Kritika #33 // Permon PAPA, PIPA, Black IPA, Světlý Speciál 11°

Nem egy hazai sörszaküzlet kínálatában jelentek meg újabban a cseh Permon sörök, engem pedig a viszonylag alacsony Ratebeer.com-os pontozásuk sem tudott visszatartani attól, hogy kóstoljak egyből négyet is…

Permon P.A.P.A. American Pale Ale 12°

Permon P.A.P.A. American Pale Ale 12°

A Permon APA (PAPA) le sem tagadhatná, hogy cseh. Illat alapján sokkal könnyebbnek tűnik, mint amilyen, ízre masszívan malátás és keserű, miközben van valami szappanos mellékíze is; ezek alapján meg sem mondanám, hogy stílusra american pale ale… Sima világos sörnek jó lenne, de így (a stílus, a szándék, illetve az ár/érték arány ismeretében) azért lapos, inni nem fogom rendszeresen.

Permon India Pale Ale (P.I.P.A.)

Permon India Pale Ale (P.I.P.A.)

A Permon IPA (PIPA) sötétebb, mint az APA, az előbbi mustár sárga volt inkább, ez pedig aranylik. Illatra már előre érzem ugyanazt a szappanosságot, és „csak” annyiban különbözik a kistestvérétől, hogy határozottan jobb. Ezen már érezni, hogy egy IPA, finoman úszik be ugyanaz a keserűség, amit az előbb is éreztem, de azért ez a sör sem győzött meg arról, hogy nekem és a Permonnak van közös jövőnk. Ha ipáról van szó, egy BrewDog, vagy egy Mikkeller esetében mondjuk azt érzem, hogy egy egész hordót ki tudnék inni, most viszont nem is a sör végére figyelek, hanem már előre a nagytestvérről, a fekete ipáról fantáziálok.

Permon Black I.P.A. 13°

Permon Black I.P.A. 13°

A Permon Black IPA (akkor ez most miért nem BIPA?) földes, pörkölt, de nem hordoz magában minden kétséget kizáró fekete ipás jegyeket. Hol van ez a Sötét Bunkótól? (Sehol nincs.) Kicsit édes, kicsit száraz, kicsit keserű; nem mondanám, hogy rossz (mert nem az, sőt, jó), de egyszerűen nem elég meggyőző, főleg annak ismeretében, hogy – bár nem szokásom előre ránézni –  a Ratebeer szerint az általam választott négyesből ő a legkiemelkedőbb.

Permon Světlý Speciál 11°

Permon Světlý Speciál 11°

Jókora szortimentje van a Permonnak, a kanabiszos sörtől a porterig szinte minden megtalálható, de nem feledkeztek meg a hazai piacról sem, így került a poharamba klasszikus cseh típusként egy 11°-es világos is. Ha túllépünk az ellentmondáson, hogy a világos sörök alsóerjesztésűek, az ale-ek pedig felsőerjesztéssel készülnek, akkor simán mondhatom, hogy ez a sör minden megmagyaráz, mert olyan, mintha ez lenne az alapja a fentiekben kóstolt háromnak is. Teljesen jó ivósör, édes, itatja magát, nem túl szénsavas. Kicsit a Soproni Tankcsapda kiadására emlékeztet, de azért ez utóbbi jóval kommerszebb és semmitmondóbb. Élvezem így a végére. A probléma az, hogy árban a Permon Světlý Speciál 11° is ugyanott van, ahol az előző három, miközben hasonlóan jó honfitársai jóval olcsóbban hozzáférhetőek itthon is.

Összességében jól szórakoztam ezzel a négyessel, de ha cseh kézműves sörökről van szó, én tisztelettel maradok a Kocournál a jövőben is. Ők sem mindig hibátlanok, de ha gurítanak, az nagyot szól.

Kritika #32 // Repeta

Szerencsére mégsem kellett 4 hetet várni mire az üveges verzióját is kóstolni lehet az új Gólem sörnek, a Repetának.

