A BrewDog idén is megcsinálja a közösségi sörét, a #MashTag-et. Izgatottan várjuk mi sül ki belőle, hiszen az előző, amilyen képtelennek elsőre tűnt, olyan meglepetést okozott… Szavazni lehet blogon, Twitteren és Facebookon is!
Tag Archives: brewdog
Kritika #18 // BrewDog Paradox Isle Of Arran
19-20 éves koromban az egyik kedvenc italom a Guiness-vodka volt (a korsó tetejére ráöntöttem 4cl töményet), lement ebből 2-3 és minden rendben volt a péntek estével. Egy imperial stouttal és single malt whiskyvel ugyanez már nem jutna az eszembe és nem feltétlenül az eltelt 10 év miatt…
A BrewDognak szerencsére(?) más rugóra jár az agya (csak a rend kedvéért leírom, hogy természetesen ők nem öntöttek semmit egybe; a sör az Isle of Arran whiskys hordóiban érlelődött), de mivel a Paradox sorozat elég szép múltra tekint vissza, nem ért a meglepetés erejével, hogy mennyire masszív és komplex ez a kiadás. Mondanom sem kell, hogy nem az a sör, amit csak úgy legurít az ember, így én is felkészültem és étellel párosítottam, de hogy még izgalmasabb legyen, nem egyszerűen valami marha steaket öntöttem nyakon vele, hanem a házi avokádós-sertésburgeremet turbóztam fel, és ha már így alakult, persze le is kísértem.
Pohárba kiöntve – meg se kíséreltem átlátni a sötét folyadékon – hamar felvette az ajánlott fogyasztási szobahőmérsékletet. Illatra fűszeres, kólás, szinte diós, ízre pedig a nagyon édes (az elején) és a nagyon keserű (a végén) furcsa keresztmetszetében található. Nem éreztem ki sem a hátoldalon említett „vaníliát”, sem a „jól kiegyensúlyozott gyümölcsösséget”, a whiskys, malátás alkoholosságon túlról csak némi citrusosságot véltem felfedezni.
A húspogácsához is nagyon sokat hozzátett a rálocsolt 0,5-0,6 deci, nagyon jól felismerhető édeskés, pörkölt ízvilágot kaptak a hamburgerek. „Best burger in town” – nem jutott eszembe semmi, amit szívesebben ettem volna abban a pillanatban.
A Tokyo* posztban már elhangzott, hogy „ez túlzás”, magunkat meg nem ismételnénk. Kár, hogy nem egyszerre ittuk, jó lenne egymáshoz mérni a két imperial stout az erejét. Előbbi (18,2% ABV) inkább ragadós, nyúlós, ez pedig (15% ABV) folyósabb, szellősebb és nem biztos, hogy csak az alkoholkülönbség miatt (a whiskys hordó miatt megkockáztatom, hogy a Paradox Isle Of Arran alkoholosabbnak hat). Győztest persze felesleges lenne hirdetni, mert 2 olyan nehézbombázóról beszélünk, amik egyaránt pusztító hatásúak (a Ratebeer közönsége is 99-99 ponttal jutalmazta mindkettőt)… Nem lehet elégszer nekik ülni, így talán valamikor majd bevállalom és egyszerre bontom őket! Kihívás lesz minden tekintetben.
Kritika #16 // BrewDog Shipwrecker Circus, Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja
Az Old World duó után kissé taktikát váltok, és nem egyesével veszem az akadályokat, hanem egyből 3 BrewDog újdonságot gyúrok egy posztba, hogy kicsit követhetőbb legyen a dolog.
Shipwrecker Circus, egyből a közepébe, BrewDogosan szétkomlózott – a szintén közreműködő amerikai Oskar Blueshoz még nem volt szerencsém, de ezentúl nyitva tartom a szemem -, így egy vakkóstolás során hosszú percekig kéne gondolkoznom. A lenti fotó ellenére nem ennyire sötét, inkább karamellásan bordós-lilás színű. Kiöntve egyből megállíthatatlanul szabadul ki a komlóillat, vékony habréteget eresztve maga fölé. Enyhén szénsavas csak, meglepően édes, de lehet, hogy csak a 10,5%-os ABV miatt. Igazi desszert, már ha komlórajongók vagyunk (és miért ne lennénk azok)… Bejön. Egy szétsörözős estén nem biztos, hogy beválasztanám, de egy kiadós étkezés után nagyon jó levezet, lelazít!
