Random #77 // Téged akarnak

Lassan indítanunk kell a Programajánlóhoz hasonlóan álláshirdetés rovatot is (amúgy iszonyat menő, hogy ennyi lehetőség lett a hazai kraftban, igaz, egyelőre csak Budapesten), de addig is itt egy random poszt a friss termésből.

A HORIZONT egyből 4 állással kínálja meg a nyári főzdenyitás apropóján a munkaerőpiacot…

A Hopfanatic félállásban keres budapesti értékesítőt.

A Bölcső pedig a konyhára keres megfelelő személyzetet.

A fényképes önéletrajzokat az allas@horizontsorok.hu, az info@hopfanatic.hu, illetve bolcsobarandfood@yahoo.com címeken várják. Hajrá!

Random #76 // Az agresszív, felháborító, dühítő (és ötletes)

A brit The Guardian online kiadása eléggé rá van pörögve a kézművesre, ezen belül is a BrewDogra és szerencsére mindezt a legkevésbé sem dilettáns módon teszi (itt kontrasztként majdnem linkeltünk pár hazai cikket, de aztán rájöttünk, hogy ez meglehetősen öncélú lenne, így inkább nem csámcsogunk a szemeten). Már február végén is tetszett az okfejtés a receptek nyilvánossá tételének apropóján, de most újra a szívünkből szóltak… Nyilván nem fogjuk az egészet lefordítani, de a legfontosabb bekezdést azért iderakjuk magyarul is.

Ez a fajta túlfűtött retorika az, amitől Dickie-t és Watt-ot nagypofájú hipszter köcsögögnek tartják az Internen. De a BrewDog elképesztő növekedése azért csak felveti azt a korántsem megnyugtató eshetőséget, hogy a média-tudatos felhasználok és márka-szkeptikus digitális bennszülöttek korában ez a fajta kérkedő „autentikusság” – amit más néven akár nagypofájú hipszter köcsögségnek is nevezhetünk – talán a siker egyik elengedhetetlen feltételévé vált. Lehetséges lenne, hogy James Watt és Martin Dickie, akik valami nagyszerűt hoznak létre, de azt a dühítő mutatványokkal és rögeszmés szenvedéllyel adják el, képviselik az üzlet jövőjét?

A teljes cikk a theguardian.com-on található.

2015-01-11 11.06.41

Ezt a képet egyszer már ellőttük, de mentsük meg a bolygót együtt és hasznosítsunk újra ma is!

Igazából sokat nem érdemes hozzátenni, csak egy zárógondolatot engednénk még meg magunknak. Nem szokásunk kutyázni a skót főzdét, hiszen olyat tettek le az asztalra mind üzleti modellben, mind sörgyártóként, ami alapjaiban határozza meg azt, hol tart Európában a kraft. Kritika mindig volt az irányukba, hogy a látvány mögött nincs teljesítmény, de mindenki eldönti maga, hogy mit vesz be a gyomra és mit nem… (A Punk Ipa sem olyan mint régen, tudjuk, de hát mi sem vagyunk olyanok már, mint régen.)

Amíg 2016-ban még mindig magyarázni kell itthon (mert magyarázni kell), hogy nem, nem a meggyes sör jelenti a kézművest, addig a látványos PR-eseményeknek igenis lesz helyük. Ami visszás, az az, hogy a BrewDog akkorára nőtt és olyan gyorsan, hogy lassan olyanná kezd válik, mint azok, akik ellen már-már vallási fanatizmussal küzd.

Itt nem az a kérdés, hogy mi a kisüzemi, meg mi nem az. A kézművessör felnőtt és nekünk is fel kell. Innen folytatjuk

Kritika #109 // Brew Your Mind Muddd

A Brew Your Mindnak valami bekattant a cserje vonalon, a kávés IPA-val egy időben egy kakaós-kávés brown ale-t is kihoztak, és amúgy milyen jól tették. Kakaóval itthon eddig kevesen próbálkoztak, pedig az erősebb barna-fekete söröknél eléggé adja magát a használata.

