Kritika #23 // BrewDog Dead Metaphor

A Dead Metaphor hivatalosan októberben jött ki, de csak most sikerült beszerezni és kibontani… Túl sok a sör és túl kevés az idő – micsoda pazarlás, micsoda luxus! Az önostorozás pillanatai után akkor koncentráljunk is rá erre a „Scottish Chocolate Breakfast Stout”-ra!

Reggeli stout. Persze. De a rohadt életbe, innám ezt reggel is! Indulna a nap egyből. Lomhán szénsavas kávé, nem nehezedik, könnyen jön, olajosan tapad a pohár falára. Nem krémesen csokoládés, hanem mintha egy 90%-os kakaótartamú keserű csokoládét majszolnánk. Az alkoholtól mégis kissé édessé válik (6,5% ABV, semmi komoly). A végén kávés, sőt kissé savanykás, mint amikor magában, tej és cukor nélkül iszunk egy igazi feketét. Estére is felébredtem tőle!

BrewDog Dead Metaphor

BrewDog Dead Metaphor

Kollaboráció a javából, de ezúttal nem más főzde keze van a dologban, hanem 1-1 sörblogger a hopzine.com, illetve a thebeercast.com oldalakról. Ők találták ki a nevet is, hogy egyfajta görbe tükröt mutassanak a sok semmitmondó hangzatos baromságnak, ami elhangzik a sörökkel kapcsolatban az olyan – és ennél sokkal komolyabb – oldalakon, mint amilyen ez is… (Ezt nem pont így írták, de ez a lényege.) Én bírom a semmitmondó hangzatos baromságokat, a görbe türköt és – minek is tagadjam – bírom ezt a sört is!

Kritika #22 // Mikkeller I Beat yoU

A péntek estéim mostanság nem kifejezetten a változatosság jegyében telnek, de lépjünk is túl a személyes nyomoromon, hiszen a „Mikkeller triológiám” befejező része megédesíti a legnyomorultabb pillanatot is.

Mikkeller I Beat yoU

Mikkeller I Beat yoU

A fenti sorokból is érezhető a lelkesedésem; az I Beat yoUt akár a dupla ipák kvintesszenciájának is nevezhetném. A magas alkoholtartam (9,75%) egyáltalán nem zavaró, az íze telt, remekül kiegyensúlyozott; grapefruitosan gyümölcsös, ragadós, nyúlós, édes (olyannyira, hogy a komlós keserűség pillanatokra el-el tűnik az édessége mögött).

Mondanám, hogy nem csak ipa-rajongókat itatnék vele, de nem mondok ilyet… Egyfelől nem kell itatni, mert itatja magát, másfelől mégiscsak egy ipa (6 féle komlóval készül: herkules, warrior, centennial, amarillo, simcoe és columbus), így a bőréből nem tud kibújni, és miért is tenne ilyet, enélkül is hibátlan. Ha már a Statesideot egy hete mellékszereplővé minősítettem, ugyanezen az elv mentén ez a sör megérdemel egy főszerepet. Innám egész este.

Kritika #21 // Mikkeller Stateside

Egy újabb durva péntek munkával, majd lakásfelújítással és persze Mikkellerrel! Ezúttal a Stateside IPA van soron, amihez már volt szerencsém többször is korábban.

Mikkeller Stateside

Mikkeller Stateside

Korábbi emlékeimben egy lazulós IPA képe élt, de most mindent érzek, csak könnyűséget nem. Mintha az ellentettje lenne a múlt heti 1000 IBUnak; nem csak, hogy nem kiegyensúlyozott, de érdekes módon itt először érezni az IPA keserűségét – imádom -, és utána jön leheletfinom citrusos gyümölcsösség. Mégsem vagyok maradéktalanul boldog.

Ami közös, hogy mindkét Mikkeller esetben számítottam valamire, aztán persze jól meglepődtem: egy héttel ezelőtt durvulásra vártam és ízorgia lett belőle, most lazulásra készültem és megcsapott egy karakteres IPA! A Stateside egy remek sör, ha megfelelően illesztjük bele az adott este sörsorába, főszereplőnek viszont kevés.

Kritika #20 // Mikkeller 1000 IBU

10 óra irodai munka után 4 óra lakásfelújítás; volt már vadabb péntek estém is. Nem vágytam másra, csak egy forró fürdőre és arra, hogy valami lezsibbasszon.

