All posts by theblackheartking

Az utolsó év

A blogot úgy hagytuk abba, ahogy elkezdtük. Sose mondtuk ki, hogy vége van, de amúgy vége van. Nem volt soha számítás mögötte, csak csináltuk, mert csinálni akartuk és hittünk benne, hogy a változás velünk is kezdődik (vagyis folytatódik, ugyanis nem mi találtuk ki a magyar kézműves forradalmat), hogy nem csak passzív szemlélői, de részesei tudunk lenni a színtérnek.

Sikerült.

Tomi főállásban már régóta a Horizont marketing menedzsere, mi pedig Viviennel a Mad Scientistnél folytattuk a közel 9 éve megkezdett sörös utazást. (Illetve várjuk, hogy Bandi is megunja a it-vállalkozói létet és csatlakozzon valami főzdéhez végre. Elkerülhetetlen, ahogy látszik.) A Budapest Beer Week (mint sikeres projekt) és a Party Or Die gerillamárka (mint kevésbé sikeres projekt) is mind szögek voltak ebben a koporsóban, de inkább szeretek ezekre, mint a blog lineáris folytatásaira gondolni. Mert egyik nélkül nem létezhetne a másik sem.

Jó sok baromságot írtunk és csináltunk, de a végére a hobbiból munka lett és nem győzünk elég hálásak lenni nap, mint nap mindezért. Nem volt rövid út, ahogy a cseh sörözők látogatásából, állandó vendégek lettünk még az első Csakajósörben, illetve onnan, ahogy végigittuk az összes Főzdefesztet néha jobb, de inkább rosszabb összes tételét, hogyan lett hétfőtől vasárnapig tartó teljes embert kívánó pozíció.

Ezt a fotót a TCBW ideje alatt lőttem Tallinnban, illusztrációnak megteszi

Igyekeztünk reflektálni a főleg hazai sörös történésekre, de így, hogy mi alakítjuk ezeket, értelmetlen (és inkorrekt is) lenne így folytatni. Ez nem egy búcsú, csak tartoztunk magunknak egyfajta lezárással. Volt sok terv a folytatásra, de talán így a legjobb. Mert persze folytatjuk, csak nem Fenékigként és nem ebben a formában. De hát úgyis tudjátok, mert a legtöbbetekkel így vagy úgy, de találkozunk premiereken, fesztiválokon, fórumokon, összekóstolásokon.

[drops mic]

PS. Aztán lehet, hogy Bandi mégis folytatja innen egyedül. De ezt majd eldönti ő…

FYKI #53 // KR4FT 4. Kraft sörfesztivál

Lassan mi is olyan sörblog leszünk, akik csak akkor írnak valamiről, ha jól felfogott üzleti érdekük származik belőle, de mi lenne, ha kivételesen az önostorozás további barokkos körmondatai nélkül próbálnánk meg legalább egy posztot összehozni. 5 év kellett hozzá, de a sörös hobbiból (értsd a blogolás) sörös munka lett, ez viszont csak még nagyobb alázatra késztet, a fent említett „üzleti érdeket” pedig remélem mindenki helyén kezeli… Na jó, segítek: profitorientált vállalkozásokról van persze szó, de jelenleg ez még mindig jócskán ott tart, hogy rengeteg munkával és lemondással jár, amihez zéró anyagi megbecsülés társul. Most, hogy jó nagyot túrtunk a lelkivilágomon túl a zsebemben is, térjünk rá a kedvenc magyar sörfesztiválomra.

a Facebook esemény borítóképe via BPBW Beer Week in Budapest

Kicsit hihetetlen, hogy a kraft sörfesztiválokról eddig külsősként írtunk, most meg belsősként szervező vagyok, de talán így a legjobb, hogy biztos forrásból olvashattok minden részletről. A terep persze már nem annyira új, hiszen a BPBW utáni hétvégén rögtönöztünk egy ráadás BPBW Encore party-t a Főzdeparkban, ahol igazi házibuli jelleggel próbáltunk meg 1700 liter, átlag 7,2%-os megmaradt sört kipörgetni. (A sörlista összerakása során a sok 13-15%-os hordóérlelt barley wine és imperial stout között már a 9%-os dupla ipáknak is úgy örültünk, mintha a könnyű nyári ivósörök Szent Gráljára találtunk volna rá.) Elbuktunk, már ami a teljes mennyiséget illeti, de hatalmasat ment ez a két nap is, amiben volt tűző nap, szakadó eső, szivárvány a régi sörgyár, illetve konzervgyár épületsora felett és egy rakás ismerős és ismeretlen arc, akik közül talán senki nem bánta meg, hogy egy 3 nap alatt összerántott fesztiválon találta magát…

BPBW Encore – a kép reggel 4:33-kor készült a ráadás-fesztivál második napja után

