Tag Archives: sörös utazás

FYKI #50 // 7 dolog, amit megtanultunk Malajziában (és Szingapúrban)

Amerikához képest kevesebbet „tanultunk”, szóval azóta vagy okosodtunk, vagy csak egyre kevésbé látjuk az összefüggéseket. Márciusban követhettétek direktben az utunkat itt, itt illetve itt is (követtek ti minket rendesen??!) lentebb pedig a tanulságokat találjátok.

1. Malajziában sok dolog olcsó, de az alkohol nem az (kivéve az adómentességet élvező turista-szigeteken). Képünk Szingapúrban készül, ahol viszont minden drága (így a sörök is)…

A Heineken 800, a Corona 815, a Sapporo 835, a Hoegarden 1010 forintnak megfelelő Szingapúri dollárba fáj. Szó szerint. A kisüzemiek áráról később…

2. Mindent a sörmultik nagy márkái uralnak.

A Skol nevével ellentétben nem Skandináv, hanem ugyanúgy a Carlsberg ázsiai üzemében készül, mint a Special Brew, míg a Cass Fresh az AB-InBev tulajdonában álló dél-koreai Oriental Breweryben készül.

3. Nincsenek nagyon helyi márkák Malajziában (nem csak, hogy kisüzemiek, de nagyüzemiek sem). Muzulmán ország, de a jelentős számú kínai és indiai „kisebbség”, illetve nyilván a turisták miatt nem tilos az alkoholfogyasztás, de helyi főzdékkel csak Szingapúrban találkoztunk és nem is nagyon néz ki úgy, hogy hamar változás állna be ebben. A The Better Beer Festival idén marad el először a 2012-es kezdés óta, mivel a helyi hatóságok – aggódva az erkölcsökért – elkaszálták a 6000 emberre tervezett rendezvényt.

A georgetowni Dicken Street Bar pár hónap üzemelés után bezárt (mi már csak rácsokat, port és a bejárat feletti installációt tudtuk fényképezni), de a cikk írása közben vettük észre, hogy nem rég ismét kinyitott.

4. A szingapúri Brewlander sem helyben készül, hanem Kambodzsában bérfőzik; mégis az egyik „leghíresebb” helyi márka. A Rye & Pint a másik nagyobb (kicsi) sörmárka a városállamban, velük a Mikkeller Bar Singaporeban is lehetett csapról találkozni.

Semmi flanc, az egész „hely” egy konténer; 20 csap, egy bárpult, jófej pultos, de a sörödet igyad meg kint a lazulós hiphopot és a szomszédos asztalok angol társalgásait hallgatva. A Rye & Pint Punchin Rye a fülledt Szingapúr tökéletes indítósöre volt, míg az Accidental Wheat 4dl-je 2930 forintnak megfelelő összegért volt hibáktól nyilván mentes, de közben bántóan középszerű. Képünkön a Mikkeller Spontandryhop Mosaic és a Spontandryhop Centennial, 2dl 1950 forintnak megfelelő Szingapúri Dollárba fájt. Előbbi funky illattal, illetve kis tutti-fruttival élénkebb, míg utóbbi virágos illattal, szappanos-parfümös ízzel fűszeresebb. Azért fasza hely volt, a Mikkeller Bar San Francisco-t magasan veri…

5. A sörös helyek jellemzően a turistákra, illetve az ott élő külföldiekre építenek és nem csak a kisüzemiek… Csapról egyébként is csak elvétve lehet inni valamit.

Ez az Anchor nem az az Anchor.

6. A meleg, illetve a rengeteg német miatt a pils, a búza és a kölsch mennek a kézműves helyeken is. (Mármint meglepő, hogy 6 csapból akár 2-t is elfoglalnak általában.) Persze nem ezeket választottuk, de jellemző, hogy az ezeken túli sörök is könnyűek, vékonyak, vizesek.

Ahogy megérkeztünk Kuala Lumpurba, egyből Uberbe vágtuk magunkat, hogy zárás előtt 10 perccel beeshessünk a belvárosi TAPS Beer Barba. Már mostak fel, de kegyesen még pattintottak valamit az arcunkba. Ha minden igaz, akkor Rogue Farms 7 Hop és Buxton Brewery Red Raspberry Rye van a képen. Másnap elmentünk a másik külvárosi lokációra is; kedvesek voltak, jót tudtunk enni, a sörökre se volt panasz (Buxton volt csapon itt is), de túl nagy hangulata egyik helynek sem volt.

