Tag Archives: single hop

Interjú #7 // Roth Zoltán (RothBeer)

A legendás Távoli Galaxis megalkotója. A Bakancslistával segített megmutatni a házisörfőzőknek, hogy mennyi lehetőség van a komlóban. Mekkora volt a szerencsés véletlenek szerepe és mitől lesz jó egy Bakancslista? Roth Zoltánnal, a RothBeer alapítójával beszélgettünk a The Beercase felkérésére.

Március – Roth Zoltán (RothBeer)

Mikor kezdtél el a sörrel komolyabban foglalkozni? Amikor az átlag ivóból már célirányosan foglalkoztál ezzel?

Igazából egy unalmas este bekattant, hogy meg kéne nézni, hogyan kell sört főzni. Elkezdtem guglizni és megtaláltam a How To Brew-t, azaz a sörfőzők egyik bibliáját. Még egyetemista voltam, fiatalság-bohóság… nagyjából elhittem, hogy lehet sört főzni. Ez kb. 2005 körül volt.

Soha nem volt amúgy olyan sör, ami inspirált, vagy ha mégis, inkább az volt a célom, hogy olyan sört főzzek, mint a Dréher. Egyetemistaként kiszámoltam, hogy így majd olcsóbb lesz. Csak aztán megkóstoltam és rájöttem, hogy a végeredmény ízes, zamatosabb, mint az a vizes valami.

Mondjuk az első főzet az valójában nagy rossz volt, meg ha most kóstolnám meg akkor a következő néhány sem volt jó, de volt zamata, ami megfogott, éreztem, hogy lehet érdekesebb söröket csinálni.

A dolog aztán az azóta legendás INDEX fórumon folytatódott. Lett ebből élőben is találkozó, eléggé vicces volt mikor Esztergomban először találkoztunk. De, hogy mennyire meghatározó korszak volt az, az mutatja, hogy ma már szinte mindenki kocsmáros, sörfőző vagy valamilyen formában kötődik az iparhoz. Olasz, Tibeer (Bajkai Tibor), Izsó Peti (Beerodalom-Ganz söröző-Wunder sörművek) például, de Németh Anti (MONYO) is odajárogatott, először nem értettük ki ez a szakállas srác a csilis söreivel. Vagy ott volt a Kiss Tomi (Hopfanatic).

Én egyel később kapcsolódtam be a sörforradalomba és ezeket a neveket ismerem mind, érdekes, hogy én már rajtuk nőttem fel. A kézműves sör tapasztalataim szerint nagyon összehozza az embereket, a másik iránt is érdeklődő emberek, közösség alakul. Szerinted most is megvan ez a szakmában?

Megvan, de tompult. Túlkínálat van a sörök terén, így már egy kicsit óvatosabban állnak egymáshoz az emberek a szakmában. De házisörfőzőként azért ez még mindig ott van. Recepteket, élesztőket cserélgettünk, információt osztottunk meg egymással. És persze könyvet írtunk/fordítottunk. Ehhez már picit bogarasnak kell lenni, de ez mozgatott minket, hogy ezt a tudást megosszuk másokkal. Sörfőzés otthon, egyszerűen. A 4-es Metroval egyszerre kezdtük el az írását és hát a Metro úgy másfél évvel előbb elkészült, mint a könyv. Elég jó alap lett, Olasznál meg lehet találni.

Mi volt a következő lépés az ismertség felé, miért alakult így, hogy kiléptél a piacra?

Sok véletlen együttes játéka. 😊 Először is meghívtak minket a rozsnyói házisörfőző versenyre és meglepődtünk hogy mennyi szeretet kaptunk ott. Kiss Tomi nyert az Angry Beasttel. Ezek után kitaláltuk, hogy mi is rendezünk egy versenyt, ez volt az első, 2012-ben a Pirítósban. Január 1-től legális lett a sörfőzés és áprilisban már mindenki tudott is sört főzni. Nem sikerült rosszul egyébként, úgyhogy 2013-ra szerveztünk egy nagyobb versenyt, meghívtuk a lengyeleket, szlovákokat, kb. 170 nevezőből nyertem meg. A Távoli Galaxis az első IPA-m volt, ekkor ezzel azért még lehetett robbantani. Mondhatnám, hogy itt kezdődött komolyra fordulni a dolog.

