Tag Archives: izlandi sör

Kritika #124 // Klippfiskøl, Aja Witbier, Tre Gamle Damer, Bøyla, Úlfrún, Neck Oil

Kis túlzással a norvég sört eddig a Kvelertak ‘mézsör‘ száma jelentette, de aki követ minket Instagramon (ez nem csak a reklám helye, de egyben a megfelelő idő is arra, hogy a hiánypótlás megtörténjen, amennyiben még nem), az már láthatta, hogy nem is olyan régen egy elég fasza kis csomagot kaptunk (csalás, mert van benne angol és izlandi is, de mindegy).

Klippfiskøl vienna lagert innám egész nap. Édeskés illat, vizes test, száraz befejezés, kis grapfefruit keserű bejátszik, a végén fanyar kissé.

Ki igya?

Mindenki.

Ki ne?

Aki Indexes, Origós sörös cikkeket szemetel tele a baromságaival kommentben.

Akkor ez most jó?

Laza.

2016-07-23 13.47.50

Austmann Bryggeri Tre Gamle Damer, Aja Bryggeri Aja Witbier, Røros Bryggeri Og Mineralvannfabrikk Klippfiskøl

Az Aja Witbierben a belga búzás jegyek szépen jönnek egy kis kókuszos csavarral. Az első benyomás a koriander. A második a bergamott. Nem telít el, selymesen simogat. Ahogy fogy, egyre jobb, hiába szakadnak fel hatalmas élesztőrögök az aljáról. Kis túlzással ez a belga mojito!

Ki igya?

Aki nem fél egy kicsit bemocskolni a kezét.

Ki ne?

Aki szerint az Kronenbourg Blanc a szakma csúcsa.

Akkor ez most jó?

Allstar.

 

Lédús grapefruit kissé punnyadt füstösséggel; ez a Tre Gamle Damer. Tagadhatatlan, hogy IPA, de nem keserű. A belga élesztő és a fenyős jegyek együtt egyszer simán működnek, de azért nem telitalálat.

Ki igya?

Akit a ‘három öregasszony’ sörnév nem riaszt el.

Ki ne?

Aki nem szeret a Balaton partján külföldi söröket pattintani. Akinek már herótja van a belga típusú söröktől.

Akkor ez most jó?

Az első kettőt bárhol-bármikor, de ebből nem feltétlenül ragaszkodom még egyhez Norvégiából.

asd

Borg Brugghús Úlfrún Nr.34, Ægir Bryggeri Bøyla Blonde Ale, Beavertown Neck Oil

Ugyanaz a strand, másik nap, pattan a következő hármas. Kezdjük azzal, hogy nem csak egy kis ivó-lyuk nyílt a Bøyla dobozán, hanem lejött az egész teteje és kvázi pohárként lehetett inni belőle. Múlt, jelen és jövő egy dobozban. Aranyló, habkönnyű, vizes… Édeskés íz megfejelve kis komló-keserűvel. Tipikusan az a kategória, amit nem írni, hanem inni kell. Skål!

Ki igya?

Aki nem vágyik megfejtésekre.

Ki ne?

Aki megfejtésekre vágyik.

Akkor ez most jó?

Egyszerű emberek vagyunk, az egyszerű söröket (is) szeretjük.

 

Az izlandi Borg főzde már nem Fenékig-szűz, az Úlfrún pedig a nagybetűs session ipa. Nem váltja meg a világot, csak jobbá teszi. Friss, ropogós citrusokkal és telt ízvilágával az eleje nagyon bekezd, a vége pedig – mint valaki, aki igazán szeret – keserű szájíz nélkül, nagyvonalúan elenged, hadd menjünk. Megyünk.

Ki igya?

Aki nem unja még a session ipákat.

Ki ne?

Akinek fáj az Izland elleni 1:1. Aki nem szereti, ha elengedik. Aki szerint a világ egyre rosszabb hely.

Akkor ez most jó?

Mi nem unjuk még a session ipákat.

 

A Neck Oil nem hazudik, egy olyan session ipa, amiből sokat meg lehet inni viszonylag rövid idő alatt, cserébe viszont kicsit semmilyen. Vizesebb, de gyümölcsösebb, mint az előző ugyanilyen, viszont a túl sok széndioxidtól kissé szúrós, mint az olajos magvak héja. Azért csúszik.

Ki igya?

Akinek bejött a Dezső vére.

Ki ne?

Akiknek nem jut eszébe legkésőbb délelőtt 11h-ig, hogy most már meló után igazán le kéne verni valami fasza sört.

Akkor ez most jó?

Kellemes, de ugye mi nem unjuk még a session ipákat.

