All posts by theblackheartking

Random #114 // Berlini sörtúra

A berlini Laborról már írtunk, de csak emiatt ne ruccanjatok ki sörözni a német fővárosba. Ajánlunk viszont további helyeket, amikkel együtt viszont érdemes is lehet útnak indulni… Mi is már másodszorra voltunk.

pizza or die

A BrewDog Berlin Mittebe amolyan kötelező körként néztünk el (és mert ez nyitott a leghamarabb), mivel már inkább csak érdekességképpen követjük a nagykutyákat, semmint rajongóként. Ehhez képest egy szerethető, laza hangulatú hely és kúl személyzet várt minket, na meg egy rakás fasza sört (nem csak a headlinerek, de prototípusok, meg vendégcsapok és üvegek). Ha két sört kell kiemelni, amit toltunk, akkor a BrewDog Blitz Raspberry (málnás berliner weisse alacsony alkohollal nem csak másnaposoknak) és a Lervig 3 Bean Stoutja (tonkabab, kávébab, kakaóbab FTW) mindent vitt! Az adagok 3dl-esek, az árak az átlag német szint alatt vannak, a hely pedig hamar megtelik, szóval nem csak a turisták tartják fenn, hanem erős helyi bázisa van.

A Protokoll egy hangulatos pub nem messze a Szimplától; autentikus, trú, nem megjátszós. Helyi kisüzemiekkel (The Mash Pit, Berliner Berg), európai bestsellerekkel (Warpigs, Magic Rock) és amerikai importokkal (Great Divide, 3 Floyds) egyaránt lehet találkozni, míg a vendégsereg vegyes, de jól áll neki. Kevés időt tudtunk itt tölteni, pedig maradtunk volna még…

beer’n’chips

A Stone Brewing Berlin grandiózus. És még bővítik. Főzde, pub, ajándékbolt, bottleshop, étterem, kert. Jócskán kiesik a belvárosból és egy ipari parkba is be kell sétálni érte, de így is egy rakás ember töltötte szombat este, szóval a koncepció nyilván működőképest. Jártunk már San Diego mellett is náluk és az attitűdöt sikerült áthozni a tengerentúlra is… A főzdetúra a végén egy kis irányított kóstolással és repipohárral együtt €5 (a Facebook oldalunkon kettőt is kisorsolunk a cikk közzététele utáni napokban), ami kifejezetten baráti még úgy is, hogy sok újat nem tudtunk meg (csak a méretektől ámuldoztunk, pedig jártunk Európa és Amerika számos főzdéjében) és a kóstoltatott 3 sörből az egyik a sima Stone Ipa, a másik meg az Arrogant Bastard volt (a harmadik stílusosan egy berliner weisse). A sörlapon vegyesen vannak berlini és amerikai főzetek, meg persze pár gondosan válogatott vendégsör, az étlap rövid, az ételek viszont gyorsan készen vannak, izgalmasak és ízlésesen vannak elkészítve. Hiba lett volna kihagyni.

Ha már kihagyások… Sajnos kimaradt a Hopfenreich és a BRLO BRWHOUSE is (a BRLO-t a Mad Scientistes kollabról ismerhetjük itthon, de ezen túl is jócskán van mit felmutatniuk… Míg a reptéren a Stone Brewing dobozosan van jelen, addig az ő stabilan jó, megbízható söreiket csapról is lehet inni ugyanott! Budapesten mikor lesz ilyen?), pedig mindkettőről jókat hallottunk több forrásból is, így ha van rá módotok, ti ne essetek ugyanebbe a hibába.

csak a nagy Keith Shore illusztrációk mentik valamelyest a hangulatot

Megvolt viszont a Mikkeller Berlin… A szingapúri és a san diegoi egységet nagyon éltük, a san franciscoiból viszont 2 perc alatt menekültünk…

“Nagyon vártuk a Mikkeller San Francisco, illetve a 21st Amendment Brewery saját helyeinek a meglátogatását, de csak feszengtünk – nem is az árak miatt (ha ki tudtunk menni 3+ hétre egy monstre road tripre, nyilván nem fogjuk húzni a szánkat pár extra dollár miatt), hanem mert igazi elitista, kisujjeltartós hangulat uralkodott, illetve a többi vendéget is jobban érdekelte az étterem, mint az, hogy milyen sörök voltak…” – írtuk korábban)

