Elég nehéz objektívnek maradni, ha olyan emberek sörét kapja az egyszeri blogger (premier előtt), akiket amúgy respektál, sőt, velük még jóban van (remélhetőleg premier után is). Szerencsére itt a Fenékig.com-on nem ismerünk se istent, se embert, így nem sérülhet a szakmaiság…
Ezt utóbbi alatt persze nem azt érjük, hogy „komlógerincek” „kontúros kovászosságával” szédítenénk bárkit, egyszerűen csak azt, hogy tesszük, amit szoktunk.
Gólem × armando_otchoa Mr. 60 Hops
Elsőre káosz. Másodszorra már tudok figyelni is; ragadós-ragacsos, de semmiképp sem a West-Coast ipák önfeledt vonala dominál (ezzel a fél mondattal egyből dobok is egy csontot az örökös szemforgatóknak). Illatra meglepő módon szójás és sós jegyek köszönnek be, amiből marad az ízérzetben is, de közel sem zavaró módon.
Ha vakteszten akarnék megbukni, arra tippelnék, hogy equinox (a jó), enigma (a rossz) és sorachi ace (a csúf) komlókkal készült ipát iszom (ez utóbbi nincs is benne). Nyilván lehetetlen kiérezni 60 féle komlót, nyilván felesleges és egyértelmű túlzás eredménye a Mr. 60 Hops, de életképesebb, mint mondjuk a Fukushima Heavy Water. A párhuzam már csak azért is indokolt, mert ez utóbbi is ki volt találva (sorachi ace, rizsszirup, cseresznyefa chips), de hiába vállalt sokat, keveset küldött… Most is ez az érzésünk.
Nem egy gyümölcsbomba ugyan, de izgalmas, komplex vörös ale jó koncepcióval, eltalált és informatív címkével, miközben mégse ez lesz az a sörük, amiről évek múltán eszünkbe jut majd a Gólem, vagy armando_otchoa. A keserűje persze lehet, hogy még mindig a szánkban lesz majd akkor is…
Ki igya?
Akinek az 1000 IBU meg sem kottyant. Az egyértelmű túlzások embere. Aki szeret felvágni. Aki külföldre vinne valami új hazai sört.
Ki ne?
Aki szerint az ipa már gáz. (Nem az.) Aki nem szereti a maró keserűséget. Aki szeretne még ízeket érezni utána is.
Akkor ez most jó?
Persze.
You must be logged in to post a comment.