Tag Archives: brown ale

Kritika #109 // Brew Your Mind Muddd

A Brew Your Mindnak valami bekattant a cserje vonalon, a kávés IPA-val egy időben egy kakaós-kávés brown ale-t is kihoztak, és amúgy milyen jól tették. Kakaóval itthon eddig kevesen próbálkoztak, pedig az erősebb barna-fekete söröknél eléggé adja magát a használata.

C360_2016-03-03-09-09-15-086

Brew Your Mind Muddd

Ahogy az előző főzetnél is a kiegyensúlyozottság volt a legfőbb fegyver, úgy a Muddd is arra alapoz, hogy baromira jól iható. Nem riasszon el senkit a kakaó, vagy a kávé, nyugodtan ihatja mindenki. Mondjuk nemtom, hogy van-e olyan aki nem szereti a kakaót, az menjen és sürgősen vizsgáltassa meg magát. A cucc jól is néz ki amúgy, a habja viszonylag hamar megy, de a színe szép mahagóni. Illatában és ízében is a kávé kevésbé van jelen, inkább a kakaót lehet érezni. Jól csúszik, egy-két üveg simán lemegy (utána azért lehet, hogy kakaó túltengést kap az ember). Úgy különleges, hogy közben mindenkinek jó lehet.

Ki igya?
Aki szereti a kakaót. Meg a kellemes ivós barnákat.

Ki ne?
Van olyan aki nem szereti a kakaót? Vagy a kellemes barnákat?

Akkor ez most jó?
Aha, simán ajánljuk az este kezdő, vagy záró sörének is.

FYKI #19 // Ezt isszuk a Főzdefeszten

Az ember minden évben úgy készül, hogy nem lesz sok újdonság. Egész évben ezeket a cuccokat iszom, nem tudnak újat mutatni nekem… Hát tudnak. Ebből kifolyólag az olyan sörökre most nem is megyünk rá, amik év közben is kaphatóak üvegben (pl. Repeta), vagy huzamosabb ideig csapolva (pl. Tántorgó ParIPA). Ez nem kötelező ajánlás, csak a mi véleményünk. Örömmel látjuk például, hogy bár azt hittük az IPA őrület lecsengett itthon, lesz egy csomó új cucc, rozsos-füstös IPA például. Na essünk neki, rövid lesz a két nap, ezeket mindenképpen szeretnénk megkóstolni: armando_otchoa – Szutykos (dirty saison) Balkezes Sörfőzde – Balkezes Hopster (IPA) Bader Sörfőzde – Nordstar (hoplager) Csupor Sörfőzde – Ördögi Angyal (oatmeal stout) Csupor Sörfőzde – Bunny Hop (IPA) HaraPunk Sörfőzde – Lemon? No, thanks (american wheat ale) Hedon – Vertigo Retro (Dreher élesztős hoplager) Hopfanatic Sörfőzde – American Pale Ale (APA) Hopfanatic Sörfőzde – Exorbitant Beast (BA Imperial Stout) Lados Sörfőzde – Grafit Lados Sörfőzde – Hop+ Lados Sörfőzde – IPA-Apache (IPA? APA?) Legenda Sörfőzde – 4 Sterne (imperial keller) Legenda Sörfőzde – Black Samurai (imperial stout) Reketye Sörfőzde – Ravasz Hód 2 (brown ale) Pandulabeer – Xmoke RIPA (füstös – rozsos IPA) Zip’s – meglepetés

Van még egy csomó klasszikus (Bors, Domján, Fóti), meg fasza IPA-k (Zodiak, Hatodik íz), gyümölcsös sörök, stb., szóval mindenki megtalálja a magának valót. Jó sörözést mindenkinek!

Teljes lista Itt olvasható. Itt egy okosan kinyomtathatóra szerkesztett változat. Aki felkészültebb szeretne lenni, az ide kattintva értékelheti szakszerűen a söröket. A térkép kattintásra megnő. via Sörinfo

Főzdefeszt 2014 / Ősz

Főzdefeszt 2014 / Ősz

Kritika # 37 // Reketye – Ravasz Hód Test Batch #01

Tegnap debütált a Jónásban a saját főzde első söre. Odanézzünk? Naná! Annyira lelkesen érkeztünk, hogy konkrétan én kaptam az első korsót az új főzetből. Az akkor még alig lézengő közönség miatt volt időm egy gyors beszélgetésre is a sörről az alkotókkal. Tényleg szívügyük a dolog, meséltek, kérdeztek, érdeklődtek a véleményekről. Azért a Ravasz Hóddal debütál egyébként a saját főzde, mert ebből van összehasonlítási alap (a Legendánál bérfőzött korábbi változatok), így könnyebben beletanulnak az új felszerelés használatába. Készül egyébként már a láger és a búzasörük is.

Nos a Hód nem lett rosszabb, mint az eddigi főzetek, az biztos. Kellemes, 6,5%-os brown ale. A fotó nem adja vissza, de fénybe tartva gyönyörű sötét borostyán színben játszik, amúgy a szűretlen barnasága gyakorlatilag átlátszatlan. Krémes, de hamar elillanó hab, krémes, finoman édeskés test, ami a melegedéssel egyre szárazabb, kakaósan keserű lesz. Jól csúszik, kellemes kora őszi sör.

A Főzdefesztre készül a kicsit testesebb Test Batch #02. Várjuk!

Ravasz Hód Test Batch #01

Ravasz Hód Test Batch #01

 

 

Kritika #12 // Brewdog #Mashtag

#brewdog #punkok #mashtag #twittersor #enisszavaztam #brownale #ezmiezfura #keseru #tapadaszamra #mogyoro  #gyumolcsillat #talanmango #ftw #ezmegisjo #masszivhab #nemtunikel #sotetbarna #szaraz #fanyar #furangyumolcsos #komplex #mineltobbetkostolomannaljobb #pontjolesik #denemerennyit #egynek jo #thanksgiving #dallasvsoakland #goraiders #yolo #szarkep #eletlen

Brewdog #Mashtag lenne. Ha látszana. A háttérben vezet az Oakland Raiders

Brewdog #Mashtag lenne. Ha látszana. A háttérben vezet az Oakland Raiders

A #MashTag a skót punk sörfőzők, a Brewdog közösségi söre. A sör készítésének minden fázisát megszavaztatták a rajongókkal twitteren, blogon és a Facebook oldalukon. A hagyományos amerikai típusú brown ale-t a szavazatok alapján végül gyümölcsös új-zélandi komlókkal készítették, majd tölgyfacsipszen és mogyorón érlelték, ezzel adtak neki nem is egy, hanem több csavart.

(A brown ale műfajba sok minden belefér: színben a vöröses-barnától, az egészen sötétbarnáig húzódik a skála. Nagyjából átlagos, közepes erősségű alkohol tartalom és inkább visszafogott komlós keserűség, malátásabb íz jellemzi őket. via Ratebeer)

Kritika #7 // Newcastle Brown Ale vs. Wells Bombardier

Régóta szemeztem a Newcastle Brown Alelel az egyik hiper polcain, de 629 forintos ár rendre elijesztett (hiszen ennyiért a kedvenc sörszaküzleteink bármelyikében garantált minőséget kapok). Amikor viszont leakciózták 315-re, nem tudtam ellenállni!

Tipikus angol ale elsőre, színre mutatós, ízre nem vállal túl sokat. A végén kicsit keserű, de nem amber ales-en (itt látom magam előtt THEHOPSNOB-ot, aki már mondja is: persze, mert barna ale), összességében inkább édes. Mondhatni zavaróan édes. A karamellt ki lehet érezni belőle; az összetevők felsorolásánál ugyanis ebbe ütközünk bele. Aztán megütközünk azon, hogy a 0,33l-be összehordtak mindenféle árpát, búzát és kukoricát. Persze van még hozzáadott glükózszirup és E150 is (az élesztőn és a komlón túl). Jó, jó, nem vártunk kézműves minőséget, de akkor is kiábrándító kutakodni (pedig nem szokásom) és mondjuk hozzáadott cukrot, vagy karamell színezéket találni…

Nem volt vele baj, de féláron sem fogjuk venni.

Newcastle Brown Ale

Newcastle Brown Ale

Mindenesetre az alkalmi vétel lehetőséget adott arra, hogy egymás mellett (alatt) írhassak két olyan angol sörről, amelyek széles körben elérhetőek itthon is.