Csak azért másoltam be mindezt, mert ugyanez a hangulat fogadott Berlinben is, igaz, itt étterem nem volt. Persze menő dolog egy rakás Mikkellert (plusz olyan vendégeket, mint a Founders, az Omnipollo, vagy az Alesmith) egy helyen tudni és nyilván a zsúfoltság is a hely sikerességét erősíti (egyúttal a fenntartásaink jogosságát kérdőjelezik meg), de ritkán találnak egymásra az ilyen magas árak (€5-6-7 / 2dl) az ilyen unott és flegma kiszolgálással. A valóságot mindnyájan máshogy érzékeljük, persze, de a hely ontotta magából a negatív hangulatot.

BONUS GAME

Nem kifejezetten sörös hely, de a Ramones múzeum mindig jó ötlet Berlinben. €6-ért jár egy kitűző örök tagságot biztosítva az idelátogatóknak, illetve egy sör, ami pedig remek elfoglaltság a túra előtt. Koncertek alkalmával csak a zenekari belépőt kell kifizetni és a “tárlat” szabadon látogatható amúgy.

drunks not dead

Becsekk #6 // Labor Berlin

A pesti megnyitóra anno nem jutottunk be, mert akkora sor állt a Szimpla előtt, hogy a Hops Beer Barban kellett végül menedéket keresnünk. Február másodika viszont a csapat felét Berlinben találta (ugye követtek minket az összes létező social media felületen, így ez nyilván nem hír), szóval ott volt a helyünk a Mad Scientist előretolt bástyájának megnyitóján. Jó volt ezen a pénteken (is) berlini magyarnak lenni, dagadtak a keblek, csak a ‘Nélküled’-et nem énekeltük el, mert persze süllyedtünk már mélyre, de nem ennyire.

bástya

A Kocsmaturista persze már olyan szépen írt a Laborról és a megnyitóról, hogy majdnem nem született meg ez a poszt, de több szem többet lát alapon végül is meggyőztük magunkat saját fontosságunkról.

Ez a Labor is a Szimplában van (nyilván nem a pestiben, hanem a berliniben), illetve ezt a Labort is az ex-Krak’n Townból, illetve a legutóbbi Kraft feszt szervezésből már ismerhető Szepe rántotta össze. A főzde teljes csapata ki lett utaztatva a megnyitóra, sőt a beülős kis terem falait a Mad Scientist címkékről már jól ismert Baranyai András festette személyesen is még a megnyitó első perceiben is. Mindenki Bart Danija is ott volt, akinek azért szintén nem ez volt az első ilyen kiruccanása (minden út Berlinbe vezet), szóval tényleg olyan volt, mint egy nagy osztálytalálkozó. (Csak itt a sör is jó volt.)

kézműves

Kívül minden fehér, lecsupaszított, steril, jön a labor feeling, de az apróbb kreatív megoldásoknak hála nem nehezedik teljes súlyával rád. A sör brandingelt lombikban jön, a lepergő printet pedig nyilván feledteti a belbecs.

Az AF Brew-s Magyar Uborkasaláta kollab pazar, de amúgy is valami furcsa okból kifolyólag a gyengéim az uborkás sörök és a berliner weisse szó hallatán is inkább pozitív élményekre asszociálok, így ez megvett. A BRLO-s The Hoppiest Barack kollab is menő, igaz, ezért már nem tudok annyira lelkesedni, mindenesetre beszédes tény, hogy többet is letoltam ebből, mivel az este egyik stabil és kikezdhetetlen pontja. Az árak combosak, de ha volt pénz repjegyre, meg szállásra, akkor nyilván maradjak csendben (a Mikkeller bar Berlin azért drágább, míg a Brewdog Berlin Mitte olcsóbb, igaz, itt 4dl-es adagok vannak szemben az említett helyek 3dl-es méreteivel).

lombik

Ki menjen ide?

