Szerencsére évente legalább egyszer megyek Csehországba (cseh sörözőbe pedig ennél is gyakrabban), de a Praga Premium Pils elnevezés valahogy mégsem csengett ismerősen. Viszont csak 349 forint volt az egyik hiperben, így újra remek alkalom nyílt arra, hogy feláldozzam magam a tudomány szolgálatában.

Először kicsit keserű, aztán édes, aztán újra kicsit keserű. Nem bánnám, ha nagyobb nyomot akarna hagyni, inkább csak tisztességes megúszásra játszik, de azt nem csinálja rosszul. Csilis bab mellé még akár ajánlanám is, de a cseh cimboráim biztos nem lennének lenyűgözve.

Praga Premium Pils

A címke viszont elgondolkoztatott. Először megörültem, hogy egy egész pintes sört szorongatok (0,568l ugye), de nem is tűnt annyinak, meg gyanús volt az uncia jelzés is, így egy kis utánanézés után kiderült, hogy amerikai pintről van szó (0,473l), ami még a +0.9 unciával együtt is csak alulról súrolja a fél litert. A hátulján meg ott virít a 0,5l-es jelzés (ciril betűk, alatta meg magyar leírás), szóval akkor meg minek a felvágás? Aztán elkezdtem keresni a cseh sörökön már jól megszokott Balling-fokot… Ezt meg nem találtam, így hamar összeállt a kép; íme egy export piacra szánt pilsner, ami úgy tesz, mintha hatalmas névvel és presztízzsel rendelkezne, olyan, mintha már láttuk volna valahol, annyira ismerősnek tűnnek a külső jegyei is, de közben csak a nagyok farvizén érkezik észrevétlenül a szélső pályán.

Nincs reveláció, de nincs csalódás sem. Árképzésben a licensz sörök felett, de a többi import alatt van; én azért azt mondanám, hogy dobjunk rá még 100-200 forintot és vegyünk valami Cerna Hora-t, Uherský Brod-ot, vagy egy jó Ježek-et.

Ha csak egy sört iszunk ma, akkor az ne ez legyen, de alapvetően senkit nem beszélnék le róla. Mondjuk rá sem.