összeállítva. Pilsner, a kötelező APA és IPA (utóbbiból egy gyümölcsös limitált változat is), belga búza és ennek a gyümölcsös változatai.

Nem az első, de egyelőre a legmenőbb: rendesen megnyomott, egyedi dobozok.

Na jó, de milyenek a sörök? Mert hát nyilván ezen fog múlni minden. Nos, a sörökön nem fog múlni semmi.

Ahogy már írtuk, kifejezetten a nagyközönség van belőve, eladható brand, eladható sörök. Ezek a sörök eladhatóak. Pont annyira mások, tisztességgel kimunkáltak, hogy a hagyományos választékot lassan elhagyó, kézműves után érdeklődni kezdő ember nem fog bennük csalódni. Kellemes, jól iható mindegyik, nincsenek nagy kilengések, ugyanakkor szépen meg van csinálva minden. De extremitásokat ne keressünk. Különlegesebb sörök amúgy majd elvileg jönnek, főleg a brewpubban, hogy legyen értelme kimenni a Váci út végére, kíváncsian várjuk őket. A meglévők közül a pilsner jól iható volt, magyar szinten főleg, egy hasonló árú német-cseh versenyzőért még azért nem cserélnénk le. A belga búza, azaz a witbier kifejezetten kellemes és frissítő, talán még kicsit visszafogott is az íze. A gyümölcsös változatokat pont nem tudtuk megkóstolni, felitták az előző napokban. A kedvencünk a bronzos American Pale Ale volt, ízében, illatában korrekt, pont amennyi kell. Az IPA kicsit semmilyen, pedig van benne anyag. A tropical meg hozza a most trendi savanykás nyári IPA-kat, csak talán pont az alap veszett el a gyümölcsök között, de melegben felüdít.

Friss, ropogós és nagyon korrekt a pilzeni, de nekünk az APA és a witbier tetszett a legjobban.

És ez mire lesz elég? Majd a piac eldönti. Ezzel persze nagyon okosat nem mondtunk. Az az igazság, hogy a 4-700 közé belőtt sörökkel igenis van keresni való a piacon, a multik mostani útkeresése (különféle komlós lágerek, a Soproni IPA-ja) azt mutatja, hogy érdeklődés van már az új ízek és a magasabb minőség irányában.

A technológián sem fog múlni semmi.

Ugyanakkor kérdés, hogy mekkora ez a piaci szelet. Illetve persze, hogy hány évet kell várni – és közben folyamatosan nyomni és edukálni, és nem feladni a vállalkozást – ahhoz, hogy tényleg megérje majd egy ekkora befektetés, legyen igény egy ekkora “középáras” sörfőzdére itthon. Elég néha megnézni egy nagyobb portál témába vágó cikke alatti kommenteket, és szinte úgy érzi az ember, hogy az elmúlt 6-7 év meg sem történt, még mindig annyira kevés ember érti és tudja, hogy ez miről szól. Szóval hosszú még az út, de ez egy biztató kezdet. Meglátjuk. Hajrá!

Random #93 // Csupor-Agárdi Sörpárlatbemutató

A Fenékig csapatán belül én vagyok az, aki a legszívesebben és leggyakrabban issza a házi és nem házi pálinkákat (hú, ez most mégsem hangzik jól leírva), így egyértelmű volt, ki fogadja el a meghívást az estére. A CsuporAgárdi Sörpárlat köré lett szervezve az esemény és bár elvárások nélkül érkeztem – a sörben már viszonylag kiismerem magam, még talán ki is érzek pár dolgot, de egy 40%-os párlattal más a helyzet – meglepődve tapasztaltam, hogy ebben a műfajban is mennyi lehet. Tehát amiért mentem, az jó volt, minőségi termék született.

c360_2016-10-17-10-43-32-4051

BESTIA X CSUPOR SÖRFŐZDE X AGÁRDI PÁLINKA X BLACK SWAN sörmenü

Időben ott voltam végre egy premieren, erre az Agárdiak a hivatalos öt órához képest másfél órát késtek. Persze eldumáztunk Csuporékkal, de bemutatóról ezek után sem beszélhetünk, családias hangulatban, öten ültünk az asztalnál. A Bestia ugyan adta a helyszínt, illetve a sörpárlathoz, sörökhöz, sörkoktélhoz készített ételeket, koncepció sajnos ezek ellenére sem volt. Először kihozták az italokat, utána jöttek az ételek (egyszerre minden), mire megittam a koktélt, a sör megmelegedett, a párlat meg a végére fura volt (aperitifnek jobban illet volna), szóval valahogy nem csak az én fejemben nem, de úgy látszik senkiében nem állt össze az este. A blogon sokszor sokfélét írtunk már Csuporékról, de most azt éreztem, hogy egy kicsit ők is a körülmények áldozatai. Jópofa ez amikor kis ételfalatkákat párosítanak sörök mellé – lásd például a Budai gesztenyés kalandunkat – ha ki lehet valamit érezni, ha nem, de itt a szertartás jelleg helyett összevisszaság volt.