Aki egy kis hazaira vágyik 900km-re Budapesttől. Aki felvágna a magyar sörökkel a német cimbik előtt. Aki éli az egyedi, de nem nehezedő design-kocsmákat.

Ki ne?

Ha magyarként csak egy szűk hétvégén van Berlinben, akkor kihagyhatjuk.

Mit lehet itt csinálni?

Mad Scientist söröket inni német árakon, illetve Főzdeparkos cimbiket és helyi főzdéket elcsípni vendégcsapon.

Akkor ez jó hely?

Menő, hogy van egy ilyen hely (a kinti színtéren is szinte mindenki ismeri már a Mad Scientist nevet), de magán a tényen túl is jó.

Random #113 // BPBW early bird jegyek és majdnem teljes főzdelista

2018 nemhogy köszönés, de lábtörlés nélkül érkezett meg az életünkbe, mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy már több, mint 6 hete nem írtunk a Beer Week in Budapest 2018-ról. Hiánypótlás következik, de igyekszünk nem olyanokat írni, hogy “amikor elkezdtük szervezni a fesztivált, akkor 2018 még valami távoli dátumnak tűnt, most meg már javában tapossuk”… Rebák Tibi barátunk sokkal jobb a személyesebb hangvételben, így, ha még nem volt meg, akkor inkább az ő sorait javasolnánk a Kohatun.

Kritikát külföldről még nem igazán kaptunk (Olaszországból többen a Del Ducato “kraftságát” tették szóvá, mondván, hogy nem csak eladták magukat, de a helyi törvények szerint már nem is számítanak kézművesnek), ami pedig az itthoni szcéna körében eddig vesszőparipa, hogy pohártöréskor lesz díj felszámolva (“If you loose or break your tasting glass you can buy another at our official merch desk for 2.000 HUF”), de őket megnyugtatjuk ezúton is, hogy ez bizony így van a külföldi fesztiválok többségén (szép poharaink lesznek, ne akarjátok eltörni). Másfelől voltak akik félelmüknek adtak hangot, hogy elfogynak bizonyos sörök idő előtt: egyfelől ez is adja az egyik exkluzivitását a fesztiválnak (és tényleg utáljuk magunkat ismételni, de a példakép külföldi rendezvényeken is ugyanígy van), másfelől arra van kitalálva az imperial jegy, harmadrészt ha valami olyan ritkaság kerül csapra, ami indokolttá teszi azt, jó eséllyel fél decire visszük le ezekből az egyszerre kiadandó kóstolókat, negyedrészt felmerült az is, hogy a magyar főzdék sörei ne fogyhassanak el.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

A jegyértékesítés december 15-én kezdődött, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a vásárlások fele itthonról, a fele külföldről jön. Kiderült, hogy nem mindenki számára egyértelmű, miért vannak különböző jegytípusok, pedig a https://bpbw.hu/tickets/ linken igyekeztünk érthetőek lenni azzal kapcsolatban, hogy milyen előnyöket tud mondjuk az imperial a double-höz képest. Amik viszont még nem lettek leírva, de fontosak lehetnek, azok a következőek:

  • Imperial jegyből szigorúan 200 darab a limit.
  • A kedvezményes early bird jegyes időszak február 15-ig él.
  • A férőhelyek természetesen limitáltak, ahogy többször is jeleztük, 1000 főre kalkuláljuk mindkét napot és ezzel a hasonló fesztiválokhoz viszonyítva még kicsinek is számítunk.
  • Az elfogyó hordós konstrukciót azért választottuk, mert nem azt szerettük volna, ha kevés főzde hoz baromi sok sört, hanem másik dimenzióban próbáltunk terjeszkedni, annyi sörfőzdét akartunk elhozni, amennyit csak el bírunk, hogy színesítsük a kínálatot és ahhoz, hogy minden főzdére rá tudjuk irányítani a fókuszt, a KEG-eknek el kell fogynia! Lássuk be, hogy arra nem lenne logikus felkészülni, hogy minden vendég az egy session alatt elérhető mind a 80 sört meg fogja kóstolni. Ezért van egy második nap is, igaz, ott teljesen más sörlistával. Mindenki előre, időben fel tud készülni majd, hogy melyik sört kóstolná az egyik, melyiket a másik session-ön, ezt megígérjük; egy session-ön alaphangon 2400L sör fog folyni a csapokból, aminek bármikor utána lehet menni kapacitásban, ha kevésnek bizonyulna.