A Hello, My Name is Sonja szétáfonya, de nem Békésszentandrási Szent András Könnye vonalon, hanem visszafogottan, szárazon, nagyon ipásan; ez viszont mégsem tipikusan az a BrewDogos nyálcsorgatós komlókavalkád, talán amiatt, hogy ez a sör szintén egy kooperáció eredménye, csak ezúttal az Evil Twin Brewinggal. Édes – keserű – aztán édes, és a végén érezni nagyon finoman az áfonyát. Nagyon gyümölcsös, de nem úgy, ahogy az amerikai ipák szoktak… Kár, hogy év végére jött ki, mert igazi nyári dupla ipa: barnulnék Szonjával együtt egy kis darab törölközőn közösen izzadva!!!
A Hello, My Name is Mette Marit sokkal opálosabb, kevésbé szénsavas, ugyanúgy 8,2% mint a Sonja. A vörös áfonyához mérten ez egy kissé savanyú – míg az előző telitalálat -, kicsit semmilyen. Persze a gyümölcs eleve predesztinálja talán erre, hiszen a normál áfonya sokkal édesebb, kommerszebb, befogadhatóbb, mint a vörös. BrewDog mércével sok hűhó szinte semmiért.
Ha egy magyar dupla ipa lenne, oda meg vissza lennék… A Főzdefeszt jut az eszembe, ahol már harmadik napja vagyok benyomva, már azt sem tudom mit iszom, de égre földre dicsérem, hogy a legjobb magyar sör, ami éppen a kezem ügyében van… Aztán soha többé még csak eszembe sem jut felé nézni.
Konklúziónak legyen elég annyi, hogy, ha csak Mette-t innám csalódás lenne, de Sonja kimenti őt is!
Kritika #15 // Kiskarácsony…
Szóval itt AZ ÜNNEP, jönnek az ünnepi sörök. Külföldön komolyan készülnek erre az időszakra szezonális sörökkel, idén már eljutottunk oda, hogy a magyar sörfőzők és sörboltosok is komoly választékkal várják a vásárlók és a sörbuzik rohamát. A tavalyi tapogatózás után már mi is felkészülten és tapasztaltabban álltunk neki a témának: Idén kihagytuk a cukros-likőrös belga karácsonyi söröket, illetve a hagyományos, de nem túl izgalmas német festbiereket, így a kétrészes értékelésünkben inkább különlegességeket és karácsonyinak címkézett söröket ittunk. Akit persze a belga sörök érdekelhetnek, az megtalálhatja a legjobbakat a Csakajósörben, a Különleges Sörök Boltjában, a Belga Sörök Boltjában, vagy a Venenumban, a Sörspecialista pedig most különösen széles választékot prezentál a ritka német sörökből.
Rögtön belecsaptunk a lecsóba, leghamarabb a kiskunhalasi Hopfanatic X-mass Madness nevű karácsonyi stoutjához jutottunk hozzá. A csavar ebben a sörben ott van, hogy belga élesztőt használtak hozzá és whiskeys hordó darabjait áztatták a lébe. Vettem üvegesben is, de azért kétszer csapoltan is megkóstoltam. Nem könnyű cucc, ahogy írtam korábban, a csapatban kb. én voltam az egyetlen aki vígan fogyasztotta. Fekete, minimális hab, vastag, masszív, lassan iható. Remek stout amúgy, pörkölt, kakaós – kávés ízek, ahogy melegszik, úgy jön elő a likőrös, alkoholos, vaníliás íz. És sajnos savanyú is, aminek nem kellene lennie. Egyesek szerint ez gyártási hiba, én annyira nem éreztem savanyúnak. Megosztó, érdemes tenni vele egy próbát annak, aki szereti a masszívabb fekete söröket, vagy érdeklődik a magyar kézműves színtér karácsonyi megoldásai iránt.
Magyar után magyar. Kővári Gergely, a Csakajósör mindenese megfőzte saját karácsonyi sörét, a Hangover Santa-t, egy vörös IPA-t. Ami kb. annyiban karácsonyi, hogy most lehet kapni. Kétszer kellett kóstoljak belőle, mert az első alkalommal a megfázás miatt nem éreztem se az ízeket, se az illatokat rendesen. Szerencsére nem csak én lettem jobban, de a sörnek is jót tett a plusz pihentetés: a másnapos Télapó véreres szeme helyett már egy tiszta vörös, sötét borostyán színű IPA-t ihattam. Ha egyszer főzök sört (Főztem.), akkor remélem, hogy ilyen színű lesz (Nem ilyen lett.). Igazából sokat extrát nincs mit írni róla, a Kővári által főzött Grabanchoz hasonló stílusú remek gyantás, keserű IPA. Karácsonyi ebédhez, vacsorához, vagy egy sima délutánra pont jó (sőt!), de a karácsony szellemét nem ebbe palackozták.