c360_2016-10-17-10-32-47-4651

1 pohár Csupor ApocalyptIPA, 1 pohár Csupor Zozo APA ZTL, 1 pohár Csupor-Agárdi Sörpárlat, 1 Limited Edition Sörpárlat-koktél by Black Swan

A végére vártam, de a koktéllal kezdődött… Hiába jött a Black Swan mixere, hogy személyesen mentse a búzasörből, az este sörpárlatával, kakaólikőrrel, vermuttal, tojáshabbal készült darabját, túl vermutosra-alkoholosra sikerült a végeredmény. Ezen felül, mint kiderült, a séf nem igazán szeretett bele a sörökbe, épp ezért történhetett, hogy a jalapeno poppers (amit amúgy rajongásig imádok), annyira brutálisan csípős volt, hogy úgy ittam rá a Zozo Apát meg az ApocalyptIpát, hogy esélyem sem volt bármit is kiérezni belőlük. A juharszirupos baconből valamiért nem kaptam, a csucsogós BBQ húsgolyók meg erőteljesek, ízesek voltak; összességében az az érzésem támadt, hogy az ételek legyőzni próbálták a söröket, nem harmonizálni velük.

jalapeno-poppers

Poppers

Nem kritika a poszt típusa, de csak leírom, hogy a nagyrészt Agressorból készült párlat birsalmasajtos illatú, durván olajos, abszolút nem kaparó, nagyon-nagyon selymes, szilvás-barackpálinkás ízvilágú. Nagy tapasztalatom nincs a sörpárlatokkal (nem ez volt az első és nem is az utolsó), de annyira jól esett, hogy egyből ittunk még egyet!

c360_2016-10-17-10-36-57-4281

Még egyet

Így azt mondom, jó kis este volt, de ha fizetővendégként mentem volna, azért hiányérzetem lenne. Jó volt az ötlet, minőségi volt az alapanyag, látszott a munka is mögötte, csak a megvalósítás elcsúszott nem is egy banánhéjon. Kár érte! A párlatot kóstoljátok bátran.

Kritika #60 // Csupor Ballpoint

Közel két hét késéssel, de csak sikerül beszámolni a Csupor legújabb főzetéről. Őszintén megmondom, maga az aktuális sör nem lett nagy durranás, de az egész koncepció megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

A történet lényege, hogy mostantól a Csupor kb. havonta (de legalábbis gyakran) jön ki egy új sörrel, ami a magyar találmányok előtt fog tisztelegni. Mondjuk király lenne, ha ehhez mind lehetne hagyományos magyar sörtípust párosítani, de hát a “világos” országában élünk, úgyhogy az inspiráció ezúttal máshonnan jött. A Ballpoint-ot a Neked csak Dezsőben mutatták be.

A mindennapok egykoron egyik legfontosabb használati tárgyához, a golyóstollhoz Rick Goosens a Csuportól egy mindennapi ivásra alkalmas mild-ot – sötétarany-világosbarna színű, ízletes, frissítő, nagy mennyiségben fogyasztható, alacsony alkoholtartalmú, erős malátaízű angol ale, amiben a komlónak szinte nyoma sincs – gondolt ki ötféle malátával és háromféle komlóval (Hersbrücker, Challenger és Styrian Goldings). A főzőmester most is Csupor Marci volt.

Világos réz színű sört kapunk csapról, átlátszatlanul zavaros, a fehér hab gyorsan tűnik a tetején. Maláta illat csap meg. Előző nap otthon főztünk sört, ugyanez az édeskés illat lengte be a konyhát. Ízben is ezt hozza, csak az édesség nélkül. Mintha egyenesen a malátás zsákba harapnék bele. Ugyanakkor egyáltalán nem érzek komplexitást, rétegeket, vagy mittoménmit, pedig ugye ötféle maláta van benne. A végén enyhe fanyarság, nekem nem zavaró, de állítólag a stílus nem kívánja, sőt talán a szénsav is sok egy picit.

