Ha egy sörmárka csak valamivel szemben tudja magát definiálni, lehet bármi a neve, illetve hívathatja magát bárminek, kommunikálhat magáról bármit, nyerhet és veszthet pereket, lehet bármilyen tulajdonban és bármilyen országban, pengethet érzelmi húrokat és játszhat ki nemzeti kártyákat, az a sörmárka – valós teljesítmény hiányában – hosszútávon semmi jóra ne számítson.
Képünk illusztráció
Azok akik nem olvassák és soha nem is olvasnák a FENEKIG.COM-ot, remélhetőleg most nem fognak jönni hazaárulózni, meg románbérencezni, de ha mégis, nem baj, belefér. (A számlaszámot már elküldtük a románoknak…)
Szóval olvastuk, persze, hogy olvastuk (meg osztottuk is) az MNO véleménycikkét és közben annyira felbasztuk magunkat az egész jelenségen, látva előre, hogy le fogja tarolni a vidéket ez a lé, mint kézműves sör (Gazda Albert meg nem ír rosszat, de elmodoroskodta), hogy csak beleállunk és kimondjuk: ez egy kurva nagy kamu.
Eddig policy volt, hogy direkt nem foglalkoztunk a jelenséggel, hiába volt „díszvendég”, meg „különdíjas” nem egy hazai sörfeszten, de mostanra eszkalálódott odáig a dolog (a HVG-s cikkekkel együtt, amitől agyfaszt kaptunk itt, ezzel az előzménnyel), hogy már beszélnünk kell az elefántról a szobában. Ez az egész azt is jelenti nekünk, hogy újra magyarázhatjuk el a sok lelkes régi havernak, aki jön, hogy ő most ivott valami kézműveset, hogy nem, sajnos az nem az volt. Ha egy az egyben kéne lejátszani, valahogy így szólna:
Ár/érték arányban nem jó és nem kézműves attitűdű-minőségű, bármennyire is annak akar tűnni. Amúgy nem vállalhatatlan, de vagy nagyüzemit iszom olcsón, vagy kisüzemit drágán, csak nem ezt. A Ciuccal nincs értelme semmit hasonlítgatni… Nem baj, hogy ízlett, tök jó, hogy a komfortzónádon kívül is mozogsz. A Heineken is nagyon mellélőtt mindennel, amit tett stratégia és kommunikáció szinten a román piacon, ez is tény, ez pedig mindnyájunk számára kedvessé tette a brandet. A Csíki sör nem rossz, élvezhető, de sok erénye nincsen és nem az a prémium minőség, amit most gondolsz róla; közel ugyanilyen összegért kapsz sokkal jobb hazait és külföldit egyaránt. Ha engem kérdeznél (nem kérdeztél), biztos nem ajánlanám, de persze a kezedből sem verném ki.
Nyilván az előzmények ismeretében erősen rászálltak a magyar nemzeti érzésre (az MNO cikke hivatkozik a többi ilyen balhéra is), ezt issza az összes magyar érzelmű magyar, pedig a MONYO Brewing Co, a Mad Scientist, a Hopfanatic, a Rothbeer, (és még sorolhatnánk) sokkal magyarabbak, csak persze nem magyar nevük van, meg nem egy, az átlagnál erősebb, közepes lágert csinálnak, ami a népszájíznek megfelel. (A rend kedvéért idetartozik, hogy volt mézes, meg szűretlen limitált verzió is.)
A X. Főzdefeszten, 2015-ben központi helyen piroslott a Csíki stand – csak „egyetlen igazi kézművesként” elfejtettek körbemenni
Ízléssel sok értelme nincs vitatkozni, de amikor azt sikerül a Heti Válaszban mondani, hogy
„Romániában és Magyarországon mi gyártjuk az egyetlen igazán kézműves sört”
akaratlanul is kinyílik még a székely bicska is az ember zsebében. A BrewDog is a nagyok ellen húzta fel kezdeti kampányait, csak ők mondjuk soha nem szálltak bele páros lábbal a kicsikbe. Mindamellett, hogy nem elegáns lépés, a Csíkiek esetében még csak nem is igaz. Nem a méretekkel, a több országon átívelő disztribúcióval, vagy a mersszel, hanem a hazugsággal van a baj. Nem gond, kimondjuk: nem a Csíki sör az egyetlen igazán kézműves sör, sőt, még csak nem is kézműves sör. Egyszerűen nem kézműves igényességű. (Jahh, majd elfelejtettük: Magyarországon nem is gyárt a Csíki Sör Manufaktúra / S.C. Lixid Project S.R.L.! Tripla tévedés egyetlen mondatban.)
