Tag Archives: brewdog

Kritika #44 // BrewDog Hello, My Name is Päivi

A BrewDog Hello, My Name Is sorozata nem új vendég az oldalon, akárcsak a poharamban, így nem rizikóztam sokat, amikor a finn ihletésű Hello, My Name is Päivi után nyúltam.

A várt reveláció viszont elmarad; nem érzem azt a felszabadító, iszonyat gyümölcsös dupla ipa ízorgiáját, amire az előzmények alapján számítottam. Ez persze nem baj, mert nem kell mindig ugyanolyan söröket inni (bár megvan nyilván ennek is a bája).

BrewDog Hello, My Name is Päivi

BrewDog Hello, My Name is Päivi

Elsőre a sós-karamellás csokoládé jut az eszembe, ahogy játszik az ízekkel… Természetesen szó nincs arról, hogy ez a dupla ipa tejcsokoládésan édes lenne, csak arról, hogy a visszafogott édesség átcsap fanyarba, onnan meg keserűbe és aztán ez egyre kisebb hullámokban, de lejátszódik újra és újra. (Pont úgy, ahogy a só ellensúlyozza a csokoládét.) Nem finomkodik, nem túloz, ki van ez találva, de közben még sincs annyira túlgondolva. A homoktövis adja a csavart, a komlózás pedig a már-már trópusi gyümölcsökre hajazó asszociációkat (nem citrus, az biztos). Közel sem nyálcsorgatós, hanem száraz, a 8,2%-os alkoholossága pedig csak az utolsó korty után érződik.

Ennek ellenére érdekes módon nem extrovertált lesz tőle az ember, hanem befele fordul; ez azoknak a hétköznapoknak a söre, amikor kell egy kis nyugalom a pohár fenekén. Arra tökéletes. Péntek esti asztalcsapkodós röhögéshez nézzünk inkább egy másik Brewdog után… Engem megtaláltok addig is itt!

Random #29 // Brooklyn Brew Shop × BrewDog

Tavaly már szerepelt a Brooklyn Brew Shop az egyik random posztunkban és most sem azért rángattuk elő őket, mert imádjuk magunkat ismételni…

A BrewDog „kapitányának” az Instagram oldala alapján egy olyan kooperáció készül, ami lehetővé teszi a Punk IPA otthoni lefőzését. Woah.

Kritika #42 // BrewDog Fake Lager

A Fenékig.com-on én rosszat még nem írtam a BrewDogról és most sem fogok. A Fake Lagerrel kapcsolatban is tudtam pontosan mire vállalkozom (tulajdonképpen semmi izgalmasra), mégis sokáig tartogattam a hűtőben… Egészen mostanáig.

BrewDog Fake Lager

BrewDog Fake Lager

Eredetileg áprilisi tréfának indult azt ígérve, hogy többek közt rizs, kukorica és a glükózszirup lesz benne, ízre pedig a karton, kígyóolaj és rozsdásodó fémek jegyeit prognosztizálva. Aztán megcsinálták persze „csak” a szokásos maláta-komló-élesztő-víz négyessel, ahogy szokták; egy olyan világos sört, ami semmiben nem extra, csak a tudásuk szerint a legjobb. Gesztusként. Az ő szavaikkal élve:

A kamu az új fekete. A kamuban van meg az, ami. Kamu művészet, kamu márkák, kamu mellek és kamu láger.

Én értékelem ezt a gesztust, és nem fájt kifizetni a 0,33dl-ért a 600 forintot. Mást nem is nagyon tehetek, mert részletesen egyszerűen nem tudok beszámolni arról, milyen a lager a skótok értelmezésében. Jó. Nincs benne semmi csavar, de belekötni sem lehet; ez egy jó sör, és ezt nem azért ismételgetem, mert magamat akarom meggyőzni, hanem azért, mert – szürke eminenciásként – úgy lecsúszott a torkomon, hogy jegyekről, arányokról, kiegyensúlyozottságról csak nagy erőfeszítések árán tudnék írni. Úgy meg minek. (Najó: könnyű, közepesen szénsavas, kicsit füves-földes, kissé száraz.)

A történethez még az is hozzátartozik, hogy a Balkezes Sörfőzde egyenesen sörtípussá emelte a fesztiválsörükkel kapcsolatban a ‘fake lager’ kifejezést.

Ezt a sört egyszer veszi az ember, egyszer issza, aztán a kézműves pubban olyan barátainak ajánlgatja, akik ki akar maradni az egész „forradalmi hülyeségből” és egy egyszerű, normál valamit akarnak inni. Egészségü(n)kre.

Kritika #38 // BrewDog Clown King

Új hét, új hamburger (korábban már írtam erről a passziómról) és ahogy kutatom át a hűtőt a húsba való sörért, nem kérdés, hogy eljött a Clown King és persze az én időm.

Szinte piros, a legszebb színű sör, amit az utóbbi időben láttam. Mézes illatú, árad belőle a komlós frissesség, mintha valami ipa lenne, ízre pedig kifejezetten narancsos, együtt a héjával. 12%-os és érezni is ezt rajta, telt, nyálcsorgató, a legkevésbé sem száraz.