Ettől függetlenül elvagyunk vele, egy angol meccs és egy ropogós fish and chips mellé el tudom képzelni, kizárólag csapon, de nem fogom keresni. Üvegben is kapható, senkit nem beszélnék le róla, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy üvegben jobb lenne a sör, pedig a dizájn nem rossz hozzá.

Csupor Ballpoint

Csupor Ballpoint

A kezdeményezés jó, az első megmozdulás még erősen döcög. Várjuk a többit, Csupor Marci izgalmas söröket ígért még a sorozatban.

Random #32 // Ez itt a reklám helye…

…avagy programot ajánlunk. Nem is egyet. Rögtön négyet. Igazából csak egy eseményre akartuk felhívni a figyelmet, aztán lett belőle kettő, három, végül négynél döntöttem úgy, hogy nem nyitunk (egyelőre) új rovatot, hanem most egy random posztban ajánlgatunk mindenféle, különböző minőségű programot. Öveket becsatolni, sűrű és hosszú hétvége lesz.

Csapfoglalás a Léhűtő 2-ben.

Csapfoglalás a Léhűtő 2-ben.

Kezdjük rögtön a legérdekesebbel. Tap takeover, azaz csapfoglalás, sőt CSAPFOGLALÁS lesz a Léhűtő 2-ben. 3 féle sör Csupor Mártontól + 2 vendégsör (a Mikkeller – Three Floyds Risgoop-ja igazi csemege). 3500 forintért mindegyikből egy pohárnyi, sörkorcsolyák, meg a sörfőző társasága jár. Csak foglalással lehet bejutni, pontos infók az eseményben. Nekem tetszik a kezdeményezés, én mondjuk jobban el tudnék képzelni egy olyan eseményt ami ingyen van, ugyanakkor mindenki annyit iszik amennyit akar és közben annyit tanul a sörfőzőktől, amennyi neki éppen belefér. De semmi sem tökéletes, meg én is spúr vagyok, szóval valószínűleg jó lesz.

Sörmustra - Rizmajer sörhétvége

Sörmustra – Rizmajer sörhétvége

Igazi entry level event. A Rizmajer alap sörei megbízhatóan közepesek (bár a búza a legjobb magyar búza, és a többi szezonális cucc is rohadt ), de aki még nem próbált eltérni a sima lagerektől, azoknak az is élmény lesz. Meg amúgy is jó látni, hogy egyre többen ráfekszenek a “sörforradalomra”, csak majd derüljön ki a végén, hogy ki az aki komolyan is gondolja, meg ki az aki csak a hype miatt csinálja.

Péntek-szombaton pedig azonos koncepcióval két szülinapi buli is lesz. Évforduló, ingyen sör, kicsit hiányolom az ingyen osztogatott kokó mintákat is a buliból, de ne legyünk telhetetlenek.

Pénteken a Különleges Sörök Boltja már a 10. évfordulót ünnepli, ebből a másodikat a mostani helyén. Ambivalens a kapcsolatunk a hellyel, mikor ide költözött akkor szerettük, aztán egy ideje nem jártunk arra, valahogy nem adta a hangulat, ja és a pultos/tulaj is bunkó volt a túlárazott sör mellé. Jó fejek leszünk és adunk egy újabb esélyt a helynek, már régen néztem meg a kínálatot, kell a változatosság. Ja meg mert ingyen Hopfanatic APA lesz csapon egy hordó erejéig (mondtam már, hogy spúr vagyok?), maga Hopfanatic Kiss Tamás értő csapolásával. Utána egy jó gyros a szomszédos Kyros Gyorsban (a város egyik legjobb, görög gyrosa!)?

Szombaton egyik kedvenc Duna-parti bambulóhelyünk, a Jónás tartja 1. szülinapját. Egy hordó ingyen Ravasz Hód (mondtam… spúr). A saját készítésű kaja rendben van, a pultos csajok aranyosak, Milka kutya szelídíthetetlen. Ottali.

Kilátás a Jónás teraszáról. Viharban is menő.

Kilátás a Jónás teraszáról. Viharban is menő. via https://www.facebook.com/jonaskezmuvessorhaz

Ja, erről meg tökre lemaradtunk, ezt meg már fel sem merjük hozni! Pedig aki szereti a jó étel-sör kombinációkat, annak kihagyhatatlan.

Kritika #40 // Főzdefeszt 8.

