Múlt héten arcunkba robbant a kraft, lehúztuk a kézművest meg a kisüzemit a lefolyón, aztán izgatottan vártuk, mit hoznak össze a Főzdeparkosok a debütáló bulijukon. Mivel mi puncsosok vagyunk, nyilván voltunk már a négyből 2 főzdében – a harmadikba meg jelentkezés nélkül betolakodtunk – szóval az egyik legizgalmasabbnak ígérkező  program egyáltalán nem hozott lázba. Az viszont mindenképp, hogy a kőbányai buli miben lesz jobb, vagy csak más, mint a már jól ismert fesztiválok.

Az első különbség és egyben kihívás amivel szembe kellett nézniük, az egyértelműen a helyszínválasztás. Könnyen belátható, hogy egy (több) sörfőzde más környezetet igényel, mint mondjuk egy fesztivál. Mondjuk ki, messze van, kint az isten háta mögött, elsőre nem tűnik ideálisnak. A lehető legegyszerűbben, szerintem bőven elégségesen oldották meg a szervezők a problémát, az óránként egy, a blaha és a fesztivál között ingázó busz tökéletesen megfelelt. Mi direkt a helyi járatra pályáztunk, hogy a teljes csomagot kapjuk a pénzünkért, és kifejezetten jó móka volt, pacsizhattunk Különc Misivel a megállóban, láttuk a városnak olyan részeit is buszról, amit egyébként nem (nem azért mert essexi upper class bastard-ök vagyunk, hanem mert a BKV nem jár arra, vagy nem busszal, vagy nem úgy, mittudomén). Engem mondjuk pont nem érintett, de a bringások helyzete azért nem volt ennyire jó. Csak később láttam, ahogy egyre többen próbáltak valamit találni, amihez lakatolhatnak, és bár nem volt egyszerű dolguk, de nem is szokott, szóval megoldották, mert meg szokták oldani. Industrial környezet rulez, csövek, korlátok, rácsok és kerítések, a világ egyik fele bringatároló, a másik meg sörnyitó.

Szóval leszálltunk a buszról, és nekiláttunk felmérni a terepet, és sört szerezni. A Főzdefesztről ismert térképezés, elmaradt, hiszen 2 perc alatt körbe lehetett menni a pultok között, és fejben lehetett tartani, ki-hol-mit csapol.

Az üveg pohár nem volt kötelező, de én alapvetően akartam szerezni magamnak. Mivel nem volt kötelező, ezért volt is, meg nem is. Lehet hogy csak korán értünk oda, vagy ezt nem mindenki gondolta fontosnak, de két főzdét kivéve nem voltak kitéve a rendes poharak, csak a műanyag. Mindegy, jó pont a MONYO-nak meg a Horizontnak, hogy nekik volt. A MONYO mellett döntöttem két dolog miatt, egyrészt Horizontos már volt otthon, másrészt most nem akartam talpas pohárból inni.

Készpénzzel lehetett fizetni. Tudom a kommentekből, hogy ezt sokan szeretik, főzdék, kiállítók, vevők, én bevallom nem. Nekem a paypass a kényelmes. A fesztiválkártyát utálom, mert letéti díjas, fel kell tölteni, stb. a készpénzzel viszont az a bajom hogy sokszor lassú, megy a bénázás az apróval, ilyenek. Megértem, hogy különbözőek a személyes preferenciák és ugye van egy költség vonzat is, de nem mehettem el emellett szó nélkül, 2016-ban élünk, a készpénz olyan 1999-es, de persze Magyarországon itt járunk most. Szóval vettem ki pénzt még a városban, oszt jónapot. Szerencsére itt nem volt nagy tömeg úgyhogy a készpénz nem okozott akkora problémát.

Mivel kissé másnapos gyomorral érkeztem, a pohár vásárlás és az első sör után átmentem uzsonnáért a kaja szekcióhoz. Volt burger, Zing. Bőven elég, bőven jó. BBQ ha jól emlékszem volt az esemény leírásban, de én nem vettem észre hogy valójában hol is lehet kapni, lehet bamba voltam, vagy szombat délután még/már nem volt, nem tudom, túléltem nélküle. Alapvetően 3 órával és jó sok sörrel később jött a felismerés, hogy mennyire üdítő dolog is ez, hogy csak egy kajás pult van. Egész egyszerűen azért, mert így volt mit enni, de nem tolódott el ez az egész egy gasztro-fesztivál irányába. Végre a közönség nagyobb része nem a kajáért jött, amit hátizsákos löwenbrau-val tolt be, hanem tényleg azok választották ezt az eseményt, akik – jó – sört akartak inni. Olyan volt az egész kicsit mint az első főzdefeszt, kisebb szortimenttel, nem olyan szép és közeli helyen, de legalább kényelmesen el lehetett férni és gyorsan sörhöz jutni.