BrewDog Clown King

BrewDog Clown King

Cirkuszi mutatvány, de nem bohóckodás; a Shipwrecker Circus után a BrewDog egyedül is csinált egy kiemelkedő barley wine-t (ugye az amerikai Oskar Blues főzdével közösen kooperáltak anno).

Miután elmegy a hab a tetejéről színre olyan, mintha valami jobb aszút innék, aztán ízre is kezdem ugyanezt érezni. Nem savanyú, de mégis oldalt bizsergeti a nyelvemet. Persze mást is érzek: az alkoholt. Hogy egy mondatban összefoglaljam, ez egy igazi férfias desszert.

Kritika #34 // BrewDog Bourbon Baby

A bekevert hús már a hűtőben állt, amikor a Twitternek hála rádöbbentem, hogy az angolszász nyelvterületeken ma (augusztus 27.) nemzeti burgernapot tartanak (#nationalburgerday), jelentsen ez bármit is. Nem kell ehhez külön nap, én amúgy is gondosan odafigyelek arra, hogy egy héten legalább egyszer meglepjem magamat valami háziburgerrel… Régóta tartogattam már a Bourbon Baby-t a hűtőben, így nagy várakozással tekintek, mind a vacsora, mind a sör irányába (ez utóbbi a releváns az írásom tekintetében nyilván).

Édes és alkoholos és mézes és aztán földes – nem csak a pénztárcámat, de magukat sem kímélték a BrewDognál, amikor összerakták ezt a schotch ale-t. Persze még mindig csak feleannyiba került, mint mondjuk a Paradox Isle Of Arran, de hagyjuk is a matekot, nézzük tovább, mit tud ez a bébi!

BrewDog Bourbon Baby

BrewDog Bourbon Baby

Alkoholosnak érezni, pedig csak 5,8%-os; hihetetlen, hogy mindezt a bourbon hordós érlelés hozza elő! Stoutosan édes, fura, hogy mégsem üt meg. Ez a kettősség az erénye és egyben a fogyatékossága is, mert a korty után várom és várom, hogy történjen valami… Mégsem mondanám, hogy nem kiegyensúlyozott a sör, mert finom, enyhén édes lecsengése van. A földesség mellé, ahogy melegszik, bekúszik a friss kókusz íze is.

1500 forintot viszont nem feltétlenül ér meg, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sör ilyen jól még nem állt hamburgerhúsnak. Az egyik legjobb lett, amit valaha csináltam.

Kritika #27 // BrewDog Brixton Porter

A Brixton Porter nem tartozik BrewDog alapsörei közé (nem összetévesztendő az Alice Porterükkel, ami csokoládésabb, alkoholosabb, nehezebb), így amikor jó idő után újra elérhető lett, nem haboztam egy pillanatot sem… Eredetileg nem szenteltem volna neki egy posztot, de annyira jólesett, hogy nem mehettem el szó nélkül mellette.

BrewDog Brixton Porter

BrewDog Brixton Porter

Határozottan nem az a mindent átütő erejű alkoholos, édes, nyúlós porter, de pont ezért jó. Lazulós 5%-os, de közben mégsem a tisztes megúszásra játszik, hanem tele van ízzel; nem kávésan pörkölt, hanem földesen, kissé fanyar, a végére pedig száraz. Egy klasszikus típus, amihez igazán ízlésesen nyúlt hozzá a BrewDog. Nem vagyok kifejezetten a porterek szerelmese, de bármikor jöhet.

Random #17 // Ezt a sört nagyon várom…

A Cocoa Psyhco tesztfőzete extra adag kávéval és csokoládéval – ami jó két évig whisky-s hordókban pihent – megjelenik hamarosan üveges kiszerelésben. Kell.

Nem tudok szabadulni a Gallows daltól, egyfolytában ez szól a fejemben, bármikor a Black Eyed King Impre gondolok.

The black heart king
has met his black heart queen
forgot everything he was
for the taste of her skin
his nights no longer lonely
once he let her in
and by the orchestra of wolves
you can hear him sing…

FYKI #12 // BrewDog újratöltve

A kezdetek, azaz 2007 óta a BrewDog többé-kevésbé ugyanazzal a designnal támadott, amit lehet szeretni, nem szeretni, de tény, hogy felismerhető volt és tökéletesen illeszkedett a cég erőteljes attitűdjéhez… Ez változik most.

Akik eddig nem szerették a skótokat, azok ezután sem fogják, én viszont bevallottan elfogult vagyok velük, így nézzük, mire is számíthatunk a jövőben:

Néhány kivételtől eltekintve nagyon bírtam az eddigi megjelenést, de egy (ilyen) brandnek folyamatos fejlődésre van szüksége, és bár kockáztatnak (az eddig vonalat is lehetett volna fejleszteni, vagy felvehettek volna egy állandó képzőművészt, nem is beszélve arról, hogy még pár évet elbírt volna a jelenlegi külcsín), az első képek alapján telitalálat lesz a külsőségekben történő megújulás.