A Mad Scientisttel közös első sör a beköltözés örömére

Az ív az most a Mad Scientistig tart, hogyan ment tovább a történet?

A Legendában lefőztem a sört, mint nyeremény, aztán akkor nyitott az Élesztő és ott nagyon népszerű volt a sör, úgyhogy kezdett terjedni az ismertsége. Ráadásul a munkahelyem is támogatták a hobbimat, sőt igazából azt mondták, hogy seggbe leszek rúgva, ha nem kezdek vele valamit – a kollégák a szoftverfejlesztő cégnél amúgy általában péntekenként kóstolhatták a házi főzeteket, innen a lelkesedés részükről.

Akkor még nem volt annyi lehetőség bérfőzetésre, a Legenda pedig közben annyira telelett, hogy nagyjából verekedni kellett a helyekért. Úgyhogy beizzítottuk a rozsnyói kapcsolatokat és úgy döntöttünk, hogy ott főzetjük a söreinket.

Nem volt egyszerű se a logisztika, se a papírmunka, de a minőségérét megérte. Erre később jöttem rá, mikor itthon más minőségű palackozókkal tudtunk csak dolgozni például. Aztán később ott nem annyira működött az üzleti modell, új vezetés jött akik meg nem akartak nagyon foglalkozni velünk, nem éreztük magunkat biztonságban, úgyhogy úgy döntöttünk el kell jönnünk onnan.

Ekkor találkoztunk Szilágyi Tomival a Mad Scientistből és elkezdtünk beszélgetni. Igazából mi saját főzdét akartunk, eléggé sokat dolgoztunk rajta. De mire elkezdtük volna amúgy a főzdeprojektet, láttuk, hogy rá háromnegyedévre már egészen új világ lett. Aki most akar sörfőzdét nyitni arra mondhatjuk eléggé vakmerő. Nagyon telített a piac. Tizenpárezer litert fixen eladni havonta akkor sem egyszerű, ha már bejáratott vagy a piacon. Amikor minden szép és jó volt, most sokaknak eszébe jutott, hogy főzdét kellene nyitni. A Mad Scientisttel végül elkezdtünk számolni, összeraktuk amink van (ők hozták pl. a palackozót, mi a címkézőt, ők hozták a vízkezelőt, mi a hidegkomlózót) és kiszámoltuk, hogy így mindenkinek jó, win-win szituáció. Jelenleg 11 000 liter sörünk készül náluk havonta.

Rövid-közép távon amúgy azt látod, hogy ez így marad is?

Én azt látom, hogy igen. Nem tudom, hogy….

Egy saját főzde? Az több szabadság, vagy több elkötelezettség?

Igazából nekem van egy szakmám (szoftverfejlesztés ugye), amit tökre szeretek csinálni és felépítettem ott is a karrieremet. Ha most abbahagynám a sör miatt, az hülyeség lenne. Valamivel amúgy is a sörös cég pénzügyi lukjait be kell tömni. 😊 A RothBeer szépen fejlődik, épül, de nekem ez így most jó.

Hobbinál nyilván több a dolog, ahhoz azért kicsit költséges lenne. Vannak nálam sokkal jobb adminisztratív, logisztika, vagy sales tulajdonságokkal bíró emberek, velük bővültünk, a szakmai részével pedig én foglalkozom és így mindenkinek jobb. Jelenleg egy négy fős csapatunk van. Most már ha elmennék fél évre a világ másik végére akkor valószínűleg elmenne nélkülem is a dolog (persze új sörök nélkül) egy darabig. Azért ez már más, mint korábban mikor hazaértem a melóból és hajnali 1-ig nyomtam a papírmunkát, a könyvelőt, a recepteket, mindent.

A Távoli Galaxis sokaknak volt egy behúzó sör, ami elindította őket a kézműves sörök világába.

Jókor voltam jó helyen. Nagy szavak, ha azt mondom, hogy az volt az első komoly IPA?