Jelenleg 27 nemzetközi főzde van bejelentve (megőrülsz, de az utolsó 3 név például a BrewDog, az Amager Bryghus és a Põhjala volt) és hamarosan jön a 28. is, ami már a 6. főzdénk lesz az Egyesült Királyságból (ennél többet most nem akarunk mondani). Egy-két további nagyobb név még beeshet (izgalmas nevek vannak még előrehaladott állapotban), de 30 fölé nem akarunk menni sokkal, ez biztos.

Most, hogy mindezt kiírtuk magunkból, elkezdhetünk végre szélesebb közönség irányába is kommunikálni; eddig csak sörös oldalakon olvashattok a BPBW Beer Week in Budapest 2018-ről (svédül tudtok?), de a következő napokban megkíséreljük bevenni a mainstream sajtót is.

Becsekk #5 // Augustiner Bräu Salzburg

Ha Salzburgan találja magát az ember és csak egy sörös helyre van idő, akkor nehogy a Stiegl Brauwelt főzde – látogatóközpont – étterem felé vegye az irányt (bár egynek megjárja, de nem kihagyhatatlan élmény). Ha már itt tartunk, több mint 3 éve komolyabban is ránéztünk az akkori szortimentre

Nincs tökölés, pörög a sor; ha nem tudod felvenni a sebességet, kimaradsz két körből és dobhatsz két kockával, hogy újra játékba kerülj…

Az Augustiner Bräuba – szerényen csak Ausztria legnagyobb sörtavernájaként aposztrofálja magát – a kint lakó barátainkkal néztünk el. Ők sem voltak még ott, így nagyon meglepett minket, hogy nyitás előtt 5 perccel még csak mi álltunk azt ajtóban, aztán a másodpercre pontos ajtónyitásra hirtelen ott termett vagy 20 ember és korra való tekintet nélkül szinte elkezdtek rohanni lefele a nehéz faajtó után elénk terülő széles lépcsősoron. A falakat freskók borítják, de nincs idő a részletekkel vesződni. Rajtunk kívül mindenki nagyon célirányosan indult el a körfolyosón a hátsó részek irányába és mivel mi sem akartunk lemaradni, csak a szemünk sarkából stíröltük a különböző kis pultokat, ahol hihetetlen mennyiségben és már kinézetre is fantasztikus minőségben kínálnak mindenféle sült, pácolt és szárított húsokat, savanyúságokat, krémeket, pasztákat, szószokat, sajtokat és pékárut.

Jó helyen járunk: a kis korsók fél literesek, a nagyok literesek.

A hátsó résznél aztán kerámiakorsók sorakoznak a polcon, amiket sorbaállás közben magunk is el tudunk még egyszer öblíteni az erre szolgáló kútnál. Két sor, két pénztár, kétféle sör. Egy nagy, illetve egy kis korsó Augustiner Märzent, illetve egy ugyanilyen kör Augustiner Bockot kapunk €20-ért, pontosabban először csak a jegyet, amivel tovább tudunk menni a fahordókból iszonyat sebességgel csapolt sörökhöz. Kiírva semmi nincs, de aki járt már valódi sörös helyen, az hamar felveszi a tempót, nem kérdez, nem tököl, nem értetlenkedik.

Jó, következő.

Ahogy megvan a sör, egyből megnyugszunk és végre a belső termek felé navigáljuk magunkat. Hatalmas faasztalok sorakoznak, a legtöbb a nyitás után szinte azonnal meg is van telve. Ami ezen a ponton feltűnik, hogy nagyon vegyes a társaság: 19-től 70-ig minden korosztály itt van, sokan tradicionális lederhosenben (hogy ne ragadjanak oda a sörtől gyakran ragadó padokhoz), illetve népviseletben. Nem fáj senkinek, sőt, büszkén viselik. Kevés a turista, inkább helyiekből áll a közönség: kispénzű nyugdíjasok, egyetemisták, családok, teljes céges részlegek vegyesen, kutyákkal, kisgyerekkel felszerelkezve. Az asztalok felett céges táblák (multik és kicsik egyaránt), hogy kinek, mikor van foglalt asztala.

