Folytatom az Old World kóstolást, a Russian Imperial Stout után pár nappal már bontom is ki az Old World IPA-t. Rögtön az illat, ami orrba vág, semmi lágyság, semmi kedvesség.

Nem ereszt túl sok habot, elsőre kicsit fanyar, enyhén szénsavas csak, aztán jön a komlós keserűség; mintha lidokainos lenne, zsibbasztja a nyelvem, de nem gyilkolja meg az ízlelőbimbókat. Komlóbomba, de nem gyümölcsös.

BrewDog Old World India Pale Ale

Ahogy melegszik a pohárban, kimutatja a foga fehérjét… Közben van idő nézelődni is, gyönyörűen átlátni a folyadékon, színre inkább aranyló, mintsem halvány.

Brit maláta, angol komló, nem ódivatú, csak keményvonalas. Nem merev, csak klasszikus. Nem nyomtam be tőle, csak lelazultam (nem úgy mint a testvérétől, igaz, az 9,5%-os, ez meg 7,5-es).

Inkább IPA rajongó vagyok, mint stout-fanatikus, de azt kell mondjam a páros másik tagja nagyobbat szólt. Nem mintha lehetne egy rossz szavam is! Mert nincs. Persze tűnhet úgy, mintha feltétel nélkül rajonganék mindenért, ami BrewDog, de ez nem igaz (…szóltam valaha egy szót is a Nanny State-ről? Nem.); viszont többek közt az ilyen húzásokért respektálom maximálisan a skótokat. Nálam telitalálat volt mindkét Old World!