Kritika #43 // Einstök Icelandic White Ale & Borg Garún Nr. 19

Láthatatlan szerzőtársunk Bandi tudja, hogy fontosak a barátok és ezt az ő barátai is tudják, így amikor egyikőjük Izlandon jár, hoz két sört is Pestre, amit persze Bandi nem rest megosztani a csapattal. A sör jobban ízlik így (mármint megosztva), én mindig mondom!

Einstök Icelandic White Ale

Einstök Icelandic White Ale

Az Einstök Icelandic White Ale illatra halványan, de a belga típusú söröket idézi. Színre nagyon szőke, ahogy a skandinávok úgy általában, ízre elsőre nem keserű, viszont – nem a dohos a legjobb szó, mégis az első, ami az eszembe jut – fanyar. Nem tudok szabadulni attól, hogy belgás, de persze nem tipikus belga (mert izlandi), aztán jön is a megfejtés, mivel a típusa hivatalosan is “Belgian White Witbier”. Kissé citrusos, frissít; egy egyszerű, jól megcsinált, de nem tipikus búzasör… Nagyon tetszik a design elegáns minimalitása és lendülete, jó érzés egy ilyen sört inni (csodálkozom, hogy a Ratebeer közönsége egy kissé lepontozta). Bár narancshéjjal készül, ahogy melegszik, inkább citromosabbnak érzem, és előbújik egy kis keserűség is. Élvezem, hogy nem dominál a feltüntetett koriander sem, elsőre nem is érezni, csak a második felénél húz bele. Szinte látom magamat, ahogy az izlandi nyár mind a 10 napján ezt a sört iszom, miközben hidegen süt rám a nap.

Borg Garún Nr. 19

Borg Garún Nr. 19

A Borg Garún Nr. 19 illatra a keserű csokoládés fagyit juttatja az eszünkbe (tömör, masszív, de édes és játékos), ízre pedig elsőre kólás – diós. Nem az a nagyon földes, szétfűszeres imperial stout; iskolapéldája a remekül kiegyensúlyozott söröknek. (Ha már az előbb hivatkozási alap volt, akkor a Ratebeer ezt a sört helyén kezeli a közel maximum pontozással.) Az édessége olyan, mintha bourbon hordóban érlelték volna, aztán ahogy melegszik, az alkoholérzet  – ami a 11,5% ellenére a legkevésbé sem zavaró – átvált rumos csokoládéba. Ezzel együtt egyre földesebb, viszont továbbra sem fűszeres, ami plusz pontként azzal jár, hogy nem nehezedik el a végére sem. Az egyik kedvenc sötét, alkoholosabb sörömre, a Dogmára hajaz.

Kár, hogy ritkán járnak a barátaink Izlandon, mert mind a kettőt innám heti rendszerességgel is… Ász.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .