Tag Archives: brewdog

FYKI #27 // A dobozos sör forradalma

A BrewDog követte el az alábbi csecse infografikát, ami a dobozos sörök kissé megkopott reputációját igyekszik visszaállítani. Nem véletlenül teszik ezt, hiszen trend lett, hogy aki megteheti, az dobozos verzióban is elérhetővé teszi a legjobb söreit… Az érvek között persze a fenntartható fejlődésen át minden más praktikus előny is elhangzik, de hát beszéljenek helyettem a képek (klikkelés után nagyban is megtekinthető):

És bár a „cisszentésnek” is megvan a maga varázsa, azt persze ők sem javasolják, hogy a pohár helyett igyunk dobozból…

Kritika #84 // Főzdefeszt 9.

Amit nem mondott el a 9. Főzdefesztről, azt talán nem is érdemes, így miután beleállt pár témába, nekünk nem maradt más, mint kényelmesen beleülni a tutiba és pálcákat törni sörök felett. Sós pálcákat.

Ikkona White Swan & Black Swan

Ikkona White Swan & Dark Swan

Az Ikkona White Swan egy félbarna búzabak, megjelenésre óarany és opálos, ízre pedig keserű , túl száraz. Kissé pörkölt és alkoholosan (7,1%) fanyar. A testvére, a Dark Swan egy lágyabb, selymesebb nut brown ale, de a pörköltség már ismerős; ez köti össze őket. Egyik sem lett a kedvencünk. (Az Evil Twin Yin és Yang mintájára megpróbáltuk egybeönteni őket, de így sem lett jobb. Igaz, rosszabb sem.)

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

A sömövös arcokat bírjuk, így hozzájuk vezetett a második utunk. A Clementine ezúttal csalódást okozott; laza, túl light-os, nem éreztük a testet, csak a komlót. Tisztában vagyunk vele, hogy egy amber ale, de nekünk olyan, mint egy anorexiás modell; lehet, hogy a kifutón jól mutat (a színe telitalálat, a habja fasza), de az utcán már nem fordulunk utána (jó az íze, de kevés).

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

A Thorazine Sunriseról Berlinben már sokat hallottunk Rebák Tibi barátunktól a KOHATU állócsillagától, most végre élőben is bizonyíthatott. Izgalmas, egyéniség; mint a lép (mármint a lépes méz lépje)! Ragadós, édes, kissé kenyeres-élesztős, enyhén gyógynövényes, de jól kiegyensúlyozott, fasza sör.

Hara’Punk Budapest Lager

Hara’Punk Budapest Lager

Ezután a Vári nővéreket szerettük volna inni, de egy technikai malőrből kifolyólag a BrewDog IPA is Dead Mandarina Bavaria került a poharunkba. (Soha nagyobb tévedést!) Később visszatérünk még erre, így viszont mentünk tovább a Hara’Punk standjához. A Budapest Lager kicsit búzás, kicsit füves, kicsit citrusos és kicsit füstös (azt a jelzőt használtam már, hogy ‘kicsit’?). Csúszik, adja, laza; nem túl extra (nyilván), de egy jó árpolitikával menő lehet… Meg nem mondanám amúgy, hogy lager (pontosabban pale lager).

Hopfanatic The Infusion IPA

Hopfanatic The Infusion IPA

A Hopfanatic ezzel a cider-ipával felült a sour vonatra. A The Infusion Ipa megjelenésre sűrű és zavaros, aranyló, ízre pedig savanyú és keserű egyszerre; akkor és ott jól esett. Elvileg egy sorozat első darabja…

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA & Ikkona One More IPA

Ott voltunk a Macskában a premieren, ismerjük is a srácokat, persze, hogy újra rá kellett kóstolnunk, hiszen ahány blog, annyi ízt érzett bele mindenki. Ami egyfelől menő, másfelől roppantmód elbizonytalanító, már ha ezekből kell összeraknunk, milyen is az Ubik Eklektik Herbál IPA. Persze 5 komló van benne, szóval mindenki azt érez ki, amit akar… Illatra vattacukros, ízre édes és nem túlságosan keserű; a kettő egyensúlyban van. Csúszik.

A harmadik Ikkonánk – feledtetve az első kettő okozta csalódást – eléri a kívánt hatást: jólesik. A One More IPA kicsit ragadós, kicsit virágos-édeskés (szétkomló ez is). Persze emellett könnyed annyira, hogy még egyet lehessen nyomni belőle! Közepesen szénsavas, kissé opálos. Bejön.