Mikkeller 1000 IBU

Mikkeller 1000 IBU

Minden álmom így váljon valóra. Lidokain palackba zárva, helyi érzéstelenítés orálisan, bűn és bűnhődés egyszerre. Azt hittem, csak simán sokkolni fog és egy jó poénnak szánják ezt a sört, de nem.

Csak a rend kedvéért: az IBU – International Bitterness Units, avagy International Bittering Units – a keserűség mérésére kifejlesztett mértékegység. A FYKI rovatban posztolt komló táblázatban már szerepelt, de persze ezen túl is számos webes oldal foglalkozik a témával bővebben írásban, grafikusan, illetve részletesen akár magyarul is. A lényeg, hogy a sörök nagyjából 10 és 100 között értékelhetőek-érzékelhetőek ezen a listán, ezen túl csupán csak elméletben lehet keserűségről beszélni.

Az indokolatlan mennyiségű komló nem csak a keserűség elérésére került bele a főzetbe; már a kitöltéskor „tejóég” felkiáltással nyugtáztam az illatorgiát, ami fogadott. Kortyoláskor – ahogy berobban a szájba – egyszerre ragadósan édes és citrusos, aztán – a nyelv hátsó részén – elkezdjük érezni a jellegzetes IPA keserűséget (hivatalosan ez egy dupla Ipa, vagy Imperial IPA), ami aztán nem enged, de nem húz le (mint mondjuk a Legenda Pony tette), hanem több rétegben bontakozik ki. Ez a sör egy egyértelmű túlzás és mégis azt kell, hogy mondjam, hogy hihetetlenül kiegyensúlyozott. Nem csak ínyenceknek ajánlanám, tényleg bárkinek, akinek  szereti az ipát, mint műfajt… Továbbmegyek: a (hivatalosan nem létező) TOP 10-emben biztos helye van!!!

Kritika #19 // Braumax Premium Schankbier

Amikor az egyik ismert barkácsáruházláncnál fizetés után a kezünkbe nyomtak pár doboz ajándék sört, már előre dörzsöltem a tenyeremet, hogy még a Ratebeer-re is felrakom majd… Hát nem fent van már?

Braumax Premium Schankbier

Braumax Premium Schankbier

Amire számítottam az egy igazi melós sör a Rocky Cellar vonalon. Amit viszont kaptam az egy nagyon lazulós (és persze vizes) sör, amiről azt se hiszem el, hogy 4%-os… Tipikusan az az utolsó sör, amit hajnalban az éjszakai busz, vagy az első metró felé már nem kéne megvenni, de azért rutinból befigyel. Annak tökéletes. Lágy, édeskés, szinte észrevétlen, nem bántó (mint mondjuk az előbb említett torzszülött), sok vizet nem kavar.

Pénzt normál körülmények között nem adnék érte, hiába lehet megvenni amúgy 189 forintért abban a bizonyos barkácsáruházban. Mondjuk viszonylag ritkán is járok hajnali 4-5 körül ilyen helyeken csatlakozás, vagy metró után kutatva, más körülményt meg nem nagyon tudnék elképzelni… Egy felújítással eltöltött újabb nap után viszont nyilván jól esne valamit érezni is a sajgó végtagokon túl, így alig várom, hogy bontsam a gondosan bekészített Mikkeller 1000 IBUt, de addig elszórakozom a maradék pár doboz a Braumaxszal, ami sörös kalandként ugye nem annyira értékelhető, viszont legalább vicces.

Kritika #18 // BrewDog Paradox Isle Of Arran

19-20 éves koromban az egyik kedvenc italom a Guiness-vodka volt (a korsó tetejére ráöntöttem 4cl töményet), lement ebből 2-3 és minden rendben volt a péntek estével. Egy imperial stouttal és single malt whiskyvel ugyanez már nem jutna az eszembe és nem feltétlenül az eltelt 10 év miatt…

A BrewDognak szerencsére(?) más rugóra jár az agya (csak a rend kedvéért leírom, hogy természetesen ők nem öntöttek semmit egybe; a sör az Isle of Arran whiskys hordóiban érlelődött), de mivel a Paradox sorozat elég szép múltra tekint vissza, nem ért a meglepetés erejével, hogy mennyire masszív és komplex ez a kiadás. Mondanom sem kell, hogy nem az a sör, amit csak úgy legurít az ember, így én is felkészültem és étellel párosítottam, de hogy még izgalmasabb legyen, nem egyszerűen valami marha steaket öntöttem nyakon vele, hanem a házi avokádós-sertésburgeremet turbóztam fel, és ha már így alakult, persze le is kísértem.