Minden hónap második szombatján 14:30-tól Fenékig szerkesztőségi találkozó (lehetne itt fixen) – élnénk egy ilyen táblát!

Az első kör sörök után végre tudunk menni az ételek irányába is. Mintha egy zárt piaccsarnokban lennénk; a termek körül futó folyosókon kis pultok, mindegyiket más csapat üzemelteti más-más koncepióval, hogy biztosan senki ne maradjon éhesen. Fantasztikus a választék, nem csak fingerfood és sörkorcsolya, de komplett étkezés is letudható itt. Szerencse, hogy sörből csak két opció volt, mert az ételek kiválasztása (akkor is, ha 4-en vagyunk és mindent meg akarunk kóstolni) bizony nem két perces mutatvány. (Ahogy lentebb is látszik, azért megugrottuk ezt a lépcsőt is.)

Szeretjük azt gondolni, hogy a hazai konyha mennyire komolyan veszi a húsokat, a zsírokat és a szaftokat. Nos, ahogy képünk is mutatja, a sógoroknak sem kell a szomszédba menniük mindezért…

Az Augustiner sörház 1621 óta van ott, ahol és ahogy láttuk, marad is még egy darabig. A sörök nyilván frissek, nyilván hibátlanok és hirtelen nem hiányoznak sem a dupla ipák, sem a savanyított ale-ek. A märzen egyértelműbb, kommerszebb, persze csúszik, de ami meglepő, hogy a bock sem nehezedik, hiába 6,5%-os. Nem elég egy korsó egyikből sem. Ha csak egy mondatunk lehetne erről a helyről, akkor az így szólna: gyönyörű, klasszikus sörök felemelő környezetben – igazi élmény olyannak is, aki amúgy nem feltétlenül nagy sörös. Az ételek kérik a sört. A sörök kérik az ételt. Így megy ez órákig…

Ki menjen ide?

Mindenki. Nem vicc.

Ki ne?

Sznobkodáshoz, új sörtípusok felfedezéséhez, első randihoz, fogyókúrás-alkoholmentes időszakhoz nem ajánlott.

Mit lehet itt csinálni?

Hatalmasat enni, még nagyobbat inni. Vagy fordítva.

Akkor ez jó hely?

Éltük.

Random #112 // BPBW 2018 – az első két hét

Alig két hete nyilvános a BPBW fesztivál, illetve szűk fél év van a kezdetéig, de a dolgok alakulásának intenzitása már indokolttá tett egy újabb bejegyzést.

via BPBW photo David Bodnar Photography artwork S 9 T X E

Többen szóvá tették hazai oldalról a magyar nyelvű kommunikáció hiányát a főoldalon, illetve a közösségi profilokon. Mint társszervező és média-partner, nálunk természetesen magyarul lehet olvasni a fesztiválról és ide folyamatosan érkeznek majd terv szerint a háttéranyagok, amik a hivatalos kommunikáción túl is betekintést engednek a kulisszák mögé. Többen farkast kiáltottak, pedig nagyon egyszerű oka van a dolognak: egy ilyen volumenű és komolyságú rendezvényt a hazai piac egyelőre önállóan nem tud eltartani. Szükségünk van a külföldi arcokra. Nem kifejezetten az angoloknak, nem a lengyeleknek, vagy épp a magyaroknak csináljuk. Azoknak csináljuk, akikkel egy nyelvet beszélünk, akikkel együtt éljük a kézművest, forgatjuk a szemünket egy újabb Mikkeller San Diego NEIPA kiadáson, vagy épp nyálcsorgatunk egy újabb Omnipollo Soft Serve kép láttán. Mindenkinek van hobbija, a miénk ez.