Black Mama & Realberry

Black Mamma & Hopkin’s Realberry

Amennyire szeretem a kávét úgy általában, épp annyira nem csípem a kávés söröket. Aztán jön a Black Mamma és borítja a papírformát. Krémes. Könnyű. Kúl. Illatra ugyan három az egyben porkávé, de ízre oda üt, ahova kell… Nem nehezedik, folyós, szellős, könnyen iható. Sokak szerint a 9. Főzdefeszt söre!

Mivel málnás, így nem kellett kivernünk a Hopkin’s Realberryt egymás kezéből. Savanykás, frissítő, bár inkább tűnik üdítőnek, mint sörnek (hivatalosan Fruit Beer/Radler), de amúgy eléggé rendben is van. Persze több a gyümölcs, mint a sör, de ez egy ilyen műfaj… A 3 nap alatt többször ajánlottuk is amolyan lazítónak!

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

A Zip’s Saison Rouge ananász saison, de a gyümölcs inkább az illatában, mint az ízében van jelen. Borostyános színű, szinte átlátszatlan. Kevés teste van kicsit gyenge, de saisonnek okk, frissítő, laza, savanykás. Melegben, illetve a bőség zavarában simán jó választás lehet.

BrewDog IPA is Dead - Mandarina Bavaria

BrewDog IPA is Dead – Mandarina Bavaria

Az első nap után végre direktben isszuk a BrewDog Mandarina Bavariáját. Szét van hype-olva a mandarina bavaria komló, akárcsak az azacca, csak nem értem, miért… Mindenesetre korrekt, nyári, kissé keserű; inkább american pale ale, mint india pale ale. Ezen végre mondjuk tényleg érezni egy kis mandarint, de összességében azért jellegtelen. Persze jól elvoltunk vele, nem ez lesz az a sör, ami miatt emlegetni fogjuk a hétvégét.

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

A Gólem végre feléledt téli álmából, így újabb batchekkel támad az általunk mindig is nagyra becsült Sötét Bunkó és a Repeta is. Előbbi mintha már csak sötét lenne és nem bunkó (kifinomultabbnak tűnik), utóbbi pedig továbbra is laza elején, míg belehúz a végén. Innám őket egész hétvégén, ha nem lenne ennyi premier… („No premier, no party!” – írta valaki a kedvenc Facebook csoportunkban.)

Csupor PEARmanent

Csupor PEARmanent

A PEARmanent a WHEATathatatlan gyümölcsös verziója (az ilyen nevekért a Csakajósörben már jár a tockos): nemes penészes illatú (camembert sajt illat, csak nem maga a sajt rész), ízre pedig eléggé körtés, masszívan édes és kellemesen fanyar (minta körte cidert innánk). Csupor Marci előzetesen eléggé lehúzta, de – talán emiatt is – szerintünk adja.

Erjesztők Klubja Kraken

Erjesztők Klubja Kraken

A Krakenben van elég test, de nem tolja túl a porterséget. Selymes, krémes, kicsit csokis, kissé száraz a vége; simán innék még egyet azonnal. A négy szerzőnk sem tudná egyöntetűen eldönteni, hogy az Élesztő pultjában ez a porter, vagy a Black Mamma stoutja lenne a nyerő egy Celebrity Death Matchen….

Rothbeer Gingermeister

Rothbeer Gingermeister

A Rothbeer Gingermeister elég gyömbéres, frissítő, már csak egy kis sör kéne bele. Utóízre kissé Schweppes-szerű. Laza, de ennél több kell a szerelemhez.

Hedon Charlie Firpo

Hedon Charlie Firpo

A Hedon Charlie Firpo malátalé, amiben szinte semmi komlót nem érezni. A legkevésbé sem izgalmas és hogy egy bevett fordulattal éljünk: nem rossz, de nem is jó. Persze nyilván fárad a második nap végére az ember (ezen a ponton fel is függesztettük a „hivatalos” listázást), így adjuk meg az esélyét annak, hogy csak az időzítése volt rossz az első találkozásnak.

Házi Feladat & Herr Sp

Házi Feladat & Herr Sbrücker

Sok értelmeset már nem is tudtunk feljegyezni sem a Házi Feladatról, sem a Herr Sbrückerről, de annyival azért tartozunk magunknak, hogy leírjuk: jók voltak. Előbbi komlósabb, lazább, utóbbi malátásabb, testesebb.