A KR4FT 4. Kraft sörfesztiválra szerencsére kicsit több időnk maradt és bár a Kraft sör szövetség részéről érkezett a felkérés, azért vannak jócskán kötöttségek is a történetben. Például mi szívesebben láttunk volna több hazai formációt is, de jelenleg a szövetség próbálja kitalálni, hogy mihez kezdjenek magukkal, a védjegyükkel és a tag – tagjelölt rendszerükkel (akad bőven munka), ezért idén csak a 9 fix tagot vonultatja fel hazai oldalról a fesztivál. A másik oldalról viszont meghívtunk egy rakás olyan külföldi nevet, akik sajnos nem fértek be a Beer Week in Budapestre… Olyan főzdék, akik régiósan már valamelyest bizonyítottak, de sajnos – és nem csak tudom, de így leírva még inkább látom is, mennyire gonoszan hangzik ez – nem hoztak volna több vendéget májusban (hiszen a legtöbben az olyan nagy nevekre, mint a To Øl, vagy a BrewDog voltak inkább kíváncsiak), ezért szomorúan nemet kellett nekik akkor mondanunk. Mármint volt persze horvát, lengyel és osztrák főzdénk már májusban is, de szükség volt a megfelelő egyensúlyozásra a kisebb környékbeli és nagyobb headliner nevek között. Megígértük az akkor kimaradtaknak viszont, hogy ahogy jön az alkalom, újra keressük őket és, ahogy a lenti ábra is mutatja, szerencsére nem kellett sokat várniuk. De ne szaladjunk ennyire előre…

a végleges plakát via BPBW Beer Week in Budapest

2017-ben nagyot ment a 7-es felsorolásunk, így idén is összerántottam 8 okot, amiért érdemes kijönni már negyedszerre is a Főzdeparkba:

  1. továbbra is baráti a hangulat (nincs belépő, vagy rejtett költségek, mint például kötelező pohárvásárlás, vagy minimum fogyasztás és a mosdó sem lesz fizetős)
  2. ha valakinek nem lenne elég a 100 különböző sör, akkor több food truck is felvonul, lesz édesség, kávé, kézműves üdítő és koktélopció is
  3. szokás szerint indulnak ingyenes főzdetúrák is (pénteken 18:00 és 19:00, szombaton 15:00, 16:00 és 17:00, vasárnap 15:00, 16:00 és 17:00 órakor kezdődnek a 10-15 főben maximalizált csoportos vezetések)
  4. lesznek élő fellépők mindegyik napon, fél-akusztikus megoldásban a rockabilly-rock’n’roll-blues-jazz keresztmetszetében (aki nem éli ezeket a formációkat, az nyugodtan tud majd beszélgetni a fesztivál egyik felén, vagyis nincsen ráerőltetve a zene senkire)
  5. nem lesznek műanyag poharak (sőt, nem is csapolunk ilyenbe), vagyis igyekszünk a környezettudatosság irányába is elmenni (kintről bátran lehet üvegpoharat behozni és a helyszínen is kedvezményesen lehet beszerezni a főzdék brandingelt poharait, vagy a legutolsó BPBW 2018-as poharakat) – az üvegpohárból ráadásul nyilván szebben és jobban jönnek az ízek, mint bármi másból és mégiscsak kiemelkedő minőségű sörökről beszélünk
  6. a fizetés készpénz helyett tokenes rendszerben történik majd, vagyis nem kell visszajáróval vagy jattal tökölni és a kártyaterminálokra sem kell várni (a központi standon lehet majd készpénzzel és kártyával kiváltani ezeket az egységesen 250 forint értékű egyedi tokeneket)
  7. környékbeli országokból származó nevek, nem is egy (hogy túlsúlyban maradjanak a hazai főzdék a Kraft Sörfesztiválra, 8-ban maximalizáltuk a számukat), akik személyesen állnak be a BPBW monstre standja mögé csapolni a söreiket: itt lesz a Bereta Romániából, a Bierol Ausztriából, a Dogma és a Kabinet Szerbiából, a Nova Runda Horvátországból, a Pelicon Szlovéniából, az Unorthodox Brewing Szlovákiából és a White Stork Bulgáriából…
  8. idén is időzítenek a hazai kraft főzdék sörbemutatókat a fesztivál idejére, vagyis egy helyen lesz csekkolható egy rakás új sör

az emlegetett szivárvány a Főzdepark felett a BPBW Encore ráadásfesztiválja alatt

Igyekeztem nem lelőni minden poént előre, de elég informatívnak lenni ahhoz, hogy mindenkinek megjöjjön a kedve… Találkozunk személyesen is a KR4FT-on!

Random #115 // Valaki csináljon egy margót a BPBW-nek, hogy ezt odaírhassam

Nem szeretném a KOHATU kenyerét elvenni, már ami a szentimentális blogolást illeti, de csak leírom… Májusban nyolc napon keresztül csak az járt a fejemben, hogy mennyire megtaláltam magamat a BPBW alatt, pedig sosem gondoltam magamra annyira elveszettként. (Nyilván az agy próbál összefüggéseket találni a történések közt, az adrenalin pedig dolgozik, de vonatkoztassunk el ettől.) Nem csináltam korábban még soha, csak jött minden magától.

Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens

Viszont nem ez a fontos és ez a bejegyzés most nem is rólam szól, hanem szervezőtársaimról és a fesztivál önkénteseiről. Előbbiek – Pazinczár ‘Pai‘ Peti és a közismert sörfőző Rebák Tibi – ezt a fesztivált nélkülem is meg tudták volna csinálni, én viszont fordítva nem. Nem háromemberes munka volt persze, de ez az írás most nem egy nagy KÖSZÖNÖM poszt, hogy embereket és sörfőzdéket nevesítsek, mert ezeket a köröket már személyesen leróttuk az arra érdemesekkel a nyilvánosság nélkül is.

Nem titok, a „civil állásomnak” a fesztivál miatt lett vége, de egy kicsit már amúgy is kezdtem kiégni az emberekkel való közös munkától. A  BPBW önkénteseitől viszont annyit kaptam ez alatt a pár nap alatt emberileg, amit az azóta eltelt hónapok sem tudtak feledtetni. Nevek említése nélkül, de az önkénteseink 90%-a olyan emberfeletti munkát végzett, aminek az ellenértéke pénzben talán ki sem fejezhető. (A többiek „csak” 100%-ot tettek bele.) Hogy is lehetne meghálálni, azt, hogy volt olyan, aki egy 2 perces eligazítás után 2 napon át a hátán vitte a merch pultot, hogy volt olyan, aki egy ledolgozott hét után a második tasting session előtt – kérés és szó nélkül – úgy jött segíteni pakolni, hogy 4 órát se aludt, sápadtan rázta a hideg másnaposság és amúgy kellett bemennie utána azonnal dolgozni a rendes munkahelyére, hogy volt olyan, aki kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy az egész hetes önkénteskedés, majd a hajnalig tartó második tasting session után reggel azonnal jöjjön romeltakarítani is (annyira nagyot ment egész héten, hogy meg is mondtuk neki, hogy ne jöjjön… jött és nagyon kellett a segítsége). Sorolhatnám. Amikor elkezdtük a fesztivál szervezését senki sem hitt bennünk, de ez a pár ember fogta az álmunkat és a célegyenesben önzetlenül akkorát tolt rajta, hogy valóra váljon. Sosem fogjuk tudni meghálálni.

Hiszek benne, hogy (közhely alert!!!) a sör összehozza az embereket. Példa erre a 14 hazai sörfőzde, akiknek amúgy nem annyira szokásuk egy asztalhoz leülni és akik amúgy a sörhét előtt és után is elég sok szemétséget – nem csak mondanak, de – tesznek is egymással. Most mégis menő volt egy rakás ennyire különböző embert egy helyen látni a BPBW 2018 kollab kapcsán, akik félretették a személyes sértettségeiket és pár napra egy nagy közös család illúzióját keltették. Talán ez is volt a cél.

Ⓒ BPBW Beer Week in Budapest by Bands Through The Lens

Rengeteget lehetne írni – főleg, hogy fél év kihagyás után ez az első posztom újra itt -, hogyan láttam belülről a fesztivált, különösképp a saját hibáinkat nagyító alatt, de jövőre úgyis meglátjátok, hogyan lesz a BPBPW 2019 ugyanennyi pénzért nem nagyobb, csak jobb és profibb. Addig is akad egy rakás írni- és tennivaló! De ezekről később.

Random #114 // Berlini sörtúra

A berlini Laborról már írtunk, de csak emiatt ne ruccanjatok ki sörözni a német fővárosba. Ajánlunk viszont további helyeket, amikkel együtt viszont érdemes is lehet útnak indulni… Mi is már másodszorra voltunk.

pizza or die

A BrewDog Berlin Mittebe amolyan kötelező körként néztünk el (és mert ez nyitott a leghamarabb), mivel már inkább csak érdekességképpen követjük a nagykutyákat, semmint rajongóként. Ehhez képest egy szerethető, laza hangulatú hely és kúl személyzet várt minket, na meg egy rakás fasza sört (nem csak a headlinerek, de prototípusok, meg vendégcsapok és üvegek). Ha két sört kell kiemelni, amit toltunk, akkor a BrewDog Blitz Raspberry (málnás berliner weisse alacsony alkohollal nem csak másnaposoknak) és a Lervig 3 Bean Stoutja (tonkabab, kávébab, kakaóbab FTW) mindent vitt! Az adagok 3dl-esek, az árak az átlag német szint alatt vannak, a hely pedig hamar megtelik, szóval nem csak a turisták tartják fenn, hanem erős helyi bázisa van.