Azért van Budapesten, mert imádjuk a várost és be akarjuk vonni a külföldi releváns fesztiválok sorába. Hogy elhozzuk itthonra ezeknek az eseményeknek a semmihez sem fogható hangulatát, illetve ezzel párhuzamosan az idelátogatók kapjanak egy kis ízelítőt a hazai kraft legjavából. Ezzel persze nem zárunk ki senkit; a hazai potenciális látogatók a magyar főzdéken keresztül úgyis értesülnek a fesztiválról és azok, akik már-már vallásosan követik a kurrens főzdéket, már biztosan magukra szedtek annyi angolt, amennyivel nem jelenthet gondot a kommunikáció hivatalos nyelve.

Ha már Budapest… Az eredetileg tervezett Budapest Beer Week nevet – pontosabban a Budapest név hivatalos használatát – nem kapta meg a szervezőcsapat a fővárostól. Jellemző az ügy bonyolultságára, hogy egyből egy rakás visszajelzés érkezett a hazai sörpiac legkülönbözőbb szereplőitől, hogy hogyan lehetne-lehetett volna okosban-okosabban megoldani a dolgot, illetve megtudtuk másoktól azt is, hogy mekkora “amatőr” dolog már hivatalosan kérni ilyesmit és egészen máshogy kellett volna bizony nekiugrani. (Mi profin szeretnénk ezt az egészet csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, csúsztatások nélkül és készek vagyunk megfizetni ennek az árát is.) Ez egy többrétegű és bizonyos értelemben jelenleg is folyamatban lévő ügy, így többet jelenleg erről nem lenne szerencsés írni, de ezt még itt hagyom:“…a Főváros Önkormányzat és a főváros lakosságának érdekét sértené, ha a kérelemben foglaltakat engedélyezve a sörfesztivál a Budapest Beer Week nevet viselné.” Nem esünk kétségbe, a szemfülesebbek már kiszúrhatták, hogy a fesztivál neve így BPBW 2018 | Beer Week in Budapestre módosult, a #bpbw hashtaget és kifejezést pedig ezerrel fogjuk tolni a következő időszakban!

Eddig 10 nevet jelentettünk be hivatalosan, de már csövön van a következő adag, addig is hadd írjunk –  Rebák Tibi barátunk segítségével – egy-egy rövid gondolatot mindegyik mellé:

  • Brewski (Helsingborg, Sweden) – Az európai sörfőzők egyik kedvenc és legelismertebb márkája, akik az egyébként is erős svéd újhullámos sörfőzést az utóbbi években egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolták.
  • Cerveses La Pirata (Súria, Catalonia) – A katalán sörforradalom zászlóshajója, a MONYO Brewing Co. országos haverja, egy meg nem nevezett külföldi ismerősünk szerint teljesen elmebetegek.
  • Edge Brewing (Barcelona, Catalonia) – Két amerikai, ha Barcelonába jön sört főzni: persze hogy megcsinálják a legismertebb katalán főzdét.
  • Jester King Brewery (Austin, TX, USA) – Amerikai csavar a belga spontán erjesztés világán, a tengerentúlról szokatlan alázattal. Szétsav egyenesen Texasból, még most sem hisszük el teljesen, hogy itt lesznek, bőgni fogunk a reptéren!
  • Malmö Brewing Co. (Malmö, Sweden) – Malmö egyik legnépszerűbb brewpubja, ami a felszín alatt igazi őrületet takar: duriánnal erjesztett Sour Ale vagy Gatorade Berliner Weisse, nekik nem gond.
  • Mikrofonbryggeriet (Göteborg, Sweden) – Mit teszel, ha a Millencolin énekeseként épp sok szabadidőd van otthon? Természetesen garázsfőzdét nyitsz és a szakma egyből keblére ölel. A svéd sörfőzés egyik új sötét lova.
  • Poppels Bryggeri (Jonsered, Sweden) – Az egyik legnagyobb svéd főzde, évek óta tartó stabil minőséggel, bio minősítéssel és rengeteg folyamatban lévő kollabbal.
  • Signature Brew (London, UK) – A kiugrott zeneipari dolgozók sörfőzdéje lassan már hazajár Budapestre, naná, hogy meghívtuk őket.
  • To Øl (Copenhagen, Denmark) – Az egyik kedvenc sörfőzdénk a Fenékigen, komolyan be kell itt őket mutatni?
  • Wild Beer Co. (Shepton Mallet, UK) – “Az erjesztés sötét oldala” írtuk róluk a hivatalos anyagban és ennél jobbat talán lehet, de nem érdemes írni; az egyik legjobban várt név.

szervezésekben | photo David Bodnar Photography

Egyelőre ezt most így hagyjuk ülepedni, de nyilván hamarosan még többet is írunk.