Gólem Sörfőzde Repeta

Gólem Sörfőzde Repeta

A magyar 5am Saint, csak több textúrával. Nagyon itatja magát…

Száraz az elején, aztán jön egy karamellásan édes csavar, hogy átváltson gyorsan tonikosan keserűbe. Bizsergeti a nyelvemet, pedig nem nehéz sör, lomhán szénsavas és ez jól is áll neki. Szőlősen – grapefruitosan gyümölcsös. A határon mozog a száraz keserűségével, és bármilyen vékony is a vonal a zseni és az őrült között, megmarad ez előbbinek (ezen a ponton nem biztos, hogy mindenki egyet fog érteni velem, és lesz, aki azt mondja, hogy nincs kiegyensúlyozva ez a sör, de annyi baj legyen).

Ha lenne értelme összehasonlítani egy fekete IPÁ-t és egy APÁ-t, akkor azt mondanám, hogy, ugyan nem versenytársa, de méltó folytatása a Sötét Bunkónak. (De nincs értelme.) A Gólem ismét kitett magáért, ez a sörük is gyakori vendég lesz a poharamban.

Kritika #31 // Főzdefeszt 7.

Foghatnám valami hangzatos magyarázatra, hogy kissé aktualitását vesztette a dolog (a nyári és az őszi Főzdefeszt közé időzítettem szándékosan ezt az írást), de az igazság az, hogy egyszerűen megcsúsztam ezzel a monstre poszttal. Viszont elég jól dokumentáltam a 7. Főzdefesztet, így tartozom magamnak annyival, hogy bő két hónap késéssel ugyan, de – még a 8. előtt – megosztom a tapasztalataimat.

Új helyszín, Metapay, idén is kígyózó sorok, némi káosz, Street Food show – ezekről itt NEM lesz szó. (Elfogadtam, kibírtam, kiálltam, megszoktam, nem ettem.) Praktikus szempontokat is figyelembe véve próbálom rövidre fogni mondandómat (ahogy a blog eddigi legtöbbet olvasott írásakor is tettem), illetve köt a forma is, elvégre mégiscsak a Kritika rovaton belül foglalkozom az eseménnyel, pontosabban a sörökkel.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Céltudatosan Armando Otchoánál kezdem a Hopaholic ipával és meg is szavazom egyből a Főzdfeszt sörének. Telt, édes, hihetetlenül komlós és annyira jólesik, hogy nem szokásom ugyan, de egyből kérek még egyet. A fesztivál ideje alatt aztán random módon vissza-vissza látogatok, hogy még egy korsóval kapjak ebből a legkevésbé sem kommersz ipából. Telitalálat, 100 / 100.

Az erős kezdés után a jászdózsai Köleses sörrel kooperált ArmBandusz kipának esélye nincs; keserű ipa, de annyira, hogy nekem is túlzás. Grapefruitot vélek felfedezni benne, alapvetően jó, de a Hopaholic után – ez most viccesen hangzik – erősen egydimenziós.

Hopfanatic BodzIPA & Hopfanatic Tsunami

Hopfanatic Tsunami & Hopfanatic BodzIPA

A Hopfanatic Tsunamiját mindenképpen kóstolni akarom, amíg el nem fogy, így hozzájuk vezet a második utam. Nem szoktam rugózni az árakon, csak tényként jegyzem meg, hogy 400 forint / dl, de akkor is korsóval iszom (alapvetően mondjuk nem is árulnak belőle fél litert, de aztán megegyezünk), hogy érezzek is valamit, ne csak a felszínt kapargassam; kávés, bourbonös, édes és zsibbaszt – a magyar Tokyo*. Egy igazi imperial stout, ami nem hazudtolja meg önmagát.

BodzIpával oldom a feszültséget (mintha a Tsunami nem simította volna ki a vonásaimat), egy nyári ipa, kellemesen keserű, nem nehezedik, de a bodzát sem érzem annyira. Nem lesz a kedvencem, de egy laza sör.

RothBeer Bakancslista

RothBeer Bakancslista 01

A RothBeer Bakancslistájára azóta fenem a fogamat, amióta hírét vettem a készülő sorozatnak, de a 01-es kiadás egyből csalódás. Jó ez, és persze imádom a Távoli Galaxist, így ezt sem húznám le, de a felhasznált sorachi ace komló valahogy nem tesz jót ennek a sörnek. Van valami fura, lekerekített mellékíze (egyesek szerint kapros, mások szerint gyógyszeres), amit nem tudok szeretni.