Volt egy csomó gyerek. Nekem ez full mindegy, amíg nem üvöltenek sikítva, meg nincs ott diznis ugrálóvár meg hörömpő cirkusz. Nem volt, szerencsére, ellenben volt nekik játszósarok, tök jól bekerültek a kis karanténjukba, ahol elviháncoltak, nem lépett rájuk senki, egyik sem próbálta meg a könnytől áztatott arcával csakazértis feltörni a betont, hogy anyu figyeljen, hangszórót sem borítottak magukra, PROFIT!

Apropó hangszóró, volt zene, ami szerintem jól állt a fesztiválnak, kicsit olyan volt mint egy középiskolai osztálytalálkozó ahol az alterosok hozták a spotify-t.

Nem kapcsolódik szorosan, de: mikor megérkeztünk, két dolog ütötte ki a szemünk. Az egyik valami hatalmas sötétzöld-terepszínű gép volt, amit letankozott egyik szerzőtársunk. Meg egy kupac veterán Lada szépen sorban. Semmi köze egy sörfesztiválhoz, de én nagyon lelkesen nézegettem őket, szépen megcsinált OT-s cuccok, kellemes extra kiegészítője volt a rendezvénynek. Aztán hason bekúszott a képbe egy Jagermeisteres Wartburg is, oldalt kivezetett kipufogóval, terpeszben álló hátsó kerekekkel, és valami elképesztően brutál kétütemű hörgő röfögéssel. Odagyűltünk, a tulaj kicsit kérette magát, aztán vigyorogva nyomott még pár kövéret a gázon. Aztán közölte hogy egyébként az egyik raktárban van egy Skoda gyűjtemény, nézzük meg. Nekem nagyapám a nagykönyvi kalapos Skodás volt, úgyhogy eléggé izgatott lettem. Jó volt újra 100-ast látni patent állapotban, meg négyütemű Wartburg trans-t, nem annyira rendben, de a környezetet látva abból is lesz még valami. Nekem már ezért megérte, felejthetetlen élmény volt.

A sörök nagyrészét már kóstoltuk máskor máshol, én egyetlen egyet emelnék ki, nekem ez újdonság volt. Akartam inni egy kellemes, könnyed sört – mert ugye cefet másnapos voltam – aminek az Uradalmi Sörmanufaktúra Intro felelt meg leginkább. Eleve megér két mondatot az egész, stílusosan berendezett pult, tettek ki komlót meg malátát, volt kint promóanyag. És ha már ez szóba került, akkor a Horizontnál is pluszpont jár a kihelyezett sörcsomagokért.

Viszonylag korán, nyolckor léptünk, az éjszakába nyúló szeszelést már kihagytuk. Faszán éreztük magunkat, de azért a hazafelé tartó buszon két dolog járt az agyamban.

Az egyik az, hogy – szigorúan jobbító szándékkal – min lehetne javítani. Én hiányoltam pár főzőt, főzdét. Megértem, hogy itt a főzdepark lakói voltak az alap, és ők hívták meg azokat, akiket érdemesnek tartottak erre. Nem tudom kiket hívtak, lemondta-e valaki, de legközelebb szívesen látnám pl a Hopfanaticot vagy Csuport is. Szokásos a budi-para, a toi-toi-ok közül volt amelyik már hétkor csurig volt, volt ami csak simán tiszta fos volt, és hát a kézmosó víz is elfogyott hét körül. A konténer budik jobbak, még ha (több) pénzbe is kerülnek. És persze lehetett volna több újdonság, de hát az mindig lehetne, telhetetlenek vagyunk, na.

A másik pedig az, hogy akkor kinek is szólt pontosan ez a rendezvény? Azt hiszem, az igazi sör geekek sok újdonsággal nem találkozhattak, de egyértelmű, hogy ha szereted a jó sört, akkor ez volt „A” rendezvény a városban a hétvégén. Ha valaki gasztro fesztiválra, majálisra, olcsó sörös bebaszásra, fostos playback koncertekre, ugrálóvárra, meg céllövöldére vágyott, az itt ezt nem találhatta meg hálistennek. Azt hiszem a legjobban viszont az járt, aki most ismerkedik a kézműves kisüzemi kraft sörrel, mert jó áron, jó hangulatban, jó környezetben, jó söröket ihatott.

FRISSÍTÉS: Facebook kommentekben kaptunk pár kiegészítést. A szervezők állítólag készítettek Kraft bringatárolót, ezt nézhettem én az ipari környezet részének. Állítólag mind a 4 főzdeparkos kiállítónál lehetett kapni üvegpoharat. A Monyónál pedig állítólag lehetett kártyával is fizetni.