Talán még a Grabanc volt hasonlóan kultikus, de az inkább egy belsős körön belül volt legendás, a tiéd viszont nagyon sok helyre jutott el, sokkal több emberrel ismertette meg a kézműves söröket.

Igen, itt jött be a rozsnyói gyár palackozója… Elég komoly felszerelés és nagyon nagy előnyünk volt 4 évig, hogy gyakorlatilag nem volt minőségi, oxidációs problémánk sokakkal ellentétben.

A minőségbiztosítás, a logisztika, a sales, az állandó minőség nagyon sokáig volt problémája az egész magyar szakmának.

Igen, mi ebben szerencsések voltunk, vagy hát jó helyre sikerült eljutni. Jókor voltunk jó helyen. Időzítésileg is. A versenyt is mikor megnyertem olyan publicitást kaptam, amit azóta sem senki. Akkor volt a nagy hó március 15-én. Mivel minden állami programot lemondtak, az összes újságíró bejött a rendezvényünkre, Index, HVG, mindenki. Másnap mentem dolgozni és hívtak interjúzni a Népszabadságtól, én meg nem értettem, hogy hogy lehet, hogy kb. vagyunk 30-an itthon, akik maguknak csinálnak egy versenyt és ez mégis hirtelen mindenkit érdekel. Illetve ugyanígy az Élesztő nyitására is ott volt a sajtó és a Távoli Galaxis ott is tarolt. Szóval tényleg, többször voltunk szerencsések.

Hogyan jött innen a Bakancslista kísérletezése. Tényleg van egy bakancslistád?

Megvolt a Távoli Galaxis, de utána az én személyes kedvencemet a Pyromániát főztük meg, ami egy füstös porter. Arra gondoltam, hogy egy füstös porterre aztán biztos elképesztő kereslet lesz, mert ez egészen szuper sör. Hát, úgy tűnik, hogy inkább csak egy kisebb közönségnek lett a kedvence. Aztán beszélgettem Pein Ádámmal, a Kézműves Csemegéből (azóta MONYO), aki mondta, hogy IPA-t kell csinálni. De hát már ugye volt IPA-m, akkor minek egy másikat? – gondoltuk régen. Ekkor jött a single hop sorozat ötlete, amit külföldön is csinál már mást. Arra gondoltam, hogy 1-2-t kihozunk, de hát ez egy szakmai sorozat lesz, annyi embert biztos nem fog érdekelni.

Hiszen a Bakancslista nem arról szól, hogy főzök egy olyan jó IPA-t amilyet csak tudok. Az adott komlón múlik, hogy elviszi-e egyedül a balhét, vagy nem.

Roth Beer Bakancslista 1-5.

Nekem például van olyan, amelyik nem tetszett (a német komlók, de pl. a Sorachi Ace kaprossága is ihatatlan volt számomra). Illetve volt egy csomó ami meg rohadt jól sikerült. Neked mi volt a kedvenced?

Látod, sokféle sör, sok kedvenc. 😊 De a Mittelfrüeh-vel kapcsolatban egyetéretek veled. Házifőzetben elképesztően jól sikerült friss leveles komlóval, de a nagyban készült végeredményt majdhogynem szégyelltem, mert annyira nem adta ki amit szerettünk volna.

A Vic Secret amúgy meg nagy meglepetés és nagy kedvenc lett, szóval tényleg nem lehet biztosra menni ezzel a sorozattal.

És a fogyasztó melyiket kedvelte legjobban?

Mindenkinek más a kedvence. Minden sör kapott szavazatot. Fesztiválokon jönnek oda most is, hogy mikor lesz megint ez vagy az. Amúgy a nagy kedvenc nyilván a nagy klasszikusok, Citra, Amarillo.

De itt egyébként nagyon sok múlott azon, hogy milyen, mennyire friss komlót sikerült szerezni. Ha hosszú az eljutása ide és már nem friss, nem olyan ahogy kéne, akkor nem fog átjönni. A legjobban sikerült változatok közvetlenül jöttek ide, hidegen tárolva, stb. Az volt a kulcs, hogy ezeket jól intézzük és akkor jó lett a sör.

Sokan nem foglalkoztak ezzel, pedig nagyon sok múlik rajta. Most már azért mindenki tudja és figyel is rá, de ehhez el kellett jutni ide, megyünk előre és egymást is húzzák felfelé a kraftos főzdék ezekkel a dolgokkal. Egészséges verseny.

Kell is egyébként a fejlődés, hiszen beszéltünk róla, hogy lassan már egymás elől veszik el a piacot a főzdék. Te milyen tendenciát vársz a piacon?

Aki elég erős az meg fog maradni. Tulajdonképpen, ha közgazdász lennék lubickolnék ennek az elemzésében. Le lehetne követni, ahogy a keresleti piac átfordult kínálati piaccá. Olyat hoztunk létre, ami még nem volt, hirtelen kellett, aztán még több kellett, de most egy tisztulási folyamat fog végbe menni.

Ugyanakkor az egésznek nagy hatása van, hiszen most már a nagyipari gyártók is elkezdtek kézműves szerű sörökkel kijönni.

Fú, ha valaki 3 éve azt mondja, hogy a Soproni IPA-t fog gyártani akkor biztosan azt mondom rá, hogy ez valami vicc.

Mennyire jó ez egyébként szerinted, mennyire hasznos a kisüzemnek? Segít a tömegek felé az áttörésben, edukációban?

Hát igen, kb. 500 milliós reklámkampány mehetett el a bevezetésére, ami bakker majdhogynem több, mint az egész Főzdepark értéke. Valószínűleg a következő 2-3 évben sokat fog javítani az edukáción. De amúgy nem velünk versenyeznek. Sokat elvisz, de sokat is hoz nekünk: aki megkóstol egy ilyet az nyithat majd később a kraft felé. Szerintem az lesz, mint az USA-ban. Pillanatok alatt felfutott 1-2 százalékra, aztán stagnált pár évet, majd megindult meredeken felfelé.

Elért egy kritikus tömeget és megindult a láncreakció. Itt is a házisörfőzőknél ismertünk először mindenkit és utána mindenki elkezdte ezt terjeszteni, aztán az ő barátaik is tudták tovább vinni. Ilyesmit várok majd.

Te egyébként viszonylag közérhető söröket csinálsz, nyilván az ipa sorozat, amiről leghíresebb vagy. De abból ahogy beszélgetünk látszik, hogy sok felé mozdulnál. Mit várhatunk tőled a közeljövőben? Mire számíthatunk az Apollo projekttel?

Szeretnénk egyszeri, izgalmas sörökkel kijönni, az otthoni recepttáramban vannak agymenések. Egyszerűen nem volt rá idő, vagy logisztika, hogy megoldjuk. Nem tudtam abban a tempóban kísérletezni ahogy kellett volna. Az utóbbi másfél-két évben lett rá végre rendesen időm, úgyhogy jönnek is az Apollo-ban majd az újdonságok.

A bor-sör hibrid mellett van olyan izgalmas sörstílus amit nem főztél le, de nagyon szeretnéd?

Valami gyümölcsöset mindenképpen. És régóta tervben van a Még Távolabbi Galaxis, azaz a dupla IPA változat. Meglátjuk. 😊

RothBeer x Haraszty Pincészet – BorBeer

Mi lesz a legújabb dobás, mit lehet róla tudni?

A Haraszthy pincészettel futottunk össze egy fesztiválon. Nyilván megdumáltuk, hogy csináljunk valamit sörből-borból. Nem egyszerű, az emberiség elég régóta műveli mindkettőt, de mégsem lett belőle egy közös ital, szóval érdekes feladat. Saison élesztőben gondolkoztunk, az eléggé tud boros jelleget hozni, lefagyasztott sauvignon blanc must, és Nelson Sauvin komló.

Inkább bor lett, vagy inkább sör?

Szerintem el lett találva, hogy mindkettőnek megfeleljen. A borosok amúgy a bort, a sörösök a sört fogják mondani. 😊 Az első teszteknél levittem a mintákat, különböző arányokkal, komlózásokkal aztán nyilván az lett, hogy a borosok még több mustot szerettek volna benne, mi sörösök pedig még több komlót. Úgyhogy érdekes lesz.

Szerintem fontos, hogy a borosok felé nyissunk egyébként. Nem azokat kell meggyőzni a kézművesről feltétlenül, aki a hétvégi nagybevásárláson telerakják olcsó sörrel a táskát, mert ő nem fogja ezt megvenni. Hanem azokat, akik minőségi borért hajlandók fizetni. A minőségi alkoholfogyasztókat kell megtalálnunk.

Ha már a boroknál tartunk: szerinted mikor lesz a söröknek ugyanazon a polcon a helye, mint a söröknek? Elfogadottságban, gasztronómiában?

Ez az egyik vesszőparipám, hogy ott van egy csúcsétterem ahol jó a borlap és közben nagyüzemi átlagsört csapolnak. Nonszensz. Ha minden alapanyagra figyelnek, akkor rá kell jöjjenek, hogy a söröknél is fordulni kell efelé. Még kell neki idő és edukáció, de már indult el jóirányban a dolog több helyen is.

Idén lehet az az év, hogy talán a magyar főzdék nemzetközi szinten is megmutathatják magukat. Neked vannak terveid átlépni a határokat?

Látom, hogy megy mindenki fesztiválokra, de az az igazság, hogy szerintem ez nem ilyen egyszerű. Kell külföldön nagyker, neked kellene felépíteni a piacot ott kint, a logisztikát intézni. Egyelőre nagy mennyiségek rendszeresen nem mennek ki. Inkább talán még most csak kóstolgatás van.

Én egyelőre a fenntartható hazai megjelenés mellett vagyok. Előbb lehet, hogy a magyar vidéket kellene megtalálni, megszólítani és kiszolgálni.

Szerinted milyen kép van a fogyasztóban a RothBeer-ről és Te mit szeretnél, ha gondolnának rólad?

Korrekt. Nagyon sokan mindenfélét mondanak magukról, én nem vagyok annyira túlzó, vagy annyira exhibicionista. Ha jó söröket csinálok és ezt is érzik rólam, akkor én elégedett vagyok. Szerintem a korrekt az jó szó.

Kritika #56 // Megmászni a Tátra csúcsait

Nemrég egy kedves meghívásnak tettünk eleget: a Pirítós Pubba voltunk hivatalosak a Kaltenecker sörfőzde jóvoltából. A blog mindkét szerzőjével képviseltettük magunkat, így alább a saját és THEBLACKHEARTKING szerzőtárs közös jegyzeteit lehet olvasni.

A Kaltenecker, vagy ahogy sokan ismerik a „rozsnyói sörfőzde” ’97-óta készít hagyományos és modern felfogású söröket a Felvidéken. Széles a repertoár, egyszerre készítenek a piac igényeinek megfelelő modern, felsőerjesztésű söröket, ugyanakkor törekvés az is, hogy felkutatva a régi, regionális recepteket visszahozzon valamit a már-már elfeledett, monarchia korabeli, vagy még régebbi hagyományos fajtákból.

Nem először ittunk Kaltenecker söröket, a Pirítósban is jártunk már többször, de most először kóstolunk együtt Szabó Péterrel, a pub cégvezetőjével, és Podjanek Györggyel, a Kaltenecker értékesítési vezetőjével. Ennek köszönhetően elég sok insight-ot kaptunk a sörökről, a főzdéről, az egész koncepcióról, ami a brand mögött van. Négy sörön mentünk végig, ebből kettő kifejezett újdonság, egy szezonális és egy korábbi kollaborációs sört ittunk.