C360_2016-03-03-09-09-15-086

Brew Your Mind Muddd

Ahogy az előző főzetnél is a kiegyensúlyozottság volt a legfőbb fegyver, úgy a Muddd is arra alapoz, hogy baromira jól iható. Nem riasszon el senkit a kakaó, vagy a kávé, nyugodtan ihatja mindenki. Mondjuk nemtom, hogy van-e olyan aki nem szereti a kakaót, az menjen és sürgősen vizsgáltassa meg magát. A cucc jól is néz ki amúgy, a habja viszonylag hamar megy, de a színe szép mahagóni. Illatában és ízében is a kávé kevésbé van jelen, inkább a kakaót lehet érezni. Jól csúszik, egy-két üveg simán lemegy (utána azért lehet, hogy kakaó túltengést kap az ember). Úgy különleges, hogy közben mindenkinek jó lehet.

Ki igya?
Aki szereti a kakaót. Meg a kellemes ivós barnákat.

Ki ne?
Van olyan aki nem szereti a kakaót? Vagy a kellemes barnákat?

Akkor ez most jó?
Aha, simán ajánljuk az este kezdő, vagy záró sörének is.

Kritika #108 // MONYO Brewing Co. Kohatu

Leírtuk idén párszor, hogy a láger az új IPA, de azért az IPA az csak IPA bakker. Minden házisörfőző ezzel kezd, ha valaki gerillából nagyban akar főzetni, akkor jó eséllyel az első sörei között fogunk találni egy IPÁ-t. Mert elvileg könnyű. Legalábbis könnyű nagyot lépni egy rossz lágertől, a megszokott ízektől. Gyümölcsös, virágos, bombasztikus, illatfelhőt hagy maga után és könnyen csábít.

Aztán persze gyakorlatban itthon sokszor zavaros, karcos, porosan keserű, a túltolt komlón kívül nem igazán érezni semmit, abból is csak a kellemetlen kesernyét. Vannak próbálkozások, hogy az IPA-nál afelé menjen a piac, ahol a legjobb amcsi IPA-k tartanak: a kiegyensúlyozottság felé. Persze a karcosság és a túlkomlózás ellen van próbálkozás különféle komlózási technikákkal, a first worth hopping, meg a hidegkomlózás mellett eddig a Monyó 60 Shades sorozata és armando_otchoa csúcs Hopaholicja nyomatta végig a 60 perces komlózást. Ez elvileg megmutatja a komló minden tulajdonságát és persze ha jól adagolja az ember percenként a fűszert, akkor kellemes, kerek, letisztult ízvilágot ér el (miközben ezt leírom, felsír a fejem felett a bullshit sziréna, de sajnos ezt most máshogy nem tudom megfogalmazni).

kohatu

Monyo 60 Shades of Kohatu

És milyen lett a Monyó sorozatának legújabb darabja? Nos a hipszter új-zélandi komló jól teljesít, bár a kohatu trópusi gyümölcsössége helyett váratlanul más gyümölcsbe botlunk bele. Barack. Érett barack! Kétpofára zabáljuk, folyik a lé az arcunkon. Valaki megbök a pultnál és ekkor realizáljuk, hogy ez nem csak költői kép, tényleg vedeljük a sört. Lehet ugyanis. Nem támad arcba az illatfelhő, nincs azonnali gyümölcsözön. Lassan jön elő minden, de minden nagyon kellemes. Nagyon jól iható. Visszafogottan határozott. Majdnem azt mondom, hogy kiegyensúlyozott, de persze az AleSmith IPA-t, vagy a Cigar City Jai Alai-t még azért nem éri el. De legalább már feléjük halad.

Ki igya?
Aki szereti a barackot. Meg akik innának egy IPA-t, de eddig mindig túl komlós volt nekik.

Ki ne?
Aki nem akar kétpofára IPA-t inni.

Akkor ez most jó?
Eléggé. Magyar szinten mindenképpen a jobbak között van. Erős négyalá.

Kritika #107 // Reczer Ser T30

Izgatottan készülök a palack nyitására, de őszintén szólva már azt se tudom melyik kávés cuccot fogom inni (ilyen kávés IPA, olyan kávés stout, milk stout, kávés milk stout) csak elém rakták a srácok… De már az elején leszögezném, hogy ha kávé, az nekem tejjel, cukor nélkül.

Kitöltve masszív, sűrű, bár elégé habzik, meg gyöngyözik is az alján a szénsav; ez elsőre nem annyira szimpatikus, de meglátjuk. Illata csersavas, de közben kijön a kávé.

Jobb lett volna, ha kávés stout, vagy milk stout, de így… Nagyon ráizgultam, hogy milk stout – ugye a Fenékig házi-milk stout szakértőjének a szerepében tetszelgek – de a stílushoz képest túl savanykás a vége. Szóval elsőre csalódás, hogy a kávé dominál nem csak a korty elején, de a végén is. Lehetne krémesebb.

