Tag Archives: Békésszentandrási sör

Kritika #126 // Szentandrási Szőlős A.P.A.

A békésszentandrási Szent András Sörfőzde egy igazi mintapéldája az átgondolt sörös vállalkozásnak. Messziről indultak, a kicsit különlegesebb vidéki sörfőzdéből egy tulajváltás után igazi koncepció mentén látszanak mozogni. Alapvetően mindent szépen, klasszikusan, amolyan tankönyvien csinálnak. Kicsit a söreik is olyanok, nagy kockázat nincsen bennük. De mondjuk pont ezért, más most megszűnő főzdékkel és kocsmákkal ellentétben, stabilan állnak a piacon és folyamatosan bővülnek.

Ehhez képest a furán hangzó Szőlős A.P.A. milyen?

Szentandrási Szőlős A.P.A.

Szentandrási Szőlős A.P.A.

Nos, a tavalyi vadul hangzó és olyannak is bizonyuló szőlős sörhöz képest mindenképpen egy lépés előre, de még mindig a keretek között mozog. Azt hozza, amit ígér? Nagyjából. Szőlős? Igen. American pale ale? Igenis, meg nem is. Definíció, élesztő és más alapanyagok alapján igen, de hiába a múltkori szőlős próbálkozáshoz képest komolyabb alap, hiába az új-zélandi komló, egyelőre a szőlő még mindig annyira domináns, hogy az ital megmarad valahol a radlerek szintjén. Annak mondjuk durván becsapós a 4,9%-os alkohol szintjével.

Baj ez amúgy? Nem biztos. Ahogy mondtuk, a Szent András Sörfőzde a piacra dolgozik, a piacból él. A gyümölcsös sörei aratnak a piacon. Az alap szortiment mellett próbálnak most olyan gyümölcsös söröket összehozni (például a málnás búza), amik egy kicsit komolyabbak, a sörbuzik érdeklődését is felkeltik. Bevallottan kapudrog sörnek készült, bár mi erre inkább a Weihenstephaner Vitust szoktuk alkalmazni, de hát ízlések ugye. És ez itt a nehéz feladat. Direkt nem nekünk csinálták, mégis mi írunk róla. Ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor nekünk ez még mindig kevés. Mi még mindig azt mondjuk, hogy kevesebb szőlő, több sör. Ha a munkahelyi marketinges előbújik belőlünk, akkor ez egy nem rossz koncepció, biztos, hogy népszerű lesz. És persze az odafigyelés, az alapanyagok, a koncepció mind kézműves. Meg a szándék is szimpatikus, hogy növelni kell a kézműves sört ivók bázisát és elvenni piacot az alcopop italoktól.

Ki igya?

Aki szereti a szőlőlevet. Aki nem szereti a sört (és a sör alatt amúgy a hagyományos világos lágert érti). Másnaposak gyógysör helyett.

Ki ne?

A sörsznobok. Aznaposak egy komoly sör helyett.

Akkor ez most jó?

A célnak megfelel.

Bónusz:

Már pár hete akarunk írni az Ogre bácsiról, de nem akartunk majdnem kész helyről írni. Gyakorlatilag minden funkcionál, de még dolgoznak a hosszabb nyitva tartáson, lesz meccsközvetítés, és a két ottjártunk között lett wifi, megtelt a hűtő és már kolbásztál is van. Szóval most már csak arra várunk, hogy egy jó hétközi BL-meccsen kortyoljunk bele a hangulatba, semmi premier, meg sörbuziskodás. Valószínűleg adni fogja, mert eddig úgy tűnik a kocsma olyan, mint a brand: nem vidéki kocsma, nem pub, nincs túltematizálva, egyszerű, letisztult normális kocsma, annyi kajával, ami kell, semmi streetfood fiesta. Szóval így előlegbe’ bejön a hely, de még majd visszamegyünk később is.

Random #65 // Karácsonyi hangulatokba’

Ellenállhatatlanul és elkerülhetetlenül közeleg a Karácsony és nyilván ebből a buliból a sörök sem maradhatnak ki. Idén először éreztem azt, hogy a Karácsony szele a magyar kisüzemi sörfőzőket is rendesen megcsapta, az eddigi kósza próbálkozások után idén tervezetten, változatosan jelentek meg a piacon szezonális sörökkel.

A Sörtúra blog mindenképpen szerette volna felmérni a magyar piacot, úgyhogy összerántott egy gyors kóstolást. Mivel a csapatból én szeretem a karácsonyi söröket, a blog többi rész még a Karácsonnyal is bajban van, ezért én tartottam magasba a Fenékig csillagszóróját. Ja és imádom a listákat is (gyakorlatilag ezt csináljuk a Vinoport.hu-nak is újságírás címén), úgyhogy adja magát a listázás és sorrendezés. Nyilván mivel annyira punkok vagyunk, most direkt nem fogok listát állítani, inkább leírom a benyomásaimat.

A Karácsony szelleme pohárban

(Annyira azért sikerült last minute-nak lenni, hogy a BigFoot pl. egy nappal a teszt után hozta ki a sajátját.)

