Kísérlet: újonc vendégszerzővel barnasör típusokat kóstolunk. Nemsokára!
All posts by thehopsnob
Kritika #3 // Redefine
Az úgy volt, hogy pont arra jártunk a Sörspecialistá-nál. Mondjuk leginkább azért, mert ők nyitva voltak október 23-án is, sütött a nap, nekik meg van kiülős részük. És fél szemmel olvastam valamit Pomáz első kézműves söréről a Redefine-ról.
Dupla vörös ale, végre valaki nem IPA-t, meg imperial stoutot csinál. Leteszteltük. Aztán még egy korsóval. Meg még eggyel véletlenül. Király volt.
Gyönyörű vörös szín, napfényben rezes. Hatalmas krémes hab (mondjuk ennek a csapos nem örült annyira, mert baromira habzott, egy korsót akár 5-10 percbe is beletelt kicsapolni). Malátás, enyhén édeskés (de nem a Stari Ír Vörös féle kandiscukros édesség), harapnivaló, finom kesernyével a végén. Fasza sör hideg és meleg napokra egyaránt. Árban csak egy picit volt drága (690 a korsó), szóval jövünk még érte, ha nem fogy el.
UPDATE: Vettem pár üveggel a Csakajósörben és újrakóstoltam. Még mindig habzott, de korántsem annyira mint a csapolt. Tovább melegedett ivás közben mint legutóbb és így új arcát mutatta. Kisebb test, több kesernye és egészen frissítő fanyarság. Még mindig király!
Random #2 // She’s happy, when it’s hoppy.
A Dühös elfogyott, a Duvel Tripel Hop már az országból is eltűnt. Még jó, hogy van Houblon Chouffe!
Kritika #1 // Esti Mese
Úgy alakult, hogy a múlt hét végén még sütött a nap. A Margitutcakilencben mini sörfesztet tartottak, és csapra került az Esti Mese nevű új brown ale. Egyiket sem ismertem még túl közelről, így a kellemeset a hasznossal összekötve (meg a csajomat a hajánál fogva húzkodva) elindultam megnézni a tényállást.
Rendes sznobként érdekelnek a hagyományos sörfajták (amikhez nem értek) és persze hagyományos maláták (amihez főleg nem értek). A brown ale-lel még csak kétszer találkoztam, az egyik picit jobb volt (Newcastle Brown Ale), a másik kevésbé (Legenda James’ Brown Ale), így a harmadik alanyra várt, hogy eldöntesse velem: akarok-e brown ale-t inni még az életben?
Röviden: akarok.
Hosszabban: a sör karakteréről, szakmai tudnivalóiról már írtak itt, sőt vak-tesztelték is itt, így inkább a benyomásaimra hagyatkozom, és közben elszórok néhány szakkifejezést.
A sör maga gyönyörű sötétbarna, fényben vörösesbarna színű. Olyan krémes és finom hab, amivel eddig csak stoutoknál találkoztam. Könnyű ivású, nincs nagy teste, kellemesen itatja magát. Diós, csokis, olajos – zöldet, komlót nem igen érezni. Személy szerint a bajor/cseh dunkel/tmavy vonal kicsit kifinomultabb alternatívájának tudom elképzelni, ami ősszel pont kellemes, de ha jön a hideg, akkor váltani kell egy jó porterre, vagy baksörre.
Nem mondanám, hogy örökre a rabjává tett a stílus, azt sem, hogy villámcsapásként világosodtam meg a sörtől. De jól éreztem magam vele. És tudom (sejtem), hogy pont ezt a legnehezebb megcsinálni: egy faxni nélküli, hagyományos fajtát megtölteni tartalommal és talán egy kis egyéniséggel is.
Hogy a sör miért működött tökéletesen? Mert jó volt a Margitutcakilencben üldögélni, nézni a sürgölődő árusokat, érezni a birkapörkölt alatt pattogó tűz illatát, élvezni az utolsó napos őszi délutánt. A sör tökéletes kiegészítője volt a pillanatnak.
Egy sörsznobnak ennél több nem kell.