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

A Csokszkomló fagyispultja – hogy ne árválkodjon sör nélkül – kapott Kővári Cool Gergőtől egy apát csapra: Summer Sunrise. Nyári apa, fyeah! Friss, vizes, füves. A keserű nem tűnik el a végén, de nem is marad zavaróan végig ott a korty után. Jól iható, nagyon csúszik, egész nyáron tudnám inni…

asd

Sümegi Sörfőzde BandIPA

A Sümegiek sörénél fel voltunk készülve a Charlie Firpós életérzésre (lásd feljebb), de kellemes meglepetés ért minket. A BandIPA színe tetszetős, az illata ragacsos, édeskés és komlós. Teljesen rendben van, viszont ízben már nem hozza az előzetesen beígért gyantásságot… Komlós lecsengésű a vége, összességében jól iható, korrekt ipa.

asd

Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12°

A Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12° kicsit gabonás, kicsit gyömbéres, nyers, lazulós – ahogy a neve is mondja – nyári ale. A vége citrusosan keserű és visszafogottan száraz. Palackozva nem lesz (a pasztörizálás során veszítene az élvezeti értékéből), szóval nyitva kell tartanunk a szemünket, ha szeretnénk még inni a szezonban. (Szeretnénk.)

Bölcső Brew Crew Maibock

Bölcső Brew Crew Maibock

Ez egy ilyen nap, megint belenyúltunk a tutiba a Bölcső Brew Crew Maibockkal. Édes, de nem émelyítő és annyira csúszik, hogy a végére is érünk egyből, mielőtt gondolkozni, vagy írni tudnánk róla. Maláta és karamell orgia, a tűző napon való üldögélés után újra erőre is kaptunk tőle!

Bölcső Bitter ESB

Bölcső Brew Crew Bölcső Bitter ESB

A Bölcső Bitter kinézetre nagyon adja, krémes megjelenésű, bézs színű habú extra special bitter. „Angol másodosztály” – ha szeretjük a futballt az ESB-t akkor biztos nagyon állat, de minket nem mozgat meg.

Amarilla Nővérke

Kapucinus Sörfőzde Amarilla Nővérke

Nem bántásként írjuk, de az első, ami beugrott az Amarilla Nővérkéről az, hogy befőttesgumi illata van. Amúgy egy laza, vizes hoplager. Stílusába belefér, de még egy kis komlónak azért lett volna helye (ha már a sör nevében is szerepel az egyik legismertebb).

Horizont Witbier

Horizont Witbier

A Horizont Witbier is ezen a hétvégén debütált: megjelenésre sűrű és zavaros, de kortyérzetre könnyed és folyós. 6%-os alkoholtartamú, de nem érezni rajta. A jeges teára lehet asszociálni, amibe egy kis koriander is bejátszik. Összességében egy nem túl markáns nyári búza visszafogott belgás jegyekkel.

A fentieken túl persze jóval több sört kóstoltunk, illetve volt, amit többször is ittunk… Mindenesetre beszédes tény, hogy a Fenékig négy szerzője négy különböző sört jelölt a fesztivál sörének. Ha pedig egy jelzőt hatszor sikerült leírnunk (nem számolva a ragozott formáit), az talán megfelelő módon összefoglalja, hogy milyen is volt a sörfelhozatal. Leírjuk hetedszerre is: laza.

Kritika #76 // BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Nemrég olvastam, hogy a skót BrewDog megint valami hülyeséggel próbálkozik (Erősítő Főzet Rokkantaknak és Lábadozóknak néven hoznak ki egy dupla IPA-t…) és bár ezek nem mindig szoktak feltétlenül jól elsülni náluk (ritkán, de van, hogy több a marketing, mint a sör), most úgy tűnt előzetesen, hogy ebben lehet valami.

A Restorative Beverage for Invalids and Convalescents egy 1843-as dietetika könyvből nyerte az ihletet. Eszerint az IPA különösen jó a rokkantaknak és lábadozóknak, mivel gondosan szárazra van erjesztve és a szokásosnál kétszer több komló van benne… Mondjuk legalább már értem, hogy miért jár ennyi beteg arc a Csakajósörbe.

A skót srácok tehát nekiálltak elkészíteni a legvilágosabb, legszárazabb dupla IPA-t, trükköztek a cefrézéssel, majd a végén megküldték Citra, Amarillo és Centennial komlóval. Itthon egyelőre még nem kapható, de bristol-i dealerünknek köszönhetően (thx Lú!) kaptunk egy üveggel.

