Tag Archives: amerikai ipa

Programajánló #25 // November

programajanlo25

2016. november 3. Főzdepark November Kick-off Party @nekedcsakdezso A ‘Park ezúttal a Dezsőt foglalja le egy hónapra, egyéb nyalánkságok az eseményben.

2016. november 3. TuffBuzz bemutaja: Joanna Gone Mad Már írtunk korábban a Joannáról, most végre nagyban is megmutatja magát, érdemes megnézni.

2016. november 4. A Mango Bay első kóstolása A 8 hét alatt 8 sör nevű őrület első hetébe értünk. Mango milkshake pale ale…

2016. november 4. Ízek Meséje: a sör új szemszögből – Hét Hat Club Kóstolómese

2016. november 5. Breweriana Collectors Meeting -with collectorism.com Sörcikkgyűjtés, nemzetközi alapon.

2016. november 5. Káosz és Rettegés #6 – True Halloween! Beöltözős.

2016. november 5. Čech In 4. szülinapi party Ami a címében van. Fasza cseh sörök.

2016. november 5. Záróbuli a Centi Sörházban Most hogy észrevettük, hogy a 16-ban is van kézműves hely, már be is zár.

2016. november 10. Smooth Hoperator – Brew of the Year by Mad Scientist A 8 hét alatt 8 sör második hete. Az első magyar New England IPA.

2016. november 11. Mecénás Sörműhely napok a Fekete Arany Klubban Csapfoglalás. Kedvezmény.

2016. november 12. Cake&Brunch Ingyenkaja, csak egy sört kell venni. Vagy kettőt.

2016. november 12. Jónás 3 Már 3 éves a legjobb kilátással rendelkező söröző. Valamint: ingyensör.

2016. november 17. Horizont – Gentle Bastard Amerika IPA Az első rendes Horizont sör az új főzdéből.

2016. november 18. IPA-k háborúja Tap Takeover est A Kraft beveszi a KisSzimplát, csak az IPA.

2016. november 18. Hopfanatic Főzde Búcsúztató No comment.

2016. november 18-19. Craft Bier Fest Wien Nincs is messze, meg szakmai is.

2016. november 18-19. Káosz és Rettegés #7 – Hop Terror Weekend! A 8 hét alatt 8 sör harmadik hete. Dupla IPA.

2016. november 19. Oliver Rowe-modern angol szezonális konyha Pop-up étel-sör kombók.

2016. november 21-27. Porter Challenge: MONYO Brewing Co. vs. Mad Scientist Feketeerdő, vagy kókuszos kávés? Legjobb játék.

2016. november 21. Porter Challenge: Monyo – Mad Scientist Ofisöl megnyitója a fentieknek.

2016. november 22. REKESZ – APA (American Pale Ale) premier Lehet még 2016-ban egy APA-val villantani? Meglátjuk, újoncbemutatkozás.

2016. november 24. Sörest , bemutatkozik a Monyo! Kecskemét kupálódik.

2016. november 24. Brew Your Mind- Vermont Edition Vermont is so hot right now! Kb. a legmenőbb stílus felé próbálkozik a Brew Your Mind, kíváncsian várjuk.

2016. november 24. Hara’Punk – Son of a bitch premier Dupla IPA!

2016. november 30. Beerselection.hu – Az Ország Söre Sörkóstolás 2.000 Ft-ért!

 

Kritika #108 // MONYO Brewing Co. Kohatu

Leírtuk idén párszor, hogy a láger az új IPA, de azért az IPA az csak IPA bakker. Minden házisörfőző ezzel kezd, ha valaki gerillából nagyban akar főzetni, akkor jó eséllyel az első sörei között fogunk találni egy IPÁ-t. Mert elvileg könnyű. Legalábbis könnyű nagyot lépni egy rossz lágertől, a megszokott ízektől. Gyümölcsös, virágos, bombasztikus, illatfelhőt hagy maga után és könnyen csábít.