Sir Smoke-A-Blond

Brandecker Sörház / Armando Ochoa – Sir Smoke-A-Blond

Füstös láger, semmi más – legalábbis számomra nem nyújt többet a Sir Smoke-A-Blond.

Horizont IPA II.

Horizont IPA II.

Sajnos lemaradtam a Horizont sörök 2 nappal korábbi premierjéről, de szerencsére sokat azért így sem kellett várnom a tesztelésre. Barackosan gyümölcsös, kissé keserű, jópofa nyári sör a Horizont IPA, ami elsőre ugyan nem győz tökéletesen meg, viszont így a nap végén nem is mondanék le róla. Annyiban maradok magammal, hogy próbálom még, mert érdekel, mit tud.

Horizont Japán Búza

Horizont Japán Búza

Ha már a Horizonttal zártam az első napot, a Horizonttal is indítom a másodikat. A Japán Búza savanykás, de nem búzásan citrusos, sőt, nem is citrusos. Kissé füstös, a sorachi achi komló miatt pedig kerek, gyógyszeresen keserű. A márka eredeti koncepciója, hogy „érthető” kézműves söröket készítenek nem csak az ínyencek számára, ezzel ellentétben szerintem ez egy komplex sör és – nem állítom, hogy rossz – nekem nem jön be (ez továbbra sem az én komlóm).

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Maradunk Japánnál a következő Kaltenecker Bay Brewing Yokohama kooperációval; a Suzuki India Pale Lager lágerként alsó erjesztésű, de ipaként lett komlózva, ezért az IPL megnevezés (vagy ízlés szerint Strong Pale Lager, illetve Imperial Pils; mindegy is). Frissít, üdít, igazi nyári csobbanás. A keserűsége nagyon kellemesen levezet, nem nehezedik a legkevésbé sem. Menő.

Stari Grapefruit Búza

Stari Grapefruit Búza

Szétédes, csajos, szirupos; a Stari Grapefruit Búza alaposan igénybe veszi az ízlelőbimbókat. Másnaposságra menő lehet.

Hámori Birsalma & Hámori Banán

Hámori Birsalma & Hámori Banán

A Hámori Banán mindig jólesik, sosem mulasztom el egyik Főzdefeszten sem. Lelazít, üdít, feldob – nincs mit túlmagyarázni rajta. Ennek apropójából került a Hámori Birsalma is az asztalra, ami viszont egy hatalmas tévedés, illatra is rossz, ízre pedig még rosszabb. Senkinek sem lenne szabad innia. Tényleg nem.

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

A Kolibri táncol a gyümölcsös és a keserű IPA között, britesen keményvonalas, kellemesen laza, de nem könnyű. Bármikor innám, pedig nem az a szét-IPA, amit imádok.

A Medvetánc egy gyömbéres ale, ami kissé fröccs jelleggel bír. Nyárra tökéletes ez is, de semmiképpen sem geil, hanem egy igazi sör (a legkevésbé sem olyan, mint Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérizéje.) Csavar kissé a gyömbéres vége, jólesik nagyon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért vizesnek érzem, de ezzel nem lehúzni akarom, csak jelzem, hogy ha kicsit töményebb lenne, 10/10-et adnék rá! Összességében ez egy elég jó kör volt.

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

A Hara’Punkos srácok egy saisonnel készültek erre az évre. A Monkey Funky Yeah szerintem nem mindenkinek fog bejönni, én mégis azt mondom, hogy eddig ez a legjobb sörük. Színre aranylóan homályos, állagra sűrű, ízre kissé fanyar. Narancsot, illetve grapefruitot vélek felfedezni benne, de nem viccel, ellenben jólesik. Adom.

Ikkona Red IPA

Ikkona Red IPA

Az Ikkona Red IPA egy édes vörös ale, ami billeg az IPA és az IRA (India Red Ale) között. Az édesség után csak egy leheletnyi keserűség jön, jelezve, hogy a készítők ez előbbinek szánták. Kellemes volt, de nagy nyomott nem hagyott.

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Végre van újra Kelet Indiai Társaság, le is csapok rá gyorsan, de nincs katarzis. Olyan régóta nem ittam, hogy talán túl sokat gondoltam bele… Okés, de a mezőnybe egyszerűen beleszürkül, semmilyen érzést nem vált ki belőlem, pedig a Legenda egyik zászlóshajójaként tartom számon. Persze az is lehet, hogy megütött a nap.