C360_2016-03-08-22-20-10-123[1]

Kihagytam a poént és nem kávéscsészében fotóztam

Aztán miközben csinálom a képeket és ülepszik bennem a sör, megjön halványan a krémesség is, de a szénsav még mindig zavar. Lehet, hogy csak ilyen napom van. Az viszont abszolút plusz pont, hogy 5,5-ös az alkohol.

Egy milk stouttól azt várom, hogy kis adag vaníliafagyiként tegye izgalmassá a sört és a T30-ból pont ezt az izgalmat hiányolom. Száraz az utóérzet és olyan a leheletem, mintha egy eszpresszó mellé elszívtam volna egy cigit. A laktóztól, ami talán kicsit lekerekíti ezt az érdességet, de nekem nem eléggé. Szétkávé.

Holnapig átgondolom, hogy megtaláltam-e benne a kókuszolajat, amiben a kávészemek fürödtek. Nem húznám le egyértelműen; élvezni élvezem, de az elején a szénsav, a végén pedig a kávé elviszi a hangsúlyokat.

Kritika #106 // Brew Your Mind K.a.f.é. IPA (2nd edition)

A kávé a sörbe’ minek van? Hát pl. mert jó. Mármint általában jó. Leginkább alapból is jó, nagy, testes sörökhöz szokták tenni. A stoutok, porterek alapból is hozzák a kávés ízeket a pörkölt maláták használata miatt, ezekre rájátszani biztos siker (bár itt is sokat kell dolgozni azért, hogy jó legyen a végeredmény). Más műfajokkal nem mindig működik jól együtt a kávé, mondom ezt úgy, hogy a kedvencem a Legenda – Bierzauberei egyszeri Espresso Ale-je. De amúgy a Mikkeller Kopi IPA-ján kívül most más kávés IPA nem is ugrik be, itthonról meg csak a Chorongi, ami kifejezetten a kávéról szólt, szóval viszonylag ritka az ilyen próbálkozás.

A sör első változata az őszi Főzdefeszten debutált, de most tovább pofozták a receptet.* Biztos, hogy jót tett neki, mert az elsőt bár kóstoltam, de nem hagyott mély nyomokat. A vicces, hogy ez sem fog mély nyomokat hagyni, de pont ez az előnye.

C360_2016-03-01-07-41-45-160

Brew Your Mind K.a.fé. IPA (2nd edition), meg a kotyogós

Kiegyensúlyozott, finom és jól iható. Nem harsány egyik alapanyag sem, teljesen jól összesimul az egész, emiatt sikeres lehet azoknál is, akik ódzkodnak a kávétól, vagy a kávé gondolatától a sörben. Nem az édeskés-tejes kapucíner szelet vonalat viszi, sokkal inkább száraz, kiadja a komlót is. Szóval jó ez sörösöknek, meg kávésoknak is. Lehet menni iszogatni eltartott kisujjal!

*Rohadtul örülök amúgy hogy rárakták ezt a kis 2nd edition feliratot, mert herótom van attól, hogy az össze-vissza változtatott receptet nem jelzik. Amikor a komlók egyediségét kiemelő single hop sörökkel vannak tele a szakboltok polcai, akkor itthon sokszor (kényszerből persze, lustaságból, vagy gazdasági érdekből) simán cserélgetik a komlókat egy-egy sörnél, csak közben erről nem értesítik a vásárlót. 

Programajánló #17 // Március

idus

Norvég lazac, francia camembert, skót-japán sör, magyar nemzeti sörverseny

Lesz pár program, de a legfontosabb úgyis, hogy megint itt a házisörfőző verseny, eldől, hogy ki mit kotyvasztott otthon az elmúlt év során.

2016. március 3-5. Sör mi több a VinCE Budapesten A borászok „egyik legnagyobb seregszemléjén” a Magyar Sörgyártók Szövetsége is megjelenik, Vásárhelyi ‘Pif’ Istvánnal pedig szakmázni is lehet minden nap

2016. március 4-5. ★KOMLÓFUTAM★ a Felniben! Folytatódik a Felni tematikus sorozata, ezúttal komlós lagerek a porondon.

2016. március 4. Masala Chai Sörbemutató Skyland vs. Green Sheep fűszeres agyhalál premier.