Aztán persze gyakorlatban itthon sokszor zavaros, karcos, porosan keserű, a túltolt komlón kívül nem igazán érezni semmit, abból is csak a kellemetlen kesernyét. Vannak próbálkozások, hogy az IPA-nál afelé menjen a piac, ahol a legjobb amcsi IPA-k tartanak: a kiegyensúlyozottság felé. Persze a karcosság és a túlkomlózás ellen van próbálkozás különféle komlózási technikákkal, a first worth hopping, meg a hidegkomlózás mellett eddig a Monyó 60 Shades sorozata és armando_otchoa csúcs Hopaholicja nyomatta végig a 60 perces komlózást. Ez elvileg megmutatja a komló minden tulajdonságát és persze ha jól adagolja az ember percenként a fűszert, akkor kellemes, kerek, letisztult ízvilágot ér el (miközben ezt leírom, felsír a fejem felett a bullshit sziréna, de sajnos ezt most máshogy nem tudom megfogalmazni).

kohatu

Monyo 60 Shades of Kohatu

És milyen lett a Monyó sorozatának legújabb darabja? Nos a hipszter új-zélandi komló jól teljesít, bár a kohatu trópusi gyümölcsössége helyett váratlanul más gyümölcsbe botlunk bele. Barack. Érett barack! Kétpofára zabáljuk, folyik a lé az arcunkon. Valaki megbök a pultnál és ekkor realizáljuk, hogy ez nem csak költői kép, tényleg vedeljük a sört. Lehet ugyanis. Nem támad arcba az illatfelhő, nincs azonnali gyümölcsözön. Lassan jön elő minden, de minden nagyon kellemes. Nagyon jól iható. Visszafogottan határozott. Majdnem azt mondom, hogy kiegyensúlyozott, de persze az AleSmith IPA-t, vagy a Cigar City Jai Alai-t még azért nem éri el. De legalább már feléjük halad.

Ki igya?
Aki szereti a barackot. Meg akik innának egy IPA-t, de eddig mindig túl komlós volt nekik.

Ki ne?
Aki nem akar kétpofára IPA-t inni.

Akkor ez most jó?
Eléggé. Magyar szinten mindenképpen a jobbak között van. Erős négyalá.

Kritika #11 // BrewDog Dead Pony Club vs. Legenda Pony

Izgatottan pattintom a kupakot, kíváncsi vagyok a Legenda mit tud felmutatni a BrewDog árnyékában. (Vagy mellett?) És egyébként is…. Miért volt szükség egy ilyen sörre? Hogy a Legenda bebizonyítsa, ők a magyar BrewDog? (Folyamatosan változó sörsor megvan. Követhetetlen újdonságok megvan. Saját pub megvan.) A válaszok szokás szerint a pohár fenekén találhatóak.

Illatra szinte ugyanaz mindkettő, könnyű, játékos, de nem műanyagosan, 2%-os “gyümölcsös sörösen”, hanem még épp kellő komolysággal. Színre a Dead Pony Club kicsit aranylóbbnak, sűrűbbnek tűnik.

Belevetem magam a BrewDogba, igen, itthon vagyok, ezt már szeretem! Nem is értem, hogy lehet 3,8%-ba ennyi ízt, ennyi érzést belerakni… De nem tudok teljesen rákoncentrálni, már annyiszor ittam – szerencsére – ezt a sört és annyira várom a hazait. Jöjjön a 4,5%-os Legenda Pony!

Az első kortynál még érzem a skót california pale alet-t a számban, így nem sok különbséget vélek felfedezni (nem képzeli senki, hogy vízzel öblögetek sörök között, vagy ilyesmi?!), csak a vége kicsit más. Vagyis más. Vagyis nagyon más.

Pony vs. Pony

Pony vs. Pony

Keserű. Először csak érzéssel, kissé furán, aztán nagyon elkap… Én bírom ezt a vonalat, de ami a kortyok után történik, az már kissé zavaró. Keresem rá a szót és akkor végre leesik: kovászosan keserű. És ez az érzés nem enged, mert csak marad és marad és marad és lehetetlenné teszi, hogy élvezzem a sört, mert amúgy jó lenne. De nem az, mert tudom, hogy a korty után (sőt, már közben is érezni vélem) mi történik majd. Próbálok szabadulni tőle, de nem lehet. Ez nem az a fekete IPA keserűség, amikor élvezem, hogy pont olyan sötét és keserű, mint az életem…

A Dead Pony Club ezek után már kimondottan édes a Legenda Pony-hoz képest, gazdagabb ízében is, de ami a lényeg, igazi megváltásnak tűnik.

Arra számítottam előzetesen, hogy a hazai majd egy kellemes, majdnem olyan jó mása lesz a skótnak, de ehelyett csak az igyekezetet érzem, meg azt, hogy elcsúsztak egy banánhéjon. Kóstolásra azért ajánlanám, de tartós szerelmek nem fognak születni.