7. Félszeműek között a Tiger a király; ha már nagyüzemi, akkor ez jött be a legjobban. Nyilván nem mindegy, hogy a tengerparton, vagy egy medence szélén issza az ember, de haza azért nem hoztunk belőlük (ezzel arra akarunk célozni, hogy a Heineken vizes üdvöskéje itthon nem működne, de a szörnyű Skolok és Anchor Extra Strongok közül azért kitűnik).

Ha a vámmentes szigetek valamelyikén vettük volna ezeket a dobozokat, akkor 160 forintnak megfelelő összeget fizettünk volna értük. Ahogy a kép is mutatja, nem ott vettük (a hotel medencéje mellett még csak nem is szolgáltak fel alkoholt), így maradt a 3×-os ár, de soha rosszabb kilátást…

+1. Ha egy helyet kéne kiemelni az egész utazásról, akkor a szingapúri Smith Street Taps mellett tesszük le a voksunkat. (A héten Warpigs Tap Takeover van!!!)

Menő helyszín, menő sörök, menő arcok. Mondjuk a csaplistát: Brighton Bier Hung Like A Gorse , La Quince Brewery Llipa!, Gosnells Hopped Mead, Fourpure Brewing Co Indy Lager, Brighton Bier Fresh Prince of Norway, Yeastie Boys His Majesty 2016 , Omnipollo Noa Pecan Mud Cake Stout, Ise Kadoya Pale Ale, Brewlander Pride Saison, Rogue Dead Guy Ale, Brew By Numbers 01|13 Saison Mosaic… Persze mellette is voltak még sörös helyek (The Good Beer Company például pár méterre), de az egész piaci helyszín annyira színes, pörgő és intenzív volt (itt a helyi arcok is kortól-nemtől függetlenül ettek, de főleg ittak), hogy sörök nélkül is megérte volna. Sörökkel meg pláne!

Politikailag talán korrektebb lett volna Malajziát és Szingapúrt külön venni, de ez nem az a blog az utazás jellege és a távolság miatt így volt a legcélszerűbb. Most legyen elég ennyi… Ha újra megyünk, majd külön írunk róluk, becsszó!

FYKI #40 // 12 dolog, amit megtanultunk Amerikában

8 hete már, hogy megjöttünk a Nyugati-Parti túránkról, mostanra pedig lassan sikerült is feldolgoznunk magunkban a tanulságokat. Nézzük a like-vadász címadáson túlmutató általános tapasztalatokat:

  1. Nem kell keresni a szaküzleteket, szembejön az utcán a nagybetűs kínálat.
c360_2016-09-11-12-53-56-136

Egy random polc egy random liquore store kínálatából Oaklandben – itt megtanulja elengedni az ember, hogy mindent meg akarjon kóstolni

2) Mindenhol, mindig kézműves. Igaz, ott nem így hívják. Csak sörnek.

c360_2016-09-18-13-30-13-301

A Nyugati-Parton főleg Stone Brewing és Sierra Nevada az alap mindenhol, de a San Diego Chargers stadionjában Green Flash volt csapról

3) Mindenhol van helyi kisüzemi is.

c360_2016-09-13-14-12-22-942

Tonopah félúton van Vegas és Reno között, 2500 ember se lakja, egy igazi poros kisváros, de saját sörfőzdéjük és palackozott sörük még nekik is van

4) Keresni sem kell, bárhol elénk ugorhat egy főzde.

c360_2016-09-19-19-05-37-309

Épp a Monkey Paw-t kerestük San Diego-ban, amit korábban ajánlottak a Mikkeller főzdében, amikor keresés nélkül elénk ugrott egy komplett főzde; mintha a Körúton sétálna az ember és az egyik butik helyett egy ilyen lenne – utólag a Resident Brewing-ként azonosítjuk a helyet

5) Nem érdemes a főzdék éttermeibe menni, ha csak nem akarunk feszengeni a hangulat és az árak miatt.

c360_2016-09-10-15-07-23-166

Nagyon vártuk a Mikkeller San Francisco, illetve a 21st Amendment Brewery saját helyeinek a meglátogatását, de csak feszengtünk – nem is az árak miatt (ha ki tudtunk menni 3+ hétre egy monstre road tripre, nyilván nem fogjuk húzni a szánkat pár extra dollár miatt), hanem mert igazi elitista, kisujjeltartós hangulat uralkodott, illetve a többi vendéget is jobban érdekelte az étterem, mint az, hogy milyen sörök voltak… Az Anchor Brewing sörkertje cserébe hozta azt a hangulatot, amit szeretünk!

6) Alapkiszerelés a 6-pack.

c360_2016-09-05-14-45-28-655

Egyesével még a Trader Joe’s ban is csak úgy lehet bármit venni, ha összerakunk egy hatos pakkot, máshol is csak maximum a 22 unciás (6,5dl) nagy üvegeket lehet külön vinni

7) Ha valami nagyon elbaszottul hangzik, akkor az jó eséllyel az is.

c360_2016-09-06-21-05-39-651

A fahéjas-horchata ale egyszer is sok (cserébe a mellette lévő vanilla cream ale is elég rossz)

8) A kaszinókban ingyen van a sör (oké, ez máshol is így van, csak általában nem járunk ilyen helyekre).

c360_2016-09-15-00-35-05-867

Hajnal háromkor az egész napos masszív „kézművesezés” után úgy kellett, mint egy pohár víz… Olyan is volt!

9) Ha jót akarunk inni, az itt sem lesz olcsó.

c360_2016-09-09-16-11-28-944

A kép elkészülte után óvatosan visszahelyeztük a polcra ezt a Farm to Barrel üveget, pedig csak $29.99 volt. „Csak”.

10) A korsón és pólón túl is hatalmas a választék az arculatátviteles termékcsaládok (merchandising szép magyar szóval) tekintetében.

c360_2016-09-21-18-43-58-625

Sierra Nevada mustárt is láttunk élelmiszerboltban is, a Rogue-tól egy Citrus Cucumber Soda-jával kényeztettük magunkat egyenesen a Walmartból, a Ballast Pointnak meg előre bekevert dobozos gin tonicja, rum cola-ja és bloody mary-je is elérhető liquor store-okban

11) Kezeljük fenntartással, ki és hogyan „adta el magát”.

c360_2016-09-20-21-01-56-172

Itthon előszeretettel szörnyülködünk a híreken, hogy aktuálisan épp ki adta el magát és hogyan… Mondjuk a Ballast Point, akinek még a neve is lekerült a Brewdoggal közös Shipwreckről, miközben olyan házisörfőzőboltja van – komlóritkaságokkal, folyékony élesztővel, hidegkomlózóval és az összes saját receptjükkel -, hogy csak elmorzsoltunk egy könnycseppet

12) Az utca alkoholfogyasztási tilalmat mindenki nagyon komolyan veszi.

c360_2016-09-14-18-12-58-093

Magunkon kívül senkit nem láttunk barna papírzacskóból sört inni, még a pubokban is nagyon szigorúan felhívják távozás előtt a figyelmet (Las Vegas mondjuk pont kivétel, mert ott engedélyezett az utcai alkoholfogyasztás is)

+1) BONUS GAME: nem sörös, de tapasztalat (talán csak lelkizősre ittuk magunkat), tőlünk, nektek, szeretettel. Közkeletű prekoncepció, hogy mennyire felületesek az amerikaiak. Az emberi kapcsolatok romokban, miközben hódít a small talk… Ha ott kint valaki megkérdezi, mi a helyzet, akkor „nem is érdekli igazán”, de mondunk valamit. Itthon meg se kérdezi senki és ugyanúgy le vagy ejtve, menj a dolgodra, ne nézz oda, ne szólj hozzá. Ott legalább próbálkoznak az emberek. Minden érdek nélkül annyi idegennel kerültünk ott kint interakcióba 24 nap alatt, amennyivel itthon 24 hónap alatt sem. Tanulság nincs, de megfogadtuk, hogy nyitottabbak és pozitívabbak leszünk. Ehhez pedig – bár nem árt hozzá – sör sem kell…

Kritika #2 // Brüsszeli sörtúra

Elöljáróban annyit, hogy ez most egy elég hosszú poszt lesz, de cserébe igyekszünk röviden – helyenként egészen szakbarbár módon – írni a sörökről. A szubjektív nem a legjobb szó, de az első, ami az eszembe jut.

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Eddig azt hittem, hogy nem szeretem a saison-t, mint műfajt. Megiszom, mert ugye művelődni kell, meg persze szezonális is, de amint letudom, rohanok vissza a kedvenc típusaimhoz… Erre most jön a Saison Dupont és mindenre rácáfol. Frissít, de nem amolyan üdítő jelleggel, hanem igenis tiszteletet követelve, mégsem terhelve. Bármikor, bárhol megiszom első sörnek! Abszolút kedvenc persze soha nem lesz, de ez már az én hibám, nem az övé.

