Tag Archives: Élesztő Kézműves Söröző

Random #97 // Sörposzterek

Egy kedves barátunk, Bujna „Bujci” András szólt pár hónapja, hogy a grafikus iskolájában vizsgafeladatnak sörös tematikát választott. Beszélgettünk egy kicsit a lehetséges koncepciókról, aztán ezekkel a gyönyörűségekkel állt elő. Kitennéd te is a szobában / a kocsmádban? (Amúgy, ha igen, akkor szólj, összehozunk Bujcival és megbeszélitek a részleteket.)

Az adott országra jellemző népszerű sörök Európa-szerte

A sörtípusok rendszertana

Hogyan készül a sör

Poharak sörökhöz

Bohemian Pilsener jellemzői

Irish Stout jellemzői

American Barleywine jellemzői

Belgian Strong Dark Ale jellemzői

English Pale Ale jellemzői

European Dark Lager jellemzői

Weizenbock jellemzői

Néhány fotó (Tóth Tibor munkája), hogy hogyan is néznek ki igazi bárkörnyezetben.

Tóth Tibor képe

Tóth Tibor képe

Tóth Tibor képe

Ezúton is köszi az Élesztőnek az együttműködést!

Random #61 // Az Élesztő és én

Napra pontosan kettő évvel ezelőtt húztam fel magam annyira, hogy értékeljem a Ratebeeren az Élesztőt. Így ismerkedtem meg mondjuk személyesen Bart Dániellel is, aki először kissé személyeskedésnek vette a soraimat…

e

„mindig csalódnom kell, szóval miután számos esélyt adtam a helynek, úgy döntöttem, nem megyek többé… úgy tesznek, mintha a kézműves sörforradalom elindítói lennének, ami azért távol áll az igazságtól… azt állítják, hogy széles a sörszortiment, de a legjobb darabok mindig „elfogytak” (persze erre csak akkor jössz rá, miután már kikérted, mivel folyamatosan elfelejtik cserélni a feliratokat a helyen, akárcsak a Facebookon)… a nyitás és a programok mindig csúsznak… a személyzet gyakran viselkedik profihoz nem méltó módon… a tanácsom: ne hidd el a nagy felhajtást és kerüld el ezt a helyet!”

Sikerült tisztáznunk, hogy nem a személye(k) ellen irányult a kemény kritikám és most elő is kerestem azt a pár sort, amit anno váltottunk, immár privátban. Változtatás nélkül idemásolom (nem is annyira a történelmi hitelesség miatt, de még jól jöhet):

Egy helynek lehetnek „gyerekbetegségei” és én is a több esély híve vagyok, de az Élesztőben annyiszor és úgy kellett csalódnom, hogy a vonalat meg kellett, hogy húzzam… a csendes protestálást választottam, nem írtam sem Facebook-on, nem vertem hangosan az asztalt, nem terjesztettem a suttogó propagandát sem; egyedül a Ratebeerre írtam negatív értékelést! ha külföldre megyek és tájékozódni szeretnék a helyekről, bátran támaszkodom rá és segíteni szerettem volna a Budapestre látogató külföldieknek, hogy elkerüljenek egy órási csalódást…

míg neked elévülhetetlen érdemeid vannak a hazai sörkultúra alakításában, addig az Élesztő azért közel sem az első fecske volt… amikor anno meghallottam, hogy a Tündérgyár mivé vedlik majd át, izgatottan vártam a nyitást és drukkoltam a hely sikerének! (tudod mit? azóta is drukkolok.) számos alkalommal fordultunk azóta meg ott: nyitásnál, premiereknél, egyszerű estéken és hétvégi délutánokon… mentem kettesben a barátnőmmel, vittem oda külföldi barátokat, szerveztünk oda nagy társaságokat… csak azért írom le mindezt, hogy értsd, nem 1-2 negatív élmény vezetett valamiféle eltúlzott véleményhez!