FYKI #52 // MONYO Brewing Co. címkék

HORIZONT és a Mad Scientist után újabb kraftos designposzt, ezúttal a MONYO Brewing Co. arculatának megújulása apropójából. Az új – egységesebb, színesebb, játékosabb – arculat mögött a Graphasel Design Stúdió áll.

MONYO Brewing Co. American Beauty

MONYO Brewing Co. Belgian Trip

MONYO Brewing Co. Black Alligator

MONYO Brewing Co. Dead Rabbit

MONYO Brewing Co. Flying Rabbit

MONYO Brewing Co. Funky Fritz

MONYO Brewing Co. Invisible Bikini

MONYO Brewing Co. Schatzi

MONYO Brewing Co. Sour Rise

MONYO Brewing Co. Summer Syndrome

Blöff sorozatnak is kijutott a ráncfelvarrásból, egyúttal kiderült, hogy a csapathoz idén Avi Cousin csatlakozott…

MONYO Brewing Co. Boris The Blade, Avi Cousin és Franky Four Fingers

A sajtóanyagból átvett fotókat Rajnai Gábor készítette.

FYKI #51 // Budapest Beer Week 2018

Pár hónapja megkeresett minket a TuffBuzz gerilla Pai, hogy Rebák Tibi (a BrewDog és Signature után most épp a svéd Poppelsnél kezd főzni) barátunkkal közösen lenne -e kedvünk összehozni egy sörfesztivált. Amikor igent mondtunk (már privátban, nem FENEKIG.COM-ként, de hát mit számít ez), arra gondoltunk, hogy a nagyokat álmodás közben majd nagyokat sörözünk. Sörözni egyszer sikerült közösen ilyen tekintetben, dolgozni viszont annál többet dolgoztunk rajta, így a mai nappal elindult a Budapest Beer Week 2018 weboldala, illetve az ezt támogató közösségi oldalak is.

A fesztiválról röviden: “gyere a kóstolókra, maradj egy hétre” (ez már el is árulja azt, hogy a rendezvényt először a külföldi látogatók körében próbáljuk meg népszerűsíteni, de persze a hazai kraft arcokra is építünk).

Május 20 és 27. között kisebb rendezvények formájában csapfoglalásokat, koncerteket és ‘meet the brewer’ eseményeket tartunk majd Budapest különböző pontjain, míg 25-én pénteken és 26-án szombaton a Dürer kertben, fix belépőért, egy-egy 6 órás kóstoló formájában lehet decis fesztiválpohárból olyan sörökkel találkozni, amikkel egyébként nem nagyon lehet, pláne nem egyszerre egy helyen. 25+ külföldi főzde a terv, amit 10+ hazai csapat egészít ki; 2 csap / főzde, 1 keg / csap lesz a felállás mindkét nap és ha elfogyott egy sör, az el van fogyva, nincs csere. Kész. A végén hivatalos afterparty súlyosabb zenekarokkal, amire persze minden résztvevő meg van hívva (de külön jegyár ellenében ez utóbbi a nagyközönség számára is látogatható lesz).

Külföldi példák vannak – MBCC, Brewskival, Tallin Craft Beer Weekend -, a környéken viszont nem nagyon volt még ilyen, de persze nem szolgai módon másoljuk ezeket, inkább megcsináljuk a saját fesztiválunkat. Ami nem szól mindenkinek. Ahol combos a belépő (szóltunk!). Ahol decis a fesztiválpohár. Ahol a hozzánk hasonló fura figurák, akik ha sörről van szó, nem viccelnek – nem csak Európából, de mindenhonnan – összegyűlnek szakérteni (meg persze egy kicsit aljasodni is).

‘Never go full craft’ – tartja a mondás, de ezúttal nem félünk túltolni a bringát. További főzdék, jegyárak és programok hamarosan… Tali ott!

 

Becsekk #4 // Beer Time Nitra

Aki követ minket, annak nem lehet újdonság, hogy gyakran külföldről jelentkezünk be… A nyitrai Beer Time – nem annyira egzotikus, mint San Diego vagy Szingapúr, ez tény – pubban viszonylag sokszor megfordulunk, így régóta megvolt bennünk az igény, hogy írjunk röviden a szlovák origónkról is. A hely nem rég ünnepelte második születésnapját, mi pedig a kezdetek óta törzsvendégek vagyunk, így bevallottan elfogult poszt következik.

do you even hermelín, bro

Egy 80 000 fős városban nem számítana arra az ember, hogy legyen egy olyan 9 csappal rendelkező hely, ahol a helyi és cseh ivósörök mellett megtalálja a régió újhullámosait is, illetve a kurrens Nyugat-európai kézműves darabokat is, sőt a 9-es csapon általában valami iszonyat savanyított van a tulajdonos személyes preferenciája miatt. Amikor kinyitott, azt mondták neki, hogy senki nem fog egy olyan nemdohányzó kocsmába (ugye nem Magyarországon vagyunk, ahol ez szerencsére felmerülhet) járni, ahol nem €0,90 alatti Heineken-érdekeltségbe tartozó helyi sörök vannak a borovička lekísérése, de nem így lett. Az országba így egyedüliként érkeznek ide To Øl, Põhjala vagy épp Warpigs hordók…

do you even Omnipollo Selassie, bro

Az ismertebb márkákon túl persze a helyi Hop Grup Pivovar és a tulaj saját Besný Pes sörei is csapra kerülnek, de itt ismertük meg a cseh Pivovar Beerserkert, vagy a spanyol Basqueland Brewing Projectet is, sőt volt már Horizont Japán Búza és RothBeer Távoli Galaxis is csapon, szóval a szortimentre jellemző a kockázatvállalás. Elvitelre többek között magnum palackos Clockok, dobozos Bevogok és üveges Rogueok közül lehet választani… Rádió itt nem szól, gyakoribb vendég viszont a Motörhead és egy rakás alternatív metál stílus, a pultban pedig mindig beszélnek angolul is (nem standard ez Szlovákiában sem).

do you even soft serve, bro

Ki menjen ide?

Aki a városban jár és szeretne egy jót inni.

Ki ne?

Három fogásos vacsorához ne ide foglaljunk asztalt.

Mit lehet itt csinálni?

Cseh svetlý ležiakoktól kezdve dán savanyítottakig mindent inni, cseh abszintba csepegtetett vízzel, vagy Mikkeller vodkával felesezni, a hely saját hermelinjét, vagy meleg sörkorcsolyákat tolni.

Akkor ez jó hely?

Legjobb hely a városban.

Kritika #143 // To Øl Dangerously Close to Stupid Amount of Papaya

A múltkori után nagyon nem akartunk még egy To Øl kritikával jönni egyből, de a Dangerously Close to Stupid Amount of Papaya szinte követelte, hogy írjunk róla. Duzzogva lemondtunk a sör csendes, öncélú élvezetéről: “Jó. Legyen.”

Nagyon krémes hab vár minket egyből, masszív és sokáig marad, tele fanyar, érett gyümölcsökkel már illatra is.

Veszélyesen közel a hülye mennyiségű papayához – a kolbász csak illusztrációs célokat szolgált

A krémesség a kortyérzetre is marad; testes, de közben csúszik rendesen. A korty végén az intenzív keserűség agresszív fanyarsággal keveredik, talán túlzás, de akkor is le kell írni: művészet az édes és a fanyar keresztmetszetében. A romlás bizsergető virágai… Rögtön kellett inni még egyet! Fogódzkodónak Sophie megállapítása:

“A guavás HORIZONT Fruit Runra emlékeztet, csak kevésbé édes.”

Ki igya?

Nem egyszerű sör nem egyszerű arcoknak.

Ki ne?

Akit zavar, ha egy sör nem adja magát könnyen.

Akkor ez most jó?

Nagyon is!