2016. március 4-31. Neked Csak Csupor! Indul a Csupor vendégturnéja, márciusban a Dezsőben lesznek hangsúlyosan jelen.

2016. március 5. Különleges Sörök Kóstolója Kóstolgatásokban! Amúgy rendszeres random esemény ezúttal szervezett keretek között az Importerben.

2016. március 8. Honeymoon – NŐNAPI SÖRPREMIER Legjobb program csajodnak nőnapra.

2016. március 9. 60 Shades of Kohatu. Kohatu kolléga ráizgult. Mi is.

2016. március 10. Télűzés a Green Sheep-ben Fuck the winter, let’s dance! Meg ijesztgessük az embereket. Ha elég sokat megiszunk ebből a premierből, akkor valszeg mindkettő menni fog.

2016. március 12. V. HÁZISÖRFŐZŐK NEMZETKÖZI VERSENYE – MAGYARORSZÁG Eldől, hogy ki főzte otthon a legjobbat. Mármint sört.

2016. március 12. Sörös címke tervező verseny A fenti versennyel egy időben a Legenda közösségi alapon megújítaná az arculatát.

2016. március 12. CAMPFIRE by Grabovszky sörkoktél premier / beercocktail premier A sörkoktél készítés legjobbjának alkotása újra üvegben.

2016. március 15. Rage és Roli sörbohóckodása Ünnepi hangulatokban sörfőzés, berúgás, sörfőzőbe remélhetőleg nem beleesés.

2016. március 16 – 19. MONYO Csapfoglalás | Élesztőház Ilyen még nem volt! Az egész Élesztőt ellepi a Monyó. Régi kedvencek újra, és még mi is odakacsintunk. 😉

2016. március 18. Hedon Tap Takeover est Mert csapfoglalásból sosem elég!

2016. március 18. Golden Age Talán az eddigi legkomolyabb kollabborációs sör kis hazánkban, semmi komoly premier, csak csapolás és ivás.

2016. március 18 – 19. MONDO tap takeover & meet the brewer Külföldi csapfoglalás az Importerben!

2016. március 19. Taste A Part Of The Chaos #1 Őrület az Kertész utcában.

2016. március 20. Tavaszköszöntő sörmatiné Azon kívül, hogy igazi csehes programok, csak annyit írnánk le, hogy „csülökzsíros kenyér”…

2016. március 23. Barna Búza Bemutató Extra minőségű ivóbúza a tavaszra. Vagymi. Jó lesz.

2016. március 29. Utazás a KOMLÓ középpontja felé! (Előadás sorozat ) Kezdőknek és érdeklődőknek, tanulni mindig lehet. Közben sör.

 

FYKI #34 // Az összes BrewDog recept

A BrewDog a mai nappal nyilvánossá tette a jelenlegi és korábbi receptjeit (a teljes katalógust), illetve kiegészítette őket tippekkel és trükkökkel… Klikk a képre a PDF letöltéséhez!

1456324673diydogcover

via https://www.brewdog.com/diydog

8 év és több, mint 200 recept egy helyen rövid szövegekkel és csecse piktogrammokkal ellátva.

Csak virtuálisan jelenik meg ez az elég pöpec kiadvány, de a részvénybirtokosok számíthatnak egy extrább verzióra is… „Sharing is caring” – sosem volt ennyire aktuális!

Random #75 // Indoor bulika

Valamikor januárban láttam az Indoor sörfesztivált facebookon, lehet hogy meghívtak rá, vagy csak megosztotta valaki, már nem emlékszem, de nem is igazán fontos. Ami fontos, az inkább az, hogy az arculat szerintem jó lett, nekem bejött ez a felhős, kék, flat-féleség képi világ.

Jobban bírom mondjuk, mint a standard pirospozsgás nagycsöcsű német mädchenes vagy bakkecskés arculatot. Szóval alap volt, hogy interestedeltem – ide lőjetek, nyelvtannácik – az eseményt.