A Protokoll egy hangulatos pub nem messze a Szimplától; autentikus, trú, nem megjátszós. Helyi kisüzemiekkel (The Mash Pit, Berliner Berg), európai bestsellerekkel (Warpigs, Magic Rock) és amerikai importokkal (Great Divide, 3 Floyds) egyaránt lehet találkozni, míg a vendégsereg vegyes, de jól áll neki. Kevés időt tudtunk itt tölteni, pedig maradtunk volna még…

beer’n’chips

A Stone Brewing Berlin grandiózus. És még bővítik. Főzde, pub, ajándékbolt, bottleshop, étterem, kert. Jócskán kiesik a belvárosból és egy ipari parkba is be kell sétálni érte, de így is egy rakás ember töltötte szombat este, szóval a koncepció nyilván működőképest. Jártunk már San Diego mellett is náluk és az attitűdöt sikerült áthozni a tengerentúlra is… A főzdetúra a végén egy kis irányított kóstolással és repipohárral együtt €5 (a Facebook oldalunkon kettőt is kisorsolunk a cikk közzététele utáni napokban), ami kifejezetten baráti még úgy is, hogy sok újat nem tudtunk meg (csak a méretektől ámuldoztunk, pedig jártunk Európa és Amerika számos főzdéjében) és a kóstoltatott 3 sörből az egyik a sima Stone Ipa, a másik meg az Arrogant Bastard volt (a harmadik stílusosan egy berliner weisse). A sörlapon vegyesen vannak berlini és amerikai főzetek, meg persze pár gondosan válogatott vendégsör, az étlap rövid, az ételek viszont gyorsan készen vannak, izgalmasak és ízlésesen vannak elkészítve. Hiba lett volna kihagyni.

Ha már kihagyások… Sajnos kimaradt a Hopfenreich és a BRLO BRWHOUSE is (a BRLO-t a Mad Scientistes kollabról ismerhetjük itthon, de ezen túl is jócskán van mit felmutatniuk… Míg a reptéren a Stone Brewing dobozosan van jelen, addig az ő stabilan jó, megbízható söreiket csapról is lehet inni ugyanott! Budapesten mikor lesz ilyen?), pedig mindkettőről jókat hallottunk több forrásból is, így ha van rá módotok, ti ne essetek ugyanebbe a hibába.

csak a nagy Keith Shore illusztrációk mentik valamelyest a hangulatot

Megvolt viszont a Mikkeller Berlin… A szingapúri és a san diegoi egységet nagyon éltük, a san franciscoiból viszont 2 perc alatt menekültünk…

„Nagyon vártuk a Mikkeller San Francisco, illetve a 21st Amendment Brewery saját helyeinek a meglátogatását, de csak feszengtünk – nem is az árak miatt (ha ki tudtunk menni 3+ hétre egy monstre road tripre, nyilván nem fogjuk húzni a szánkat pár extra dollár miatt), hanem mert igazi elitista, kisujjeltartós hangulat uralkodott, illetve a többi vendéget is jobban érdekelte az étterem, mint az, hogy milyen sörök voltak…” – írtuk korábban)

Csak azért másoltam be mindezt, mert ugyanez a hangulat fogadott Berlinben is, igaz, itt étterem nem volt. Persze menő dolog egy rakás Mikkellert (plusz olyan vendégeket, mint a Founders, az Omnipollo, vagy az Alesmith) egy helyen tudni és nyilván a zsúfoltság is a hely sikerességét erősíti (egyúttal a fenntartásaink jogosságát kérdőjelezik meg), de ritkán találnak egymásra az ilyen magas árak (€5-6-7 / 2dl) az ilyen unott és flegma kiszolgálással. A valóságot mindnyájan máshogy érzékeljük, persze, de a hely ontotta magából a negatív hangulatot.

BONUS GAME

Nem kifejezetten sörös hely, de a Ramones múzeum mindig jó ötlet Berlinben. €6-ért jár egy kitűző örök tagságot biztosítva az idelátogatóknak, illetve egy sör, ami pedig remek elfoglaltság a túra előtt. Koncertek alkalmával csak a zenekari belépőt kell kifizetni és a „tárlat” szabadon látogatható amúgy.

drunks not dead

Becsekk #6 // Labor Berlin

A pesti megnyitóra anno nem jutottunk be, mert akkora sor állt a Szimpla előtt, hogy a Hops Beer Barban kellett végül menedéket keresnünk. Február másodika viszont a csapat felét Berlinben találta (ugye követtek minket az összes létező social media felületen, így ez nyilván nem hír), szóval ott volt a helyünk a Mad Scientist előretolt bástyájának megnyitóján. Jó volt ezen a pénteken (is) berlini magyarnak lenni, dagadtak a keblek, csak a ‘Nélküled’-et nem énekeltük el, mert persze süllyedtünk már mélyre, de nem ennyire.

bástya

A Kocsmaturista persze már olyan szépen írt a Laborról és a megnyitóról, hogy majdnem nem született meg ez a poszt, de több szem többet lát alapon végül is meggyőztük magunkat saját fontosságunkról.