Akár így van, akár nincs így, de a Zip’s Saisonben sem vélek már felfedezni semmit. Jópofa, belga típusú búzasör érzetű – sőt, barackos – saison. Tetszik, talán egy fokkal jobban, mint az előző ipa, de nem mozgat meg. Feltételezve, hogy nálam van a hiba, gyorsan haza is szédülök, hogy a harmadik napra is maradjon kóstolni való.

Eleszto Sormuhely / Roth Zoltan Egy Milliard Megawatt

Élesztő Sörműhely / Roth Zoltán Egy Milliárd Megawatt

Az Egy Milliárd Megawatt dupla ipa méltó kihívója lett a Hopaholic ipának.  Masszív, komoly, tisztelet parancsol; félúton van a klasszikus brit és a modern amerikai ipa között. Az Élesztő Sörműhely és Róth Zoltán kooperációjában hivatalosan a gyömbért kellett volna kiérezni, én mégis inkább pomelós-áfonyás jegyeket vélek felfedezni rajta. Ismét egy olyan hazai sör, amit innék rendszeresen. Pazar.

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

A Megawatt után a Tántorgó ParIPA kissé fémesnek – füstösnek tűnik. Zsibbaszt a keserűsége, amit alapból nagyon szeretek, de ez most nem ragad magával. Egyben van amúgy nagyon, de csak egynek jó.

A Pest CTRL viszont király. Krémes illat, sőt, szinte camamberes, könnyű nyári ipa; nem túl karakteres, de nem is egy tucatsör. Nem vitt mindent ez a kör, de kíváncsian figyelem majd azért a Hatodik Íz, illetve a Csupor jövőbeni munkásságát is.

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

A Hedon Credo – ami az egyik hazai vezető híroldal söre is egyben – ízre inkább ale, mint ipa. Ha üveges verzióban innám, még rá is lenne írva, hogy „ez nem egy IPA”, de ez csak arra utal, hogy a modern india pale alekkel ellentétben, ez a sör egyféle malátával és egyféle komlóval készült (hivatalosan SMaSH IPA, azaz Single Malt Single Hop India Pale Ale). Ha egy pubban van csapon, biztosan iszom literszámra, most viszont kicsit jellegtelen, melós sörnek tűnik.

A Kapucinus Bodzás Angyalkája elsőre érdekes, másodszorra dohos, pinceszagú. Ízvilágra narancsos-bodzás, valóban érezni rajta a virágot, a végére már egészen sziruposan. Csajos sör, és ezt nem rosszallásból írom, viszont nem Főzdefesztre való.

Zümi Mézes Köleses Sör

Zümi Mézes Köleses Sör

A Mézes Köleses Sör laza. Ennyi.

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Egy igazi meglepetés a végére, ami utolsó pillanatban borítja a képzeletbeli élmezőny sorrendjét; Way to Amarillo. Komlós – körtés – gyantás – füves, annyi mindent érezni és közben mégis elegáns és visszafogott. Hihetetlenül jólesik a harmadik nap végére ez az APA jellegű single hop IPA. Anno a Prof Von Mannheim ipájuk nem volt rám ekkora hatással, de a Sörök a Möszjö Vödréből csapata belopta magát a lefújás előtti utolsó pillanatban a szívembe.

Lehet új a helyszín, kophat el a régi társaság, de amíg a hazai sörfőzők olyan söröket raknak le az asztalra, mint a Hopaholic, az Egy Milliárd Megawatt, vagy épp az utolsónak említett Way to Amarillo, addig a Főzdefesztnek mindig kiemelt helye lesz a naptáramban. Találkozunk ősszel!

Kritika #30 // Mikkeller Koppi Coffee IPA Citra & Michiti

Hiszek a sörben. Hiszek a komlóban. Hiszek abban, hogy a sör jobban ízlik, ha megosztjuk. Hiszek benne, hogy a jó emberek jó sört isznak. Hiszek a spontán, csapolt sörök mellett születő tartós, vagy eldobható barátságokban.

A Mikkeller Koppi kávés ipáját pont egy ilyen beszélgetés alatt ajánlotta valaki… (A kézműves svéd Koppi pörkölő és bár organikus etióp Michita kávéja nem összetévesztendő az indonéz Kopi Luwak kávéval.) Valaki, akit valószínűleg soha nem látok többet. És milyen jól tette.