 

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az egzotikumuk megszépítik ezeket a söröket, mert az elmúlt hetekben nem egy lengyel, horvát, illetve szlovák kézművest ittam (ezúton is nagy ölelés kitűnő barátainknak), de azok egyike sem volt ennyire izgalmas. (Najó, ez nem igaz, a Zakładowy Fajrantból bármikor jöhet még pár üveggel…) Végszónak legyen elég annyi, hogy köszönet Balázsnak!

Kritika #116 // Einstök Icelandic Pale Ale

2014-ben már volt szerencsénk az Einstökhöz, azóta viszont nem csupán elérhetőbb lett az izlandi márka (Anchor Brewing-os, Firestone Walker-es, vagy épp Brooklyn Brewery-s társaival együtt német boltokban is vehető és most nem kifejezetten sörszaküzletekről beszélek), de a mai Izland – Magyarország futball EB mérkőzésnek köszönhetően még akár aktuálisnak is nevezhetjük egy hatos csomag Icelandic Pale Ale pattintását.

a

Einstök Icelandic Pale Ale

Finoman édeskés illat, rozsdás szín, kis hab. Ízre telt, kiegyensúlyozott összhatású, lomhán szénsavas, nem szétkomlós, inkább édes. A kortyérzet vége a keserű és a fanyar keresztmetszetében található, a befejezés száraz. Nem a west-coast ipák csecsén nevelkedett tömegek söre, hanem a szaftos burgervacsorák és csöcsök stírölésének kelléke.

Nem borulunk térdre előtte, de pont annyira jellegzetes, hogy lehessen róla gondolkozni, illetve annyira jellegtelen, hogy odafigyelés nélkül lehessen inni. Jöhet a meccs!

Ki igya?

Aki szerint az ipa még mindig menő.

Ki ne?

Aki szerint az ipa már régen nem menő.

Akkor ez most jó?

Yo.

Kritika #43 // Einstök Icelandic White Ale & Borg Garún Nr. 19

Láthatatlan szerzőtársunk Bandi tudja, hogy fontosak a barátok és ezt az ő barátai is tudják, így amikor egyikőjük Izlandon jár, hoz két sört is Pestre, amit persze Bandi nem rest megosztani a csapattal. A sör jobban ízlik így (mármint megosztva), én mindig mondom!

Einstök Icelandic White Ale

Einstök Icelandic White Ale

Az Einstök Icelandic White Ale illatra halványan, de a belga típusú söröket idézi. Színre nagyon szőke, ahogy a skandinávok úgy általában, ízre elsőre nem keserű, viszont – nem a dohos a legjobb szó, mégis az első, ami az eszembe jut – fanyar. Nem tudok szabadulni attól, hogy belgás, de persze nem tipikus belga (mert izlandi), aztán jön is a megfejtés, mivel a típusa hivatalosan is “Belgian White Witbier”. Kissé citrusos, frissít; egy egyszerű, jól megcsinált, de nem tipikus búzasör… Nagyon tetszik a design elegáns minimalitása és lendülete, jó érzés egy ilyen sört inni (csodálkozom, hogy a Ratebeer közönsége egy kissé lepontozta). Bár narancshéjjal készül, ahogy melegszik, inkább citromosabbnak érzem, és előbújik egy kis keserűség is. Élvezem, hogy nem dominál a feltüntetett koriander sem, elsőre nem is érezni, csak a második felénél húz bele. Szinte látom magamat, ahogy az izlandi nyár mind a 10 napján ezt a sört iszom, miközben hidegen süt rám a nap.

Borg Garún Nr. 19

Borg Garún Nr. 19

A Borg Garún Nr. 19 illatra a keserű csokoládés fagyit juttatja az eszünkbe (tömör, masszív, de édes és játékos), ízre pedig elsőre kólás – diós. Nem az a nagyon földes, szétfűszeres imperial stout; iskolapéldája a remekül kiegyensúlyozott söröknek. (Ha már az előbb hivatkozási alap volt, akkor a Ratebeer ezt a sört helyén kezeli a közel maximum pontozással.) Az édessége olyan, mintha bourbon hordóban érlelték volna, aztán ahogy melegszik, az alkoholérzet  – ami a 11,5% ellenére a legkevésbé sem zavaró – átvált rumos csokoládéba. Ezzel együtt egyre földesebb, viszont továbbra sem fűszeres, ami plusz pontként azzal jár, hogy nem nehezedik el a végére sem. Az egyik kedvenc sötét, alkoholosabb sörömre, a Dogmára hajaz.

Kár, hogy ritkán járnak a barátaink Izlandon, mert mind a kettőt innám heti rendszerességgel is… Ász.