Ginger Symphony

Ginger Symphony

A Ginger Symphony-val kezdtünk, és rögtön úgy éreztem, hogy ennél jobb kezdés nincs is és ezt aztán nehéz is lesz felülmúlni. Nem mondom, hogy tévedtem, de kicsit előreszaladva elmondhatom, hogy ez volt számomra a legemlékezetesebb. Ginger lagerről beszélünk, azaz egy hagyományos alsóerjesztésű sör, amibe rengeteg friss gyömbért reszeltek és a viszonylag ritka Bavaria Mandarina komlóval komlózták. Szalmasárga, kissé zavaros a külseje. Gyömbéres, száraz Canada Dry-os illat, és a komlótól narancs és mandarin illat mászik bele az orrunkba. (Nagyon adja, házifőzőként fel is írtam rögtön a komlót, egyszer valamit tuti elkövetünk mi is vele.) Könnyű test, finoman citromos héjkesernye, majd gyömbéres íz, pici csípősség, ami sokáig kitart, a végén egy kis lágeres élesztősség és keserűség. Nagyon jól iható, üdítő cucc, innánk mindennap üdítő helyett. Azért is írtam, hogy ez volt a legemlékezetesebb, mert nincs itthon hasonló sör itthon (a Medvetánccal tavasz óta nem találkoztunk, a többi gyömbéres pedig ale és kevésbé dominál a frissítő jelleg). Abszolút rendben van, abszolút újdonság, maximális pluszpont a minőségi csomagolásért is (ebben kiemelkedő itthon a Kaltenecker, én nagyon bírom az egységes, felismerhető megjelenést.)

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA

Rögtön ezután egy könnyű IPA-val folytatjuk: a Primavera egy jól iható single hop IPA. Az Amarillo-val komlózott sört az olasz Zahre Beerrel közösen készítik. Írtunk már róla bővebben korábban, másodszorra sem változott a véleményünk, friss, fanyar IPA, a stílussal ismerkedőknek jó támpont, de nem különösen kiemelkedő darab. (Mondjuk, bárcsak ez a minőség lenne a sztenderd a hazai szcénában…)

C360_2014-12-04-17-49-49-595

Tokaj IPA

Különlegességgel folytatjuk, jön a Tokaj IPA. Talán a tokaji brand ismertségét és érdekességét kihasználva lehetne valami jellemzően magyaros sört összehozni, egyelőre azonban nem érzem azt jól behatárolható karaktert, ami miatt mindenképpen kellene ezzel próbálkozni (legyen szó hordóban érlelésről, vagy akár aszús ászokolásról, mint ez esetben). A sör a Macik Winerynek köszönheti létét, a szlovák borászat szeretett volna új piacon bemutatkozni és a Kalteneckerben találta meg a társat ehhez. Tulajdonképpen egy teljesen jó IPA, a sör-bor párosítás nem mindig érezhető tökéletesen. Illatra rögtön kiugrik a fehérbor, egy kis mazsola, ha nem is nyomja le a virágos komlót, de egy szinten van vele. Világos arany szín, gyorsan tűnő hab. Most jön a lényeg: a kortyban rögtön jön egy frissítően savanykás, fehérboros íz, ami szép fokozatosan megy át komlós keserűbe. Nem tolakodó, frissítően fanyar. Aki csak inna egy jó sört, annak teljesen jó választás, aki fejtegetni szeretne, az mélázhat a rétegek között. IPA-nak jó, a tokajis vonal teljesen nem győzött meg: jelen van, de nem annyira jellegzetes, hogy egyértelműen kiemelje a többi közül. Izgalmas kísérlet a műfajjal, tessék kísérletezni vele és megmondani, Ti mit gondoltok, mert lehet, hogy mi nem tudtunk eléggé a komplexitását felfejteni! Muszáj mindenképpen elmondani, hogy ilyen prémium külsővel még nem találkoztunk, a címke tökéletesen hozza a boros analógiát, minőség, exkluzivitás, kiválasztottság érzet.

Christmas IPA

Christmas IPA

Végül karácsonyi sörrel zártunk. A Christmas IPA nem gejl, nem cukros, nem belga típusú karácsonyi sör, a Brewdog egyszerűen frissítő karácsonyi IPA-jához képest mégis inkább ezekhez áll közelebb. Sűrű, vörösréz színű IPA, az eddig kóstoltaknál vastagabb testtel, kekszes-malátás édességgel. Lomhán szénsavas, kicsit brit IPA-s jelleget kapunk. Jól iható, kellemesen zsibbaszt, abszolút jó lehet a fa mellett elüldögéléshez. Szerintem ez a legjobban összerakott sör az este kóstolásai közül, a legmaradandóbb azonban mégis a különlegesebb Ginger Symphony volt.

