FYKI #18 // Miért ilyen drága a kézműves sör

Parttalan beszélgetések kedvenc témája , hogy miért is fizetünk a kézműves sörökért annyit, amennyit… Az Evil Twin Brewing tweetje most segít az angolul tudónak eligazodni (már ami az amerikai viszonyokat illeti):

Ebben az olvasatban a nagykereskedő és a viszonteladó visz el a balhét, de azért az európai, illetve hazai viszonyokra ezt mégiscsak bajos lenne ráhúzni (más adókulcsok vannak, más az anyagköltség, illetve gyakran a gyártó maga is közvetlen értékesítő)… Nyilván azoknak szól, akik mostanság ismerkednek a kézműves sörrel, mint kategóriával (már ha vannak még ilyenek).

Kritika #39 // Hara’Punk Sahti

A Sahti hátterét megírtuk már mi is, és a Sörbúvár is, így most ebbe ne menjünk bele. Amibe viszont igen, az a „sör” maga. Először is kevéssé sörszerű. Külön-külön az érzékszerveim azt mondják, hogy igen, egyben valahogy nem ez jut róla elsőre az eszembe. Színre gyönyörű borostyán-narancsos szín, illatra édeskés erős ale, nyomát sem érezni a borókának, vagy más, várt különlegességnek. Ízben sem. Akkor már inkább banán ahogy melegszik. Vagy talán egy erősebb, édes fehér bor. Ha nem mondják, hogy bele lett vágva egy egész bokornyi gyantás növény, akkor azt mondom, hogy egy kitűnő, bár kissé túl édes, magas alkoholtartalmú ale-el állunk szemben. Nem mondom hogy csalódás, de valami furcsábbat, megosztóbbat vártam.

C360_2014-09-15-21-36-07-914

Kötetlen kóstolás a felújított Brew Studio-ban.

Itt van a csavar a dologban. Ez a sör veszélyes! Mindenkire. Annyira ártatlannak  tűnik, hogy itatja magát. Hiába nincs fanyar, vagy keserű ellensúly az íz végén, a likőrös édesség teljesen elfedi a 8%-os alkoholt. Az ember kér még egy kis kóstolót, a harmadik pohár után pedig kissé bizonytalan léptekkel fog lebotorkálni a Brew Studio lépcsőjén… Oda kell rá figyelni.

Nem állítom, hogy várom, hogy mikor lesz következő főzet, de remélem lesz, mert bőven helye van a különlegességek között a piacon. Leginkább a desszertborok alternatívájaként, vagy a „csajos” gyümölcsös sörök brutálisan beugratós párjaként tudom elképzelni a kínálatban.

Összességében szép munka Hara’Punk, jó volt a hangulat, várjuk a további őrületeket.

Hara’Punk Sahti

FYKI #17 // Új Hara’Punk sör: Sahti

A Hara’Punk-os srácok új söre ma debütál a BREW studioban… Egy „ősi” finn típusról van szó, szóval érdekes estének ígérkezik.

A Sahti – nem csak a sörtípusnak, de a főzetnek is ez a neve –  számunkra is az újdonság erejével fog hatni, kedvcsinálóként pedig itt a rövid leírás az esemény Facebook oldaláról:

…az eredeti sahtit komló helyett egy fél borókabokorral fűszerezik, és egy különleges sütőélesztőt használnak az erjedéshez. Odafent colstok sörnek is nevezik, mert magas alkoholtartalmát nem igazán lehet érezni fogyasztás közben, ellenben felállva a lábak összecsuklanak, a világ pedig elsötétül…

Állítólag csak 15 liter készült, így nem árt a hivatalos hat órás kezdést komolyan venni. Ott leszünk!

Kritika #38 // BrewDog Clown King

Új hét, új hamburger (korábban már írtam erről a passziómról) és ahogy kutatom át a hűtőt a húsba való sörért, nem kérdés, hogy eljött a Clown King és persze az én időm.

Szinte piros, a legszebb színű sör, amit az utóbbi időben láttam. Mézes illatú, árad belőle a komlós frissesség, mintha valami ipa lenne, ízre pedig kifejezetten narancsos, együtt a héjával. 12%-os és érezni is ezt rajta, telt, nyálcsorgató, a legkevésbé sem száraz.

BrewDog Clown King

BrewDog Clown King

Cirkuszi mutatvány, de nem bohóckodás; a Shipwrecker Circus után a BrewDog egyedül is csinált egy kiemelkedő barley wine-t (ugye az amerikai Oskar Blues főzdével közösen kooperáltak anno).

Miután elmegy a hab a tetejéről színre olyan, mintha valami jobb aszút innék, aztán ízre is kezdem ugyanezt érezni. Nem savanyú, de mégis oldalt bizsergeti a nyelvemet. Persze mást is érzek: az alkoholt. Hogy egy mondatban összefoglaljam, ez egy igazi férfias desszert.

