Tag Archives: smoked

Kritika #125 // Hopfanatic, TuffBuzz, thibault_beers, Sania

“Nehéz a blogger élete” rovatunk újabb fejezete következik. Kaptunk egy csomó ingyen sört, kénytelen voltunk meginni. Itt jeleznénk újra, hogy ingyen sörért bármikor írunk jót bármit. Igazából persze illene külön cikkben, legalább sörfőzőnkként szétszedni, de ennyi ivás mellett pont írni nincs időnk, úgyhogy most egyben olvashattok 6 újdonságról, amiből 1 még nem is érhető el. Értékelések a fotó után.

magyarvegyes

thibault_beers Walpurgis Nacht, Hopfanatic Jungle Bill, TuffBuzz Joanna Gone MAD, Sania Draco, Hopfanatic Pocket Universe. A többi sör elrejtőzött.

Kezdjük rögtön a legaktuálisabbal: a kiskunhalasi Hopfanatic frissített a dizájnján, csinált három új sört és ma megszállja a #marionettet. Mindenki KissTomija kicsit el volt tűnve Pesten mostanában, a Hopfanatic Pub is bezárt egy ideje, de most úgy tűnik friss erőkkel támad.

A Pocket Universe az időjárást tekintve kicsit megkésett saison. Az aratásnak vége, de ebbe azért került rozs és zab is, ennek köszönhetően kenyeres, harapható. A kezdeti friss illat helyett az élesztő, a kenyértészta és egy kis fűszeresség érezhető ivás közben. Kellemes, csúszik, elmegy bármi mellé, nagy nyomokat nem hagyott. Nyáron még jobban fogyna.

Ki igya?

Aki szomjas. Aki a felfrissülést keresi.

Ki ne?

Aki valami élmény sörre vágyik.

Akkor ez jó?

Friss, korrekt.

 

A Jungle Bill kávés porter. Ezzel kb. mindent el is mond a leírás a sörről. Kellemes, kissé vékony porter, erős kávés illattal és hasonlóan erős kávéízzel. Kicsit talán túl erős is. Nem hipszter kávéval készült, ezt néhányan felrótták neki, nekünk most nincs bajunk vele, egy kicsivel kisebb intenzitás és pörköltség azért nem lenne rossz. Annyi, hogy igazából én (#thehopsnob) a testesebb sörökben bírom a kávét, ez inkább egy hosszú amerikaira emlékeztet, így ha lehet szavazni, a Hopfanatic Insomia nekem jobb választás. Könnyen megy le ez is.

Ki igya?

Aki egy könnyű barnára vágyik.

Ki ne?

Aki már csak hipszterkávét tud inni, a sarki kávézó már derogál.

Akkor ez jó?

Rendben van, de volt már jobb is a Hopfanatictól a kávés fronton.

 

A Hopfanatic megújulásnál talán az sikerült a legjobban, ahol egy kicsit visszanyúlt korábbi ötleteihez a szerző. Nem biztos, hogy a Solid Pleasurenél korábban jól sikerült karácsonyi trippel volt az alap, az sem, hogy a mazsolapüré ötletét a saját barleywine-jától vette Kiss Tomi, de úgy tűnik, hogy az erősebb söröknél jobban összeállnak a dolgok. Erős, de kellemesen iható sör ez is, nem ragasztja össze a szánkat. Túlérett gyümölcsök és egy pici alkohol, de egyáltalán nem zavaró. Van akinek gejl lesz, de nem kell megijedni, annyira azért nem édes, kiegyensúlyozott. Disclaimer: az üveges változat kicsit lapos volt, de volt szerencsém többedmagammal kóstolni csapról, ott nagy sikere volt, így a két élményt raktam össze egy értékeléssé.

Ki igya?

Aki szereti a belgát. Aki szereti a Belgát.

Ki ne?

Aki nem szereti az édességet.

Akkor ez jó?

Ez elég jó lett.

via http://blog.untappd.com/post/152088037636/core-badges-october-2016

Ha ezek megvoltak, akkor csak szólunk, hogy a mai naptól elérhető a magyar plecsni Untappd-en… via http://blog.untappd.com/post/152088037636/core-badges-october-2016

Az eléggé újhús TuffBuzz gerilla sörfőző rögtön be akarja rúgni az ajtót a magyar piacon, össze-vissza trükközött juharszirupos, narancsos dupla IPA-val támad. A Legendánál lefőzött első változaton változtatott pár dolgot, cserélte a komlókat, átment a Mad Scientisthez és a Joanna Gone MAD máris készen áll a magyar piac meghódítására. Sikerülni fog? Valószínűleg igen. Kellemesen gazdag és telt, mégis jól csúszik, nem tapadós. Meglepően száraz, valszeg a juharszirupot meg a hozzáadott karamellizált nádcukrot felzabálta az élesztő. De ez nem zavar minket. Illat és ízintenzitásban egyelőre még nem üti meg az (általunk) itthoni mércének tartott GreyJoyt, de nem kell szégyenkeznie.