Több mint egy órát voltunk a Pirítósban, beszélgettünk még ízlésekről, pofonokról, árképzésről és sörritkaságokról. Baromi jól éreztük magunkat, megyünk még, várjuk a további szezonális újdonságokat. Bár a Tátra csúcsaira végül nem sikerült egyértelműen felmászni, látótávolságon belül van a cél. Továbbra is hibátlan minőséget várhatunk a Kalteneckertől, én még egy igazán nagy dobást néznék meg, valami mindent elsöprő sört.

Kritika #55 // RothBeer Bakancslista 1-5.

A Bakancslistáért azóta lelkesedünk, hogy a RothBeer bejelentette, és nem csak vadul kóstoljuk a darabokat, de itt a blogon is rendszeresen foglalkoztunk a sorozattal.

Két hete a sorozat eddigi darabjait az Élesztőben lehetett összekóstolni (beszámolni beszámoltunk róla, csak sajnos nem tudtunk ott lenni) személyesen Róth Zoltán sörfőzővel, így ideje volt, hogy mi magunk is megejtsük a már régóta esedékes „hivatalos” tesztünket is…

Roth Beer Bakancslista 1-5.

RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra

Bakancslista Sorachi Ace: továbbra sem szeretjük ezt a komlót, alapvetően nem is lenne szabad használni a single hop ipákban, de a szabályok ugye arra valók, hogy felrúgja őket az ember… Az első kóstoláshoz képest az idő jót tett neki, belesimul a gyógynövényes íz a sörbe, egyenesen márványsajtos!

Bakancslista Pacific Gem: nem karakteres, de jól kiegyensúlyozott, a végén fenyős. A leggyengébb láncszem, és nem azért, mert rossz, egyszerűen csak jellegtelen a többihez képest.

Bakancslista Simcoe: grapefruitos illat, bodzás íz, talán a leggyantásabb. Frissítő összhatás, nagyon egyben van, a beúszó keserű markáns, de mégis nagyon elegáns.

Bakancslista Amarillo: krémes, tejfölös illatú, kicsit savas. Opálos megjelenésű, ez a legsűrűbb mind közül. Nagyon enyhe a keserű a végén, egy igazi lazulós ipa!

Bakancslista Citra: édes, talán a legédesebb. A legerősebb ízben és a legjobb az 5 közül! Nem nehezedik, de közben karakteres, könnyen iható, miközben tiszteletet parancsol. Egy igazán jól eltalált single hop ipa, ezt talán állandó jelleggel is kéne főzni (mondjuk a többit is lehetne, de, ha csak egyet választhatnánk, akkor ez lenne az).

RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra

RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra

A sorozat hatodik tagja a héten jött ki és alig várjuk, hogy posztolhassuk, illetve kóstolhassuk a következő ötöst!

Kritika #29 // Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Nem minden nap kapok single hop ipát THEHOPSNOB szerzőtárstól, de amikor igen, akkor posztolok róla.

Illatra gyümölcsös, ízre viszont nem annyira telt, az első szó, ami eszembe jut az a keserű, de szerencsére később megjelenik a grapefruitosság is (számítottam is rá, hiszen az Amarillo-t illetőleg puskáztam előzetesen a komlótáblázatunkról). Színre nem túl sűrű, nem is zavaros, de azért opálosnak nevezhető (mégiscsak szűretlen). Ami meglepő, hogy az a kevés hab, amit ereszt, az egyből el is tűnik és szénsavasnak sem túl szénsavas.

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Lazulós IPA, 5,8%-os alkoholtartalommal. Ha csak simán egy ale lenne, és nem lenne ennyire keserű (megjegyzem ez általában nem szokott zavarni), akkor nagyon jó kis nyári sör lenne, de nem annak szánták; imádom a keserűséget egy sörben, de most nem érzem a rétegeket, nem érzem a komplexitást… Nem is kell minden sörnek bonyolultnak lennie, de valamiért nem ragadott magával a Kaltenecker és a Zahre Beer közös főzete. Annál egy kicsivel jobb, hogy elintézzem egy „egynek jó”-val, de azért nem annyira jó, hogy gondolkodás nélkül nyúljak utána, ha legközelebb meglátom egy hűtőben.