Kritika #19 // Braumax Premium Schankbier
Amikor az egyik ismert barkácsáruházláncnál fizetés után a kezünkbe nyomtak pár doboz ajándék sört, már előre dörzsöltem a tenyeremet, hogy még a Ratebeer-re is felrakom majd… Hát nem fent van már?
Braumax Premium Schankbier
Amire számítottam az egy igazi melós sör a Rocky Cellar vonalon. Amit viszont kaptam az egy nagyon lazulós (és persze vizes) sör, amiről azt se hiszem el, hogy 4%-os… Tipikusan az az utolsó sör, amit hajnalban az éjszakai busz, vagy az első metró felé már nem kéne megvenni, de azért rutinból befigyel. Annak tökéletes. Lágy, édeskés, szinte észrevétlen, nem bántó (mint mondjuk az előbb említett torzszülött), sok vizet nem kavar.
Pénzt normál körülmények között nem adnék érte, hiába lehet megvenni amúgy 189 forintért abban a bizonyos barkácsáruházban. Mondjuk viszonylag ritkán is járok hajnali 4-5 körül ilyen helyeken csatlakozás, vagy metró után kutatva, más körülményt meg nem nagyon tudnék elképzelni… Egy felújítással eltöltött újabb nap után viszont nyilván jól esne valamit érezni is a sajgó végtagokon túl, így alig várom, hogy bontsam a gondosan bekészített Mikkeller 1000 IBUt, de addig elszórakozom a maradék pár doboz a Braumaxszal, ami sörös kalandként ugye nem annyira értékelhető, viszont legalább vicces.
Kritika #18 // BrewDog Paradox Isle Of Arran
19-20 éves koromban az egyik kedvenc italom a Guiness-vodka volt (a korsó tetejére ráöntöttem 4cl töményet), lement ebből 2-3 és minden rendben volt a péntek estével. Egy imperial stouttal és single malt whiskyvel ugyanez már nem jutna az eszembe és nem feltétlenül az eltelt 10 év miatt…
A BrewDognak szerencsére(?) más rugóra jár az agya (csak a rend kedvéért leírom, hogy természetesen ők nem öntöttek semmit egybe; a sör az Isle of Arran whiskys hordóiban érlelődött), de mivel a Paradox sorozat elég szép múltra tekint vissza, nem ért a meglepetés erejével, hogy mennyire masszív és komplex ez a kiadás. Mondanom sem kell, hogy nem az a sör, amit csak úgy legurít az ember, így én is felkészültem és étellel párosítottam, de hogy még izgalmasabb legyen, nem egyszerűen valami marha steaket öntöttem nyakon vele, hanem a házi avokádós-sertésburgeremet turbóztam fel, és ha már így alakult, persze le is kísértem.
BrewDog Paradox Isle Of Arran
Pohárba kiöntve – meg se kíséreltem átlátni a sötét folyadékon – hamar felvette az ajánlott fogyasztási szobahőmérsékletet. Illatra fűszeres, kólás, szinte diós, ízre pedig a nagyon édes (az elején) és a nagyon keserű (a végén) furcsa keresztmetszetében található. Nem éreztem ki sem a hátoldalon említett „vaníliát”, sem a „jól kiegyensúlyozott gyümölcsösséget”, a whiskys, malátás alkoholosságon túlról csak némi citrusosságot véltem felfedezni.
A húspogácsához is nagyon sokat hozzátett a rálocsolt 0,5-0,6 deci, nagyon jól felismerhető édeskés, pörkölt ízvilágot kaptak a hamburgerek. „Best burger in town” – nem jutott eszembe semmi, amit szívesebben ettem volna abban a pillanatban.
A Tokyo* posztban már elhangzott, hogy „ez túlzás”, magunkat meg nem ismételnénk. Kár, hogy nem egyszerre ittuk, jó lenne egymáshoz mérni a két imperial stout az erejét. Előbbi (18,2% ABV) inkább ragadós, nyúlós, ez pedig (15% ABV) folyósabb, szellősebb és nem biztos, hogy csak az alkoholkülönbség miatt (a whiskys hordó miatt megkockáztatom, hogy a Paradox Isle Of Arran alkoholosabbnak hat). Győztest persze felesleges lenne hirdetni, mert 2 olyan nehézbombázóról beszélünk, amik egyaránt pusztító hatásúak (a Ratebeer közönsége is 99-99 ponttal jutalmazta mindkettőt)… Nem lehet elégszer nekik ülni, így talán valamikor majd bevállalom és egyszerre bontom őket! Kihívás lesz minden tekintetben.
Random #12 // Bottle Cap Blues avagy variációk sörnyitásra
Semmi újat nem mutat ez a videó, de jót röhögtem…
Kritika #17 // Jamaikai sörök
Karácsony óta készülök, hogy rávetem magam a Jamaikából kapott sörökre, na nem azért mert annyira extrák lennének (mindegyiket egy cég gyártja ráadásul, a helyi Desnoes and Geddes), vagy sokat várnék tőlük, egyszerűen hajt a kíváncsiság…
A Red Stripe Bold (középen) meglepően édes, itatja magát, a végére finoman, kissé szárazan keserű! Semmi extra, csak egy jól eltalált pale ale… „Csak”.
Talawah Lager, Red Stripe Bold & Red Stripe
Utoljára ázsiában éreztem ezt a fajta teljesen jellegtelen, vizes ízt, ami most visszaköszön a Red Stripenál. Bántóan ízetlen és a bold után egyértelmű csalódás ez a világos… (Most már tudom, hogy nem lett volna szabad azzal indítani, de annak az üvege mutatott a legjobban a hóban!) Kissé édeskés és fémes íze van, olyan minta dobozból innám… A végére sem tudok megbarátkozni vele, alig várom, hogy a Talawah Lager megmentsen!