ha már konkrét kritikákat kértél, írok néhányat a rend kedvéért:
× ne a kiírt nyitásra érkezzen a személyzet, de ha valamiért így is történt, akkor ezek után ne 45 percen keresztül rendezgessék az asztalokat, hanem kezdjenek csapolni, hogy a nyitás után legalább egy órával kapjanak valamit a vendégek
× ha új személyzet van, legalább ne a sörcsapolás alapjaitól kelljen betanítani őket, vagy, ha mégis, akkor ne a vendégek előtt
× ha a hely bármilyen sörrel hirdeti magát, az legyen csapon: ne a helyszínen derüljön ki, hogy „pont elfogyott” (remek felületek vannak ennek megfelelő kommunikálására, illetve az aktuális kínálat-lista karbantartására)
× ha a hely x számú csappal hirdeti magát, akkor ezeken a csapokon legyenek sörök
× ha valami mégsincs a csapon, akkor ne legyen olyan ajánlva, ami homlokegyenest más, mint az eredeti (ipa helyett volt, hogy imprial stout-ra próbáltak rábeszélni)
× a csapok legyenek ellenőrizve, mert gyakran besavanyodnak a sörök (tudom, hogy ez nem csak a csap, vagy a vezeték hibája lehet, de mégis)
× ha savanyú sör jön mégis a csapból, a személyzet ne próbálja meg elhitetni, hogy az adott sörnek ilyennek kell lennie
× ha rendezvény van, akkor a kiírt időpontok mutassanak némi hasonlóságot a valósággal, ha mégis borul valami, akkor a közönséget illik tájékoztatni a megfelelő felületeken a várható változásokról

vendég vagyok, a pénzemért, amit ott hagyok szeretnék kapni valamit… örömmel kifizetem a kézműves sörökért a kért összeget, sőt, a borravalóról sem feledkezem meg, de az Élesztőben a szolgáltatás minősége nem áll összhangban azzal, amit szeretnétek, hogy képviseljen a hely és amit kommunikáltok… nem először olvasom ezt, hogy tanultok a hibákból, de én nem látok fejlődést!

Azóta 2 éve telt el és szerencsére nem nekem kellett enyhülnöm, hanem az Élesztő változott; azon kaptam magam, hogy már nem csak a IV. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén, vagy a Black Tongue premierjén szegem meg az önként vállalt bojkottomat, hanem gond nélkül lemegyek bármikor egy sörre. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy egy rakás remek emberrel találtunk itt nagyon egymásra, függetlenül attól, hogy a pult mögött, vagy előtte álltak. De nem csak azon múlik a jókedvem, hogy mondjuk Grabovszky ott van -e, vagy sem, hanem tényleg kevesebb a rossz sör, a rossz kommunikáció, vagy a rossz kiszolgálás.

asd

Premier volt

Sokat beszélünk arról, hogy mondjuk a Főzdefeszt mennyit változott, dobálózunk a nagy szavakkal, miszerint „a sörforradalom felnőtt” (forradalom… felnövés… ezektől az F-betűs szavaktól valahogy a hideg kiráz) és nem egyeznek meg annyira a vélemények arról, hogy milyen irányba mennek a dolgok, de az biztos, hogy az Élesztő az előnyére változott.


A korábbi Ratebeer kritikámat ezennel visszavonom, mert már nem fedi a valóságot. Én örülök ennek a legjobban.


De van, ami nem változik… THEHOPSNOB szerzőtárs a napokban szeretett volna kóstolót (értsd egy kortyot, nem egy ingyen-kört) kérni valamiből és nem először szembesült azzal, hogy itt bizony ilyen nincs. Azért is fura, mert egy korábbi eset után ezt mind az egyik tulaj, mind az üzletvezető határozottan cáfolta később. Egy sok kommentes Facebook bejegyzés lett ebből, amit a hely hivatalos Facebook oldalának a kezelője úgy zárt le, ahogy azt ilyenkor tanítják:

Ugyan a szavak arról tanúskodnak, hogy őszintén sajnálják, hogy negatív érzéssel távoztunk, de valahogy nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy vendég helyett gyakran vagyunk kellemetlenkedő fasznak nézve (ezt senki nem mondta, ezt én mondom)

Amire az egésszel célozni próbálok, az az, hogy – kóstoló ide, kóstoló oda; ez most nem lényeg, csak apropó – még mindig van hova fejlődni. Persze elnézés lett kérve, szóval nem lettünk elküldve direkt a picsába, de mégis valahogy passzív-agresszív az egész, mert semmiben sem reflektál a kérdésfelvetésre (mondjuk a stílusával nem értek feltétlenül egyet, de mondjuk, hogy a pillanat szülte), vagy kínál esetleg választ-megoldást.

Az Élesztő továbbra is az elefántcsonttorony, ahova el lehet zarándokolni és – ha elég alázatosak vagyunk – jót már ihatunk, de vendégek még nem mindig lehetünk. Ez van. A fejlődés, az igyekezet, a rengeteg munka persze meglátszik; vannak programok, színház, varieté, kultúra, kaja, házisörfőzés és ez mind nagy meló. Csak az alapfunkcióját nem látja el tökéletesen a hely és ezért nem tudok rá úgy tekinteni, mint „a magyar kézművessör fellegvárára”.