Hanem az Anchor Christmas Ale-be. De erről majd később. Előbb még ittam a BrewDog két karácsonyi söréből egyet. Santa Paws. Hangamézes skót ale, a felirat szerint. Szerintem enyhén füstölt sonkás húsvéti sör – oda legalábbis tökéletesen illene. Fekete, jó habbal, finoman füstös illattal, és teljesen vizes testtel (mindössze 4,5%-os alkohol tartalom). Kifejezetten felüdülés, ha az (általában) édeskés és nehéz karácsonyi sörök között isszuk. Érdekességnek egy próbát megér, árban is viszonylag baráti.
Egy szerencsés véletlennek köszönhetően (elcserélték a rendelt hordókat) a Csakajósörben hozzá lehetett jutni a Mikkeller 2012 Fra Til Via nevű (azaz „-tól, -nak”) karácsonyi söréhez, ami egy konyakos hordóban érlelt dupla porter. Hálistennek basszus! Bár nem fekete, de olyan sűrű, hogy elnyeli a fényt nem is készült róla rendes kép). Már egy pohár után is meggörbíti a teret. Pörkölt, kávés, kakaós, száraz, testes. A Karácsonyhoz ez sem igazán közelít ízben, vagy fűszerekben, de értem, hogy mit akartak vele: az ajándéktól megőrülő gyerekek elcsendesedése után remekül lehet iszogatni lassú kortyokban, miközben kifejezéstelen tekintettel nézzük a kandalló tüzét, vagy az éppen felgyulladó karácsonyfa lángjait (kinek mi jutott).
Kipróbálásra mindenképpen ajánlom a Hangover Santa-t, csapon el lehet kapni a Csakajósörben, a sötét hangulatban karácsonyozóknak az X-mass Madnesst (csapon a Hopfanaticban, üvegben sok helyen), kísérletezőknek a BrewDog Santa Paws-t (szintén Csakajósör és más helyek). A Mikkeller sajnos már elfogyott, egyszeri élmény volt.
Nemsokára jövünk a BrewDog másik „karácsonyi” sörével, a Hoppy Christmassal, jön a hagyományos Anchor Christmas Ale, a fűszeres Andersen Valley Winter Soltice, valamint egy magyar versenyző, a Rizmajer karácsonyi söre.
…Nagykarácsony
Eredetileg két cikk lett, volna, de végül itt a folytatás is, címszavakban.
A Brewdog polgárpukkasztott már megint, stb.: csinált egy karácsonyi sört, ami nem az. A Hoppy Christmas egy fasza IPA, saját bevallásuk szerint azért csinálták, hogy lehessen valami jót inni a karácsonyi pulyka mellé. Mondjuk ezt bármi mellé lehet. Fasza, bármikor innám, de több elemzést nem érdemel.
Nem úgy mint az Anderson Valley Winter Soltice. Persze itt leginkább veszekedés lenne azok között akik nem bírták meginni ezt sem, meg köztem, akinek úgy-ahogy bejött. Mindenféle bogyóval, mézzel telepakolt édes, tapadós, fűszeres szirup ez amúgy, mikor először ittam, akkor nem győztem mellé kortyolgatni valami keserűt, mert egyben nem lehet meginni. Aztán vettem még egy üveggel, másodtesztelésnek, és rájöttem, hogy a diós bejgli mellé pont jól csúszott.
Nálam az igazi köztes megoldást, az igazán jó karácsonyi sört az Anchor Christmas Ale hozta el. Fűszeres, fekete, picit ragad, picit negros, de közben friss, fanyar és jól iható, ha ehhez van kedvünk. Nem innám folyamatosan, de benne van minden ami ilyenkor kell és mégsem lesz túl sok. Ja és király a címkéje, minden évben más, lehet gyűjteni, meg persze vintage évjáratokat is félretenni és iszogatni.
Kritika #14 // BrewDog Old World IPA
Folytatom az Old World kóstolást, a Russian Imperial Stout után pár nappal már bontom is ki az Old World IPA-t. Rögtön az illat, ami orrba vág, semmi lágyság, semmi kedvesség.