Ezúttal nincs két hónap csúszás a Főzdefesztes beszámolóval, hanem egyből prezentáljuk is a hétvégi eseményeket (pontosabban a söröket). Most sem vesztegetem a karaktereket az ismét új helyszínre, vagy a Street Food showra, de még csak a kevés számú mosdóról sem írok (respekt az Anker’tnek ezúton is)… Csak a hazai sör (majdnem meginogtam egy-két külföldi főzet felé kacsingatva, de a Főzdefeszt számomra mindig a hazai kézműves sörök ünnepe és ez most is így marad).

Néhány főzet még annyira új, hogy nem csak a fesztivál, de ezen írás születésének pillanatában sincs Ratebeer oldala (sőt, van olyan főzde is, aminek még saját, vagy Facebook oldala sincsen), így kivételesen nem lesz mindegyik sör linkelve.

Hopfanatic American Pale Ale

Hopfanatic American Pale Ale

A Hopfanaticnak nem ez az első american pale aleje (a kókuszos Alulu megosztó volt), viszont a névadással ezúttal nem bajlódtak sokat: American Pale Ale. Laza, kellemes nyitánya ez az őszi Főzdefesztnek de a gusztusomnak – illetve a még friss ízlelőbimbóimnak – nem elég telt. Nem is kis túlzással élve olyan, mintha Fantát innék, aztán persze robban a komlós keserűség. A pomelót vélem felfedezni benne a citrusok közül. Elvagyok vele, de érzem, hogy nem ez lesz a hétvége nagy durranása, ettől függetlenül ajánlanám másoknak, illetve én is szívesen iszom máskor is.

armando_otchoa - Dirty Saison "A Szutykos"

armando_otchoa & Brewstudio Dirty Saison “A Szutykos”

Irány a Csakajósör standja és az itt elérhető őszi újdonság, “A Szutykos”. Száraz, keserű, meg nem mondanám, hogy egy (mocskos) saison… Illatra füves, ízre grapefruitos. Kortyérzetre próbálok kapaszkodni valamibe, valamibe, ami segít, mert konkrétan nem érzek semmit, aztán váltás nélkül jön a komlós keserűség (szétkeserű). Ahogy melegszik, egyre jobban élvezem, vagy talán csak a nyelvem adaptálódik a keserűséghez, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy most nem sikerült akkorát gurítani, mint nyáron a Hopaholic ipával (persze más a stílus is). Armando Otchoával bevallottan elfogult vagyok, de most nem tudok az lenni maradéktalanul, ez a Brew Studios kooperáció nálam nem talált telibe (igaz, annyira mellé sem).

Hara’Punk - Lemon? No thanks!

Hara’Punk Lemon? No thanks!

Irány a Hara’Punk és az aktuális újdonságuk, a közösségi Lemon? No thanks! búzasörük. Búzasörösen barackos, ez rendben is van, de stílusidegen módon nem lágy, hanem – ahogy a 7 különböző komló birkózik benne – kifejezetten karcos. Narancsosan keserű, aztán, ahogy melegszik, előkerül egy kis citrom is (már ami az ízt illet; nyilván nem karikaként kerül a szélére). Egyensúlyozik a savanyú és a keserű között, de szerencsére megmarad ez utóbbi. Jópofa, de az előzetesek alapján nem ilyenre számítottam és nem is tudok beleszeretni.

Sümeg Beer Dínó csemegéje - ribizlisör

Sümeg Beer Dínó csemegéje – ribizlisör

A komfortzónán kívül is merészkedve bevállalom a Sümeg Beertől a Dínó csemegéje nevezetű ribizlisört. Hatalmas habot eresz, harapni lehet, olyan, mintha desszertként pezsgős ribizlikrémet szürcsölnék. Vicces. A sör maga viszont szó szerint sokkolja az ízlelőbimbóimat; szörpös, édes és ribizlisen savanyú (a legkevésbé sem úgy savanyú, ahogy az előző búza). Csajos kategória, annak viszont elsőrangú! Nekem viszont, ahogy a ribizli elnyomja a sört, túl sok.

Csupor Sörfőzde Bunny Hop

Csupor Sörfőzde Bunny Hop

A Csupor egy single citra ipával támad, mi pedig már előzetesen rákészültünk a kóstolásra. A Bunny Hop gyönyörű, ipás, komlós, édes; imádom ezt a stílust. A Mikkelleres szétipákra emlékeztet, eddig a legjobb, amit ittam ezen a Főzdefeszten. Csúszik is nagyon, könnyűnek teteti magát, pedig masszív (már nem alkoholosan, hanem ízre), remekül kiegyensúlyozott. Nem 10/10, de igazi meglepetés, nem csak, hogy inni fogom máskor is, de kifejezetten keresni is fogom!