Mikkeller Koppi Coffee IPA Citra & Michiti

Mikkeller Koppi Coffee IPA Citra & Michiti

Színre az arany és az izzó vörös között van, tömény, illatra édes-malátás, de semmi nem utal a kávés jellegre; trükkös ipa ez (szinte dupla ipának is elmenne, annyira masszív), mert a korty közben egy pillanatra megjelenik a kávé, utána jön az a komlós-ipás keserűség (amit annyira szeretek) és aztán az utóízben újra megjelenik leheletnyi finoman a kávé. Részemről amennyire nagy kávéfogyasztó vagyok, annyira nem rajongok a kávés sörökért, de ez a sör zseni. 6,9%-os és üt és nagyon kevésnek érzem ezt a 0,33l-es kiszerelést, mert azonnal innék még egyet.

Ha ezentúl egy ismeretlen alak egy kézműves sört felszolgáló helyen ezt a sört ajánlgatja, az én leszek. És nem árt megfogadni a tanácsomat.

Kritika #29 // Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Nem minden nap kapok single hop ipát THEHOPSNOB szerzőtárstól, de amikor igen, akkor posztolok róla.

Illatra gyümölcsös, ízre viszont nem annyira telt, az első szó, ami eszembe jut az a keserű, de szerencsére később megjelenik a grapefruitosság is (számítottam is rá, hiszen az Amarillo-t illetőleg puskáztam előzetesen a komlótáblázatunkról). Színre nem túl sűrű, nem is zavaros, de azért opálosnak nevezhető (mégiscsak szűretlen). Ami meglepő, hogy az a kevés hab, amit ereszt, az egyből el is tűnik és szénsavasnak sem túl szénsavas.

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Lazulós IPA, 5,8%-os alkoholtartalommal. Ha csak simán egy ale lenne, és nem lenne ennyire keserű (megjegyzem ez általában nem szokott zavarni), akkor nagyon jó kis nyári sör lenne, de nem annak szánták; imádom a keserűséget egy sörben, de most nem érzem a rétegeket, nem érzem a komplexitást… Nem is kell minden sörnek bonyolultnak lennie, de valamiért nem ragadott magával a Kaltenecker és a Zahre Beer közös főzete. Annál egy kicsivel jobb, hogy elintézzem egy „egynek jó”-val, de azért nem annyira jó, hogy gondolkodás nélkül nyúljak utána, ha legközelebb meglátom egy hűtőben.

Kritika #28 // Mikkeller Beer Geek Bacon

A reggeli sörözés gondolata nem áll távol tőlem, de ezúttal a skót reggeli csokoládét baconös dán stoutra cseréltem. (Imádom a bacon illatát kora reggel!)

A Mikkeller amúgy egy többfogásos reggeli menüvel kábítja az arra érdemest; a Beer Geek Breakfast, a Beer Geek Vanilla Shake, illetve a Beer Geek Brunch Weasel helyett a választásom ezúttal a Beer Geek Baconre esett…

Mikkeller Beer Geek Bacon

Mikkeller Beer Geek Bacon

Aki szép, az reggel is szép.

Elsőre inkább füstös, mint baconös, másodszorra pedig inkább keserű, mint bármi más. Állagra sűrű, ragacsos, illatra pedig savanykás és fémes. Nem durván alkoholos, de érezni a 7,5% ABV-t. Több füst és kevesebb keserűség kéne bele; annyira vágytam a bacon ízére a sörben – úgy, ahogy a csülköt megkapjuk az Aecht Schlenkerla Rauchbier Urbock kortyolgatása közben -, de sajnos a katarzis elmaradt (mint amikor a serpenyőben a ropogós bacon helyett csak egy széndarabot találunk). Amúgy semmi bajom nincsen vele, egyszerűen csak csalódott vagyok.

Kritika #27 // BrewDog Brixton Porter

A Brixton Porter nem tartozik BrewDog alapsörei közé (nem összetévesztendő az Alice Porterükkel, ami csokoládésabb, alkoholosabb, nehezebb), így amikor jó idő után újra elérhető lett, nem haboztam egy pillanatot sem… Eredetileg nem szenteltem volna neki egy posztot, de annyira jólesett, hogy nem mehettem el szó nélkül mellette.