Ez a Labor is a Szimplában van (nyilván nem a pestiben, hanem a berliniben), illetve ezt a Labort is az ex-Krak’n Townból, illetve a legutóbbi Kraft feszt szervezésből már ismerhető Szepe rántotta össze. A főzde teljes csapata ki lett utaztatva a megnyitóra, sőt a beülős kis terem falait a Mad Scientist címkékről már jól ismert Baranyai András festette személyesen is még a megnyitó első perceiben is. Mindenki Bart Danija is ott volt, akinek azért szintén nem ez volt az első ilyen kiruccanása (minden út Berlinbe vezet), szóval tényleg olyan volt, mint egy nagy osztálytalálkozó. (Csak itt a sör is jó volt.)

kézműves

Kívül minden fehér, lecsupaszított, steril, jön a labor feeling, de az apróbb kreatív megoldásoknak hála nem nehezedik teljes súlyával rád. A sör brandingelt lombikban jön, a lepergő printet pedig nyilván feledteti a belbecs.

Az AF Brew-s Magyar Uborkasaláta kollab pazar, de amúgy is valami furcsa okból kifolyólag a gyengéim az uborkás sörök és a berliner weisse szó hallatán is inkább pozitív élményekre asszociálok, így ez megvett. A BRLO-s The Hoppiest Barack kollab is menő, igaz, ezért már nem tudok annyira lelkesedni, mindenesetre beszédes tény, hogy többet is letoltam ebből, mivel az este egyik stabil és kikezdhetetlen pontja. Az árak combosak, de ha volt pénz repjegyre, meg szállásra, akkor nyilván maradjak csendben (a Mikkeller bar Berlin azért drágább, míg a Brewdog Berlin Mitte olcsóbb, igaz, itt 4dl-es adagok vannak szemben az említett helyek 3dl-es méreteivel).

lombik

Ki menjen ide?

Aki egy kis hazaira vágyik 900km-re Budapesttől. Aki felvágna a magyar sörökkel a német cimbik előtt. Aki éli az egyedi, de nem nehezedő design-kocsmákat.

Ki ne?

Ha magyarként csak egy szűk hétvégén van Berlinben, akkor kihagyhatjuk.

Mit lehet itt csinálni?

Mad Scientist söröket inni német árakon, illetve Főzdeparkos cimbiket és helyi főzdéket elcsípni vendégcsapon.

Akkor ez jó hely?

Menő, hogy van egy ilyen hely (a kinti színtéren is szinte mindenki ismeri már a Mad Scientist nevet), de magán a tényen túl is jó.

Random #113 // BPBW early bird jegyek és majdnem teljes főzdelista

2018 nemhogy köszönés, de lábtörlés nélkül érkezett meg az életünkbe, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy már több, mint 6 hete nem írtunk a Beer Week in Budapest 2018-ról. Hiánypótlás következik, de igyekszünk nem olyanokat írni, hogy „amikor elkezdtük szervezni a fesztivált, akkor 2018 még valami távoli dátumnak tűnt, most meg már javában tapossuk”… Rebák Tibi barátunk sokkal jobb a személyesebb hangvételben, így, ha még nem volt meg, akkor inkább az ő sorait javasolnánk a Kohatun.

Kritikát külföldről még nem igazán kaptunk (Olaszországból többen a Del Ducato „kraftságát” tették szóvá, mondván, hogy nem csak eladták magukat, de a helyi törvények szerint már nem is számítanak kézművesnek), ami pedig az itthoni szcéna körében eddig vesszőparipa, hogy pohártöréskor lesz díj felszámolva („If you loose or break your tasting glass you can buy another at our official merch desk for 2.000 HUF”), de őket megnyugtatjuk ezúton is, hogy ez bizony így van a külföldi fesztiválok többségén (szép poharaink lesznek, ne akarjátok eltörni). Másfelől voltak akik félelmüknek adtak hangot, hogy elfogynak bizonyos sörök idő előtt: egyfelől ez is adja az egyik exkluzivitását a fesztiválnak (és tényleg utáljuk magunkat ismételni, de a példakép külföldi rendezvényeken is ugyanígy van), másfelől arra van kitalálva az imperial jegy, harmadrészt ha valami olyan ritkaság kerül csapra, ami indokolttá teszi azt, jó eséllyel fél decire visszük le ezekből az egyszerre kiadandó kóstolókat, negyedrészt felmerült az is, hogy a magyar főzdék sörei ne fogyhassanak el.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

A jegyértékesítés december 15-én kezdődött, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a vásárlások fele itthonról, a fele külföldről jön. Kiderült, hogy nem mindenki számára egyértelmű, miért vannak különböző jegytípusok, pedig a https://bpbw.hu/tickets/ linken igyekeztünk érthetőek lenni azzal kapcsolatban, hogy milyen előnyöket tud mondjuk az imperial a double-höz képest. Amik viszont még nem lettek leírva, de fontosak lehetnek, azok a következőek:

  • Imperial jegyből szigorúan 200 darab a limit.
  • A kedvezményes early bird jegyes időszak február 15-ig él.
  • A férőhelyek természetesen limitáltak, ahogy többször is jeleztük, 1000 főre kalkuláljuk mindkét napot és ezzel a hasonló fesztiválokhoz viszonyítva még kicsinek is számítunk.
  • Az elfogyó hordós konstrukciót azért választottuk, mert nem azt szerettük volna, ha kevés főzde hoz baromi sok sört, hanem másik dimenzióban próbáltunk terjeszkedni, annyi sörfőzdét akartunk elhozni, amennyit csak el bírunk, hogy színesítsük a kínálatot és ahhoz, hogy minden főzdére rá tudjuk irányítani a fókuszt, a KEG-eknek el kell fogynia! Lássuk be, hogy arra nem lenne logikus felkészülni, hogy minden vendég az egy session alatt elérhető mind a 80 sört meg fogja kóstolni. Ezért van egy második nap is, igaz, ott teljesen más sörlistával. Mindenki előre, időben fel tud készülni majd, hogy melyik sört kóstolná az egyik, melyiket a másik session-ön, ezt megígérjük; egy session-ön alaphangon 2400L sör fog folyni a csapokból, aminek bármikor utána lehet menni kapacitásban, ha kevésnek bizonyulna.

Jelenleg 27 nemzetközi főzde van bejelentve (megőrülsz, de az utolsó 3 név például a BrewDog, az Amager Bryghus és a Põhjala volt) és hamarosan jön a 28. is, ami már a 6. főzdénk lesz az Egyesült Királyságból (ennél többet most nem akarunk mondani). Egy-két további nagyobb név még beeshet (izgalmas nevek vannak még előrehaladott állapotban), de 30 fölé nem akarunk menni sokkal, ez biztos.

Most, hogy mindezt kiírtuk magunkból, elkezdhetünk végre szélesebb közönség irányába is kommunikálni; eddig csak sörös oldalakon olvashattok a BPBW Beer Week in Budapest 2018-ről (svédül tudtok?), de a következő napokban megkíséreljük bevenni a mainstream sajtót is.

Becsekk #5 // Augustiner Bräu Salzburg

Ha Salzburgan találja magát az ember és csak egy sörös helyre van idő, akkor nehogy a Stiegl Brauwelt főzde – látogatóközpont – étterem felé vegye az irányt (bár egynek megjárja, de nem kihagyhatatlan élmény). Ha már itt tartunk, több mint 3 éve komolyabban is ránéztünk az akkori szortimentre

Nincs tökölés, pörög a sor; ha nem tudod felvenni a sebességet, kimaradsz két körből és dobhatsz két kockával, hogy újra játékba kerülj…

Az Augustiner Bräuba – szerényen csak Ausztria legnagyobb sörtavernájaként aposztrofálja magát – a kint lakó barátainkkal néztünk el. Ők sem voltak még ott, így nagyon meglepett minket, hogy nyitás előtt 5 perccel még csak mi álltunk azt ajtóban, aztán a másodpercre pontos ajtónyitásra hirtelen ott termett vagy 20 ember és korra való tekintet nélkül szinte elkezdtek rohanni lefele a nehéz faajtó után elénk terülő széles lépcsősoron. A falakat freskók borítják, de nincs idő a részletekkel vesződni. Rajtunk kívül mindenki nagyon célirányosan indult el a körfolyosón a hátsó részek irányába és mivel mi sem akartunk lemaradni, csak a szemünk sarkából stíröltük a különböző kis pultokat, ahol hihetetlen mennyiségben és már kinézetre is fantasztikus minőségben kínálnak mindenféle sült, pácolt és szárított húsokat, savanyúságokat, krémeket, pasztákat, szószokat, sajtokat és pékárut.

Jó helyen járunk: a kis korsók fél literesek, a nagyok literesek.

A hátsó résznél aztán kerámiakorsók sorakoznak a polcon, amiket sorbaállás közben magunk is el tudunk még egyszer öblíteni az erre szolgáló kútnál. Két sor, két pénztár, kétféle sör. Egy nagy, illetve egy kis korsó Augustiner Märzent, illetve egy ugyanilyen kör Augustiner Bockot kapunk €20-ért, pontosabban először csak a jegyet, amivel tovább tudunk menni a fahordókból iszonyat sebességgel csapolt sörökhöz. Kiírva semmi nincs, de aki járt már valódi sörös helyen, az hamar felveszi a tempót, nem kérdez, nem tököl, nem értetlenkedik.

Jó, következő.

Ahogy megvan a sör, egyből megnyugszunk és végre a belső termek felé navigáljuk magunkat. Hatalmas faasztalok sorakoznak, a legtöbb a nyitás után szinte azonnal meg is van telve. Ami ezen a ponton feltűnik, hogy nagyon vegyes a társaság: 19-től 70-ig minden korosztály itt van, sokan tradicionális lederhosenben (hogy ne ragadjanak oda a sörtől gyakran ragadó padokhoz), illetve népviseletben. Nem fáj senkinek, sőt, büszkén viselik. Kevés a turista, inkább helyiekből áll a közönség: kispénzű nyugdíjasok, egyetemisták, családok, teljes céges részlegek vegyesen, kutyákkal, kisgyerekkel felszerelkezve. Az asztalok felett céges táblák (multik és kicsik egyaránt), hogy kinek, mikor van foglalt asztala.