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Csupa meglepetés a sör. Világos arany szín, könnyű fehér hab, sok bubi. Lehetne akár egy jobb pilzeni is. Teljesen tiszta, sehol az IPA-któl várt finom zavarosság (ha jól értesültem már mikroszűr a BrewDog, úgyhogy lehet, hogy ezentúl hasonló söröket várhatunk). Illatra gyümölcsbomba: grapefruit, citrom, aztán virágos-szénás és mézes illatokat érzek. Ízre is hasonlóan friss, finom keserűség után enyhe mézes édesség. És tényleg száraz. A 8,7%-os alkohol egyáltalán nem érződik, nincs cukrosság, testesség amit a típusnál várnánk. Átverős, mert emiatt könnyen iható, de az alkohol meg hamar fejbe tud vágni. Jól megcsinált, komplex, de mégis könnyen érthető cucc, a típusjellegeket csak nyomokban tartalmazza. Ezt tényleg kéne osztogatni a magyar kórházakban is a lábadozóknak.

Kritika #68 // BrewDog / Weihenstephan India Pale Weizen

Ha a világ legrégebbi főzdéje összeáll egy főzet erejéig az európai kézműves söripar zászlóshajójával, az már önmagában borítékolja a sikert. Sört már nem is kell főzni ehhez, elég csak a kooperáció ténye, egy príma koncepció (idézem lentebb), meg egy mutatós címke.

…a hagyományos és a modern sörfőzés tökéletes szimbiózisa.

BrewDog / Weihenstephan India Pale Weizen

BrewDog / Weihenstephan India Pale Weizen

A Weihenstephan és a BrewDog viszont sajnos le is főzte ezt a sört. Bár nem bánom, hogy megvettem és megittam, de attól ez még sok hűhó semmiért. Nem is ipa, nem is búza. Érezni a próbálkozást, de ez egyszerűen csak egy keserű búzasör, ami nem tudja egyesíteni a két stílus legjobbját, illetve meggyőzni a másik rajongóját. Kicsit keserű, kicsit banános (már búzásan-banános nyilván) és ennyi.

Igazán lehetne sűrűbb és testesebb, keserűbb és citrusosabb is! A két nagytól sokkal többet vár az ember; az India Pale Weizen tényleg csak egynek jó. Egyszer elsüthető poén.

Interjú #2 // Bakó Janó

2013 decemberében egy magyar srác Valenciából utazik 3000 km-t, hogy bekopogjon a BrewDog ajtaján azzal, hogy – mivel nem kapott visszajelzést a levelére, illetve az elküldött 3 sörére – akkor most itt van személyesen. A HR-es persze nincs bent, szóval nem marad más, mint a nagy hátraarc… Mire visszaér egy email várja, meg egy Skype interjú, január elején egy próbahét, február elejétől pedig a főzde állandó munkatársa.

A srácot Bakó Janónak hívják és mivel már egy éve él Skóciában, adta magát, hogy a Fenékig második interjúját vele csináljuk.

FENÉKIG: A BrewDogot kívülről jól véljük ismerni, elég sokat foglalkozunk a söreikkel is persze, de milyen belülről? Adj egy kis kapaszkodót, hogy milyen is ott dolgozni és a részese lenni…

JANÓ: KIBASZOTT JÓ!!! Már bocsánat az egyszerű megfogalmazásért de minek titkolni… Sokszor az emberek panaszkodnak, ugye. De hát panaszkodni mindig egyszerűbb (nem jobb, nem rosszabb, csak egyszerűbb). Szerintem pedig örülni a lehetőségeknek, a mindennapoknak, az az egyszerűbb!