BrewDog Brixton Porter

BrewDog Brixton Porter

Határozottan nem az a mindent átütő erejű alkoholos, édes, nyúlós porter, de pont ezért jó. Lazulós 5%-os, de közben mégsem a tisztes megúszásra játszik, hanem tele van ízzel; nem kávésan pörkölt, hanem földesen, kissé fanyar, a végére pedig száraz. Egy klasszikus típus, amihez igazán ízlésesen nyúlt hozzá a BrewDog. Nem vagyok kifejezetten a porterek szerelmese, de bármikor jöhet.

Kritika #26 // CREW Republic Detox, Drunken Sailor, X 2.0 Barley Wine & Roundhouse Kick Imperial Stout

Nem minden nap lepik meg az embert a német barátai egy CREW Republic válogatással, de amikor mégis ez történik, akkor kapva kap az alkalmon, hogy minél hamarabb bonthassa is fel. A német kézműves sör-színtér amúgy, ha lassan is, de jön fel; ezt a következtetést persze nyilván nem 4 üveg láttán vontuk le, de tény, hogy ezek is csak ráerősítettek erre…

C360_2014-04-25-22-06-41-380

CREW Republic Detox

A felfelé vezető út persze hosszú és kanyargós, a CREW Republic Detox session IPA pedig nem elöl töri az utat, hanem vele is csak eggyel többen vagyunk. Vizes, gyümölcsös, olyan, mint egy gyenge komlós pilseni (3,4%-os csak a rend kedvéért). Nem rossz, de ki is a célcsoport? Akiknek eddig mindegy volt milyen sört ittak, ennyitől nem lesznek kézműves rajongók, akiket meg elkapott már a gépszíj, azoknak ez kevés lesz. Persze, ha nem akarjuk széttúrni magunkat dupla ipákkal minden nap (pedig akarjuk), akkor egynek jó, de inkább pattintjuk a következőt…

C360_2014-04-25-22-20-53-365

CREW Republic Drunken Sailor

A Drunken Sailor a márka egyik zászlóshajója, de nincs könnyű dolga, mert az elvárásaink is nagyok. Lehet, hogy ezen a banánhéjon csúszunk el, mert ugyan egy remek brit típusú IPA – karakteres, komlós, zabolátlan – de ittunk már ilyet. Magyarázzuk a bizonyítványt persze, mert tök jó, de ennyi, lelkesedni nem fogunk érte. (Én részemről mondjuk imádok lelkesedni.)

C360_2014-04-25-22-37-21-841

CREW Republic X 2.0 Barley Wine

Túltesszük magunkat hamar az első két üvegen, jön az X 2.0 Barley Wine és megmenti a pakkot. Malátás, édes, sűrű, zavaros és imádjuk. Nem számítottunk ilyesmire, hiszen ennek a legpuritánabb a címkéje, de ha már itt tartunk meg kell említsük, hogy a design az telitalálat, a kis komlógránát logótól kezdve egészen addig, hogy 4 egyedi kupakja van a 4 különböző sörnek. Az ördög a részletekben.

C360_2014-04-25-22-50-25-319

CREW Republic Roundhouse Kick Imperial Stout

Pörgőrúgással zárjuk az estét, egy igazán karakteres 9,2%-os imperial stouttal. Elsőre fekete ipás, a közepén gyógyszeres, likőrös (van, aki kék sajtot is felfedezni vél benne), a végére földes, száraz. Izgalmas, komplex sör, amit – akárcsak az előző barley wine-t – bármikor szívesen iszunk újra. Kicsit sajnáljuk, hogy nem rendesen ültünk neki a kóstolásnak, mert megérdemelték volna…

Remek 4-es volt mindenesetre (még ha az első kettő nem is hagyott bennünk mély nyomokat… igaz, sebeket sem ejtett), így bátran nyúlunk majd a német kézműves márka irányába a jövőben is!