Mivel lusta tróger vagyok, és nem gondolkozok előre, nyilván, ezért max aznap, hirtelen felindulásból mentem volna ki, és akkor azt hiszem rögtön el is tántorodtam volna a ~3000-es jegyártól. Voltunk tavaly a Budavári Sörfesztiválon, annál is húzósnak tartom ezt az árkategóriát a jegyre. Indokként el tudom fogadni, hogy ott koncert van, itt meg élőzene, és exkluzív a környezet. Viszont én jobban szeretek a szeszre fókuszálni, a Magna Cum Laude nélkül is teljes értékű életet tudok élni, és a Gellért sem izgat, mint építészeti műremek, annyira, hogy ne ijedjek meg az ajtó elé állított, cosplay táborból frissen kiugrott Sherlock Holmestól. Minket viszont megkeresett a rendezvény szervezője, megkínált két tiszteletjeggyel, így nem kellett sokat gondolkozni, hogy menjünk-e.

A Budavári sörfeszthez egyébként nem csak árazásban, de kínálatban és a látogatók körében is sok a hasonlóság. Óvatosan merem csak bedobni a buzzword-öt, gondolom azonos a „célközönség” is. És ennek meg is felel ez a fesztivál. A sört szerető, de semmiképp nem beer-geek közönség itt simán megtalálja amit kell, anélkül, hogy mondjuk egy savanyú sörrel hatalmas öngólt lőne (természetesen volt az is, de nem ez volt a többség). A csapokon jellemzően belga, angol, cseh, német és persze magyar közepesebb üzemi sörök, egy két kisebb „kiállító”, mint Kővári „Csakajó” Gergő a Hopaholiccal. Én gyorsan rámentem egy könnyedebb summer ale-re, aztán végigsétáltam a helyszínt. Az árak rendben vannak, belvárosi kocsma színvonal, nem érzem a fesztivál árazást, és az örök sátán, a fizetős budi sem mételyezte az életünk (nekem nincs vele bajom, de tudom, hogy sokakat kiver a frász ettől). A helyszín kicsit furcsa volt elsőre, de nem rossz értelemben mondom, csak egyszerűen szokatlan volt.

A korsó is jól nézett ki

Szabad teret, vagy valami rendezvény központot szoktam meg, a ruhatár meg a puha szőnyeg, és karos székek viszont hamar meggyőztek róla, hogy jó ez, jó ötlet, és kicsit hülyén áll egymásnak a hotel meg a sörfesztivál, de működik a koncepció, összességében. Egy óra után, mikor már elég látogató volt, kezdett kicsit konferencia hangulata lenni a dolognak, álldogáltak, üldögéltek az emberek, csacsogás, kis moraj, messziről szól valami kis zene, catering, mindenki feltöltötte magát, és éppen networkingel.

Miután megittunk 2-3 sört, és a zene is beindult, a hely átváltozott valami szürreális, néha bajor harmonikás sörfesztivál zenével, smooth jazzel vagy épp Billy Ray Cyrus-szal megspékelt, lakodalomba oltott céges karácsonyi bulivá. Engem teljesen beszippantott a „miliő”.

C360_2016-02-20-18-42-18-160

Darth Vader approves

Sajnos a programokból vajmi kevéshez tudok hozzászólni, mert csak rövid időt tudtunk rászánni az eseményre, és hát a piálás eltrollkodta azt a pár ott töltött órát, de volt egy olyan érzésem hogy nem mi vagyunk itt a – wait for it – célközönség.

És hogy szerintem ki az? Én azt gondolom, hogy a hardcore beer-geekeknek sok újat nem tud mutatni ez a fesztivál, mert az itt kapható sörök nagy részét be tudjuk szerezni, viszonylag könnyen, és még belépőt sem kell fizetni érte. Akit viszont maga a program, akár egy fellépő, akár a gasztro vonal, vagy maga a Gellért érdekel, az szerintem kellemesen el tud tölteni egy estét, vagy egy hétvégét itt. Talán úgy fognám meg, hogy azok a sörszeretők, akik akkor is szeretnék a sört, ha csak Pilsner Urquell lenne a világon, azok a sörszeretők, akik voltak Prágában, Münchenben, Londonban vagy Brüsszelben, és ott szerettek bele a sörbe, mert látták hogy nem csak Kanizsai van, és látták hogy ez jó, azok a sörszeretők, akik 2 pohár után keringőznek egyet az asszonnyal, annak beleegyezésével és örömére, azok az asszonyok, akik ezt bírják, és azok akik már most vágják a centit a nyári sörfesztiválokig, szóval ez a rengeteg ember itt igazán jól érezhette magát. Mi is jól éreztük magunkat, de azért az asztal alatt néha rálestünk a Facebookra, hogy nem nyílt-e közben egy Mikkeller bár 3 órányi autóút távolságon belül. Azt még jobban bírnánk.