Einstök | Fenékig

2014-ben már volt szerencsénk az Einstökhöz, azóta viszont nem csupán elérhetőbb lett az izlandi márka (Anchor Brewing-os, Firestone Walker-es, vagy épp Brooklyn Brewery-s társaival együtt német boltokban is vehető és most nem kifejezetten sörszaküzletekről beszélek), de a mai Izland – Magyarország futball EB mérkőzésnek köszönhetően még akár aktuálisnak is nevezhetjük egy hatos csomag Icelandic Pale Ale pattintását.

Einstök Icelandic Pale Ale

Finoman édeskés illat, rozsdás szín, kis hab. Ízre telt, kiegyensúlyozott összhatású, lomhán szénsavas, nem szétkomlós, inkább édes. A kortyérzet vége a keserű és a fanyar keresztmetszetében található, a befejezés száraz. Nem a west-coast ipák csecsén nevelkedett tömegek söre, hanem a szaftos burgervacsorák és csöcsök stírölésének kelléke.

Nem borulunk térdre előtte, de pont annyira jellegzetes, hogy lehessen róla gondolkozni, illetve annyira jellegtelen, hogy odafigyelés nélkül lehessen inni. Jöhet a meccs!

Ki igya?

Aki szerint az ipa még mindig menő.

Ki ne?

Aki szerint az ipa már régen nem menő.

Akkor ez most jó?

Yo.

Láthatatlan szerzőtársunk Bandi tudja, hogy fontosak a barátok és ezt az ő barátai is tudják, így amikor egyikőjük Izlandon jár, hoz két sört is Pestre, amit persze Bandi nem rest megosztani a csapattal. A sör jobban ízlik így (mármint megosztva), én mindig mondom!

Einstök Icelandic White Ale

Az Einstök Icelandic White Ale illatra halványan, de a belga típusú söröket idézi. Színre nagyon szőke, ahogy a skandinávok úgy általában, ízre elsőre nem keserű, viszont – nem a dohos a legjobb szó, mégis az első, ami az eszembe jut – fanyar. Nem tudok szabadulni attól, hogy belgás, de persze nem tipikus belga (mert izlandi), aztán jön is a megfejtés, mivel a típusa hivatalosan is „Belgian White Witbier”. Kissé citrusos, frissít; egy egyszerű, jól megcsinált, de nem tipikus búzasör… Nagyon tetszik a design elegáns minimalitása és lendülete, jó érzés egy ilyen sört inni (csodálkozom, hogy a Ratebeer közönsége egy kissé lepontozta). Bár narancshéjjal készül, ahogy melegszik, inkább citromosabbnak érzem, és előbújik egy kis keserűség is. Élvezem, hogy nem dominál a feltüntetett koriander sem, elsőre nem is érezni, csak a második felénél húz bele. Szinte látom magamat, ahogy az izlandi nyár mind a 10 napján ezt a sört iszom, miközben hidegen süt rám a nap.

Borg Garún Nr. 19

A Borg Garún Nr. 19 illatra a keserű csokoládés fagyit juttatja az eszünkbe (tömör, masszív, de édes és játékos), ízre pedig elsőre kólás – diós. Nem az a nagyon földes, szétfűszeres imperial stout; iskolapéldája a remekül kiegyensúlyozott söröknek. (Ha már az előbb hivatkozási alap volt, akkor a Ratebeer ezt a sört helyén kezeli a közel maximum pontozással.) Az édessége olyan, mintha bourbon hordóban érlelték volna, aztán ahogy melegszik, az alkoholérzet – ami a 11,5% ellenére a legkevésbé sem zavaró – átvált rumos csokoládéba. Ezzel együtt egyre földesebb, viszont továbbra sem fűszeres, ami plusz pontként azzal jár, hogy nem nehezedik el a végére sem. Az egyik kedvenc sötét, alkoholosabb sörömre, a Dogmára hajaz.

Kár, hogy ritkán járnak a barátaink Izlandon, mert mind a kettőt innám heti rendszerességgel is… Ász.