Ha valaki arra gondolna, hogy elsőre belenyúltunk a tutiba, az nem jár messze az igazságtól, mert ezek után az asztal jobb oldalán lévő Tripel Karmeliet-et egész hétvégén emlegettük. 8,5%-os apátsági tripel, de szinte fel sem tűnik (sem a típus, sem az alkoholtartalom). Életünkben nem ittunk még hasonlót, komplexitásában lenyűgözött; gyümölcsös, telt, érett, de közben könnyű. Nem tolakodó, de emlékezetes. Mestermű – ezért jöttünk!

Leffe Ruby

Leffe Ruby

Lelazítottuk magunkat egy Leffe Ruby-val, nna, nem azért, mert olyan sokat vártunk volna ettől a darabtól, csak vicces volt, hogy minden boltban legalább 6-7 féle Leffe állt a polcokon, így éltünk is a lehetőséggel. 5%-os édes gyümölcslé, se több, se kevesebb.

Cochonnette

Cochonnette

Sok vizet nem zavart a Cochonnette, bár a címkéje alapján sokkal komolytalanabbnak tűnt ez a 9%-os belga ale. Vártuk, hogy csak megérzünk valamit a korianderből, vagy a narancshéjból, de inkább csak kuszán fűszeresnek tűnt. Nem volt rossz, fogunk még vele próbálkozni.

eXcalibur Black IPA

eXcalibur Black IPA

nemén: – szerintem inkább gyümölcsös, mint keserű
én: – szerintem inkább keserű, mint gyümölcsös

A legjobb belga IPA amit ittunk. (Tudom, tudom, pohárba kellett volna kitölteni, de nem szerettük volna az egész hétvégét végigülni, így sörözés közben azért bejártuk a várost…) A fekete IPÁ-kkal csak újabban kezdtem ismerkedni; alapvetően tetszik a stílus és bár inkább „normál IPA” párti vagyok, egy eXcalibur-t bármikor hajlandó vagyok leverni. Bármikor. A hétvége egyik csúcspontja.

Scheldebrouwerij Oesterstout

Scheldebrouwerij Oesterstout

A Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout-ja métereket ver rá száztíz gáton. Ugyan nem veri le a gátakat, de a célfotóra épp, hogy csak felfér. A Ratebeer szerint csak 92-91 arányban kap ki a belga osztrigás stout, de szerintünk van ez a különbség 10 pontos is.

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

Az este tévedése. Kézműves is, IPA is, de itt lett először gyanús, hogy a belgák nem tudnak jó IPÁ-t csinálni. Tudom, hogy pohárba ki kellett volna tölteni, nyilván hidegebb is lehetett volna, de akkor se tudnám szeretni ezt a szőkét. Érdekesen indult, de a végére szenvedés lett belőle.

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Ha már ott voltunk, csak ittam egy Stellá-t is. A magyar licenszverzióhoz képest kíváncsi voltam, mennyiben lesz más… Hát más volt. És nem jó. Abban sem vagyok biztos, hogy jobb, mint a hazai klónja! (Mondjuk erről csak úgy tudtam volna teljesen megbizonyosodni, ha ott van velem abból is egy dobozzal. Szerencsére nem volt.) Félreértés ne essék, nem volt vállalhatatlanul rossz, sőt, volt némi bája annak, hogy a brüsszeli napsütésben egy ilyen korsót emelgetek, de ez a szituációnak szólt, nem ennek a sörnek.

Jöhetett hát egy másik kinti „kommersz”, a Chimay Blanche. Tipikus fűszeres belga, ellenben nagyon könnyen iható, nagyon jó apátsági sör. Külön jól állt neki a kontraszt, hogy nem valami más tripellel együtt ittuk, hanem egy Stellá-val!

Duvel Tripel Hop 2013

Duvel Tripel Hop 2013

Bárcsak itthon lenne lehetőség a sarki ABC-ben 2013-as Tripel Hop-ot venni €1,98-ért. Az hagyján, hogy Budapesten is kifizetnék ezért a limitált kiadásért ennyit (minden évben más komlóval készítik a Tripel Hop-ot és aztán csak a készlet erejéig elérhető), de kinti viszonylatban ez kiemelten olcsónak számít. Bár már volt szerencsém hozzá, most sem hagyhattam ki: okos, telt, komlós.

Gordon Finest Scotch

Gordon Finest Scotch

A belga Primátor 24. Nem büntet annyira, mint cseh kollégája – se ízre, se erősségre -, de hasonló élvezetet nyújt.