BrewDog Paradox Isle Of Arran

BrewDog Paradox Isle Of Arran

Pohárba kiöntve – meg se kíséreltem átlátni a sötét folyadékon – hamar felvette az ajánlott fogyasztási szobahőmérsékletet. Illatra fűszeres, kólás, szinte diós, ízre pedig a nagyon édes (az elején) és a nagyon keserű (a végén) furcsa keresztmetszetében található. Nem éreztem ki sem a hátoldalon említett „vaníliát”, sem a „jól kiegyensúlyozott gyümölcsösséget”, a whiskys, malátás alkoholosságon túlról csak némi citrusosságot véltem felfedezni.

A húspogácsához is nagyon sokat hozzátett a rálocsolt 0,5-0,6 deci, nagyon jól felismerhető édeskés, pörkölt ízvilágot kaptak a hamburgerek. „Best burger in town” – nem jutott eszembe semmi, amit szívesebben ettem volna abban a pillanatban.

A Tokyo* posztban már elhangzott, hogy „ez túlzás”, magunkat meg nem ismételnénk. Kár, hogy nem egyszerre ittuk, jó lenne egymáshoz mérni a két imperial stout az erejét. Előbbi (18,2% ABV) inkább ragadós, nyúlós, ez pedig (15% ABV) folyósabb, szellősebb és nem biztos, hogy csak az alkoholkülönbség miatt (a whiskys hordó miatt megkockáztatom, hogy a Paradox Isle Of Arran alkoholosabbnak hat). Győztest persze felesleges lenne hirdetni, mert 2 olyan nehézbombázóról beszélünk, amik egyaránt pusztító hatásúak (a Ratebeer közönsége is 99-99 ponttal jutalmazta mindkettőt)… Nem lehet elégszer nekik ülni, így talán valamikor majd bevállalom és egyszerre bontom őket! Kihívás lesz minden tekintetben.

Kritika #17 // Jamaikai sörök

Karácsony óta készülök, hogy rávetem magam a Jamaikából kapott sörökre, na nem azért mert annyira extrák lennének (mindegyiket egy cég gyártja ráadásul, a helyi Desnoes and Geddes), vagy sokat várnék tőlük, egyszerűen hajt a kíváncsiság…

A Red Stripe Bold (középen) meglepően édes, itatja magát, a végére finoman, kissé szárazan keserű! Semmi extra, csak egy jól eltalált pale ale… „Csak”.

Talawah Lager, Red Stripe Bold & Red Stripe

Talawah Lager, Red Stripe Bold & Red Stripe

Utoljára ázsiában éreztem ezt a fajta teljesen jellegtelen, vizes ízt, ami most visszaköszön a Red Stripenál. Bántóan ízetlen és a bold után egyértelmű csalódás ez a világos… (Most már tudom, hogy nem lett volna szabad azzal indítani, de annak az üvege mutatott a legjobban a hóban!) Kissé édeskés és fémes íze van, olyan minta dobozból innám… A végére sem tudok megbarátkozni vele, alig várom, hogy a Talawah Lager megmentsen!

De ez egyre rosszabb lesz. Nem annyira édes, mint az előző kettő, hanem keserű, de nem komlósan és közben bántóan szénsavas. Több szót nem érdemel a Talawah (bal szélen), mert csak ugyanazt ragoznám: semmilyen.

Guinness Foreign Extra Stout & Dragon Stout Spitfire

Guinness Foreign Extra Stout & Dragon Stout Spitfire

A Guinness Foreign Extra Stout nem annyira vizes, mint az eredeti Guiness, stouthoz képest meglepően keserű… Ez a típus Jamaikában, Tanzániában és Kenyában érhető el; Dublinból szállítják a komlózott Guiness sűrítményt és helyben adják hozzá a térség ízlésének megfelelő hozzávalókat, így az alkoholtartalma is eltérő lehet országonként (a mienk 6,5%-os). Pörkölt, földes ízű, kicsit édes lesz a végére, ahogy eltűnik a keserűség. Egészen meg vagyok vele elégedve, sőt, meg is vagyok lepve, nem egy jellegzetes, markáns stout, de kifejezetten kellemes!