Nem ereszt túl sok habot, elsőre kicsit fanyar, enyhén szénsavas csak, aztán jön a komlós keserűség; mintha lidokainos lenne, zsibbasztja a nyelvem, de nem gyilkolja meg az ízlelőbimbókat. Komlóbomba, de nem gyümölcsös.
Ahogy melegszik a pohárban, kimutatja a foga fehérjét… Közben van idő nézelődni is, gyönyörűen átlátni a folyadékon, színre inkább aranyló, mintsem halvány.
Brit maláta, angol komló, nem ódivatú, csak keményvonalas. Nem merev, csak klasszikus. Nem nyomtam be tőle, csak lelazultam (nem úgy mint a testvérétől, igaz, az 9,5%-os, ez meg 7,5-es).
Inkább IPA rajongó vagyok, mint stout-fanatikus, de azt kell mondjam a páros másik tagja nagyobbat szólt. Nem mintha lehetne egy rossz szavam is! Mert nincs. Persze tűnhet úgy, mintha feltétel nélkül rajonganék mindenért, ami BrewDog, de ez nem igaz (…szóltam valaha egy szót is a Nanny State-ről? Nem.); viszont többek közt az ilyen húzásokért respektálom maximálisan a skótokat. Nálam telitalálat volt mindkét Old World!
Kritika #13 // BrewDog Old World Russian Imperial Stout
Pár hete eléggé rápörögtem az újonnan bejelentett Brewdog újdonságokra, így amikor fizikailag is megérkeztek a Csakajósör-be, egyből nagybevásárlást rendeztem…
Az Old World Russian Imperial Stout gyönyörű habot eresztett kitöltéskor, semennyire nem lehetett átlátni rajta, nem is sötét, hanem annyira fekete, hogy elnyeli a színeket. Egy jó stout-ot már kitölteni is élmény, legalábbis erre a következtetésre kellett, hogy jussak, ahogy a hömpölygött kifele az üvegből.
Nem édes, nem sűrű, meglepően száraz. Az elején krémes, a végén kellemesen kesernyés, de nem „sörösen keserű”, egyszerűen jó rajta nyammogni. Nem kávés, pláne nem füstös, inkább nagyon jól pörkölt! Nem nehezedik rám pedig 9,5%, de a végére azért be lehet ettől a 0,66l-től nyomni.
A Brewdognak a hivatalos szöveg szerint az volt a célja, hogy re-kreáljanak egy klasszikus imperial stout-ot és én hiszek nekik. Elérték a céljukat, ez egy olyan klasszikus standard, amihez bármikor tartom magam!
Kritika #12 // Brewdog #Mashtag
#brewdog #punkok #mashtag #twittersor #enisszavaztam #brownale #ezmiezfura #keseru #tapadaszamra #mogyoro #gyumolcsillat #talanmango #ftw #ezmegisjo #masszivhab #nemtunikel #sotetbarna #szaraz #fanyar #furangyumolcsos #komplex #mineltobbetkostolomannaljobb #pontjolesik #denemerennyit #egynek jo #thanksgiving #dallasvsoakland #goraiders #yolo #szarkep #eletlen
A #MashTag a skót punk sörfőzők, a Brewdog közösségi söre. A sör készítésének minden fázisát megszavaztatták a rajongókkal twitteren, blogon és a Facebook oldalukon. A hagyományos amerikai típusú brown ale-t a szavazatok alapján végül gyümölcsös új-zélandi komlókkal készítették, majd tölgyfacsipszen és mogyorón érlelték, ezzel adtak neki nem is egy, hanem több csavart.
(A brown ale műfajba sok minden belefér: színben a vöröses-barnától, az egészen sötétbarnáig húzódik a skála. Nagyjából átlagos, közepes erősségű alkohol tartalom és inkább visszafogott komlós keserűség, malátásabb íz jellemzi őket. via Ratebeer)
Kritika #11 // BrewDog Dead Pony Club vs. Legenda Pony
Izgatottan pattintom a kupakot, kíváncsi vagyok a Legenda mit tud felmutatni a BrewDog árnyékában. (Vagy mellett?) És egyébként is…. Miért volt szükség egy ilyen sörre? Hogy a Legenda bebizonyítsa, ők a magyar BrewDog? (Folyamatosan változó sörsor megvan. Követhetetlen újdonságok megvan. Saját pub megvan.) A válaszok szokás szerint a pohár fenekén találhatóak.