Gordon Finest Platinum

Gordon Finest Platinum

A Gordon Finest Scotch sikerén felbuzdulva bevállaltuk a Platinum-ot is. Hiba volt. Alkoholos, nehéz, de közben ízetlen, lényegében vizes. (De nem úgy, mint a Guinness.)

én: – az utazás mélypontja
nemén: – simán meg lehetett inni… a Blondine IPA például nagyobb csalódás volt

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

A Delirium Tremens világos, fűszeres, izgalmas illatú, belga ízvilágú. A Nocturnum ehhez képest sokat küld kívánatos barna színével, de ízében keveset vállal. A Delirium Red a mostoha kistestvér; az ártatlan külső és a gyümölcsszörpös íz mögött magas alkoholtartalom bújik meg. Már látszik rajta, hogy jobb csaj lesz, mint a nővérei, de még túl fiatal ahhoz, hogy fantáziáljunk róla.

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Az első próbálkozásunk a Troubadour-ral jól sikerült! Az Imperial Stout-ja egy kávés, édeskés remek stout. A Troubadour Westkust fekete ipája egy olyan IPA, ami stout akar lenni, de jól áll neki ez a kettősség. A Lupulus Hibernatus az előző kettő keverékének bizonyult. Azért kíváncsi vagyok, ha magában isszuk, mit tudott volna mutatni ez az erős belga ale!

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

A L’Alchimiste Eisbock nem hagyott mély nyomokat. Édeskés, erős. Ezek után vállaltuk be a Kis Delirium Bár itallapjának legerősebbjét, a 10%-os Struise T.H.R.E.E-t is. Az első benyomás egyből az, hogy nagyon alkoholos! Tokaji aszú illatú, szőlős-whiskey-s ízű. Büntet. Jól csúszott mellé a Guillotine Bitter! IPA jellegű, könnyen iható, lehet, hogy csak az előzmények után, de egyáltalán nem tűnt erősnek a maga 9%-val.

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Itt egy kicsit megtört a profi lendületünk, mivel összebarátkoztunk Greggel és Kristinnel Chicago-ból. Hatalmas sör-őrültek, előbbinek BREWHEAD volt az ujjaira tetoválva, utóbbinak egy vigyorgó komlófej a csuklójára; őket sem az Atomium vonzotta Brüsszelbe.

A Queue de Charrue Rouge egy 8,7%-os szörp, ami a kelleténél jóval gyümölcsösebb. A La Rulles Estivale-t a ház ajánlásával ittuk. Fű ízű, utólag kicsit értetlenkedtünk is, hogy egy ilyen helyen pont ezt javasolták… Kellemes volt, de nem kifejezetten az a sör, amit ajánlanék. Újdonsült barátainkkal közben kitaláltuk, hogy menjünk át a Nagy Delirium Bárba, így a Hommel Extra Dry Hopping-ot már csak lerántottuk (fogalmunk sincs milyen volt) és a Pisilő Kislány érintésével (nem szó szerint) egyből egy három szintes tömött söröző közepén találtuk magunkat.

A 2400 elérhető sörből előbb egy Bersalis Triple, majd néhány Chouffe Houblon Ipa került a kezeink közé, utána pedig mintha egy Dupont Monk’s Stout és pár Monkey Paw Rich Man’s IPA jött volna. Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a külvárosban álldogálunk bagettbe töltött gyrost és sült krumplit majszolva. Az estének hamarabb vége lett, mint gondoltuk, de az előzmények ismeretében ez azért valahol borítékolva is volt.

Cantillon Oude Lambik

Cantillon Oude Lambik

A Cantillon sörfőzdét és múzeumot nem hagyhattuk ki! Érdemes lenne egyszer erről is írni, de – azon túl, hogy önálló posztot érdemelne – már így is kezd elburjánzani a terjedelem, így szigorúan az itt kóstolt főzetekre koncentrálunk. Egy éves Lambic-kal kezdtünk, a spontán erjesztés miatt ez elvileg minden évben más: savanyú, inkább fanyar, alig szénsavas, szinte üdítő jellegű. Másnaposan kimondottan jól esett!

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

A következőkben is folytatódott a lambic-vonal, a Cantillon Rosé De Gambrinus málnás volt színében, illatában és ízében is (meglepő módon a málna miatt). Alacsony alkoholtartalmú, a gyümölcs minden próbálkozása ellenére sem tudott felülkerekedni a savanyúságon.