A Dragon Stout Spitfire illatra barley wine, sőt, mintha száraz vörösbor lenne… Aztán ízre desszertszerűen édes, mondhatni „a jamaikai Pardubický Porter” (csak, hogy újfent kiakasszam a hülye hasonlataimmal -ot)! Ránézésre meg se mondaná senki, hogy a tucatcímke egy ilyen különleges jamaikai cári stoutot (hha!) rejt… Nem az én műfajom, de attól még egy elég jól kitalált, masszív sör!

Összességében a Red Stripe és a Talawah Lager azt hozta, amit vártam (semmit), a Dragon Stout Spitfire meglepett, de kicsit meg is nyugodtam, mert ha valaha Jamaikában találnám magamat, akkor azért valahogy ellennék a Red Stripe Bolddal, meg a Guinness Foreign Extra Stouttal…

Kritika #16 // BrewDog Shipwrecker Circus, Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja

Az Old World duó után kissé taktikát váltok, és nem egyesével veszem az akadályokat, hanem egyből 3 BrewDog újdonságot gyúrok egy posztba, hogy kicsit követhetőbb legyen a dolog.

Shipwrecker Circus, egyből a közepébe, BrewDogosan szétkomlózott – a szintén közreműködő amerikai Oskar Blueshoz még nem volt szerencsém, de ezentúl nyitva tartom a szemem -, így egy vakkóstolás során hosszú percekig kéne gondolkoznom. A lenti fotó ellenére nem ennyire sötét, inkább karamellásan bordós-lilás színű. Kiöntve egyből megállíthatatlanul szabadul ki a komlóillat, vékony habréteget eresztve maga fölé. Enyhén szénsavas csak, meglepően édes, de lehet, hogy csak a 10,5%-os ABV miatt. Igazi desszert, már ha komlórajongók vagyunk (és miért ne lennénk azok)… Bejön. Egy szétsörözős estén nem biztos, hogy beválasztanám, de egy kiadós étkezés után nagyon jó levezet, lelazít!

Shipwrecker Circus

Shipwrecker Circus

Hello, My Name is Sonja szétáfonya, de nem Békésszentandrási Szent András Könnye vonalon, hanem visszafogottan, szárazon, nagyon ipásan; ez viszont mégsem tipikusan az a BrewDogos nyálcsorgatós komlókavalkád, talán amiatt, hogy ez a sör szintén egy kooperáció eredménye, csak ezúttal az Evil Twin Brewinggal. Édes – keserű – aztán édes, és a végén érezni nagyon finoman az áfonyát. Nagyon gyümölcsös, de nem úgy, ahogy az amerikai ipák szoktak… Kár, hogy év végére jött ki, mert igazi nyári dupla ipa: barnulnék Szonjával együtt egy kis darab törölközőn közösen izzadva!!!

Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja

Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja

Hello, My Name is Mette Marit sokkal opálosabb, kevésbé szénsavas, ugyanúgy 8,2% mint a Sonja. A vörös áfonyához mérten ez egy kissé savanyú – míg az előző telitalálat -, kicsit semmilyen. Persze a gyümölcs eleve predesztinálja talán erre, hiszen a normál áfonya sokkal édesebb, kommerszebb, befogadhatóbb, mint a vörös. BrewDog mércével sok hűhó szinte semmiért.

Ha egy magyar dupla ipa lenne, oda meg vissza lennék… A Főzdefeszt jut az eszembe, ahol már harmadik napja vagyok benyomva, már azt sem tudom mit iszom, de égre földre dicsérem, hogy a legjobb magyar sör, ami éppen a kezem ügyében van… Aztán soha többé még csak eszembe sem jut felé nézni.

Konklúziónak legyen elég annyi, hogy, ha csak Mette-t innám csalódás lenne, de Sonja kimenti őt is!