Zodiak IPA & Balkezes Hopster

Zodiak IPA & Balkezes Hopster

A Zodiak IPA sokak egyik titkos favoritja volt, nekem viszont csalódás. Olyan, mintha tucat-ipaként csak tisztességes megúszásra játszana. A melegedés aztán jót tesz neki, jönnek elő a karamellás jegyek, kissé savanyú is, de persze nem hibás. Csak nekem olyan semmilyen.

A Balkezes Sörfőzdétől sem vártam sokat, de mentségemre szóljon, hogy az előítéletemnek a béna névválasztás azért eléggé alapot adott (ugye az amerikai Left Hand Brewing miatt mondom ezt), de belekortyolok a sörbe és minden vélt és valós problémám semmisnek tűnik. Hirtelen már nem is tudok dönteni, hogy ez a Balkezes Hopster, vagy a nem is olyan rég kóstolt Bunny Hop a jobb -e… Utóbbi szárazabb, fásabb, gyantásabb, ez viszont – ha lehet, akkor még – édesebb és fűszeresebb; mintha még karakteresebb lenne, miközben a keserűsége visszafogottabb. Csúcs.

Pandulabeer Xmoke RIPA Füstös Rye IPA

Pandulabeer Xmoke RIPA Füstös Rye IPA

Az Xmoke RIPA inkább füstös és kevésbé rozsos. Ez szerintem a hibája, de ezt a legkevésbé sem úgy értem, hogy rossz, csupán arra gondolok, hogy más arányokkal szerintem jobban ütne. Eléggé komlós mindenesetre, lazulásra jó, de sebeket nem tép fel és mély nyomokat sem hagy.

Zip's Imperial Stout

Zip’s Imperial Stout

A Zip’stől egy Imperial Stout került egyszer csak a kezem ügyébe, és micsoda szerencse! Jól kiegyensúlyozott, jól nevelt imperial stout, ami ugyan alkoholos, de nem üt szét. Földes, de nem száraz, fűszeres és csúszik. Közel sem a kedvenc sörtípusom, de nagyon belopja magát a szívembe ez a darab… A Balkezes Hopster és a Bunny Hop után simán felfér a dobogó harmadik fokára jelen állás szerint.

Legenda 4 Sterne

Legenda 4 Sterne

A Legenda többek között egy imperial kellerrel készült a Futball VB győztes német csapat tiszteletére; a 4 Sterne nem adta magát könnyen, már ami a sorban állást, vagy a befotózást illette, de megérte. Nagyon megérte. Édes, telt és hihetetlenül egyben van; a legjobb Legenda sör, amit valaha ittam! Továbbmegyek, dobogós söre ez a fesztnek is. Gyorsan le is csúszott (már a torkomon), de nem csak emiatt érdemel majd egy külön posztot… Amíg beszerzem az üveges verziót is, addig legyen ennyi elég.

Mályi Ászok Gladiátor IPA

Mályi Ászok Gladiátor IPA

Éles kontrasztban a Legenda standjával, a Mályi Ászok üresen árválkodott, így bevállaltam a Gladiátor ipát. Színre vöröses, ízre klasszik ipa, nem a legkarakteresebb, amit valaha ittam, de nagyon is rendben van, a középmezőnyből simán kiemelkedik… Nem mérhető a Hopfanatic, vagy épp armando-otchoa söreihez, de ha valaki összerántaná a főzdét, (ahogy ez történt például a Békésszentandrási Sörfőzdével), akkor biztosan komolyabban jegyeznék mások is őket. Én drukkolok nekik.

Legenda Black Samurai

Legenda Black Samurai

Egy imperial stouttal zárom a sort; a Black Samurai földes, diszkréten fűszeres, édes, de nem geil és bár 12%-os, nem zavaróan alkoholos (persze érezhető). Nem csapkod szét a nap végére sem, így ki tudom élvezni az utolsó cseppig. A Legendában gyakran csalódtam (változó minőségű sörök, gyorsan változó szortiment, ordenáré kiszolgálás a saját pubban), de a 8. Főzdefeszten nagyot nőttek a szememben, hála ennek a sörnek és persze a 4 Sternének! Tőlük függetlenül is a meglepetés befutók (Balkezes sörfőzde és Csupor) uralták a mezőnyt az én olvasatomban… Ha már itt tartunk, akkor ezt a posztot kivételesen követi majd egy újabb ugyanebben a témában, ahol THEHOPSNOB egészít ki, erősít rám, vagy épp cáfol meg.