Geuze-t is mindenképpen kellett kóstolnunk, ez 1, 2 és 3 éves lambic-ok keveréke, mely az üvegben nyeri el végső szénsavasságát. Aszús illat, fanyar íz, ami a végére átcsap keserűbe. Mindkettőtől kirázott minket a hideg, de nem azért mert annyira rosszul estek volna, egyszerűen ennyire meglepő volt ez a fajta ízvilág.

De Koninck

De Koninck

A belga Kumburák. Ez jutott mindkettőnknek elsőre eszébe. Nyilván, ha egymás mellett isszuk ezt a belga ale-t, meg az említett cseh pilsner-t, nem jutunk ilyen következtetésre, de ilyen távolságból könnyű a nagyvonalú asszociáció.

Lefebvre Belgian Framboises

Lefebvre Belgian Framboises

Talán a Leffe Ruby-nál is sikerült lentebb adnunk ezzel a gyümölcslével. Másnaposságra jó volt. Másra nem. Nyomokban sört is tartalmaz. Mondjuk nem számítottunk sokra tőle és ennyit is kaptunk… Nyilván ezzel a darabbal, meg a 3,5%-kal a célcsoportot a nem sörivók képzik.

Vedett Extra White

Vedett Extra White

Annyi helyen láttuk a Vedett reklámanyagait, hogy mindenképpen rá kellett mennünk. Mivel nem sörszaküzletekben, vagy kurrens sörbárokban találkoztunk a márkával, hanem közértekben, büfékben, ezért hatalmas várakozásaink nem voltak. Lehet, hogy a túlzottan alacsony elvárások, vagy a mellé fogyasztott remek fish & chips miatt, de nagyon kellemesen csalódtunk ebben a belga búzában. Friss, citrusos, könnyű – mindent megadott, amit egy búzasör adhat.

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

A posztindító Saison Dupont Vieille Provision annyira pozitív benyomást tett ránk, hogy nem haboztunk sokat a St-Feuillien Black Saison berendelésénél. Kissé nehéz, kifejezetten jó, mégsem múlja felül az előbb említett saison-t.

A St-Feuillien Belgian Coast IPA ismét bizonyította (a Blondine, vagy a Chouffe Houblon után), hogy a belgák nem tudnak jó ipát csinálni. (Nyilván az IPA számomra amerikai típusú ipákat jelent, ezért nem tudom megfelelően értékelni ezeket a darabokat… Talán az lenne a helyes fogalmazásmód, hogy a belgák nem amerikai típusú ipát csinálnak.) A fekete ipákra persze egy szavam se lehet, de a St-Feuillien ipájával nem tudtam megbarátkozni! Nem volt szenvedés, de már a felénél azt kerestem, hogy mivel tudnám folytatni az estét.

Troubadour Magma

Troubadour Magma

A Troubadour-ban egyszer sem kellett csalódnom a hétvége folyamán! A Magma hivatalosan egy dupla IPA, valójában viszont olyan, mint – képzavarral élve – egy erősen alkoholos APA, egyszerre könnyű és testes. Gyönyörű, sötét, borostyános, masszív habbal.

Dupont Biere de Miel Biologique

Dupont Biere de Miel Biologique

Ha már Dupont-tal kezdtünk, hát azzal is fejeztük be… Mondják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni, de ha patakokban folyik a sör, inkább ebbe lépünk! Jócskán próbára tett ízlelőbimbóink meghálálták ezt az utolsó szerencsés választást. A ‘bio’ felirat sem tudott szerencsére eltéríteni a Biere de Miel-től… Gyümölcsösen füstös, hivatalosan saison, miközben van benne egy olyan virág-virágpor csavar, amit sörben nem éreztünk!

A papírforma szerint 34 különböző sört kóstoltunk, de persze van amire nem emlékszünk (ne haragudj kedves Hommel Extra Dry Hopping), van amit nem teszteltünk „tudományos alapossággal” (mondjuk a Bersalis Triple), ami nem belga, az alapból ki is esett (lásd az amerikai Monkey Paw Rich Man’s IPA) és olyan is akadt, amit ugyan ittunk, de írni teljesen felesleges lett volna róla (Jupiler)… A végszó az, hogy teljesen kellemesen csalódtunk a belga sörkultúrában, hiszen nehéz, fűszeres apátsági sör túladagolásra számítottunk, ehelyett rátaláltunk egy csomó játékos saisonra, fekete ipára, amiket nem csak a megismerés izgalmában, de a szürke hétköznapokon is szívesen látnánk a poharainkban.