Ahelyett, hogy tényleg jót csinálnának mindenki legnagyobb örömére, most megpróbálnak a Budweiser mintájára tért hódítani a kicsik rovására is. Mondjuk ők csak kifigurázni próbáltak valamit, de nem hazudtak. Mindegy. Talán azért lehet még pozitívuma ennek az egésznek: mondjuk kidobhatjuk a mindenkinek egyre kellemetlenebbé váló kézműves szót és maradhat a Csíki sör a kategóriában az egyetlen.
Ellenállhatatlanul és elkerülhetetlenül közeleg a Karácsony és nyilván ebből a buliból a sörök sem maradhatnak ki. Idén először éreztem azt, hogy a Karácsony szele a magyar kisüzemi sörfőzőket is rendesen megcsapta, az eddigi kósza próbálkozások után idén tervezetten, változatosan jelentek meg a piacon szezonális sörökkel.
A Sörtúra blog mindenképpen szerette volna felmérni a magyar piacot, úgyhogy összerántott egy gyors kóstolást. Mivel a csapatból én szeretem a karácsonyi söröket, a blog többi rész még a Karácsonnyal is bajban van, ezért én tartottam magasba a Fenékig csillagszóróját. Ja és imádom a listákat is (gyakorlatilag ezt csináljuk a Vinoport.hu-nak is újságírás címén), úgyhogy adja magát a listázás és sorrendezés. Nyilván mivel annyira punkok vagyunk, most direkt nem fogok listát állítani, inkább leírom a benyomásaimat.
(Annyira azért sikerült last minute-nak lenni, hogy a BigFoot pl. egy nappal a teszt után hozta ki a sajátját.)
Szerintünk:
És mit ittunk? Ha eljutottál idáig akkor már vagy kurvára kíváncsi vagy // rohadtul nem vagy már kíváncsi. Mindegy, azért leírjuk, ezek voltak:
Rizmajer Karácsonyi – már több éve ugyanaz a sztenderd fűszeres láger. Semmi extra, inkább olyan, mint egy hideg tea. Aki nem annyira szereti a karácsonyi ízeket annak egy iható alternatíva.
Hara’Punk Follow Another Star – sós-karamellás belga ale. Sós-karamella bakker! Nagy ötlet, nagyjából működik is. Édes, karamellás, ezeket faszán hozza, viszont a só talán kevés volt (tessék hagyni melegedni, a srácok 14 fokon ajánlják és valószínűleg igazuk van, mi nem vártuk ki). Akiket eddig eltántorított a só a címkén, ne fossanak, bátran menjenek rá mert tényleg működik.
Szentandrási Esthajnal ’15 – füstös, barna búzabak. Sokat ígér, aztán leginkább egyiket sem hozza igazán. Kurvára dühös vagyok rá, mert imádom a koncepciót, gyönyörű a tálalás, de egy jól iható, nagyon picit füstös sörnél többet nem találtam benne. Jellegtelen, ami persze jól jön ha nem rajongunk a túl extra ízekért. Ja és nálam bünti pont, hogy megszűrték! Kurva nagy kapufa üres kapura. 🙁
Zip’s – X-mas 2013 – hát izé… beleborult a jager, a forraltbor fűszer, meg az összes karácsonyi klisé. Van ilyen (az összes belga kb. ugyanez a vonal), csak lehet ezt elegánsabban, visszafogottan, mint ahogy a nálam etalon Anchor Christmas Ale csinálja. De nem akarjuk nagyon lehúzni, mert titkon reméljük hogy kilóra megvesznek minket egy ilyennel.
Bottomline: dicséretes törekvések, nem mindig tökéletes kivitelezés, de sokat ígér a fejlődés a jövőre nézve. Szeretjük az ötletes söröket, még akkor is, ha pont a karácsony az apropó.
You must be logged in to post a comment.