Nyilván nagy a pofám azután, hogy Valenciában egy kicsi mikrofőzde-étteremből jövök, ahol az alkoholista, kokainfüggő ex-főnököm minden formában, fizikai-, és lelki szinten is teljesen kihasznált. Azután belecsöppenni a kutyaólba, hozzáértő, profi szakemberekkel melózni, akik a világ minden szegletéből vannak itt, csak a kráft söciért, az igazán szívet melengető… Tényleg mintha a „livingelném a drímet”, viszont a „lávingolást” néha kicserélném fákoffolásra a hop-pal kapcsolatban, amikor ez a rengeteg mennyiségű komló, amit csak el tudsz képzelni, mindent eltömít… De ez is szakmai tapasztalat, igazából most tapasztaljuk mi is ki merre – hogyan lehet minél jobb eredményeket elérni… A gyár az úgy nő, mint egy bolondgomba, amit Skóciából kifolyólag mindig eső táplál… Elképzelhetetlen , hogy elmegyek 10 napra nyaralni, és mire visszamegyek van valami új berendezés, új tank, új biszbasz, amivel lehet játszani, nagyon adja! Minden cimbinek azzal szoktam példálózni, hogy például tavaly ilyenkor (január 13-án), amikor kijöttem, akkor volt tíz 100 hektós, hat 200 hektós, nyolc 400 hektós és három 600 hektós fermentáló tartályunk (Valenciában négy 20 hektóssal bolondoztam, csak az összehasonlítás végett), illetve egy 100 hektós, egy 200 hektós és egy 400 hektós világos sörlétartályunk… Nos, egy hónapra rá, amikor kiköltöztem és beálltam a falkába, addigra érkezett egy puffer tartályocska a sörlé-forraló tartály és a whirpool közé két darab 400 hektós világos sörlé tartály, meg három 600 hektós fermentáló tartály még, mondom nebassz, itt nem cicóznak, az már egyszer tuti! Most összesen az előbb említetteken mellett összesen van tíz 600 hektós, meg kilenc 800 hektós tartály is és novemberben álltunk át a 7/24 órás munkarendre. A gyár növekedéséből kifolyólag rengeteg lehetőség van a szakmai továbbfejlődésre és előrelépésre is. Summa summárum, jó cucc itt lenni!

FENÉKIG: Ha már 7/24, akkor címszavakban, de összefoglalnád, hogy hogyan telik egy átlagos heted?

JANÓ: 4 nap meló 12 óra, aztán 4 nap OFF. Én az ászok részen vagyok, és a sörlé centrifugálásáért, szűréséért felelek; rohangálok mint pók a falon, mert itt sok ugye a részvényes, aztán ők ’’kibaszottul” sokat értenek a kráft sörhöz, úgyhogy majdnem mindennek söcinek kristálytisztának kell lennie! Úgyhogy miközben figyelek a centrifugára, segítek a srácoknak az ászokpincében a mindennapos teendők elvégzésében… Nekem igazából a munkahely a játszótér, ott érzem jól magam, ott vannak a barátok, a család, a nevetés, néha a sírás, csak a jó csajok hiányoznak, de nem lehet minden havaj, dizsi, meg napfény. A maradék 12 óra meg pikk-pakk eltelik, sajnálatos módon legkevésbé alvással, meg pihenéssel, de nem panaszkodom, majd kipihenjük magunkat a sírban!

Janó munka közben (a képet ő küldte)

Nyakig komlóban (a képet Janó küldte)

FENÉKIG: Ekkora hajtásban mennyire tud a kreativitásod kibontakozni?

JANÓ: Azt jól ki lehet bontakoztatni a szabadidőben. A munkában viszont mindennek megvan a maga rendje és módja: előírások, receptek, a folyamatok elvégzése, stb…

Viszont van egy „Sabco” nevezetű kicsi csoda-masina, amivel 30-40 literes főzeteket lehet alkotni, nah, az az önmegvalósítás paradicsoma! Szabadidőnkben azzal szoktunk játszani. Ugye az alapanyagok adottak, aztán ami a csövön kifér… Én még nyáron csináltam Valencia emlékére egy valenciai rizzsel és szárított narancshéjjal egy a tököm tudja már milyen stílusú vörös alet, nah az olyan szörnyű lett, hogy az még hagyján, hogy én nem ittam belőle egy üvegnél többet, de amikor kiraktam az ingyé’ sörökhöz, még a lengyel palackozó arcoknak sem kellett… Az mi?! Csak az egyik ír munkatársamnak annak ízlik; annak viszont nagyon. De hát ezek az írek, azoknak minden szar ízlik, haha!

