Amerikához képest kevesebbet „tanultunk”, szóval azóta vagy okosodtunk, vagy csak egyre kevésbé látjuk az összefüggéseket. Márciusban követhettétek direktben az utunkat itt, itt illetve itt is (követtek ti minket rendesen??!) lentebb pedig a tanulságokat találjátok.
1. Malajziában sok dolog olcsó, de az alkohol nem az (kivéve az adómentességet élvező turista-szigeteken). Képünk Szingapúrban készül, ahol viszont minden drága (így a sörök is)…
A Heineken 800, a Corona 815, a Sapporo 835, a Hoegarden 1010 forintnak megfelelő Szingapúri dollárba fáj. Szó szerint. A kisüzemiek áráról később…
2. Mindent a sörmultik nagy márkái uralnak.
A Skol nevével ellentétben nem Skandináv, hanem ugyanúgy a Carlsberg ázsiai üzemében készül, mint a Special Brew, míg a Cass Fresh az AB-InBev tulajdonában álló dél-koreai Oriental Breweryben készül.
3. Nincsenek nagyon helyi márkák Malajziában (nem csak, hogy kisüzemiek, de nagyüzemiek sem). Muzulmán ország, de a jelentős számú kínai és indiai „kisebbség”, illetve nyilván a turisták miatt nem tilos az alkoholfogyasztás, de helyi főzdékkel csak Szingapúrban találkoztunk és nem is nagyon néz ki úgy, hogy hamar változás állna be ebben. A The Better Beer Festival idén marad el először a 2012-es kezdés óta, mivel a helyi hatóságok – aggódva az erkölcsökért – elkaszálták a 6000 emberre tervezett rendezvényt.
A georgetowni Dicken Street Bar pár hónap üzemelés után bezárt (mi már csak rácsokat, port és a bejárat feletti installációt tudtuk fényképezni), de a cikk írása közben vettük észre, hogy nem rég ismét kinyitott.
4. A szingapúri Brewlander sem helyben készül, hanem Kambodzsában bérfőzik; mégis az egyik „leghíresebb” helyi márka. A Rye & Pint a másik nagyobb (kicsi) sörmárka a városállamban, velük a Mikkeller Bar Singaporeban is lehetett csapról találkozni.
Semmi flanc, az egész „hely” egy konténer; 20 csap, egy bárpult, jófej pultos, de a sörödet igyad meg kint a lazulós hiphopot és a szomszédos asztalok angol társalgásait hallgatva. A Rye & Pint Punchin Rye a fülledt Szingapúr tökéletes indítósöre volt, míg az Accidental Wheat 4dl-je 2930 forintnak megfelelő összegért volt hibáktól nyilván mentes, de közben bántóan középszerű. Képünkön a Mikkeller Spontandryhop Mosaic és a Spontandryhop Centennial, 2dl 1950 forintnak megfelelő Szingapúri Dollárba fájt. Előbbi funky illattal, illetve kis tutti-fruttival élénkebb, míg utóbbi virágos illattal, szappanos-parfümös ízzel fűszeresebb. Azért fasza hely volt, a Mikkeller Bar San Francisco-t magasan veri…
5. A sörös helyek jellemzően a turistákra, illetve az ott élő külföldiekre építenek és nem csak a kisüzemiek… Csapról egyébként is csak elvétve lehet inni valamit.
6. A meleg, illetve a rengeteg német miatt a pils, a búza és a kölsch mennek a kézműves helyeken is. (Mármint meglepő, hogy 6 csapból akár 2-t is elfoglalnak általában.) Persze nem ezeket választottuk, de jellemző, hogy az ezeken túli sörök is könnyűek, vékonyak, vizesek.
Ahogy megérkeztünk Kuala Lumpurba, egyből Uberbe vágtuk magunkat, hogy zárás előtt 10 perccel beeshessünk a belvárosi TAPS Beer Barba. Már mostak fel, de kegyesen még pattintottak valamit az arcunkba. Ha minden igaz, akkor Rogue Farms 7 Hop és Buxton Brewery Red Raspberry Rye van a képen. Másnap elmentünk a másik külvárosi lokációra is; kedvesek voltak, jót tudtunk enni, a sörökre se volt panasz (Buxton volt csapon itt is), de túl nagy hangulata egyik helynek sem volt.
7. Félszeműek között a Tiger a király; ha már nagyüzemi, akkor ez jött be a legjobban. Nyilván nem mindegy, hogy a tengerparton, vagy egy medence szélén issza az ember, de haza azért nem hoztunk belőlük (ezzel arra akarunk célozni, hogy a Heineken vizes üdvöskéje itthon nem működne, de a szörnyű Skolok és Anchor Extra Strongok közül azért kitűnik).
Ha a vámmentes szigetek valamelyikén vettük volna ezeket a dobozokat, akkor 160 forintnak megfelelő összeget fizettünk volna értük. Ahogy a kép is mutatja, nem ott vettük (a hotel medencéje mellett még csak nem is szolgáltak fel alkoholt), így maradt a 3×-os ár, de soha rosszabb kilátást…
+1. Ha egy helyet kéne kiemelni az egész utazásról, akkor a szingapúri Smith Street Taps mellett tesszük le a voksunkat. (A héten Warpigs Tap Takeover van!!!)
Menő helyszín, menő sörök, menő arcok. Mondjuk a csaplistát: Brighton Bier Hung Like A Gorse , La Quince Brewery Llipa!, Gosnells Hopped Mead, Fourpure Brewing Co Indy Lager, Brighton Bier Fresh Prince of Norway, Yeastie Boys His Majesty 2016 , Omnipollo Noa Pecan Mud Cake Stout, Ise Kadoya Pale Ale, Brewlander Pride Saison, Rogue Dead Guy Ale, Brew By Numbers 01|13 Saison Mosaic… Persze mellette is voltak még sörös helyek (The Good Beer Company például pár méterre), de az egész piaci helyszín annyira színes, pörgő és intenzív volt (itt a helyi arcok is kortól-nemtől függetlenül ettek, de főleg ittak), hogy sörök nélkül is megérte volna. Sörökkel meg pláne!
Politikailag talán korrektebb lett volna Malajziát és Szingapúrt külön venni, de ez nem az a blog az utazás jellege és a távolság miatt így volt a legcélszerűbb. Most legyen elég ennyi… Ha újra megyünk, majd külön írunk róluk, becsszó!
You must be logged in to post a comment.