Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csak benyúlunk a hűtőbe és máris az amerikai kézműves-söripar zászlóshajói kerülnek a kezünkbe, onnan meg már nincs megállás…
A Sierra Nevada Porter szétpörkölt, de közben nagyon laza, könnyen csúszik. Szép habot ereszt, a sötétbarna folyadék átenged némi fényt, már ha lámpa elé tartjuk a poharat és nem a szánk elé. Kicsit nem figyelünk oda és máris elfogyott a fele… A pörkölt íz elnyom mindent, mégis eretnekség lenne azt mondani, hogy nincs jól kiegyensúlyozva! Ízlik, adja, de egy kicsit vizes ahhoz, hogy túl sok érzelmet váltson ki belőlem.
A Torpedo Extra IPA keserűsége nem túr szét egyből, ragadós, csúszós, visszafogottan édes az elején. Illatra ellenben nagyon is édes, sőt multivitaminos, színre is kifejezetten narancssárgállik. A habra itt sem lehet panasz, nem tűnik el egyből, de nem is képez áthatolhatatlan pajzsot a pohár és a száj közé. Rendesen fogy ez is, ahogy melegszik, nem csak egyre fenyősebb, de az elejével ellentétben a végére már kifejezetten száraznak is tűnik. Az utolsó korty után – nagyon szépen el van ez rejtve – azt is érezni, hogy nem kispályás, már ami az ABV-t illeti.
A Sierra Nevada titka talán a könnyen ihatóság… 7,2%-os alkoholtartalmú a dupla ipa és 5,6%-os a porter is, de megállíthatatlanul dőlnek lefele. Egy estét megcsinálnak, de egy bulihoz nekem ennyi már kevés. Talán ez a nagyság átka, a túl sok kompromisszum… Jó dolgomban húzom a számat, tudom, de mégsem érzem a kattanást.
Ajánlanám másoknak? Simán. Fogom még inni? Naná! Kedvenceim lesznek? Nem.
You must be logged in to post a comment.