Szerintünk:

  • Idén érezhetően tervezetten készült a legtöbb sörfőzde a Karácsonyra
    1. Mi most ötöt teszteltünk, de pl. egy nappal utána jött ki BigFoot, idén már állandóan kapható a Hangover Rastaként armando_otchoa egykori karácsonyi söre, az Igazi Csíki Sör karácsonyi megmozdulása meg bele sem került a válogatásba. Kit hagytunk ki?
    2. Maximális le a kalappal a Szentandrási sörfőzde előtt, a díszcsomagolás, a koncepció, a hozzáadott érték magasan vezette a kínálatot
  • Még mindig nem konzisztens a minőség
    1. Sajnos a Hopfanatic Christmas Singularity hiába volt előzetesen előre várva, minőségi hiba miatt meginni sem tudtuk. Fontos sidenote: még menet közben eljutott a hír a tulajdonos-sörfőző Kiss Tomihoz, 10 perc múlva jött az sms a kocsmának, hogy azonnal vegyenek le minden üveget a polcról. Bár egyértelműnek tűnő lépés, láttunk rá elég sok ellenpéldát, úgyhogy mindenképpen plusz pont a Hopfanaticnak
    2. Az üveges kóstolás előtt az Élesztőben belekóstoltam az Esthajnal ’15-be és teljesen más, jellegtelen sör volt. Ennek nem kéne így lenni
  • Bátorság, emberek! Az elmaradhatatlan karácsonyi fűszerek (fahéj, szegfűszeg, narancs, gyömbér) mellett idén nem féltek tágítani a kereteket a sörfőzők: volt füstös és sós-karamellás sör is.
  • Még mindig nem annyira jó a minőség, mint a külföldi cuccoké. Nem rossz, sőt, simán jó sörök, de aztán jött a belga versenyző és egyértelműen levert mindenkit. Nyilván nagyobb méret, jobb gyártásbiztonság, de akkor is ez van
  • Mindennek meg van a helye, tessék kísérletezni. Azaz nem biztos, hogy mindenkinek ízleni fog, sőt. Sima kocsmai sörözéshez ezek a sörök sokaknál megbuknának, de egy karácsonyi vacsorába, vagy utána rögtön másképpen mutatnak. Lehet próbálkozni!

És mit ittunk? Ha eljutottál idáig akkor már vagy kurvára kíváncsi vagy // rohadtul nem vagy már kíváncsi. Mindegy, azért leírjuk, ezek voltak:

Rizmajer Karácsonyi – már több éve ugyanaz a sztenderd fűszeres láger. Semmi extra, inkább olyan, mint egy hideg tea. Aki nem annyira szereti a karácsonyi ízeket annak egy iható alternatíva.

Hara’Punk Follow Another Star – sós-karamellás belga ale. Sós-karamella bakker! Nagy ötlet, nagyjából működik is. Édes, karamellás, ezeket faszán hozza, viszont a só talán kevés volt (tessék hagyni melegedni, a srácok 14 fokon ajánlják és valószínűleg igazuk van, mi nem vártuk ki). Akiket eddig eltántorított a só a címkén, ne fossanak, bátran menjenek rá mert tényleg működik.

Szentandrási Esthajnal ’15 – füstös, barna búzabak. Sokat ígér, aztán leginkább egyiket sem hozza igazán. Kurvára dühös vagyok rá, mert imádom a koncepciót, gyönyörű a tálalás, de egy jól iható, nagyon picit füstös sörnél többet nem találtam benne. Jellegtelen, ami persze jól jön ha nem rajongunk a túl extra ízekért. Ja és nálam bünti pont, hogy megszűrték! Kurva nagy kapufa üres kapura. 🙁

Zip’s – X-mas 2013 – hát izé… beleborult a jager, a forraltbor fűszer, meg az összes karácsonyi klisé. Van ilyen (az összes belga kb. ugyanez a vonal), csak lehet ezt elegánsabban, visszafogottan, mint ahogy a nálam etalon Anchor Christmas Ale csinálja. De nem akarjuk nagyon lehúzni, mert titkon reméljük hogy kilóra megvesznek minket egy ilyennel.

Bottomline: dicséretes törekvések, nem mindig tökéletes kivitelezés, de sokat ígér a fejlődés a jövőre nézve. Szeretjük az ötletes söröket, még akkor is, ha pont a karácsony az apropó.

Kritika #71 // Szent András Sörfőzde Monarchista

Prominens társaságba invitáltak minket ezen a szombaton, az esemény pedig nemes; a Szent András Sörfőzde új söre, a Monarchista debütált ma este (holnap pedig hivatalosak vagyunk egy régóta esedékes főzdelátogatásra is).

Monarchista

Szent András Sörfőzde Monarchista

Az Ogre sikerét meglovagolva készítettek egy másik típusú pilsenit; míg az előbbiben a komló dominál, itt a maláta. A helyiek ízlésének megfelelően inkább édeskésebb, lágyabb, kevésbé keserű. Könnyen csúszik, gyors lecsengésű, itatja magát, pedig 7%-os (ötöt nem tudnék leverni belőle egymás után, de azt se mondanánk meg, hogy ilyen magas az ABV.) Hivatalosan imperial pilsner.

Bécsi maláta, cseh és szlovén komlók és persze békésszentandrási víz… Innen a név. Nem szükséges annyira fejtegetni, mert nem annyira bonyolult. Színre vörösebb, állagra zavarosabb és testesebb a testvérsörhöz képest. A főzdén belül a munkaneve is annyi volt, hogy “pirosfejű ogre”. A párhuzamok itt aztán véget is érnek, nincs hidegkomlózva, nem fogják olyan mennyiségben készíteni, mint az Ogrét, sőt, csak 0,33 literes palackban lesz elérhető, ezzel is egy kicsit a nagy testvér fölé pozícionálva.

Színben és aromában még finomhangolás lesz, mire hivatalosan piacra dobják és ellentétben azzal, amit csapról kóstoltunk, egy szűrt verzió kerül majd a nagyközönség poharába. (A főzde saját bevallása szerint az Ogre debütálása után is közel 2 évig dolgoztak a jelenleg kapható formán.) Aki szereti a kiinduló sört, az nem fog csalódni, akinek kevés egy sima pilseni az elégedett lesz, a többi típus rajongóit meg úgysem lehet eltántorítani…