Minden, amit látsz igazi. Valódi textúra. Valódi tinta. Valódi színrétegek. Kézzel vágott nyomatok tapintható karakterrel.

Egyelőre még kezdeti stádiumban van a dolog, de nagyon izgalmas váltásnak nézünk elébe. Több info és további képek itt: http://www.brewdog.com/blog-article/time-for-a-change

Kritika #24 // BrewDog Unleash The Yeast

Őszintén szólva kissé neheztelek magamra, mivel lassan már követni sem tudom, milyen újdonságokat várhatunk a BrewDogtól, miközben november óta várom, hogy megpattinthassam végre az Unleash The Yeast pakkot. Persze túl nagy nyomást nem helyeztem magamra, de a szokásosnál is nagyobb kedvvel bontottam meg ezt a csomagot…

Az alapsör mind a négy „klasszikus” típusra ugyanaz volt – komló (Centennial és Amarillo) és maláta (Pale Ale, Munich és Caramalt) tekintetében is – négy különböző élesztő törzzsel ugyanarra a 6,3%-os alkoholtartalomra főzve. Ennyit az elméletről, jöjjön a gyakorlat:

BrewDog Unleash The Yeast

BrewDog Unleash The Yeast American Ale & Bavarian Weizen

A Bavarian Weizen egy igazi meglepetés rögtön az elejére. Először nem búzás, inkább kesernyés, alkoholos és csak a végén vált át búzába az íz. Magas alkoholtartam érzetű, mintha trappistába hajlana. Tetszik és ezzel nem vagyok egyedül; a Ratebeer közönsége jellemző módon lehúzta a sorozat mindegyik darabját, egyedül ez a búza kapott jó értékelést, a pontosság kedvéért 100/88-at.

Az American Ale nagyon édes, nyálcsorgatósan komlós könnyű nyári kaland. Nagyon megy a búzával, mert ennek a végén érkezik a keserűség, de nem nehezedik, hanem csak játékosan van jelen. Hatásvadász, de kajálom.

BrewDog Unleash The Yeast

BrewDog Unleash The Yeast Pilsen Lager & Belgian Trappist

Az erős kezdés után a Pilsen Lager visszaránt a földre: semmi extra. Édes, alacsony CO2-s Pilsner Urquell. A nagy kézműves-sörforradalmiságban mindig hiányoljuk az alapsörtípusokhoz való nyúlást, de a megváltás ezúttal elmarad… Nem rossz persze, de nem tesz hozzá semmit a műfajhoz. Mit is vártam… (A válasz: többet.)

A Belgian Trappist illatra édes, ízre pedig semmilyen. Nincs íze, pontosabban „belga íze” van, de zéró karaktere. Kétszer is meg kell nézni, nem cseréltük -e össze a búzával, hiszen az sokkal inkább tűnt trappistának. Kis hiányérzetem van, hiszen állítólag az élesztő lett szabadjára engedve, de ennél a sörnél – akárcsak az előző pilseninél – nem egy fenevad lett a vaskos láncaitól megszabadítva, hanem a kisállatsimogató ajtait nyitották ki a gyerekek érkeztére. Elvoltam persze, de a családi mosolyalbumba nem ezek a képek fognak bekerülni.

Összességében persze tetszett a koncepció, még akkor is, ha a megvalósításban ennyi volt csak. „Csak”. Hiszen a búzát, meg az amerikait venném külön is.

Kritika #23 // BrewDog Dead Metaphor

A Dead Metaphor hivatalosan októberben jött ki, de csak most sikerült beszerezni és kibontani… Túl sok a sör és túl kevés az idő – micsoda pazarlás, micsoda luxus! Az önostorozás pillanatai után akkor koncentráljunk is rá erre a „Scottish Chocolate Breakfast Stout”-ra!

Reggeli stout. Persze. De a rohadt életbe, innám ezt reggel is! Indulna a nap egyből. Lomhán szénsavas kávé, nem nehezedik, könnyen jön, olajosan tapad a pohár falára. Nem krémesen csokoládés, hanem mintha egy 90%-os kakaótartamú keserű csokoládét majszolnánk. Az alkoholtól mégis kissé édessé válik (6,5% ABV, semmi komoly). A végén kávés, sőt kissé savanykás, mint amikor magában, tej és cukor nélkül iszunk egy igazi feketét. Estére is felébredtem tőle!

BrewDog Dead Metaphor

BrewDog Dead Metaphor

Kollaboráció a javából, de ezúttal nem más főzde keze van a dologban, hanem 1-1 sörblogger a hopzine.com, illetve a thebeercast.com oldalakról. Ők találták ki a nevet is, hogy egyfajta görbe tükröt mutassanak a sok semmitmondó hangzatos baromságnak, ami elhangzik a sörökkel kapcsolatban az olyan – és ennél sokkal komolyabb – oldalakon, mint amilyen ez is… (Ezt nem pont így írták, de ez a lényege.) Én bírom a semmitmondó hangzatos baromságokat, a görbe türköt és – minek is tagadjam – bírom ezt a sört is!