Wells Bombardier

Wells Bombardier

Egy vallomással kell kezdnem a Bombardierről szóló részt. Nem értékelem túlságosan nagyra a Wells munkásságát, inkább csak tisztes távolságból követem; szívesen kóstolom a cuccaikat, de rajongójuk sosem leszek. Ez alól kivételt képez a banános sörük! Bűnös élvezet, de mit tegyek, ha egyszer mindig jólesik…

De nézzük ezt a Premium Bittert: teltnek tűnik elsőre, elfoglalja az egész szájüreget, nem csak keresztülrohan rajta. Kimondottan szomjoltó, a végén visszafogott keserűséggel (már nem bennem). Egy dolog hiányzik csupán… A zamat. Keresem benne, de nincs. Várom, hogy beváltsa az első kortyhoz fűződő reményeket, de sajnos csak egy fedezetlen csekket hagy maga után. Ez nem a főműsoridős sör, ami leköti minden érzékszervünket, ez az a sör, amiből jó ha van 2-3 meccsnézéshez, pizzához, késes bunyóhoz. (Viszont az ára meg beszerzési helytől függően 600-800 Ft körül mozog, szóval az ár/érték arány ilyen szempontból nem telitalálat.)

nemén: – kicsit rozsda íze van, mint amikor vasas a csapvíz, még a színe is rájátszik erre

Persze ez is tartalmaz hozzáadott cukrot, meg karamell színezéket (ezúttal E150C), sőt, egy kis stabilizátort (E405) is. Kicsit utánaolvasva a dolognak kiderül, hogy a szénsavasságot hivatott ez utóbbi felturbózni, de azért annyira nem örülök ennek… (Ezért nem kell a hátsó címkét olvasgatni.)

Ha győztest kell hirdetnem – elvégre a címben a ‘vs’ szerepel -, akkor habozás nélkül a Bombardier-t hozom ki, de jó szívvel nem ajánlanám egyiket se… Félreértés ne essék, nem az a bajom, hogy nem kézműves sörök, nem is ezt vártam tőlük; egyszerűen nem bírom a középszerűséget. Persze nem rosszak, de egy stresszel túlfűtött hétköznap délutánon se fogok egyikről sem fantáziálni. (Pedig imádok sörökről fantáziálni.)

Kritika #1 // Esti Mese

Úgy alakult, hogy a múlt hét végén még sütött a nap. A Margitutcakilencben mini sörfesztet tartottak, és csapra került az Esti Mese nevű új brown ale. Egyiket sem ismertem még túl közelről, így a kellemeset a hasznossal összekötve (meg a csajomat a hajánál fogva húzkodva) elindultam megnézni a tényállást.

Rendes sznobként érdekelnek a hagyományos sörfajták (amikhez nem értek) és persze hagyományos maláták (amihez főleg nem értek). A brown ale-lel még csak kétszer találkoztam, az egyik picit jobb volt (Newcastle Brown Ale), a másik kevésbé (Legenda James’ Brown Ale), így a harmadik alanyra várt, hogy eldöntesse velem: akarok-e brown ale-t inni még az életben?

Röviden: akarok.

Hosszabban: a sör karakteréről, szakmai tudnivalóiról már írtak itt, sőt vak-tesztelték is itt, így inkább a benyomásaimra hagyatkozom, és közben elszórok néhány szakkifejezést.

A sör maga gyönyörű sötétbarna, fényben vörösesbarna színű. Olyan krémes és finom hab, amivel eddig csak stoutoknál találkoztam. Könnyű ivású, nincs nagy teste, kellemesen itatja magát. Diós, csokis, olajos – zöldet, komlót nem igen érezni. Személy szerint a bajor/cseh dunkel/tmavy vonal kicsit kifinomultabb alternatívájának tudom elképzelni, ami ősszel pont kellemes, de ha jön a hideg, akkor váltani kell egy jó porterre, vagy baksörre.

esti mese

esti mese habbal

Nem mondanám, hogy örökre a rabjává tett a stílus, azt sem, hogy villámcsapásként világosodtam meg a sörtől. De jól éreztem magam vele. És tudom (sejtem), hogy pont ezt a legnehezebb megcsinálni: egy faxni nélküli, hagyományos fajtát megtölteni tartalommal és talán egy kis egyéniséggel is.

Hogy a sör miért működött tökéletesen? Mert jó volt a Margitutcakilencben üldögélni, nézni a sürgölődő árusokat, érezni a birkapörkölt alatt pattogó tűz illatát, élvezni az utolsó napos őszi délutánt. A sör tökéletes kiegészítője volt a pillanatnak.

Egy sörsznobnak ennél több nem kell.