Kritika # 37 // Reketye – Ravasz Hód Test Batch #01

Tegnap debütált a Jónásban a saját főzde első söre. Odanézzünk? Naná! Annyira lelkesen érkeztünk, hogy konkrétan én kaptam az első korsót az új főzetből. Az akkor még alig lézengő közönség miatt volt időm egy gyors beszélgetésre is a sörről az alkotókkal. Tényleg szívügyük a dolog, meséltek, kérdeztek, érdeklődtek a véleményekről. Azért a Ravasz Hóddal debütál egyébként a saját főzde, mert ebből van összehasonlítási alap (a Legendánál bérfőzött korábbi változatok), így könnyebben beletanulnak az új felszerelés használatába. Készül egyébként már a láger és a búzasörük is.

Nos a Hód nem lett rosszabb, mint az eddigi főzetek, az biztos. Kellemes, 6,5%-os brown ale. A fotó nem adja vissza, de fénybe tartva gyönyörű sötét borostyán színben játszik, amúgy a szűretlen barnasága gyakorlatilag átlátszatlan. Krémes, de hamar elillanó hab, krémes, finoman édeskés test, ami a melegedéssel egyre szárazabb, kakaósan keserű lesz. Jól csúszik, kellemes kora őszi sör.

A Főzdefesztre készül a kicsit testesebb Test Batch #02. Várjuk!

Ravasz Hód Test Batch #01

Ravasz Hód Test Batch #01

 

 

Kritika #36 // Brouwerij ’t IJ IJndejaars

A nyárnak hivatalosan vége, ebbe egyfelől belebetegszem, másfelől végre okkal lehet inni a hűvösebb időkre való nehezebb, fűszeresebb söröket (nem mintha eddig nem ittam volna ok nélkül is).

Így kerül az asztalra a Brouwerij ’t IJ büszkesége – ahogy ők mondják „zászlóshajója” -, a IJndejaars, ami minden évben egy kicsit más.

Brouwerij ’t IJ IJndejaars

Brouwerij ’t IJ IJndejaars

Tipikus belga, egyből Brüsszelbe repít vissza (ha valaki még nem lett volna ott, igen, ilyen Brüsszel). Nem lehet átlátni a folyadékon, annyira sűrű, pedig csak egy sima belgian strong ale. Édes, malátás, masszív, ragad, tapad és persze fűszeres. A fanyar és a keserű között lavíroz nagyon ügyesen, nem zavaróan édes, nem zavaróan alkoholos, pedig 9%-os alkoholtartalmú. Nyilván ez nem az a sör, amiből az ember sietősen lever pár korsóval. A forralt bort idézi, kicsit szegfűszeges, kicsit mézes, kifejezetten felmelegít.

Nem a kedvenc típusom, de újból bebizonyosodott, hogy a komfort zónán kívül is megéri elmerészkedni, mert ez is egy nagyon jól eltalált sör, amit bátran ajánlanék mindenkinek (nem azért, mert egyszerű lenne megfejteni, hanem azért mert biztosan mindenki talál benne olyat, ami megmozgatja).

Kritika #35 // Anchor IPA

Nem először próbálkozom az Anchor Brewing egyik idei újdonságával, pedig első kóstolásra nem igazán jött be az Anchor IPA. Viszont ismerek olyat, akinek ez az új kedvence, illetve eléggé szimpatizálok a San Francisco-i főzdével, így adtam ennek az ipának még egy esélyt…

Anchor IPA

Anchor IPA

A legutóbbi próbálkozáskor fura mellékízt tapasztaltam, és nem tudtam jobban megfogalmazni, mint, hogy lábízű volt kissé; ezúttal szerencsére nem érzem ennyire kellemetlennek, de továbbra is mintha kissé állott lenne. Színre gyönyörű vörös ale szerű, állagra kissé olajos és nem túl zavaros. A citrusok közül a narancs az első, ami eszembe jut, de persze ezt csak lopva érezni benne, kissé édes, szappanosan keserű. Nem az a nagyon durva nyugati-parti ipa (úgynevezett West Coast IPA), pedig ennél nyugatibbat keresve sem lehet nagyon találni. A nyár utolsó napjára mindenesetre jópofa, de semmi több…

Nem tudok lelkesedni ezért a sörért, így a jövőben is inkább egy Liberty Ale irányába nyúlok majd a hűtőbe, mint ezért az ipáért. Továbbra is respektálom az Anchor munkásságát, de ezzel a sörrel nálam nem találtak telibe.

Random #25 // Chang akció

Ennek a hétnek a második felében (augusztus 28-31.) az egyik országos diszkontlánc akciós 299 forintos áron adja a thaiföldi Chang Beer 0,33l-es dobozát. Persze ár/érték arányban még így sem világbajnok ajánlat, de aki fogékony az ilyen kevésbé kézműves különlegességekre (mármint tucatsör, annyi csupán a bája, hogy messziről jött), annak érdekes lehet.

Chang Beer

Chang Beer

Azért elfogyott.