Minden hónap második szombatján 14:30-tól Fenékig szerkesztőségi találkozó (lehetne itt fixen) – élnénk egy ilyen táblát!

Az első kör sörök után végre tudunk menni az ételek irányába is. Mintha egy zárt piaccsarnokban lennénk; a termek körül futó folyosókon kis pultok, mindegyiket más csapat üzemelteti más-más koncepióval, hogy biztosan senki ne maradjon éhesen. Fantasztikus a választék, nem csak fingerfood és sörkorcsolya, de komplett étkezés is letudható itt. Szerencse, hogy sörből csak két opció volt, mert az ételek kiválasztása (akkor is, ha 4-en vagyunk és mindent meg akarunk kóstolni) bizony nem két perces mutatvány. (Ahogy lentebb is látszik, azért megugrottuk ezt a lépcsőt is.)

Szeretjük azt gondolni, hogy a hazai konyha mennyire komolyan veszi a húsokat, a zsírokat és a szaftokat. Nos, ahogy képünk is mutatja, a sógoroknak sem kell a szomszédba menniük mindezért…

Az Augustiner sörház 1621 óta van ott, ahol és ahogy láttuk, marad is még egy darabig. A sörök nyilván frissek, nyilván hibátlanok és hirtelen nem hiányoznak sem a dupla ipák, sem a savanyított ale-ek. A märzen egyértelműbb, kommerszebb, persze csúszik, de ami meglepő, hogy a bock sem nehezedik, hiába 6,5%-os. Nem elég egy korsó egyikből sem. Ha csak egy mondatunk lehetne erről a helyről, akkor az így szólna: gyönyörű, klasszikus sörök felemelő környezetben – igazi élmény olyannak is, aki amúgy nem feltétlenül nagy sörös. Az ételek kérik a sört. A sörök kérik az ételt. Így megy ez órákig…

Ki menjen ide?

Mindenki. Nem vicc.

Ki ne?

Sznobkodáshoz, új sörtípusok felfedezéséhez, első randihoz, fogyókúrás-alkoholmentes időszakhoz nem ajánlott.

Mit lehet itt csinálni?

Hatalmasat enni, még nagyobbat inni. Vagy fordítva.

Akkor ez jó hely?

Éltük.

Random #112 // BPBW 2018 – az első két hét

Alig két hete nyilvános a BPBW fesztivál, illetve szűk fél év van a kezdetéig, de a dolgok alakulásának intenzitása már indokolttá tett egy újabb bejegyzést.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

Többen szóvá tették hazai oldalról a magyar nyelvű kommunikáció hiányát a főoldalon, illetve a közösségi profilokon. Mint társszervező és média-partner, nálunk természetesen magyarul lehet olvasni a fesztiválról és ide folyamatosan érkeznek majd terv szerint a háttéranyagok, amik a hivatalos kommunikáción túl is betekintést engednek a kulisszák mögé. Többen farkast kiáltottak, pedig nagyon egyszerű oka van a dolognak: egy ilyen volumenű és komolyságú rendezvényt a hazai piac egyelőre önállóan nem tud eltartani. Szükségünk van a külföldi arcokra. Nem kifejezetten az angoloknak, nem a lengyeleknek, vagy épp a magyaroknak csináljuk. Azoknak csináljuk, akikkel egy nyelvet beszélünk, akikkel együtt éljük a kézművest, forgatjuk a szemünket egy újabb Mikkeller San Diego NEIPA kiadáson, vagy épp nyálcsorgatunk egy újabb Omnipollo Soft Serve kép láttán. Mindenkinek van hobbija, a miénk ez.

Azért van Budapesten, mert imádjuk a várost és be akarjuk vonni a külföldi releváns fesztiválok sorába. Hogy elhozzuk itthonra ezeknek az eseményeknek a semmihez sem fogható hangulatát, illetve ezzel párhuzamosan az idelátogatók kapjanak egy kis ízelítőt a hazai kraft legjavából. Ezzel persze nem zárunk ki senkit; a hazai potenciális látogatók a magyar főzdéken keresztül úgyis értesülnek a fesztiválról és azok, akik már-már vallásosan követik a kurrens főzdéket, már biztosan magukra szedtek annyi angolt, amennyivel nem jelenthet gondot a kommunikáció hivatalos nyelve.