Illatra szinte ugyanaz mindkettő, könnyű, játékos, de nem műanyagosan, 2%-os „gyümölcsös sörösen”, hanem még épp kellő komolysággal. Színre a Dead Pony Club kicsit aranylóbbnak, sűrűbbnek tűnik.
Belevetem magam a BrewDogba, igen, itthon vagyok, ezt már szeretem! Nem is értem, hogy lehet 3,8%-ba ennyi ízt, ennyi érzést belerakni… De nem tudok teljesen rákoncentrálni, már annyiszor ittam – szerencsére – ezt a sört és annyira várom a hazait. Jöjjön a 4,5%-os Legenda Pony!
Az első kortynál még érzem a skót california pale alet-t a számban, így nem sok különbséget vélek felfedezni (nem képzeli senki, hogy vízzel öblögetek sörök között, vagy ilyesmi?!), csak a vége kicsit más. Vagyis más. Vagyis nagyon más.
Keserű. Először csak érzéssel, kissé furán, aztán nagyon elkap… Én bírom ezt a vonalat, de ami a kortyok után történik, az már kissé zavaró. Keresem rá a szót és akkor végre leesik: kovászosan keserű. És ez az érzés nem enged, mert csak marad és marad és marad és lehetetlenné teszi, hogy élvezzem a sört, mert amúgy jó lenne. De nem az, mert tudom, hogy a korty után (sőt, már közben is érezni vélem) mi történik majd. Próbálok szabadulni tőle, de nem lehet. Ez nem az a fekete IPA keserűség, amikor élvezem, hogy pont olyan sötét és keserű, mint az életem…
A Dead Pony Club ezek után már kimondottan édes a Legenda Pony-hoz képest, gazdagabb ízében is, de ami a lényeg, igazi megváltásnak tűnik.
Arra számítottam előzetesen, hogy a hazai majd egy kellemes, majdnem olyan jó mása lesz a skótnak, de ehelyett csak az igyekezetet érzem, meg azt, hogy elcsúsztak egy banánhéjon. Kóstolásra azért ajánlanám, de tartós szerelmek nem fognak születni.
Kritika #5 // Brewdog Tokyo*
Szinte habmentes sörlikőr, a skót Pardubicki Porter +10% alkohollal a cseh kistesóhoz képest… Ha jól fülel az ember, az üres üvegből zene szűrődik ki.
nemén: satu. ez azért már túlzás… mar, mint az Unicum.
Bandi: vodkás VBK… mint a Bitumen – nem jön be.
Az ember nem mehet minden nap Tokyo*-ba… Furcsa, komplex világ, nem lehet annyira érteni, de nem is kell. Mindegy ki mit mond. Nem megtalálnunk kell magunkat benne…
Ez nem egy kezdő sör, ez nem egy befejező sör. Teljes embert igényel, nem kísérő ital, hanem maga az időtöltés. Azoknak az estéknek a söre, amikor az ember pár pillanatra hátradőlhet és elégedetten hümmögheti, hogy: „Hát igen… Hát igen…”
Random #5 // Brewdog bár nyílik Szöulban
Már megint Brewdog. (Tudom, rá vagyok gyógyulva és igyekszem majd legalább itt az oldalon visszafogni magamat… De nem megy.) Az alapító James Watt twitterére felkerült fotó tanúsága szerint az új bárjuk Szöulban nyílik.
A Ratebeer szerint amúgy már most sem olyan nehéz minőségi sörre lelni Szöulban. (Sőt. Más forrásból is úgy tűnik, hogy nem a Brewdog őrült meg ezzel a lépéssel.) Bár már kétszer volt szerencsém a városhoz, eddig ezt annyira azért nem tapasztaltam! Egyszer majd megírom a Castle Praha Hongdae-s élményemet…
Mindenesetre jelenleg ezeken a helyeken van Brewdog bár: Aberdeen, Edinburgh, Glasgow, Camden, Nottingham, Newcastle, Manchester, Sheffield, Shepherd’s Bush, Shoreditch, Bristol, Birmingham, Leeds és – az első Anglián kívüli – Stockholm
A következő városokban is már biztosra veszik, hogy nyílnak még (de erről nem találtam hivatalos információt a Brewdog oldalain): Sao Paulo, Róma, Párizs, Berlin és Tokyo













You must be logged in to post a comment.