Tag Archives: nautilus

Random #99 // Ismerd fel a sörsznobot!

Az írás eredetileg az Élesztő Propaganda karácsonyi számában jelent meg.

Kezd azzal, hogy nézz tükörbe! Leírtad, hogy harapható gabonásság. Egyszer azt mondtad, hogy decens savgerinc. Hangosan nem mondtad ki, de eszedbe jutott a nordikus aroma és a ledér illat. Ejnye. Már megbeszéltük magunkkal, hogy nem leszünk ilyenek.

Távolinak tűnnek a boldog tudatlanság napjai (Ignorance is bliss!), amikor egy jó cseh sör pont annyit tett hozzá az estéhez (berúgtál) amennyit kellett. Sört ittál. Most meg…

A hűtőben bontatlan sörök garmadája, amit meg KELL kóstolni. Mármint a külön a söröknek tartott hűtődben. A rendes hűtőnek csak a felében vannak azok, amiket tényleg meginnál. A házi főzetek a kamrában. Egy ideje már nem számolod se a söröket, se a napokat (később perceket) a következő ritka sörig. Na jó, favágás közben azért lecsúszik egy „igazi” dobozos (Fejedelmi íz!), de azért ebből ne csináljunk rendszert. Esetleg meccsnézéshez. Egyszer nem találsz a meccshez illő sört. A keresgélés közben sárga-feketék 2-0-ra elhúznak.

Élesztő Propaganda – Karácsonyi szám

Miközben ezt írod, vigyázol, hogy az új, bemutató előtti kávés-meggyes belga imperial stout ne boruljon rá a billentyűzetre. Béna vagy, nyilván ráborul. A laptopért nem kár, állapítod meg, ellenben a marcipános felhangok, az intenzív kávéillat… A space-nek különösen jó illata lett… Koncentrálj!

Megegyeztünk, hogy nem leszünk sznobok! A törzshelyre csak hetente egyszer mész le. Max. Nem fogsz szólni hangosan, ha haverok olyan helyre akarnak menni ahol jó a kaja, de nincs rendes sör. Untappedre nem írsz be minden sört. Csak a fontosabbakat (tudom, mindegyik fontos). Ratebeert hagyjuk, az a bénáknak van. Nem tartasz kiselőadást a magyar kézműves/kisüzemi/kraft helyzetről a haveroknak, hacsak nem kérik (nem fogják). Havonta csak egyszer fogod elmondani, hogy „fenyőnyantás futam”. A „simulékony kortyot” örökre elfelejted.

Persze… kit akarsz átverni? Mind tudjuk, hogy ez nem fog menni. Holnap premier. Csak oda kéne nézni.

És jusson eszedbe, ha legközelebb a Csakajósörben nem látsz ismert sörsznob arcot, akkor Te vagy az…

Kritika #129 // Mecénás Nautlius Belge – Belge Coffee Kriek edition

Érdekes sört kaptunk ajándékba (köszi, még mindig nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire meg lehet minket vesztegetni a jó ingyen sörökkel): egy meglévő sörből főzött két csavart változatot Pethő Zsombor, a Mecénás sörfőzője. A Nautilus imperial stoutot belga élesztővel erjesztették, egy adagot pedig kávéval és meggyel dobtak meg meg. A kávé és a meggy (cseresznye) viszonylag bevált ízpárosítások ennél a sörtípusnál, a belga élesztő már kevéssé gyakori. Itthon pedig tuti senki nem csinált ilyet, szóljatok, ha rosszul emlékeznénk.

Mecénás Nautilus Belge és Nautilus Belge Coffee Kriek

Mecénás Nautilus Belge és Nautilus Belge Coffee Kriek

A Nautilusról amúgy korábban írtuk, a világot nem váltja meg, de nagyon korrekt, egyensúlyban lévő, kicsit könnyű imperial stout. És most ez a könnyedség szerintünk kifejezetten segített abban, hogy átalakultak a sörök. Nincs hatalmas test, olajosság, meg mindent maga alá temető stout, így az új élesztőre, meg a hozzáadott anyagokra is jól reagált az alap, és szép új képet mutatnak az eredeti sörhöz képest.

A Belge-et igazából nem kell nagyon ragozni. Kapott egy belgás ízvilágot, finoman édeskés, száraz lecsengéssel, kicsit egy dubbel felé tendál. Nagyon kellemes, könnyű, majdnem desszertsör. Szépen el lehet iszogatni a Verne gyűjtemény mellett.

A Belge Coffee Kriek edition már nagyobb eltérés az alapsörtől, szerintünk fasza, de talán megosztóbb is lett. Sokkal intenzívebb íz és illat, jön a kávé, jön a meggy, marcipán és mindent elsöpör. Talán egy kicsit túl intenzív is, akár művinek is tűnhet, lehet, hogy egy kis idő még faragna rajta, de most jól esett. Mire hagynánk megmelegedni, már nem hagyjuk megmelegedni. Arcunkba lett tolva ami benne van, mi meg lenyomtuk. Megelégedetten.

Ki igya?
Aki szerette az eredetit, de valami édesebbre vágyik. Aki szereti a marcipánt.

Ki ne?
Aki valami durván nehéz imperial stoutot inna. Aki nem szereti a marcipánt.

Akkor ez most jó?
A megyes-kávés talán lehet megosztó, de amúgy ja.

Kritika #111 // Mecénás Nautilus

A Mecénásnál tudhatták, hogy jó helyen járnak nálam, mikor imperial stoutot kell rásózni a bloggerre. Ehhez képest kb. egy hete kergettem – a saját hibámból – a számomra leadott üveget, mire tegnap sikerült átvenni és megkóstolni.

Kezdjük ott, hogy okosan egy használt motorolaj sűrűségű, klasszis Hel & Verdoemenisszel melegítettem, ami egyrészt durván tapadós és elnyom mindent, másrészt – gondoltam – legalább komoly nemzetközi verseny elé állítom a Nautilust. Ennek ellenére a magyar sör meg tudta mutatni magát, sőt kifejezetten érdekes versenyzőnek bizonyult.

Mecénás Nautilus

Mecénás Nautilus

Nyilván fekete és hozza a kávét, a pörköltséget, meg az étcsokit, amit a stílus kíván, tiszta sor. De van egy csomó érdekessége. Viszonylag szénsavas. Könnyű, kicsit vékony („mindössze” 8,2% az alkohol), de mégsem érzem nagyon vizesnek. Ami kifejezetten jól esik a nehéz sörök után, hogy friss, gyümölcsös tud lenni, ahogy melegszik kifejezetten ezek kerülnek előtérbe. Van olyan, hogy frissítő imperial stout? Mondjuk akkor szerintem van. Addig persze nem mennék, hogy kapudrog a nehéz stoutok világába, mert ez mindenkinél más, de mondjuk simán lehet ezzel kezdeni a műfaj megszerettetését emberekkel.

Ki igya?
Aki szereti a stoutokat. Aki Verne rajongó és bőrfotelben olvasgatás közben kortyolgatna valamit.

Ki nem?
Aki valami tényleg könnyűre vágyna, mert ez azért becsapós.

Akkor ez most jó?
Abszolút, bátran ajánljuk a műfajjal ismerkedőknek.