Ki igya?

Aki szereti a jó IPA-kat. Aki szereti a jó dupla IPA-kat. Aki szereti a GreyJoyt.

Ki ne?

Nincs ilyen, mindenki.

Akkor ez jó?

Bezony.

 

Nem ennyire új motoros, még sem jelentkezett még túl sok sörrel a Sörspecialista.hu tulaj Tibold Ákos. Most haverjával, a Sania HB-s Zilahy Sándorral Ausztriában főztek le két nagyobb adag sört, amit lehet keresgélni majd a polcokon. A tonkababos-füstös saisonről, a Walpurgis Nachtról sajnos nem tudunk semmit mondani. Észrevétlenül elkóstolgattuk, de egyrészt a füstnek nyomát sem találtuk, másrészt folyamatosan valami bántó mellékízt próbáltunk megfejteni, így fogyott el a sör. Keresünk majd egy másik palackot, vagy csapot, ez nem volt az igazi.

A Sania Dracoval szerencsére már nem volt bajunk. Száraz, fanyarabb porterek közül való, és annak ellenére is vékonynak és könnyűnek érezzük, hogy 6,5% az alkoholtartalom. Mélyebb nyomokat nem hagy, de ott pörkölt ahol kell, ott kávés ahol kell és kitűnően illik ehhez a fos októberi időhöz.

Ki igya?

Aki szeret esőben sörözni.

Ki ne?

Aki nem szereti a száraz barnákat.

Akkor ez jó?

Korrekt.

Kritika #81 // Sörök a Möszjő Vödréből – Jock McGregor

Nem is olyan régen számoltunk be a Möszjő egyel ezelőtti próbálkozásáról, és hát a Roger Roger eléggé fasza lett. Most egy bejáratott, díjnyertes sörük alapjára építve csináltak egy új sört, ezúttal is a Reketye Sörfőzdében dolgozva, de Sophieval úgy érezzük, hogy most nagyobb lett a füstje, mint a lángja.

Egy hét isztambuli kézművessörhiány után alig vártuk, hogy újra valami jó hazait igyunk. Jó, ez nem igaz, azért ott is bele tudtunk futni érdekes cuccokba (nemsokára jön egy beszámoló a török helyzetről), másrészt meg rohadt fáradtan, kb. a gépről beesve nem feltétlenül hiányzott egy újabb sörpremier. Nehéz a blogger élete na, meg panaszkodunk, hogy van program, meg jó magyar sör…

Apropó, jó magyar sör: a Jock McGregor a Möszjő Mrs. Wheeler porterének alapjaira épült. Amennyire emlékszem rá az egy jól iható, csontszáraz barna volt. Ezt csavarták meg most füstös whiskymalátával. Az eredmény nem lett egyértelműen siker.

C360_2015-05-09-13-40-16-612

Sörök a Möszjő Vödréből – Jock McGregor füstös porter

Maga a sör jól néz ki, szép barna, vöröses becsillanásokkal, de egy kicsit már a zavarosabb a kinézete is azt sugallja, hogy esetleg még nem teljesen kész. Habot nem igazán eresztett, úgyhogy rögtön rá is mentünk az illatára. Elsőre csak a füstöt érezni, ha nagyon szagolgatunk és melegedik, akkor jönnek ki a kakaóporos, sőt capuccinos illatok. Ízében is hasonló a helyzet: a kezdeti füstösség mindent elnyom. Nem annyira durva amúgy, nem túl csülkös, de mégis csak később lehet csokis-kakaós porteres jellegzetességeket kiérezni. Valahol kóstolás közben még valami furát is érzünk, mintha állott paprikapor lett volna…

Sophie és én is bírjuk a füstös söröket, de most egyetértünk abban, hogy ez nem lett teljesen jó, a 424, vagy a Pyrománia színvonalát nem éri el. Picit nyers, talán még egy kis érés, egy kis egyensúly kellene, mert az egyébként nem durva füstösség még így is elnyomja a porter karaktereket a sörben. Krémes, testes, csokisabb anyagot vártunk. A füst megvan, a láng hiányzik.