Most volt egy főzdén belüli háziverseny, arra egy amber allel készültem, amit gyömbérrel, datolyával, meg mazsival bolondítottam meg, szerintem viszi is a prímet! Én nagyon büszke voltam, illetve vagyok rá, csak 60 üveggel kellet volna palackozni, hogy induljak a versenyen… Én meg, amikor palackoztam, akkor már nagyon fáradt voltam, meg ki volt a faszom rendesen, itt volt a haverom is a Murphy azzal a hülye törvényével… Egy szó mint száz, nem az én napom volt, a palackozó állványra sem tudtam felerősíteni a sör-, meg a CO2 vezetéket, műanyag gyorskötöző hiányában. A karbantartók részlege be volt zárva, de nem olyan fából faragtak, hogy feladjam, füldugó zsinórjával erősítettem oda a vezetékeket; így sikerült egy dobozzal lepalackozni (20 üveg). Hiába írtam rá, hogy nem a mennyiség, a minőség… Majd jövőre megkapják a magukét!

sabco

A füldugó zsinórja, mint gyorskötöző (a képet Janó küldte)

Voltak nagyon ígéretes sörök a versenyen, az amerikai főnököm egy fantasztikusan finom, tökéletes sourt készített cseresznyével (ha minden jól megy, és nagyon remélem, hogy igen, abból csinálunk egy 100 hektós tételt is), a német cimbim csinált szarásig komlózott lagert, meg egy rauchbiert füstölt, lengyel paprika hozzáadásával. Jó cuccok. Angelo, a görög barátom dorian gyümölcs felhasználásával csinált valami fost, haha! Csak ő tudott belőle inni, de szerintem ő is ment utána a buzukit kidobni (de lehet az a Delhusa Gjoni nótától volt)! Én még a szagától is rosszul voltam… Sikerült elérnie a pontozáson -0,4 és -1,0 átlagértékeket, hahaha, szóval kreativitás bontakoztatásban nincs hiány!!!

FENÉKIG: Van -e valami izgalmas projekt, amin mostanság dolgozol?

JANÓ: Egy fasza, tökös underground szervezetet indítok útjának, amibe megpróbálom nemcsak a magyar, de a spanyol, illetve angol nyelvű barátaimat, sörös cimborákat, zenészeket, művészeket, tetoválókat, rock’n’roll csibészeket bevonni.

Egy vagány alapítvány, amit underground csajok – srácok tesznek a hátrányosabb helyzetű arcokért. Nem a pénzgyűjtésről szól, hanem hogy kinyissuk az emberek szemét, hogy tegyünk a másikért. Szórakozóhelyek akadálymentesítésétől kezdve, motivációs előadásokon keresztül, zenei rendezvényeken át, a mindennapi segítség-nyújtásról, az akcióról szól… A határ a csillagos ég, az egész „vagánykodás”, csak most kezdődik, jó helyen, jó időben, jó emberekért! Szóval tekerjétek fel a rádiót, televíziót, füleljetek, figyeljétek az esti hírekben, indul a Vagány Alapítvány a Hétköznapi Szuperhősökért (V.A.H.S.)! Egyelőre itt érhető el a projekt: vahsthirteen[kukac]gmail.com

FENÉKIG: Annyit már most megígérünk, hogy a V.A.H.S. alapítványról – ahogy lesz miről – mi is beszámolunk majd! Utolsó kérdés… Hol látod magad 5 év múlva?

JANÓ: Reményeim szerint addigra megtalálom a királykisasszonyomat, aki még bujkál előlem, elragadom a kis kacsóját, a fele királyságot, és boldogan, amíg meg nem halunk…

Szakmai szempontból reményeim szerint saját nedűvel fogom a boldogságot a nagyérdeműbe pumpálni és minden holnapután-kiskedden a Fenékig crew-val és a barátaimmal a Böiler nagysikerű Sördal himnusz „Gyerünk, gyerünk, megjöttek a részegek” refrénjét csordavokálba üvölteni… Az lesz a jó világ, haha! P.M.A forever!!!

Kritika #51 // Hopfanatic Christmas Singularity & BrewDog Pumpkinhead

Hivatalosan csak ma verik csapra, de a Hopfanatic Pub jófej akciójából kifolyólag pult alól üvegesen is elérhető volt már pár napja a Christmas Singularity. Respekt!

Édes, alkoholos, de jól kiegyensúlyozott sör. Lomhán szénsavas, elsőre nagy habot ereszt, ami aztán el is tűnik hamar. Gyönyörű, narancssárgás színe van; nyilván a sütőtökpüré sokat hozzátesz ehhez. Nem feltétlenül érződik rajta a tök, tehát nem az a tipikus amerikai tökös sör, de ez cseppet sem a hátránya… A 9% viszont nagyon is érződik, a fűszereket pontosan nem tudom kivenni, de az élesztő határozottan belga. A karácsony, mint műfaj nem a kedvencem – sem sörben, sem ünnepként -, de ez mindig jöhet. Klassz lett!

Hopfanatic Christmas Singularity

Hopfanatic Christmas Singularity

Pattan a BrewDog Pumpkinhead is! Kitöltéskor egyből feltűnik, hogy színre sötétebb, kisebb habot is ereszt, de ez masszívabb. Szegfűszeges, mézeskalács illatú, ízre pedig kissé fanyar; mézeskalács cukor nélkül. Ez sem az amerikai tökös sör, de már közelebb van hozzá… Az előzőben csak kerestük a tököt, de mintha az alkohol elnyomta volna, itt meg a fűszerek miatt nem találjuk. Ahogy melegszik kissé puncsos lesz, keserűje sokáig kitart, itt talán érezni a sütőtököt!

BrewDog Pumpkinhead

BrewDog Pumpkinhead

Ha azt nézzük, hogy tökös sörként melyik érvényesül jobban, akkor talán a BrewDog nyeri a menetet, de a meccset ezúttal a Hopfanaticnak kell ítélnünk, mivel a Christmas Singularity az, amit máskor is innánk (és fogunk is).

Kritika #50 // BrewDog Hello My Name is Vladimir & Vote Sepp

‘Proteszt sörök a műfaj mestereitől’ címet is adhattam volna a bejegyzésnek, de nem tettem, cserében viszont egyből ezzel nyitok… Előzetesen már hallottam, hogy a Vote Sepp rossz, a Hello My Name is Vladimir meg jó, de ha bármiről le lehetne engem beszélni, akkor ez a blog se lenne, nem, hogy ez a poszt.

BrewDog Hello My Name is Vladimir

BrewDog Vote Sepp & Hello My Name is Vladimir

Az orosz rendezésű 2014. évi téli olimpiai játékokra időzített dupla ipa egy kis borsot hivatott törni Vladimir Putin, illetve az országra jellemző hivatalos melegellenes retorika orra alá nevével, külalakjával és nyíltan maszkulin promóciós anyagával. (Küldtek is a Kremlbe pár üveggel.)

Helló, a nevem Vladimir. Én egy sör vagyok über–hetero férfiak száméra, akik topless lovagolnak és kést hordanak. A 2014-es téli olimpia söre vagyok. De nem a melegek számára. Szeretsz megtermett férfiakat birkózás közben látni a judo szőnyegen, vagy fecskében horgászni? Akkor ez neked szól!

Előreszaladok egy kicsit, a Hello My Name is Vladimir egy jó vicc. Borostyános, testes, szénsavas. Jól iható, kiegyensúlyozott dupla ipa lett túlzások nélkül. Édes, nyúlós, komlós, nem szétkeserű, de keserű, zamatos, fasza kis ivósör. Talán egy kicsit túl könnyen is csúszik, mert semmi komoly egyéb reakciót nem vált belőlem ki, így, ha belekötnék, akkor csak azt tudnám mondani, hogy lehetne maszkulinabb és sokkolóbb.

A Vote Sapp egy kísérlet arra nézve, hogy korrumpálják a FIFA korrumpálhatatlan elnökét a 2022-es Futball Világbajnokág helyszínével kapcsolatban. (Annak az elvnek a mentén, hogy ha Quatarnak összejött, akkor Skóciának is minden esélye megvan rá…)

Egy korrumpálhatatlan hibiszkuszos búza, ami egyben egy kacsintás és bólintás is fáradhatatlan futball führerünk irányába…

Ha már az előzőekben is lelőttem a poént jó előre, itt se teszek másként: ez a sör egy rossz vicc. Rozé fröccs jelleggel bír erősen, ízre is vizes, szódás, szénsavas és savanykás; ha nem én töltöm ki, el sem hiszem, hogy ez sör, főleg nem, hogy Brewdog. A hab is eltűnik róla hamar és marad egy pirosas-rózsaszínes lötty a pohárban. Vajon fricska ez a Fifa vezetőjével szemben (mármint, hogy direkt rossz)?! Csak egy kis keserű van a végén, halovány komlósság, amúgy értékelhetetlen. Vajon szánt szándékkal egy csomó rossz kompromisszumot hoztak a készítése közben??? Azért ilyen?! Egy rakás kérdésem merült fel… És a legégetőbb: miért a fogyasztón (rajtam) csattan az ostor?