De ez egyre rosszabb lesz. Nem annyira édes, mint az előző kettő, hanem keserű, de nem komlósan és közben bántóan szénsavas. Több szót nem érdemel a Talawah (bal szélen), mert csak ugyanazt ragoznám: semmilyen.
Guinness Foreign Extra Stout & Dragon Stout Spitfire
A Guinness Foreign Extra Stout nem annyira vizes, mint az eredeti Guiness, stouthoz képest meglepően keserű… Ez a típus Jamaikában, Tanzániában és Kenyában érhető el; Dublinból szállítják a komlózott Guiness sűrítményt és helyben adják hozzá a térség ízlésének megfelelő hozzávalókat, így az alkoholtartalma is eltérő lehet országonként (a mienk 6,5%-os). Pörkölt, földes ízű, kicsit édes lesz a végére, ahogy eltűnik a keserűség. Egészen meg vagyok vele elégedve, sőt, meg is vagyok lepve, nem egy jellegzetes, markáns stout, de kifejezetten kellemes!
A Dragon Stout Spitfire illatra barley wine, sőt, mintha száraz vörösbor lenne… Aztán ízre desszertszerűen édes, mondhatni „a jamaikai Pardubický Porter” (csak, hogy újfent kiakasszam a hülye hasonlataimmal THEHOPSNOB-ot)! Ránézésre meg se mondaná senki, hogy a tucatcímke egy ilyen különleges jamaikai cári stoutot (hha!) rejt… Nem az én műfajom, de attól még egy elég jól kitalált, masszív sör!
Összességében a Red Stripe és a Talawah Lager azt hozta, amit vártam (semmit), a Dragon Stout Spitfire meglepett, de kicsit meg is nyugodtam, mert ha valaha Jamaikában találnám magamat, akkor azért valahogy ellennék a Red Stripe Bolddal, meg a Guinness Foreign Extra Stouttal…
Funkciótlan Formás Fenék #8
FYKI #6 // Komló táblázat
Minden, amit tudni akartál (?) a különböző komlókról, csak eddig nem merted megkérdezni:
Az eredeti a http://hopschart.com oldalon van fent (sőt, $25-ért meg is lehet rendelni), akár ott, akár a mi képünkre kattintva, de érdemes megnézni nagyban is!
Random #11 // Hipsters Love Beer
Random #10 // Hop Rocket flash
A Brüsszelben megismert Greg haverom ezt küldte nekem pár napja (a következő tetoválása):
Hop Rocket
Kritika #16 // BrewDog Shipwrecker Circus, Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja
Az Old World duó után kissé taktikát váltok, és nem egyesével veszem az akadályokat, hanem egyből 3 BrewDog újdonságot gyúrok egy posztba, hogy kicsit követhetőbb legyen a dolog.
Shipwrecker Circus, egyből a közepébe, BrewDogosan szétkomlózott – a szintén közreműködő amerikai Oskar Blueshoz még nem volt szerencsém, de ezentúl nyitva tartom a szemem -, így egy vakkóstolás során hosszú percekig kéne gondolkoznom. A lenti fotó ellenére nem ennyire sötét, inkább karamellásan bordós-lilás színű. Kiöntve egyből megállíthatatlanul szabadul ki a komlóillat, vékony habréteget eresztve maga fölé. Enyhén szénsavas csak, meglepően édes, de lehet, hogy csak a 10,5%-os ABV miatt. Igazi desszert, már ha komlórajongók vagyunk (és miért ne lennénk azok)… Bejön. Egy szétsörözős estén nem biztos, hogy beválasztanám, de egy kiadós étkezés után nagyon jó levezet, lelazít!
Shipwrecker Circus
A Hello, My Name is Sonja szétáfonya, de nem Békésszentandrási Szent András Könnye vonalon, hanem visszafogottan, szárazon, nagyon ipásan; ez viszont mégsem tipikusan az a BrewDogos nyálcsorgatós komlókavalkád, talán amiatt, hogy ez a sör szintén egy kooperáció eredménye, csak ezúttal az Evil Twin Brewinggal. Édes – keserű – aztán édes, és a végén érezni nagyon finoman az áfonyát. Nagyon gyümölcsös, de nem úgy, ahogy az amerikai ipák szoktak… Kár, hogy év végére jött ki, mert igazi nyári dupla ipa: barnulnék Szonjával együtt egy kis darab törölközőn közösen izzadva!!!
Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja
A Hello, My Name is Mette Marit sokkal opálosabb, kevésbé szénsavas, ugyanúgy 8,2% mint a Sonja. A vörös áfonyához mérten ez egy kissé savanyú – míg az előző telitalálat -, kicsit semmilyen. Persze a gyümölcs eleve predesztinálja talán erre, hiszen a normál áfonya sokkal édesebb, kommerszebb, befogadhatóbb, mint a vörös. BrewDog mércével sok hűhó szinte semmiért.
Ha egy magyar dupla ipa lenne, oda meg vissza lennék… A Főzdefeszt jut az eszembe, ahol már harmadik napja vagyok benyomva, már azt sem tudom mit iszom, de égre földre dicsérem, hogy a legjobb magyar sör, ami éppen a kezem ügyében van… Aztán soha többé még csak eszembe sem jut felé nézni.
Konklúziónak legyen elég annyi, hogy, ha csak Mette-t innám csalódás lenne, de Sonja kimenti őt is!
You must be logged in to post a comment.