Kritika #25 // De Molen Brood & Spelen

A holland Brouwerij De Molen nagyon jön fel nálam. Nem elég, hogy többek között főznek a dán Mikkeller, vagy a belga De Struise Brouwers részére, de a saját nevük alatt is tesznek le fantasztikus dolgokat az asztalra, hogy mást ne mondjak, az egyik új kedvencemet, a Brood & Spelen rozsos ipát. (Persze ők sem tévedhetetlenek; a Vuur & Vlam ipájukat például biztos, hogy soha többé nem veszem. De ez egy másik történet…)

De Molen Brood & Spelen

De Molen Brood & Spelen

Kiöntve kásás, zavaros, fény felé tartva sem látszik át. Többrétegű sör és nagyon szórakoztató fejtegetni, mert mindig találok benne valamit, ami tetszik. Remekül kiegyensúlyozott; elsőre kissé fanyar, utána egy pillanatra átvált karamellásan édesbe (ez azért is izgalmas, mert illatra végig ez van jelen), hogy szinte azonnal üthessen be az ipás, komlós keserűség.

Nem egy amerikai típusú lazulós ipa, nem is egy keményvonalas brit… Malátás sörmust – ha nem is a legpontosabb, de a legfrappánsabb leírás ez – 7,1%-os alkoholtartalommal. Komplex és mégis nagyon könnyen adja magát (persze gyorsan is fogy). Ha lenne értelme top5 listákat gyártani, kérdés nélkül rántanám rá fel! Mindig jólesik, mindig lehet rá számítani.

Kritika #24 // BrewDog Unleash The Yeast

Őszintén szólva kissé neheztelek magamra, mivel lassan már követni sem tudom, milyen újdonságokat várhatunk a BrewDogtól, miközben november óta várom, hogy megpattinthassam végre az Unleash The Yeast pakkot. Persze túl nagy nyomást nem helyeztem magamra, de a szokásosnál is nagyobb kedvvel bontottam meg ezt a csomagot…

Az alapsör mind a négy „klasszikus” típusra ugyanaz volt – komló (Centennial és Amarillo) és maláta (Pale Ale, Munich és Caramalt) tekintetében is – négy különböző élesztő törzzsel ugyanarra a 6,3%-os alkoholtartalomra főzve. Ennyit az elméletről, jöjjön a gyakorlat:

BrewDog Unleash The Yeast

BrewDog Unleash The Yeast American Ale & Bavarian Weizen

A Bavarian Weizen egy igazi meglepetés rögtön az elejére. Először nem búzás, inkább kesernyés, alkoholos és csak a végén vált át búzába az íz. Magas alkoholtartam érzetű, mintha trappistába hajlana. Tetszik és ezzel nem vagyok egyedül; a Ratebeer közönsége jellemző módon lehúzta a sorozat mindegyik darabját, egyedül ez a búza kapott jó értékelést, a pontosság kedvéért 100/88-at.

Az American Ale nagyon édes, nyálcsorgatósan komlós könnyű nyári kaland. Nagyon megy a búzával, mert ennek a végén érkezik a keserűség, de nem nehezedik, hanem csak játékosan van jelen. Hatásvadász, de kajálom.

BrewDog Unleash The Yeast

BrewDog Unleash The Yeast Pilsen Lager & Belgian Trappist

Az erős kezdés után a Pilsen Lager visszaránt a földre: semmi extra. Édes, alacsony CO2-s Pilsner Urquell. A nagy kézműves-sörforradalmiságban mindig hiányoljuk az alapsörtípusokhoz való nyúlást, de a megváltás ezúttal elmarad… Nem rossz persze, de nem tesz hozzá semmit a műfajhoz. Mit is vártam… (A válasz: többet.)

A Belgian Trappist illatra édes, ízre pedig semmilyen. Nincs íze, pontosabban „belga íze” van, de zéró karaktere. Kétszer is meg kell nézni, nem cseréltük -e össze a búzával, hiszen az sokkal inkább tűnt trappistának. Kis hiányérzetem van, hiszen állítólag az élesztő lett szabadjára engedve, de ennél a sörnél – akárcsak az előző pilseninél – nem egy fenevad lett a vaskos láncaitól megszabadítva, hanem a kisállatsimogató ajtait nyitották ki a gyerekek érkeztére. Elvoltam persze, de a családi mosolyalbumba nem ezek a képek fognak bekerülni.

Összességében persze tetszett a koncepció, még akkor is, ha a megvalósításban ennyi volt csak. „Csak”. Hiszen a búzát, meg az amerikait venném külön is.