Kritika #49 // BrewDog Prototype Challenge 2013

Most, hogy lassan érkezik a BrewDog Prototype Challenge 2014, a fejemhez kaptam, hogy nagyon is aktuális ideje lenne, hogy foglalkozzak megigyam a 2013-as hármast… Ugye a BrewDognak ezek olyan limitált kiadásai, amikből hivatalosan csak egyet csinálnak meg; azt, amire a honlapjukon a legtöbb szavazat esik.

A búza-ale Hobo Pop laza. Chill. Bekezd, de aztán nem tolja túl. Illatra édes, kortyra egzotikus; olyan, mintha egy ipát innék, aztán jön a keserű, hirtelen, de ízlésesen vezeti le az előzőeket. Nagyon jól kiegyensúlyozott, könnyű sör. Megvettem, főleg, hogy rozs is van benne, amit a Brood & Spelen után kifejezetten keresek is.

Prototype Challenge 2013

Prototype Challenge 2013

A Brixton Porterről anno azt írtam, hogy bármikor jöhet, és ez azóta sem változott; jó újra a poharamban tudni, és úgy inni, hogy nem kell felülbírálnom magamat! Új info, hogy kicsit füstösnek érzem most az erejét. Továbbra sem a porterek szerelmeseinek top választása, hanem azoké, akik inkább csak messziről tisztelik azt, de szeretnek a komfort zónájukon kívülre is merészkedni; új stílusként ki is nevezem „gateway porter”-nek!

Jöjjön újra a rozs és az Interstellar. Illat alapján a Hobo Pop rozsosabb, pedig ez kifejezetten egy vörös, rozsos ipa. A habja krémes, lomhán szénsavas, ízre édes, talán túl édes is (lehet, hogy annyira nincs jól kiegyensúlyozva?)… Jó kis cucc, de nem véletlenül nem ez lett megcsinálva később rendes címkés sörnek (hanem ugye a Brixton Porter). Az alkohol is kissé túl van tolva, már érzetre, hiszen hivatalosan csak 6,5%. Érett narancsot és ananászt vélek felfedezni benne, ha keserűbb lenne, az jobban állna neki, így nem igazán ipás. Persze jólesik nagyon is, tehát ne tűnjön úgy, mintha ekézném ezt a sört… Egyszerűen csak hasonlít a már korábban emlegetett De Molen Brood & Spelenre, csak felnőni nem tud hozzá.

Íme, ott megy Isten egyik prototípusa. Egy nagyhatalmú mutánsa valaminek, amit sosem akartak tömeggyártásban kipróbálni. Túl bizarr, hogy éljen. Túl ritka, hogy meghaljon.

– Hunter S. Thompson: Félelem és reszketés Las Vegasban

Mindent egybevetve el lett találva ez a Prototype Challenge; semmi rosszat nem tudnék róla mondani (mondjuk a BrewDogról általában sem szoktam rosszat írni). A Hobo Popot innám mindig, a Brixton Portert heti egyszer, az Interstellart meg ünnepnapokon. Hát így.

Kritika #46 // BrewDog Black Eyed King Imp

Az álmok valóra válnak, a fák az égig nőnek és végre nyitom a BrewDog Black Eyed King Impet, ha már sikerült a csokoládéra ennyire rápörögni.

Az első benyomás: szétédes, aztán szététcsoki. Masszívan alkoholos, melegíti a torkot, nyugtató hatású, egy pillanatra még érzéstelenít is, mintha lidokainos lenne.

BrewDog Black Eyed King Imp

BrewDog Black Eyed King Imp

Állagra olajos, csúszós, színre nem látni át a sötéten, habot – ahogy a kép is mutatja – nem igazán eresztett.

Olyan, mintha valaki (mondjuk én) belevert volna egy dupla-whisky-t a kávéba (természetesen feketébe, cukor nélkül). Már a felénél érzem, hogy 11,8%-kal van dolgom. Ahogy az édesség elmúlik, letisztul és előjön a keserű csoki, sőt, szinte érzem az őrölt kakaóbabot recsegni a fogaim között. Mondanám, hogy száraz, de a nyálképződést annyira beindítja, hogy nem lenne igaz; mint amikor egy jó eszpresszó után hátradől az ember és elégedetten nyammog.

Ha igazságtalanul le szeretném egyszerűsíteni a dolgot (nem szeretném), akkor kicsit olyan, mint a Pocket Coffee praliné, de persze ezerszer inkább ezt az imperial stoutot választom! Cocoa Psychot sem iszik minden nap az ember sajnos, ezt a tesztfőzetet pedig még ritkábban fogja. Ha jól sejtem egyszeri alkalom volt… Sajnos.