Kritika #15 // Kiskarácsony…

Szóval itt AZ ÜNNEP, jönnek az ünnepi sörök. Külföldön komolyan készülnek erre az időszakra szezonális sörökkel, idén már eljutottunk oda, hogy a magyar sörfőzők és sörboltosok is komoly választékkal várják a vásárlók és a sörbuzik rohamát. A tavalyi tapogatózás után már mi is felkészülten és tapasztaltabban álltunk neki a témának: Idén kihagytuk a cukros-likőrös belga karácsonyi söröket, illetve a hagyományos, de nem túl izgalmas német festbiereket, így a kétrészes értékelésünkben inkább különlegességeket és karácsonyinak címkézett söröket ittunk. Akit persze a belga sörök érdekelhetnek, az megtalálhatja a legjobbakat a Csakajósörben, a Különleges Sörök Boltjában, a Belga Sörök Boltjában, vagy a Venenumban, a Sörspecialista pedig most különösen széles választékot prezentál a ritka német sörökből.

Rögtön belecsaptunk a lecsóba, leghamarabb a kiskunhalasi Hopfanatic X-mass Madness nevű karácsonyi stoutjához jutottunk hozzá. A csavar ebben a sörben ott van, hogy belga élesztőt használtak hozzá és whiskeys hordó darabjait áztatták a lébe. Vettem üvegesben is, de azért kétszer csapoltan is megkóstoltam. Nem könnyű cucc, ahogy írtam korábban, a csapatban kb. én voltam az egyetlen aki vígan fogyasztotta. Fekete, minimális hab, vastag, masszív, lassan iható. Remek stout amúgy, pörkölt, kakaós – kávés ízek, ahogy melegszik, úgy jön elő a likőrös, alkoholos, vaníliás íz. És sajnos savanyú is, aminek nem kellene lennie. Egyesek szerint ez gyártási hiba, én annyira nem éreztem savanyúnak. Megosztó, érdemes tenni vele egy próbát annak, aki szereti a masszívabb fekete söröket, vagy érdeklődik a magyar kézműves színtér karácsonyi megoldásai iránt.

Hangover Santa

Hangover Santa

Magyar után magyar. Kővári Gergely, a Csakajósör mindenese megfőzte saját karácsonyi sörét, a Hangover Santa-t, egy vörös IPA-t. Ami kb. annyiban karácsonyi, hogy most lehet kapni. Kétszer kellett kóstoljak belőle, mert az első alkalommal a megfázás miatt nem éreztem se az ízeket, se az illatokat rendesen. Szerencsére nem csak én lettem jobban, de a sörnek is jót tett a plusz pihentetés: a másnapos Télapó véreres szeme helyett már egy tiszta vörös, sötét borostyán színű IPA-t ihattam. Ha egyszer főzök sört (Főztem.), akkor remélem, hogy ilyen színű lesz (Nem ilyen lett.). Igazából sokat extrát nincs mit írni róla, a Kővári által főzött Grabanchoz hasonló stílusú remek gyantás, keserű IPA. Karácsonyi ebédhez, vacsorához, vagy egy sima délutánra pont jó (sőt!), de a karácsony szellemét nem ebbe palackozták.

Brewdog Santa Paws

Brewdog Santa Paws

Hanem az Anchor Christmas Ale-be. De erről majd később. Előbb még ittam a BrewDog két karácsonyi söréből egyet. Santa Paws. Hangamézes skót ale, a felirat szerint. Szerintem enyhén füstölt sonkás húsvéti sör – oda legalábbis tökéletesen illene. Fekete, jó habbal, finoman füstös illattal, és teljesen vizes testtel (mindössze 4,5%-os alkohol tartalom). Kifejezetten felüdülés, ha az (általában) édeskés és nehéz karácsonyi sörök között isszuk. Érdekességnek egy próbát megér, árban is viszonylag baráti.

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően (elcserélték a rendelt hordókat) a Csakajósörben hozzá lehetett jutni a Mikkeller 2012 Fra Til Via nevű (azaz „-tól, -nak”) karácsonyi söréhez, ami egy konyakos hordóban érlelt dupla porter. Hálistennek basszus! Bár nem fekete, de olyan sűrű, hogy elnyeli a fényt nem is készült róla rendes kép). Már egy pohár után is meggörbíti a teret. Pörkölt, kávés, kakaós, száraz, testes. A Karácsonyhoz ez sem igazán közelít ízben, vagy fűszerekben, de értem, hogy mit akartak vele: az ajándéktól megőrülő gyerekek elcsendesedése után remekül lehet iszogatni lassú kortyokban, miközben kifejezéstelen tekintettel nézzük a kandalló tüzét, vagy az éppen felgyulladó karácsonyfa lángjait (kinek mi jutott).