Ha már Budapest… Az eredetileg tervezett Budapest Beer Week nevet – pontosabban a Budapest név hivatalos használatát – nem kapta meg a szervezőcsapat a fővárostól. Jellemző az ügy bonyolultságára, hogy egyből egy rakás visszajelzés érkezett a hazai sörpiac legkülönbözőbb szereplőitől, hogy hogyan lehetne-lehetett volna okosban-okosabban megoldani a dolgot, illetve megtudtuk másoktól azt is, hogy mekkora „amatőr” dolog már hivatalosan kérni ilyesmit és egészen máshogy kellett volna bizony nekiugrani. (Mi profin szeretnénk ezt az egészet csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, csúsztatások nélkül és készek vagyunk megfizetni ennek az árát is.) Ez egy többrétegű és bizonyos értelemben jelenleg is folyamatban lévő ügy, így többet jelenleg erről nem lenne szerencsés írni, de ezt még itt hagyom: „…a Főváros Önkormányzat és a főváros lakosságának érdekét sértené, ha a kérelemben foglaltakat engedélyezve a sörfesztivál a Budapest Beer Week nevet viselné.” Nem esünk kétségbe, a szemfülesebbek már kiszúrhatták, hogy a fesztivál neve így BPBW 2018 | Beer Week in Budapestre módosult, a #bpbw hashtaget és kifejezést pedig ezerrel fogjuk tolni a következő időszakban!

Eddig 10 nevet jelentettünk be hivatalosan, de már csövön van a következő adag, addig is hadd írjunk –  Rebák Tibi barátunk segítségével – egy-egy rövid gondolatot mindegyik mellé:

  • Brewski (Helsingborg, Sweden) – Az európai sörfőzők egyik kedvenc és legelismertebb márkája, akik az egyébként is erős svéd újhullámos sörfőzést az utóbbi években egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolták.
  • Cerveses La Pirata (Súria, Catalonia) – A katalán sörforradalom zászlóshajója, a MONYO Brewing Co. országos haverja, egy meg nem nevezett külföldi ismerősünk szerint teljesen elmebetegek.
  • Edge Brewing (Barcelona, Catalonia) – Két amerikai, ha Barcelonába jön sört főzni: persze hogy megcsinálják a legismertebb katalán főzdét.
  • Jester King Brewery (Austin, TX, USA) – Amerikai csavar a belga spontán erjesztés világán, a tengerentúlról szokatlan alázattal. Szétsav egyenesen Texasból, még most sem hisszük el teljesen, hogy itt lesznek, bőgni fogunk a reptéren!
  • Malmö Brewing Co. (Malmö, Sweden) – Malmö egyik legnépszerűbb brewpubja, ami a felszín alatt igazi őrületet takar: duriánnal erjesztett Sour Ale vagy Gatorade Berliner Weisse, nekik nem gond.
  • Mikrofonbryggeriet (Göteborg, Sweden) – Mit teszel, ha a Millencolin énekeseként épp sok szabadidőd van otthon? Természetesen garázsfőzdét nyitsz és a szakma egyből keblére ölel. A svéd sörfőzés egyik új sötét lova.
  • Poppels Bryggeri (Jonsered, Sweden) – Az egyik legnagyobb svéd főzde, évek óta tartó stabil minőséggel, bio minősítéssel és rengeteg folyamatban lévő kollabbal.
  • Signature Brew (London, UK) – A kiugrott zeneipari dolgozók sörfőzdéje lassan már hazajár Budapestre, naná, hogy meghívtuk őket.
  • To Øl (Copenhagen, Denmark) – Az egyik kedvenc sörfőzdénk a Fenékigen, komolyan be kell itt őket mutatni?
  • Wild Beer Co. (Shepton Mallet, UK) – „Az erjesztés sötét oldala” írtuk róluk a hivatalos anyagban és ennél jobbat talán lehet, de nem érdemes írni; az egyik legjobban várt név.

szervezésekben | photo David Bodnar Photography

Egyelőre ezt most így hagyjuk ülepedni, de nyilván hamarosan még többet is írunk.

FYKI #52 // MONYO Brewing Co. címkék

HORIZONT és a Mad Scientist után újabb kraftos designposzt, ezúttal a MONYO Brewing Co. arculatának megújulása apropójából. Az új – egységesebb, színesebb, játékosabb – arculat mögött a Graphasel Design Stúdió áll.

MONYO Brewing Co. American Beauty

MONYO Brewing Co. Belgian Trip

MONYO Brewing Co. Black Alligator

MONYO Brewing Co. Dead Rabbit

MONYO Brewing Co. Flying Rabbit

MONYO Brewing Co. Funky Fritz

MONYO Brewing Co. Invisible Bikini

MONYO Brewing Co. Schatzi

MONYO Brewing Co. Sour Rise

MONYO Brewing Co. Summer Syndrome

Blöff sorozatnak is kijutott a ráncfelvarrásból, egyúttal kiderült, hogy a csapathoz idén Avi Cousin csatlakozott…

MONYO Brewing Co. Boris The Blade, Avi Cousin és Franky Four Fingers

A sajtóanyagból átvett fotókat Rajnai Gábor készítette.