Kipróbálásra mindenképpen ajánlom a Hangover Santa-t, csapon el lehet kapni a Csakajósörben, a sötét hangulatban karácsonyozóknak az X-mass Madnesst (csapon a Hopfanaticban, üvegben sok helyen), kísérletezőknek a BrewDog Santa Paws-t (szintén Csakajósör és más helyek). A Mikkeller sajnos már elfogyott, egyszeri élmény volt.

Nemsokára jövünk a BrewDog másik „karácsonyi” sörével, a Hoppy Christmassal, jön a hagyományos Anchor Christmas Ale, a fűszeres Andersen Valley Winter Soltice, valamint egy magyar versenyző, a Rizmajer karácsonyi söre.

…Nagykarácsony

Eredetileg két cikk lett, volna, de végül itt a folytatás is, címszavakban.

Camera 360A Brewdog polgárpukkasztott már megint, stb.: csinált egy karácsonyi sört, ami nem az. A Hoppy Christmas egy fasza IPA, saját bevallásuk szerint azért csinálták, hogy lehessen valami jót inni a karácsonyi pulyka mellé. Mondjuk ezt bármi mellé lehet. Fasza, bármikor innám, de több elemzést nem érdemel.

Nem úgy mint az Anderson Valley Winter Soltice. Persze itt leginkább veszekedés lenne azok között akik nem bírták meginni ezt sem, meg köztem, akinek úgy-ahogy bejött. Mindenféle bogyóval, mézzel telepakolt édes, tapadós, fűszeres szirup ez amúgy, mikor először ittam, akkor nem győztem mellé kortyolgatni valami keserűt, mert egyben nem lehet meginni. Aztán vettem még egy üveggel, másodtesztelésnek, és rájöttem, hogy a diós bejgli mellé pont jól csúszott.

Nálam az igazi köztes megoldást, az igazán jó karácsonyi sört az Anchor Christmas Ale hozta el. Fűszeres, fekete, picit ragad, picit negros, de közben friss, fanyar és jól iható, ha ehhez van kedvünk. Nem innám folyamatosan, de benne van minden ami ilyenkor kell és mégsem lesz túl sok. Ja és király a címkéje, minden évben más, lehet gyűjteni, meg persze vintage évjáratokat is félretenni és iszogatni.

Kritika #14 // BrewDog Old World IPA

Folytatom az Old World kóstolást, a Russian Imperial Stout után pár nappal már bontom is ki az Old World IPA-t. Rögtön az illat, ami orrba vág, semmi lágyság, semmi kedvesség.

Nem ereszt túl sok habot, elsőre kicsit fanyar, enyhén szénsavas csak, aztán jön a komlós keserűség; mintha lidokainos lenne, zsibbasztja a nyelvem, de nem gyilkolja meg az ízlelőbimbókat. Komlóbomba, de nem gyümölcsös.

BrewDog Old World India Pale Ale

BrewDog Old World India Pale Ale

Ahogy melegszik a pohárban, kimutatja a foga fehérjét… Közben van idő nézelődni is, gyönyörűen átlátni a folyadékon, színre inkább aranyló, mintsem halvány.

Brit maláta, angol komló, nem ódivatú, csak keményvonalas. Nem merev, csak klasszikus. Nem nyomtam be tőle, csak lelazultam (nem úgy mint a testvérétől, igaz, az 9,5%-os, ez meg 7,5-es).

Inkább IPA rajongó vagyok, mint stout-fanatikus, de azt kell mondjam a páros másik tagja nagyobbat szólt. Nem mintha lehetne egy rossz szavam is! Mert nincs. Persze tűnhet úgy, mintha feltétel nélkül rajonganék mindenért, ami BrewDog, de ez nem igaz (…szóltam valaha egy szót is a Nanny State-ről? Nem.); viszont többek közt az ilyen húzásokért respektálom maximálisan a skótokat. Nálam telitalálat volt mindkét Old World!